Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-12-24 / 51. szám

A Magyar Területi Színház három és fél évtizede - vidám történetekben A Matesz művészeit ugyan nem halmoz­zák el filmszerepekkel, időközönként mégis előfordul, hogy forgatásra hivják a színház valamelyik színészét, (gy történt meg a het­venes évek végén, hogy egy munkavédelmi oktató filmben Bugár Gáspár főszerepet kapott. Egy sebesültet kellett alakítania, aki elővigyázatlansága miatt munkahelyén ke- zét-lábát törte, s ráadásul még gerincsérü­lést is szenvedett. A komáromi (Komárno) járási kórházban, ahol a film jeleneteit for­gatták, Bugár Gáspárt nyakától a bokájáig begipszelték. ..Merev" állapotban egy kór­házi ágyra tették, majd mielőtt a kamera beindult volna a kellékes valamilyen lepe­dővel nyakig betakarta. Bugár Gáspár máig sem tudta meg, mire volt jó a körültekintő procedúra, hiszen a gipszből a filmen sem­mi sem látszik. Tóth László egy alkalommal, amikor Sza­bó Béla Menyasszony című darabját ját­szották, s az egyik tájelőadáson beugrások­kal tűzdelték meg a produkciót, a szufiták mögött lelkesen magyarázta a beugró kollé­gáknak, hogy mikor van jelenésük: ponto­san akkor kell bemenni, amikor a színen lévők megkerülik a színpadteret és igyekez­nek kifelé .. A lelkes instrukcióosztásnak az lett a vége, hogy a színen lévő kollégák közben régen kiértek a színpadról.- Látjátok - mondta Tóth László -, ne­künk a másik oldalon most kellene kijön­nünk. De hogy jöjjünk ki, amikor be se mentünk? Névnap című előadás a közelmúlt sike­res produkciója volt. A díszlet egyik eleme, amelyet a kritika külön kiemelt, egy félig a levegőben lógó, alig rögzített konyha- szekrény felső része. Németh Ica, az elő­adás főszereplője a végső drámai össze­csapás közben a szekrényhez megy, vala­mit elhelyez benne. Az egyik előadáson a szekrény ajtaja a színésznő kezében maradt. Egyik partnere, Petrécs Anna (Juli szerepében) szintén a színen tartózkodott. Látva a bajbajutott kolléganőjét, ö is a szek­rényhez „játszotta magát“, s ketten már boldogultak a rakoncátlankodó ajtóval. Ne­vetésüket visszafojtva helyezték eredeti he­lyére. Németh Ica szerint ez körülbelül két percig tartott, de számára két évtizednek tűnik ma is... Ropog József játszott a Szent Péter esernyője című Mikszáth-darabban, amely­nek nagy közönségsikere volt. Az egyik próba szünetében a gyártásvezető kopogtat az öltözője ajtaján és megkérdi, pontosan mennyi is Ropog testmagassága. A művész megmondja, majd visszakérdez:- Minek.ezt tudnia a gyártásvezetőnek?- Mert koporsót csinálunk neked - vála­szolta a gyártásvezető, és faképnél hagyta a színészt. A tavaly elhunyt, a színházához mindig hű, kitűnő színésznő Udvardy Anna emlékét is őrzi néhány kedves történet. Kollégái mesélik keserű mosollyal: A kőszívű ember fiaiban ő volt Plankenhorst báróné. Az egyik előadáson jelenése közben tíz percen át nem mozdult el a sokágú gyertyatartó mel­lől, amelyen természetesen égtek a gyer­tyák. A rendezői utasítás szerint többször helyet kellett volna változtatnia. A rémült kollégák nem értették, mi lelte Udvardyt, hogy az asztal mellé cövekelve mondja a szövegét. Csak a jelenése után derült ki, hogy a parókája beleakadt az egyik gyer­tyába és a csodával volt határos, hogy nem gyulladt meg. Ezért mondta-játszotta merev fejtartással a tízperces szöveget. Majd egy határozott mozdulattal „eltávolodott“ a gyertyától .. Udvardy Annával történt ez az eset is: Solovic Aranyesöjében kasírozott vázákban „kvázi“ aranyesök díszelegtek a színpa­don. Udvardy ezeket ápolgatta, öntözgette. Az egyik előadáson a locsolókanna rózsája beleakadt a drótszárú aranyesöbe, és se­hogyan sem lehetett kiszabadítani. A rémült színésznő egy határozott mozdulattal meg­emelte a nagyméretű kasírozott vázát, és az öntözőkannára akasztva, kivonult vele a színről. Németh Ica meséli a Bűntény a Kecske­szigeten egyik előadásáról: Ropog József, aki Angelot játssza a darabban, a harmadik felvonás alatt mindvégig egy kútban tartóz­kodik. A színész éppen egy filmforgatásról érkezett az előadásra, valószínűleg holtfá- radtan. A darab nem csekély szellemi és fizikai erőnlétet követel, mivel a harmadik felvonás alatt csak a kútból hallható a hang­ja. Partnerei rémülten tapasztalták, hogy a megfelelő végszóra nem jön válasz a kútból.