Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-07-24 / 29. szám

N áluk már van vetélytársa a futballnak. Tíz éve tör­tént, hogy új sportágat kezdtek meghonosítani Csallóközaranyo- son (Zlatná na Ostrove): s ez pedig a kézilabda. Egy évtizedes kitartó munka után beérett igye­kezetük első gyümölcse: idén újoncként nagy fölénnyel nyertek szlovákiai bajnokságot a fiatalabb ifjúsági lányok kor­osztályában. Újabb kézilabda­bástya épült tehát a Csallóköz­ben. Vajon milyen alapokon nyugszik? Eléggé erós-e már ah­hoz, hogy akár évtizedekig fenn­maradjon? Lehet-e a dél-szlová­kiai élvonalbeli női kézilabda utánpótlásforrása? '//////////////////////// Polacsekne An­gyal Piroska pél­daképe lehet minden csalló­közi kézilabdá­zónak (Nagy László felvétele) vssss*rsssrssrssysxsxssss. tr „Évtizedekben gondolkodunk“ ÚJABB KÉZILABDABÁSTYA A CSALLÓKÖZBEN Ebben az összetételben év közben szám­talanszor találkozhattam volna velük. Ami összetartja őket, az a sportszeretetük. Gyak­ran dugják össze a fejüket, ütköztetik vélemé­nyüket, ha tenni kell valamit. Nagy László, az efsz elnöke, Hegedűs Sándor, a hnb elnöke és egyben ö áll a helyi Dunaj testnevelési egye­sület élén, Tóth Károly egyesületi titkár és kézilabdaedzö, Fábián Ferenc, az alapiskola tornatanára, kézilabdaedzö, Horváth Zoltán, az alapiskola igazgató-helyettese. (Hegedűs Sándor: ,,ízig-vérig sportembe­rek vagyunk, köztünk igazi összhang uralko­dik, s nagy az összetartás. Amit elhatározunk, elszántsággal véghez is visszük. Hogy véle­ményünk sem különbözik nagyon egymástól, az abból is kiderül: bármelyikünket kérdezné, lényegében ugyanazt hallaná“.) Mivel az efsz-elnöknek volt leginkább sie­tős a dolga, így ö kezdi. Onnan indulunk, hogy a szövetkezet miként támogatja a testne­velési egyesületet: besegít a sportolók szállí­tásába, hozzájárul az anyagi háttér megte­remtéséhez. Eddig még nincs ebben semmi különös, így van ez sok más helyen is. Az már viszont csak elvétve fordul eló, hogy a szövet­kezet hathatós támogatásával minden igényt kielégítő sportcsarnok építésébe kezdenek. Ráadásul egy 2600 lakosú községben. Láto­gatásom idején még csak az alapozásnál tartottak. Mire felépül a Z akcióban készülő létesítmény, ötmillió koronát kell(ene) ráfordí­taniuk. Immár szlovákiai bajnok ificsapatuk rendre olyan együttesekkel szerepel az élvonalban, amelyek sportcsarnokban fogadják ellenfelei­ket. önmagában már ez is indokolttá teszi, hogy minél hamarabb tető alá vigyék a kézi­labdát. Csallóközaranyoson erre is, de nem­csak erre gondolnak. (Nagy László:,, Hogy mi vezérel bennünket a sport támogatásában? Abból indulunk ki, hogy az embereknek valamiképpen el kell tölteniük szabad idejüket. Nem mindegy, mi­ként és hogyan. Ebben sokat segíthet a sport, amely szórakoztat és egyben testmozgásra késztet, s az épülő sportcsarnok, ahova sze­retnénk minél több emberi becsalogatni. És nem csupán kézilabdára. Ennél bővebb kíná­latra gondolunk, felhagyva az idényjelleggel, egész évi kihasználtságra törekszünk majd... Már az iskolában rendszeres sportolásra sze­retnénk rászoktatni a gyerekeket, hogy min­dennapos igényükké váljon a testmozgás, hogy legalább egy hányaduk később is visz- szatérjen a sportpályára. Ha ezt elérjük, jót teszünk a tagságnak is. Azzal számolunk: a sportcsarnok