Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-07-24 / 29. szám

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

A szegény gazdag

és a gazdag szegény

GÖRÖG NÉPMESE

Görögország egyik kis falujában élt egy szegény napszámos, feleségével és sok gyermekével. Betévö falatjukat alig tudták megszerezni, mégsem nyílt panaszra szájuk. Mikor este hazajöttek a napszámból - mert bizony a gyerekeknek is dolgozniuk kellett a szüleikkel megették híg leveskéjüket, száraz kenyérkéjüket, és máris vidámság ült arcukra, dal fakadt az ajkukon. A szegény ember elövette lantját, felesége belekezdett egy vidám dalba, a gyerekek meg körültáncolták szüleiket. Mindennap tellett a jókedvre.

Gazdag ember volt a szomszédjuk, aki hallotta esténként a vidám dalolást. Megirigyelte a szegény embert.- Én, a gazdag - zsörtölődött magában - gonddal hajtom le a fejem, gond ébreszt fel minden reggel. Bezzeg ők, a koldus faj- zatok, minden este vigadoznak, táncolnak, dalolgatnak. Egyet gondolt a gazdag és egy szép napon Így köszöntött be a szegényhez:- Jóravaló emberek vagytok, sajnállak benneteket, hogy koplaltok. Szomszéd, adok neked pénzt, ezer aranyat, hogy kereskedhess, s ha majd egyszer sikerül zöld ágra vergődnöd, hát visszaadhatod a kölcsönt. Ha pedig nem, hát az sem baj.

Mohón kapott a szegény ember a lehetőség után, sose látott még annyi pénzt egy rakáson. Gondolkodni kezdeti, mihez is kezdjen a pénzével. Boltot nyisson, kereskedjen, vagy földet vásároljon? Hátha nem lesz elegendő vevője vagy nem fog termést hozni a földje, és oda a sok pénz. Elveszítene mindent, se pénz, se posztó.

Törte egész nap a fejét, fáradtan ért haza este. Lantját nem vette kezébe, mérgesen kiáltott rá a feleségére meg a gyermekekre, hogy ne zavarják a gondolkodásban. Egész éjjel gondolkodott, álom nem szállt a szemére, mert attól is félt, hogy betörök jöhetnek, és ellophatják a sok pénzt. Fáradtabban ébredt reggel, mint amilyen este volt, napszámba sem ment már, hiszen sok pénze volt, de még mindig nem tudta, hogy mihez kezdjen.

Résen volt a gazdag ember. Alighogy beesteledett, elsétált a szegény ember háza előtt, de bizony a házikóban csend honolt. Lant nem pendült, dal nem csendült és a gyermekek is csak suttogva mertek beszélgetni, hogy ne zavarják apjukat a gondolkodásban.

így ment ez három napon át. Akkor fogta magát a szegény ember és visszavitte a gazdag embernek az ezer aranyat.- ördög bújjék az aranyadba, amióta nekem adtad, nem bírom hordani terhes súlyát. Nem kell a vagyonod, csak gondot hozott nekem. Inkább maradok szegénynek, de vidámnak és elégedettnek.

Azzal boldogan hazasietett, vette lantját, felesége rákezdte a nótát, a gyermekek meg vígan ropták a táncot. Ezután újra mindennap tellett a jókedvre.

Szabó Magdaléna feldolgozása

Kovács József

Terefere

Volt egy asszony: Tere, tőszomszédja: Fere. Hallod-e, te Fere?! - kiáltott át Tere.

Hallom, hallom, gyere! - kurjantotta Fere.

Mit dolgozol, Fere? - kérdezte Tere.

Most már semmit, Tere, megette a fene! Beszélgessünk, Fere! Biz’ az jó lesz, Tere. így szól Tere, úgy a Fere,

S megindult a tere-fere, át a sövényen, hosszan, serényen, meg nem únták, úgy szapulták mind a falu népét, fiatalját, vénjét! Sisteregve súgtak, dúltak, fúltak, búgtak. Peregtek a percek, de nékik úgy tetszett, mintha minden állna, az óra se járna!... Egyszer csak, hogy: „Ne

te!“ kiáltotta Tere.

Mi a bajod, Tere?! - kérdezte öt Fere.

Hát nem érzed, Fere?!

A rántásom; nesze! Érzem bizony, he-he! Megéghetett fele!

Nekem meg a kalácsom, régen kihűlt a rácson.

