Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-07-24 / 29. szám
N áluk már van vetélytársa a futballnak. Tíz éve történt, hogy új sportágat kezdtek meghonosítani Csallóközaranyo- son (Zlatná na Ostrove): s ez pedig a kézilabda. Egy évtizedes kitartó munka után beérett igyekezetük első gyümölcse: idén újoncként nagy fölénnyel nyertek szlovákiai bajnokságot a fiatalabb ifjúsági lányok korosztályában. Újabb kézilabdabástya épült tehát a Csallóközben. Vajon milyen alapokon nyugszik? Eléggé erós-e már ahhoz, hogy akár évtizedekig fennmaradjon? Lehet-e a dél-szlovákiai élvonalbeli női kézilabda utánpótlásforrása? '//////////////////////// Polacsekne Angyal Piroska példaképe lehet minden csallóközi kézilabdázónak (Nagy László felvétele) vssss*rsssrssrssysxsxssss. tr „Évtizedekben gondolkodunk“ ÚJABB KÉZILABDABÁSTYA A CSALLÓKÖZBEN Ebben az összetételben év közben számtalanszor találkozhattam volna velük. Ami összetartja őket, az a sportszeretetük. Gyakran dugják össze a fejüket, ütköztetik véleményüket, ha tenni kell valamit. Nagy László, az efsz elnöke, Hegedűs Sándor, a hnb elnöke és egyben ö áll a helyi Dunaj testnevelési egyesület élén, Tóth Károly egyesületi titkár és kézilabdaedzö, Fábián Ferenc, az alapiskola tornatanára, kézilabdaedzö, Horváth Zoltán, az alapiskola igazgató-helyettese. (Hegedűs Sándor: ,,ízig-vérig sportemberek vagyunk, köztünk igazi összhang uralkodik, s nagy az összetartás. Amit elhatározunk, elszántsággal véghez is visszük. Hogy véleményünk sem különbözik nagyon egymástól, az abból is kiderül: bármelyikünket kérdezné, lényegében ugyanazt hallaná“.) Mivel az efsz-elnöknek volt leginkább sietős a dolga, így ö kezdi. Onnan indulunk, hogy a szövetkezet miként támogatja a testnevelési egyesületet: besegít a sportolók szállításába, hozzájárul az anyagi háttér megteremtéséhez. Eddig még nincs ebben semmi különös, így van ez sok más helyen is. Az már viszont csak elvétve fordul eló, hogy a szövetkezet hathatós támogatásával minden igényt kielégítő sportcsarnok építésébe kezdenek. Ráadásul egy 2600 lakosú községben. Látogatásom idején még csak az alapozásnál tartottak. Mire felépül a Z akcióban készülő létesítmény, ötmillió koronát kell(ene) ráfordítaniuk. Immár szlovákiai bajnok ificsapatuk rendre olyan együttesekkel szerepel az élvonalban, amelyek sportcsarnokban fogadják ellenfeleiket. önmagában már ez is indokolttá teszi, hogy minél hamarabb tető alá vigyék a kézilabdát. Csallóközaranyoson erre is, de nemcsak erre gondolnak. (Nagy László:,, Hogy mi vezérel bennünket a sport támogatásában? Abból indulunk ki, hogy az embereknek valamiképpen el kell tölteniük szabad idejüket. Nem mindegy, miként és hogyan. Ebben sokat segíthet a sport, amely szórakoztat és egyben testmozgásra késztet, s az épülő sportcsarnok, ahova szeretnénk minél több emberi becsalogatni. És nem csupán kézilabdára. Ennél bővebb kínálatra gondolunk, felhagyva az idényjelleggel, egész évi kihasználtságra törekszünk majd... Már az iskolában rendszeres sportolásra szeretnénk rászoktatni a gyerekeket, hogy mindennapos igényükké váljon a testmozgás, hogy legalább egy hányaduk később is visz- szatérjen a sportpályára. Ha ezt elérjük, jót teszünk a tagságnak is. Azzal számolunk: a sportcsarnok