átadása előreviszi a tömeg­sport és valamennyi sportág fejlődését. Nyil­vánvaló számunkra, években nem érdemes tervezgetnünk. Messzebbre tekintve, évtize­dekben gondolkodunk, miközben egyre több ember tudatában hintjük el a sport szüksé­gességét“.) Értelmét látják összefogásuknak. (Hegedűs Sándor: , .Amivel a tömegeket meg lehet mozgatni, az a sport és a kultúra, nálunk a sport terén ez sikerült. Nem utolsó­sorban azért, mert teljes mértékben támasz­kodhatunk a helyi erőforrásokra. A szövetke­zet mellett az itteni bányaüzem támogatása is sokat ígérő, akárcsak mindegyik olyan lako­sunké, aki a sportért tesz is valamit“.) Ilyen közegben izmosodik a csallóközara- nyosi kézilabda. Ismergetik már Szlovákia- szerte. A szakmai elismerés évek óta Tóth Károly és Fábián Ferenc nevéhez fűződik. Irányításukkal mind többször hallani az ara­nyosiakról. De hogyan kezdődött? Milyen út vezetett a szlovákiai elsőségig? Nyolcvanket­tőben iskolai sportközpont nyilt a faluban, kézilabda szakosodással. (Tóth Károly:,, Egyáltalán nem volt egysze­rű. Eredményeket kellett felmutatnunk, hogy kiérdemeljük. Szerencsére az idő is nekünk dolgozott. Ráadásul szakemberre volt szük­ségünk, s ekkor került a faluba Fábián Feri“.) További lapok a krónikából: a járási pionír­ház vándorserlegét 1983-tól megszakítás nélkül minden évben megnyerik. Nyolcvanhá- rom-nyolcvannégytöl rendszeresebb, átgon­doltabb munka folyik a szakosztályban. En­nek eredményeként abban az idényben szlo­vákiai harmadikok lettek a diákkorosztályban. Egy évvel később már senki sem végzett előttük, s 1986-ban a második helyre kerül­tek. Vagyis azóta az élvonalban szerepelnek. Lánycsapatuk az 1985/86-os kerületi bajnok­ság megnyerése után feljutott a szlovákiai I. ligába, a fiatalabb ifjúságiak közé. Idénújonc- ként tízpontos előnnyel fölényesen lettek baj­nokok. Olyan élvonalbeli kézilabdabázisok előtt, mint a Nyitra (Nitra), Partizánske, Hlo- hovec, Kassa (KoSice), Preáov és Trenöín. Kik érdemelték ki az elsőséget? Horváth Ibolya, Kurucz Anikó, Gaál Gabriella, Szalai Zsuzsanna, Csóka Annamária, Szalai Rená­ta, Horváth Ingrid, Garai Éva, Hegedűs Rená­ta, Libái Claudia, Sztankó Erika, Lenárt Anita, Deák Mónika. Rakétagyorsasággal törtek a bajnokok kö­zé. Vajon minek köszönhető az utcahosszal megszerzett elsőség? Valóban ennyivel job­bak voltak az aranyosiak a többieknél? (Fábián Ferenc: ,,A csapatmunka diadal­maskodott. Kivétel nélkül mindegyik játéko­sunk alávetette magát a kemény, intenzív edzéseknek. Mindig csak a győzelem remé­nyében léptek pályára, elhitték, csupán övék lehet a siker. Négy forduló után veretlenül álltunk a táblázaton, pedig hat együttes pá­lyázott az elsőségre. Az esélyesek többnyire nagy mellénnyel jöttek hozzánk, aztán rendre alulmaradtak. Hogy miben különböztünk tő­lük? Más bioritmusban játszottuk a mérkőzé­seket, nagyon jó támadásvezetés és kitűnő védekezés kíséretében. S az akarati tulajdon­ságok csak felfokozták a csapat teljesítmé­nyét. Amíg a többiek között egy-két egyéni­ség villogott, nálunk hatan is képesek voltak erre: tudnak gólt dobni, s játékintelligenciájuk sem elhanyagolható. Amit lényegesnek tar­tok: ezek a lányok jól koncentrálnak a játékra, aminek, véleményem szerint, a fizikai felké­szültség a meghatározója. Egyébként nagyon sok