- Angelo, Angelo, hallasz minket? Csend. « Egyikük a kúthoz somfordái és rémülten látja, hogy a kolléga a kútban az igazak álmát alussza. Ekkor „leordítottak“’ neki, mire Ropog az álmából felriasztott oroszlán módjára felbódült:- Noooo, itt vagyok! Rejtélyes körülmények között címmel egy krimit játszott a Matesz, amelyben Szentpétery Arankának az egyik jelenetben partnernőjével villámgyors kosztümcseréje volt. Tetőtől talpig át kellett öltözniük. Egyi­kük az előző jelenetben fekete ruhát, fekete cipőt viselt, a másikuk fehéret. Most ezt kellett kicserélniük. Ment is minden rendjén és időre. A színrelépés pillanatában vette észre Szentpétery Ari, hogy csak az egyik cipőt cserélték ki. Úgy, hogy a feszültség csúcspontján, a gyilkosság pillanatában fe­lemás cipőben jelent volna meg a szín­padon ... Palotás Gabival, a remek komikával tör­tént meg az eset még abban az időben, amikor a Matesz a tájolásain gyakran sza­badtéren, néha rögtönzött, improvizált szín­padokon tartott előadásokat. Egy ilyen alka­lommal Palotás a helybeli tűzoltóval meg­egyezett, hogy a színpad mögé támasztott „tyúklétrán“ majd segítse fel a színpadra. Megbeszélték, hogy a megadott jelre a de­rék tűzoltó hátulról megtolja a művésznőt. Igen ám, de a tüsténkedő tűzoltó a színész­nő egy óvatlan mozdulatát félreértve, akko­rát lökött rajta, hogy Palotás Gabi legalább két perccel a jelenése előtt szinte berepült a színpadra... Ferenczy Anna érdemes művésszel tör­tént az Ármány és szerelem című Schiller- darab egyik vidéki előadásán. Ferenczy Anna Lujzát játszotta. Már „holtan“ feküdt a színpadon. Dermesztő csend volt, amikor partnere drámai hangon szól, előkészítve a halálos mérget:- Lujzám, megyek!- Erre a halotti csendben megszólal va­laki a nézőtér harmadik sorában:- Ehe, annyuk, má megy! Ferenczy Anna tagja volt a Faluszínház­nak is. Abban az időben a színészek maguk kellékeztek, díszleteztek, öltöztetőnöről, sminkesről, hajasról szó sem lehetett. Csak egy sofőr és egy világosító volt a műszaki személyzet. Egy kis faluban játszottak, s la­tyakos őszi idő volt. A színészek cipelték ki a kosztümjeiket és a diszletelemeket. A ro­zoga autóbusz körül egy csomó falusi gye­rek bámészkodott. Az egyik odaszólt a tár­sulat bonvivánjának:- Cirkuszos bácsi, kígyója nincs?- De van - válaszolt ingerülten a bonvi- ván. - Ha segítetek, akkor megmutatom! A kiskölykök csalódottan távoztak, ami­kor a kígyómutogatás elmaradt. Szintén a Faluszínház társulatával tör­tént, hogy egy darab véget ért, de a közön­ség egyszerűen ezt nem vette észre. A'tár- sulat leleményes súgónője ekkor kilépett a színpadra, körülnézett, s biztatóan össze­csapva a tenyerét, így szólt a dermedt közönséghez:- No, aranyoskáim, tapsi-tapsi... Egy másik „szövetkezetesítési“ darab tájelőadásán történt, hogy a tűzoltó farkas­kutyáját pórázon tartva beült az első sorba. Ferenczy Anna tanúja volt a pillanatnak, amikor a nagyjelenetnél a kutya egy hatal­masat ásított. Erre mint főszereplő olyan röhögögörcsöt kapott, hogy össze kellett húzni a függönyt. A Kaviár egyik előadásában Dráfi Mátyás érdemes művész ugrott be a megbetege­dett kolléga helyett. A szöveget nem tudta jól, s vannak pillanatok, amikor teljésen „elmegy“ a szöveg. Ilyenkor előfordul, hogy a bajba jutott színész a súgót sem hallja. A jelenetben Ferenczy Anna volt a partnere. Dráfinak azt kellett volna közölnie partner- nőjével, hogy elmegy, mert egy jól jövedel­mező állást ajánlottak fel neki Pesten. Ehe­lyett néma csend. Már a súgó is feladta. Ekkor Ferenczy Anna odalépett Dráfi Má­tyáshoz és megkérdezte tőle:- Miért akar ön elhagyni, csak nincs valami jól jövedelmező állása Pesten? Dráfi ekkor hálától csillogó szemmel ' szinte beleordította a.partnernöje fülébe.