átadása előreviszi a tömegsport és valamennyi sportág fejlődését. Nyilvánvaló számunkra, években nem érdemes tervezgetnünk. Messzebbre tekintve, évtizedekben gondolkodunk, miközben egyre több ember tudatában hintjük el a sport szükségességét“.) Értelmét látják összefogásuknak. (Hegedűs Sándor: , .Amivel a tömegeket meg lehet mozgatni, az a sport és a kultúra, nálunk a sport terén ez sikerült. Nem utolsósorban azért, mert teljes mértékben támaszkodhatunk a helyi erőforrásokra. A szövetkezet mellett az itteni bányaüzem támogatása is sokat ígérő, akárcsak mindegyik olyan lakosunké, aki a sportért tesz is valamit“.) Ilyen közegben izmosodik a csallóközara- nyosi kézilabda. Ismergetik már Szlovákia- szerte. A szakmai elismerés évek óta Tóth Károly és Fábián Ferenc nevéhez fűződik. Irányításukkal mind többször hallani az aranyosiakról. De hogyan kezdődött? Milyen út vezetett a szlovákiai elsőségig? Nyolcvankettőben iskolai sportközpont nyilt a faluban, kézilabda szakosodással. (Tóth Károly:,, Egyáltalán nem volt egyszerű. Eredményeket kellett felmutatnunk, hogy kiérdemeljük. Szerencsére az idő is nekünk dolgozott. Ráadásul szakemberre volt szükségünk, s ekkor került a faluba Fábián Feri“.) További lapok a krónikából: a járási pionírház vándorserlegét 1983-tól megszakítás nélkül minden évben megnyerik. Nyolcvanhá- rom-nyolcvannégytöl rendszeresebb, átgondoltabb munka folyik a szakosztályban. Ennek eredményeként abban az idényben szlovákiai harmadikok lettek a diákkorosztályban. Egy évvel később már senki sem végzett előttük, s 1986-ban a második helyre kerültek. Vagyis azóta az élvonalban szerepelnek. Lánycsapatuk az 1985/86-os kerületi bajnokság megnyerése után feljutott a szlovákiai I. ligába, a fiatalabb ifjúságiak közé. Idénújonc- ként tízpontos előnnyel fölényesen lettek bajnokok. Olyan élvonalbeli kézilabdabázisok előtt, mint a Nyitra (Nitra), Partizánske, Hlo- hovec, Kassa (KoSice), Preáov és Trenöín. Kik érdemelték ki az elsőséget? Horváth Ibolya, Kurucz Anikó, Gaál Gabriella, Szalai Zsuzsanna, Csóka Annamária, Szalai Renáta, Horváth Ingrid, Garai Éva, Hegedűs Renáta, Libái Claudia, Sztankó Erika, Lenárt Anita, Deák Mónika. Rakétagyorsasággal törtek a bajnokok közé. Vajon minek köszönhető az utcahosszal megszerzett elsőség? Valóban ennyivel jobbak voltak az aranyosiak a többieknél? (Fábián Ferenc: ,,A csapatmunka diadalmaskodott. Kivétel nélkül mindegyik játékosunk alávetette magát a kemény, intenzív edzéseknek. Mindig csak a győzelem reményében léptek pályára, elhitték, csupán övék lehet a siker. Négy forduló után veretlenül álltunk a táblázaton, pedig hat együttes pályázott az elsőségre. Az esélyesek többnyire nagy mellénnyel jöttek hozzánk, aztán rendre alulmaradtak. Hogy miben különböztünk tőlük? Más bioritmusban játszottuk a mérkőzéseket, nagyon jó támadásvezetés és kitűnő védekezés kíséretében. S az akarati tulajdonságok csak felfokozták a csapat teljesítményét. Amíg a többiek között egy-két egyéniség villogott, nálunk hatan is képesek voltak erre: tudnak gólt dobni, s játékintelligenciájuk sem elhanyagolható. Amit lényegesnek tartok: ezek a lányok jól koncentrálnak a játékra, aminek, véleményem szerint, a fizikai felkészültség a meghatározója. Egyébként nagyon sok