tornán szerepeltek, s általában idősebbek ellen“.) Olyan hír járja: az aranyosi néző a nyolca­dik játékos a pályán. Mintegy háromszáz tagú lehet a kézilabdarajongók tábora. Fegyelme­zettek, idegenben is lelkesen buzdítják a lá­nyokat. (Nagy László: ,,Oröm kijönni arra a másfél órára. Együtt szurkolni, szorítani a csapatért, pályaközelból látni a győzelmeket“.) Épül már a sportcsarnok, megszületett az első bajnoki cím. Mi következik ezután? (Tóth Károly: ,, Végcélunk egy olyan női csapat összehozása, amely a nemzeti ligá­ban szerepelne. Mindenesetre a kerületi baj­nokságba már az idén benevezünk. Legfőbb célunk s feladatunk is egyben: továbbra is az I. ligában folytatni a fiatalabb ifjúsági korú lányokkal és állandóan nevelni az utánpót­lást. Az előkészítő csoporttal (3. - 4. osztályo­sok) Novák Jenő foglalkozik. Diákcsapataink évek óta a kerületi bajnokság élvonalában végeznek. A fiatalabbak felkészítését Kovács Béla vállalta, az idősebbek és az ifik kettőnk irányításával edzenek, játszanak“.) ^>Qallóközaranyoson lé­V/w pésröl lépésre emelik a mércét. Eddig sorra vették az akadályokat. Nem utolsósorban a helyi összefogásnak köszönve. Ám a továbblépéshez ezentúl is megértés kell az iskola, a szülök s mindenek részéről, aki az itteni kézilabdában érdekelt. Hisz nem kicsi a tét. Olyan tehetségekről van szó, akikre érdemes már j most odafigyelni, nehogy elkal­lódjanak, mint az utóbbi évtized­ben olyan sokan a Csallóközben, hogy a lehető legkönnyebben a női élvonalba kerüljenek, s a felnőtt válogatott kapuján is bekopogtathassanak. Mert An­gyal Piroskákra és Dömény Jolá­nokra újra szüksége van a cseh­szlovák női kézilabdának. J. MÉSZÁROS KÁROLY BEMUTATJUK A VERHETETLEN TÍZPRÓBÁZÓT, DALEV THOMPSONT Minden nap kihívás Az 1980-as moszkvai olimpián sze­rezte első elmét azóta egyfolytában ő áll az atlétika királyi számának tartott tízpróba élén. 1978-ban vesztett utoljára, a prágai Eb-n második lett. Ettől kezdve minden lehetséges versenyt megnyert, négy ízben állított fel világcsúcsot. Az angol Daley Thompson június végén Prága ven­dége volt: az Európa Kupán nem indult ugyan, de a lelátón gyakran lehetett látni: az egyik tévétársaság szakkommentátoraként. Talán ilyen mivoltánál fogva a vártnál sokkal könnyeben állt kötélnek a kíváncsiskodó újságíróknak. A legtöbb sportoló már rég megelégedett volna az általa nyert trófeákkal. Thompson úgy érzi, még nem jött el a búcsú ideje...- Nem másoknak, saját magamnak kell bizonyítanom. Nekem minden nap kihívás! Ha eljön az az idő, amikor a tízpróbában nem tudok jobbat nyújtani, távozom. De én előre tudni fogom a napot, hogy ne vesztes­ként tegyem azt. Egy sokoldalú sportember magabiztos­ságával, önbizalmával válaszol. Mondatai kerekek, lényegretörőek - ugyanúgy mint a pályán tett minden mozdulata. Tudatában van képességeinek, lehetőségeinek, de hi­ányosságainak is. Talán ez sikere titka?- A magas- és a távolugrás nekifutamá- val rengeteg gondom akadt az elmúlt két évben. Próbáltam változtatni a rohamon... Amikor az új gerelyt bevezették, felkeres­tem tanácsért birminghami edzőközpontjá­ban David Ottley-t, a szám olimpiai ezüstér­mesét. Hogy a dobástechnikámat tökélete­sítsem, még északabbra mentem, Max Jo- neshoz, a válogatott dobók mesteréhez. Tizenhat éves kora óta, amikor a tízpróbá­val megismerkedett, egyetlen célt ismert: a sportot, s minden mást ennek rendelt alá. Állítólag emiatt szakított korán skót édes­anyjával (édesapja nigériai származású), aki arra akarta rávenni, hogy valamilyen foglal­kozást, válasszon. Mondják róla, hogy ke­vesen tartoznak baráti köréhez...