- De van, nénémasszony! Ferenczy Anna ma sem érti, hogyan juthatott eszébe Dráfinak a „nénémasz- szon^“ ... Wieder Ilonka öltöztetönő volt a színház­nál. Amikor befejezte a munkáját szerényen a sarokba húzódott, és kislábasból jóízűen ette a pörköltjét. Ferenczy Annának az egyik előadásban gyors átöltözése volt. Amikor levetette az előző kosztümjét, ré­mülten látta, hogy a másik kosztüm nincs előkészítve.- Ilonka néni, a másik ruhám...! - szi­szegte rémülten. Ilonka néni letette a kanalat.- Jaj, fiam, neked második ruhád is van? Ferenczy Annának annyi ideje maradt, hogy kombinéja fölé kerekített egy jókora kötényt. Abban játszotta végig - „fordulatai­ra" jól vigyázva - a következő jelenetet. A Bűntény a Kecskeszigeten budapesti rádiófelvételére Németh Ica egy új, remek­be szabott, divatos szoknyában indul el. Bevallása szerint vagy két órán át vasalta • Az oldal anyagát Platzner Tibor kollázsaival illusztráltuk ■ indulás előtt, hogy tökéletes legyen. A kollé­gák elragadtatással nyilatkoztak a szépsé­ges ruhadarabról. Majd eljött a felvétel ide­je. A szoknya éjjel két órakor került ismét szóba, amikor a fáradtságtól elcsigázott színésznők a stúdió sarkában a padlón ülve dicsérték egymás ragyogó külsejét... Boráros Imre maga írta le kedvenc szín­padi történeteit: „Egy volt kolléganőm annyira szerette a jó vicceket, hogy egy poén hallatán per­cekig érlelte magában a nevetést, majd késleltetett reakcióval csapott át kacajba. Hosszú volt a vezeték. Oscar Wilde Hazudj igazat című vígjátékában van egy jelenet, amelyben Worthing úr (én játszottam) meg­látogatja gyámleányát, Cecil kisasszonyt (Thirring Viola) barátja, Olgernon (Csendes László) társaságában. A komornyik megje­lenik egy névjegykártyával - mindig üres lapocska volt - melyet Cecil nagy érdeklő­déssel elolvas. Az egyik előadáson Csen­des Lacival egy frappáns, de malac szöve­get irtunk a cédulácskára. Vártuk a hatást. Megjelent a komornyik, a kollegina elolvas­ta a névjegykártyát. Valahogy furcsállotta, mert visszahívta a komornyikot. Újra elol­vasta a szövegünket, de semmi hatás. Csendesen lelombozódva jelentünk meg a színen, és percekig folyt a párbeszéd, amikor a kollegina váratlanul éktelen kaca­gásba tört ki. Most is „időzítve“ volt... Egy másik alkalommal Lovicsek Béla Tűzvirág című színművében egy SS-őrna- gyot játszottam. Egy este Kalocsayék laká­sán mulatnak, dorbézolnak a szép Zitával (Tamás Jolán játszotta). Egymáshoz simul­va táncolnak, de a részeg főjegyző (Gyur- kovics Mihály) állandóan megzavarja a tán­coló párt, mert közlendője van. Mire én dühösen rámordulok, ezzel a szöveggel: - Mi?! Az egyik előadáson „Was?!“ felkiál­tással úgy megleptem a kollégát, hogy az zavarában kiitta a konyakját, és mint egy jó kisfiú, visszaült a helyére. A szép Zita pedig tovább táncolhatott a részeg tisztekkel... Dudley-Watkyn Rejtélyes körülmények között című krimijében gyilkost játszottam. Az első felvonás végén megölöm az áldo­zatot (Bugár Bélát), aki ezzel be is fejezi az az esti szereplést. Dunaszerdahelyen (Du- najská Streda) játszottuk a darabot, s a kol­léga annak rendje-módja szerint meghalt a felvonás végén, majd átöltözött, és átment a közeli vendéglőbe egy frissítőre. Az elő­adásnak nagy sikere volt. A közönség elé­gedetten tódult kifelé a színházból, amikor a kolléga is megérkezett a „kricsmiból“. Ezt észrevette egy kisfiú, aki nyomban felkiál­tott:- Mama. itt a hulla! Az anekdotákat összegyűjtötte: KIS PÉNTEK JÓZSEF * Q ÚJSZÚ J<­3 14 1987. XII. 31. |>

Next

/
Oldalképek
Tartalom