A macska szereti, könnyen elviheti! Megszakadt a tere-fere, elfutottak hazafele!

A kérdésre könnyű a válasz: pontosan száz évig. Am ha azt kérdezzük, mikor kezdődik és végződik a 20. század, akkor már megoszlanak a vélemények. Sokan biztosak benne, hogy századunk 190Ó-ban kezdődött; mi több, a meglehetősen közkedvelt újságírói fogás nyomán az 1900-ban született embereket századunkkal egyidősnek tekintik. Ha egy kicsit elgondolkozunk, azonnal kiderül, hogy mindez tévedés. Ugyanis semmilyen eseménynek nincs nulladik évfolyama. Egy újság, fesztivál, művészeti eseménysorozat mindig az első éfolyammal indul. Ugyanígy vagyunk időszámításunk kezdetével is. Az időszámításunk előtti első évet az idöszámitásunk szerinti első követte, egy évet látszólag átugorva. Gondoljunk bele, mily fura lenne, ha időszámításunk szerinti nulladik évről beszélnénk.

Jóval egyszerűbb

Hány évig tart

századunk?

a helyzet az első század- fordulóval. Ha elfogadjuk, hogy az első évszázad is száz évig tartott (addig kellett tartania, másként nem lehetne évszázd), akkor nyilvánvaló, hogy nem a 99. év végén fejeződött be, hanem egy

esztendővel később. Tehát a második évszázad 101-ben kezdődött. Az elmondottakból világosan következik, hogy századunk is csak 1901. január 1 -jén kezdődhetett. Ennek megfelelően minden évszázad nullával végződik, természetesen a 19. század is, amelynek utolsó éve ilyképpen 1900 volt. Egyetlen kivétel van csupán, mégpedi időszámításunk kezdete, amikor az előző évszázad (és évezred) az i. e. 1. év végén fejeződött be (innen az érzés, hogy matematikai érzékünkben csalatkozunk).

Azok, akik 1899 szilveszterén üdvözölték az új század jövetelét, a valóságban kétszer búcsúztak a tizenkilencedik századtól: először tévedésből, majd egy évvel később „igaziból“.

Ha most gyorsan visszalapozunk a kezünkben tartott újság első oldalára, a fejlécről leolvashatjuk, hogy az Új Szó vasárnapi kiadásának 20. évfolyamát tartjuk a kezünkben. Ami azt jelenti, hogy 19 éves. Ebből világosan kitűnik, hogy századunk és csak „86 éves“! így a huszadik századot majd csak tizennégy év múlva búcsúztatjuk. 1999. december 31-én magunk mögött hagyjuk az ezerkilencszázas éveket, és megkezdjük századunk utolsó évét, a 2000. évet. A századfordulón - amely egyúttal ezredforduló is lesz - csak egy évvel később jutunk túl, átlépve a huszonegyedik századba, a harmadik évezredbe, amely 2001. januári-jén kezdődik. OZOGÁNY ERNŐ

Gondolkodom, tehát...

HÁROM BARÁT

Három barát - három hobbi; azaz Miskának, Ferinek és Andrásnak is van hobbija. Az egyik szenvedélyes fényképész, a másik Beatles-lemezeket gyűjt, a harmadik pedig vasútmodel- lezö.

Tudjuk, hogy

a) Ferinek nincs játékvasútja és idősebb a Beatles-rajongónál;

b) Miska egy osztályba jár a modellezőfiúval.

Ha ennyi az ismeretünk, határozottan állíthatjuk-e, hogy... Hopp, nem áruljuk el, de vajon kinek mi a hobbija?

FRANCIA KISLÁNY

Nézd meg jól ezt az ifjú hölgyet, és máris rájössz, hogy mi a neve! (Csak az a dolgod, hogy megfelelő sorrendbe rakd az alakját képező betűket.)