- Csak azt az emberi fogadom el bará­tomnak, aki jóban-rosszban mellettem áll. S azoknak, akiket megtartottam, az utóbbit is volt lehetőségük bizonyítaniuk. Egyéb­ként, az igazán jó atlétákkal nehéz kijönni, együtt élni: egocentrikusak, önfejűek. Thompson gyerekkorában profi labdarú­gó szeretett volna lenni. A Chelsea és a Fulham ificsapatában játszott, s már akkor kitűnt gyorsaságával, ügyességével. Úgy tizennégy évesen kezdett el a vágtával foglalkozni, s ahogy telt az idő egyre keve­sebbet rúgta a bőrt, s minden erejét arra fordította, hogy egyszer a világ leggyorsabb sprintere legyen. A sors iróniája, hogy életé­ben, egy balszerencse hozta a fordulatot: nem jutott be az ifi bajnokság döntőjébe. Csakhogy ezen a versenyen jelen volt egy (ÓSTK-felvétel) Bob Mortimore nevű edző is, aki felismerte a fiú tehetségét, sokoldalúságát, azt, hogy a gyorsaságnál jóval több rejlik benne, s el­küldte a 16 éves fiút Brunce Longdenhez, a brit tizpróbázók mesteréhez. 1976-ban már ott volt a montreali olimpián, egy évvel később pedig junior Európa-bajnokságot nyert.- Walesben történt 1975-ben, egy hó­nappal tizenhetedik születésnapom előtt: én, a legfiatalabb részvevő megnyertejn a baj­nokságot, 2 ezer ponttal teljesítve többet, mint amennyi a brit ificsúcs volt. Azonnal döntöttem: a tízpróbánál maradok. Igaz, akkor eszembe nem jutott, hogy olimpiai bajnok leszek. Kedvet kaptam az egészhez, s ebben talán közrejátszott a magabiztos győzelem is. Ha akkor második vagyok, ki tudja... Daley Thompson ma a legnépszerűbb atléta Nagy-Britanniában. Egy londoni lap népszerúségkutató ankétjén 8 ezer szava­zattal kapott többet Sebastian Coe-nál. En­nek ellenére nem fogadta el egyetlen reklámügynökség ajánlatát sem.- Én a tízpróbát sportnak tekintem, nem karriernek. Éltem szűkösebb keretek közt is, s mégsem panaszkodtam, öltözködés­ben, evésben, és semmi másban sohasem voltak a lehetőségeimet meghaladó kíván­ságaim. Sokkalta fontosabb számomra, hogy jó atlétaként őrizzenek meg az embe­rek emlékezetükben. Csodálatos lenne, ha sikerülne, számomra az a döntő, hogy én minden tőlem telhetőt megtettem ennek érdekében. URBAN KLÁRA * VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetó János. Szerkesztöseg: 815 81 Bratislava. Gorkého 10., telefon: 309. 331-252, 332-301 Főszerkesztő 532-20 Szerkesztőségi titkárság 550-18 Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek 506-39 Táviró 092308. Adminisztráció Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Volgogradska 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava, Martanoviőova 21.). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5.. telefon: 335-090, 335-091 Hirdetési iroda közületeknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábrezie 15., II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként 13 - korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS. Ústredná expedícia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. V

Next

/
Oldalképek
Tartalom