tornán szerepeltek, s általában idősebbek ellen“.) Olyan hír járja: az aranyosi néző a nyolcadik játékos a pályán. Mintegy háromszáz tagú lehet a kézilabdarajongók tábora. Fegyelmezettek, idegenben is lelkesen buzdítják a lányokat. (Nagy László: ,,Oröm kijönni arra a másfél órára. Együtt szurkolni, szorítani a csapatért, pályaközelból látni a győzelmeket“.) Épül már a sportcsarnok, megszületett az első bajnoki cím. Mi következik ezután? (Tóth Károly: ,, Végcélunk egy olyan női csapat összehozása, amely a nemzeti ligában szerepelne. Mindenesetre a kerületi bajnokságba már az idén benevezünk. Legfőbb célunk s feladatunk is egyben: továbbra is az I. ligában folytatni a fiatalabb ifjúsági korú lányokkal és állandóan nevelni az utánpótlást. Az előkészítő csoporttal (3. - 4. osztályosok) Novák Jenő foglalkozik. Diákcsapataink évek óta a kerületi bajnokság élvonalában végeznek. A fiatalabbak felkészítését Kovács Béla vállalta, az idősebbek és az ifik kettőnk irányításával edzenek, játszanak“.) ^>Qallóközaranyoson léV/w pésröl lépésre emelik a mércét. Eddig sorra vették az akadályokat. Nem utolsósorban a helyi összefogásnak köszönve. Ám a továbblépéshez ezentúl is megértés kell az iskola, a szülök s mindenek részéről, aki az itteni kézilabdában érdekelt. Hisz nem kicsi a tét. Olyan tehetségekről van szó, akikre érdemes már j most odafigyelni, nehogy elkallódjanak, mint az utóbbi évtizedben olyan sokan a Csallóközben, hogy a lehető legkönnyebben a női élvonalba kerüljenek, s a felnőtt válogatott kapuján is bekopogtathassanak. Mert Angyal Piroskákra és Dömény Jolánokra újra szüksége van a csehszlovák női kézilabdának. J. MÉSZÁROS KÁROLY BEMUTATJUK A VERHETETLEN TÍZPRÓBÁZÓT, DALEV THOMPSONT Minden nap kihívás Az 1980-as moszkvai olimpián szerezte első elmét azóta egyfolytában ő áll az atlétika királyi számának tartott tízpróba élén. 1978-ban vesztett utoljára, a prágai Eb-n második lett. Ettől kezdve minden lehetséges versenyt megnyert, négy ízben állított fel világcsúcsot. Az angol Daley Thompson június végén Prága vendége volt: az Európa Kupán nem indult ugyan, de a lelátón gyakran lehetett látni: az egyik tévétársaság szakkommentátoraként. Talán ilyen mivoltánál fogva a vártnál sokkal könnyeben állt kötélnek a kíváncsiskodó újságíróknak. A legtöbb sportoló már rég megelégedett volna az általa nyert trófeákkal. Thompson úgy érzi, még nem jött el a búcsú ideje...- Nem másoknak, saját magamnak kell bizonyítanom. Nekem minden nap kihívás! Ha eljön az az idő, amikor a tízpróbában nem tudok jobbat nyújtani, távozom. De én előre tudni fogom a napot, hogy ne vesztesként tegyem azt. Egy sokoldalú sportember magabiztosságával, önbizalmával válaszol. Mondatai kerekek, lényegretörőek - ugyanúgy mint a pályán tett minden mozdulata. Tudatában van képességeinek, lehetőségeinek, de hiányosságainak is. Talán ez sikere titka?- A magas- és a távolugrás nekifutamá- val rengeteg gondom akadt az elmúlt két évben. Próbáltam változtatni a rohamon... Amikor az új gerelyt bevezették, felkerestem tanácsért birminghami edzőközpontjában David Ottley-t, a szám olimpiai ezüstérmesét. Hogy a dobástechnikámat tökéletesítsem, még északabbra mentem, Max Jo- neshoz, a válogatott dobók mesteréhez. Tizenhat éves kora óta, amikor a tízpróbával megismerkedett, egyetlen célt ismert: a sportot, s minden mást ennek rendelt alá. Állítólag emiatt szakított korán skót édesanyjával (édesapja nigériai származású), aki arra akarta rávenni, hogy valamilyen foglalkozást, válasszon. Mondják róla, hogy kevesen tartoznak baráti köréhez...