Nagy esemény volt a kerék feltalálása, de hogy hasznát is lássák, azt is ki kellett okoskodni, hogyan illesszék hozzá a tehertartó alkalmatosságot, az ún. kocsiszekrényt. Egy kerék önmagában nem sokat ér, de ha összekapcsolják egy másikkal, azzal már lehet valamit kezdeni. A két kereket összetartó rudat tengelynek nevezik. A tengely eleinte együtt forgott a kerekekkel, s az ilyen kocsi bizony kegyetlenül nyikorgott. Később rájöttek, hogy a dolog megoldható a tengely forgása nélkül is: a kerék szabadon forog a tengelyen, amelynek a végén egy keresztbe dugott pecek akadályozza meg a kerék leesését.

azt még a királyok is belátták, hogy egy ló vagy bivaly akár tíz emberrel felér. A kérdés csupán az volt, hogyan kellene az állato- /kat/t a kocsi elé befogni? A kocsira egy elöreálló rudat szereltek, ez közvetítette a húzóerőt. A rúd szabadon maradt végén egy keresztrudat helyeztek el - ez volt a legelső járom. A jármot vagy a szarvasmarha szarvához, vagy a marjához erősítették, esetleg a nyakához; ezt az utóbbi befogási módot még én is láttam gyermekkoromban. Egykoron a lovakat is járomba fogták, de hamarosan felismerték, hogy kényelmesebb és főleg

gyorsabb a vontatás, ha szíjakat vagy köteleket alkalmaznak. A bivaly lassan, kényelmesen ballag, neki elég a járom is, de a ló szívesen vágtat, miért akadályozzuk hát a mozgásban. Ha jól megfigyeljük a háromezeréves mezopotámiai kocsiábrázolásokat, úgy tűnik fel számunkra, mintha a derék lovak nem is poroszkálnának, hanem röpülnének a levegőben. Nem is teherszállításra használták őket elsősorban, hanem hódításra és háborúskodásra. Egy-egy ütközet kimenetelét már akkoriban is az döntötte el, hogy melyik félnek voltak bátrabb és jobban felszerelt katonái. Az a király, akinek a legtöbb harci kocsija volt, a leghatalmasabb is volt egyben, hiszen a technikai fölény segítségével könnyebben meghódíthatta és leigázhatta a szomszédos országokat.

Az uralkodók módfelett büszkék voltak harci sikereikre. A fennmaradt ókori írásos emlékek legtöbbje háborúkról, ütközetekről, foglyul ejtett katonákról és zsákmányolt kincsekről - például harci kocsikról is - tudósít, de hasonlót ábrázolnak domborművek és falfestmények is. Gyakran megörökítettek olyan jeleneteket, amikor a harci kocsin gőgösen feszítő győztes uralkodó előtt a porban fekszenek a legyőzött ellenfelek és kegyelemért könyörögnek.

A tengelyre szerelték rá a már említett kocsiszekényt. A legősibb formája egy deszkából készült vagy vesszőből font lap lehetett. Később oldalakat is helyeztek rá, sőt ülőkéket is, attól függően, milyen célt szolgált.

A kerekes járművet persze mozgatni is kellett valamiképpen. Ember is tolhatta vagy vontathatta, és sok rabszolgának ez is volt a legfőbb kötelessége, de

Több mint négyezer évvel ezelőtt ilyen volt egy kocsi. A kerekek teljesek voltak, a küllőt még nem Ismerték.

(Gyökeres György fotoreprodukciója)

Még nem válaszoltunk arra a kérdésre: ki készítette az első kocsit? Valószínűnek látszik, hogy, a kerékhez hasonlóan, a kocsit is a suméroknak köszönhetjük. Mindez persze csak feltevés és azon alapszik, hogy a legelső kocsiábrázolásokat a sumérok hagyták ránk. Cserepekre rajzolt, kocsikra emlékeztető ákombákomokról és kis agyagmodellekről van szó - ezek kb. 4800 évesek. A kerekeken még nincs küllő - erre a találmányra még vagy 1500 évet kellett várni az egész egy szál deszkából készült. Később, miután kiderült ezeknek a kezdetleges kerekeknek a hátránya (rövid idő alatt eltörtek), két- három, keresztléccel összefogott deszkalapból eszkábálták össze a kereket. A hepehupás utakon ezek is hamar tönkrementek, mégis többet kibírtak.

LACZA TIHAMÉR,

MEGFEJTÉS

A július 10-i számunkban közölt feladatok megfejtése: Molnár Ferenc; 10. Nyertesek: Gáspár Erik, Királyhelmec (Král\ Chlmec); Cserepes Ildikó, Bogya (Bodza); ifj. Hilkó Károly, Ipolyság (Sahy); Sza- lay Anasztázia, Zseliz (Zeliezovce); Pál István, Kvetoslavov.

I

|

|

I

I

I

I

I

|

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

1

I

I

I

I

I

I

I

I

I

ÚJ SZÚ

M ■■ I

■I M M H

1987. VII. 24