- Csak azt az emberi fogadom el barátomnak, aki jóban-rosszban mellettem áll. S azoknak, akiket megtartottam, az utóbbit is volt lehetőségük bizonyítaniuk. Egyébként, az igazán jó atlétákkal nehéz kijönni, együtt élni: egocentrikusak, önfejűek. Thompson gyerekkorában profi labdarúgó szeretett volna lenni. A Chelsea és a Fulham ificsapatában játszott, s már akkor kitűnt gyorsaságával, ügyességével. Úgy tizennégy évesen kezdett el a vágtával foglalkozni, s ahogy telt az idő egyre kevesebbet rúgta a bőrt, s minden erejét arra fordította, hogy egyszer a világ leggyorsabb sprintere legyen. A sors iróniája, hogy életében, egy balszerencse hozta a fordulatot: nem jutott be az ifi bajnokság döntőjébe. Csakhogy ezen a versenyen jelen volt egy (ÓSTK-felvétel) Bob Mortimore nevű edző is, aki felismerte a fiú tehetségét, sokoldalúságát, azt, hogy a gyorsaságnál jóval több rejlik benne, s elküldte a 16 éves fiút Brunce Longdenhez, a brit tizpróbázók mesteréhez. 1976-ban már ott volt a montreali olimpián, egy évvel később pedig junior Európa-bajnokságot nyert.- Walesben történt 1975-ben, egy hónappal tizenhetedik születésnapom előtt: én, a legfiatalabb részvevő megnyertejn a bajnokságot, 2 ezer ponttal teljesítve többet, mint amennyi a brit ificsúcs volt. Azonnal döntöttem: a tízpróbánál maradok. Igaz, akkor eszembe nem jutott, hogy olimpiai bajnok leszek. Kedvet kaptam az egészhez, s ebben talán közrejátszott a magabiztos győzelem is. Ha akkor második vagyok, ki tudja... Daley Thompson ma a legnépszerűbb atléta Nagy-Britanniában. Egy londoni lap népszerúségkutató ankétjén 8 ezer szavazattal kapott többet Sebastian Coe-nál. Ennek ellenére nem fogadta el egyetlen reklámügynökség ajánlatát sem.- Én a tízpróbát sportnak tekintem, nem karriernek. Éltem szűkösebb keretek közt is, s mégsem panaszkodtam, öltözködésben, evésben, és semmi másban sohasem voltak a lehetőségeimet meghaladó kívánságaim. Sokkalta fontosabb számomra, hogy jó atlétaként őrizzenek meg az emberek emlékezetükben. Csodálatos lenne, ha sikerülne, számomra az a döntő, hogy én minden tőlem telhetőt megtettem ennek érdekében. URBAN KLÁRA * VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetó János. Szerkesztöseg: 815 81 Bratislava. Gorkého 10., telefon: 309. 331-252, 332-301 Főszerkesztő 532-20 Szerkesztőségi titkárság 550-18 Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek 506-39 Táviró 092308. Adminisztráció Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Volgogradska 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava, Martanoviőova 21.). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5.. telefon: 335-090, 335-091 Hirdetési iroda közületeknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábrezie 15., II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként 13 - korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS. Ústredná expedícia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. V
