Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-12-24 / 51. szám
A Magyar Területi Színház három és fél évtizede - vidám történetekben A Matesz művészeit ugyan nem halmozzák el filmszerepekkel, időközönként mégis előfordul, hogy forgatásra hivják a színház valamelyik színészét, (gy történt meg a hetvenes évek végén, hogy egy munkavédelmi oktató filmben Bugár Gáspár főszerepet kapott. Egy sebesültet kellett alakítania, aki elővigyázatlansága miatt munkahelyén ke- zét-lábát törte, s ráadásul még gerincsérülést is szenvedett. A komáromi (Komárno) járási kórházban, ahol a film jeleneteit forgatták, Bugár Gáspárt nyakától a bokájáig begipszelték. ..Merev" állapotban egy kórházi ágyra tették, majd mielőtt a kamera beindult volna a kellékes valamilyen lepedővel nyakig betakarta. Bugár Gáspár máig sem tudta meg, mire volt jó a körültekintő procedúra, hiszen a gipszből a filmen semmi sem látszik. Tóth László egy alkalommal, amikor Szabó Béla Menyasszony című darabját játszották, s az egyik tájelőadáson beugrásokkal tűzdelték meg a produkciót, a szufiták mögött lelkesen magyarázta a beugró kollégáknak, hogy mikor van jelenésük: pontosan akkor kell bemenni, amikor a színen lévők megkerülik a színpadteret és igyekeznek kifelé .. A lelkes instrukcióosztásnak az lett a vége, hogy a színen lévő kollégák közben régen kiértek a színpadról.- Látjátok - mondta Tóth László -, nekünk a másik oldalon most kellene kijönnünk. De hogy jöjjünk ki, amikor be se mentünk? Névnap című előadás a közelmúlt sikeres produkciója volt. A díszlet egyik eleme, amelyet a kritika külön kiemelt, egy félig a levegőben lógó, alig rögzített konyha- szekrény felső része. Németh Ica, az előadás főszereplője a végső drámai összecsapás közben a szekrényhez megy, valamit elhelyez benne. Az egyik előadáson a szekrény ajtaja a színésznő kezében maradt. Egyik partnere, Petrécs Anna (Juli szerepében) szintén a színen tartózkodott. Látva a bajbajutott kolléganőjét, ö is a szekrényhez „játszotta magát“, s ketten már boldogultak a rakoncátlankodó ajtóval. Nevetésüket visszafojtva helyezték eredeti helyére. Németh Ica szerint ez körülbelül két percig tartott, de számára két évtizednek tűnik ma is... Ropog József játszott a Szent Péter esernyője című Mikszáth-darabban, amelynek nagy közönségsikere volt. Az egyik próba szünetében a gyártásvezető kopogtat az öltözője ajtaján és megkérdi, pontosan mennyi is Ropog testmagassága. A művész megmondja, majd visszakérdez:- Minek.ezt tudnia a gyártásvezetőnek?- Mert koporsót csinálunk neked - válaszolta a gyártásvezető, és faképnél hagyta a színészt. A tavaly elhunyt, a színházához mindig hű, kitűnő színésznő Udvardy Anna emlékét is őrzi néhány kedves történet. Kollégái mesélik keserű mosollyal: A kőszívű ember fiaiban ő volt Plankenhorst báróné. Az egyik előadáson jelenése közben tíz percen át nem mozdult el a sokágú gyertyatartó mellől, amelyen természetesen égtek a gyertyák. A rendezői utasítás szerint többször helyet kellett volna változtatnia. A rémült kollégák nem értették, mi lelte Udvardyt, hogy az asztal mellé cövekelve mondja a szövegét. Csak a jelenése után derült ki, hogy a parókája beleakadt az egyik gyertyába és a csodával volt határos, hogy nem gyulladt meg. Ezért mondta-játszotta merev fejtartással a tízperces szöveget. Majd egy határozott mozdulattal „eltávolodott“ a gyertyától .. Udvardy Annával történt ez az eset is: Solovic Aranyesöjében kasírozott vázákban „kvázi“ aranyesök díszelegtek a színpadon. Udvardy ezeket ápolgatta, öntözgette. Az egyik előadáson a locsolókanna rózsája beleakadt a drótszárú aranyesöbe, és sehogyan sem lehetett kiszabadítani. A rémült színésznő egy határozott mozdulattal megemelte a nagyméretű kasírozott vázát, és az öntözőkannára akasztva, kivonult vele a színről. Németh Ica meséli a Bűntény a Kecskeszigeten egyik előadásáról: Ropog József, aki Angelot játssza a darabban, a harmadik felvonás alatt mindvégig egy kútban tartózkodik. A színész éppen egy filmforgatásról érkezett az előadásra, valószínűleg holtfá- radtan. A darab nem csekély szellemi és fizikai erőnlétet követel, mivel a harmadik felvonás alatt csak a kútból hallható a hangja. Partnerei rémülten tapasztalták, hogy a megfelelő végszóra nem jön válasz a kútból.- Angelo, Angelo, hallasz minket? Csend. « Egyikük a kúthoz somfordái és rémülten látja, hogy a kolléga a kútban az igazak álmát alussza. Ekkor „leordítottak“’ neki, mire Ropog az álmából felriasztott oroszlán módjára felbódült:- Noooo, itt vagyok! Rejtélyes körülmények között címmel egy krimit játszott a Matesz, amelyben Szentpétery Arankának az egyik jelenetben partnernőjével villámgyors kosztümcseréje volt. Tetőtől talpig át kellett öltözniük. Egyikük az előző jelenetben fekete ruhát, fekete cipőt viselt, a másikuk fehéret. Most ezt kellett kicserélniük. Ment is minden rendjén és időre. A színrelépés pillanatában vette észre Szentpétery Ari, hogy csak az egyik cipőt cserélték ki. Úgy, hogy a feszültség csúcspontján, a gyilkosság pillanatában felemás cipőben jelent volna meg a színpadon ... Palotás Gabival, a remek komikával történt meg az eset még abban az időben, amikor a Matesz a tájolásain gyakran szabadtéren, néha rögtönzött, improvizált színpadokon tartott előadásokat. Egy ilyen alkalommal Palotás a helybeli tűzoltóval megegyezett, hogy a színpad mögé támasztott „tyúklétrán“ majd segítse fel a színpadra. Megbeszélték, hogy a megadott jelre a derék tűzoltó hátulról megtolja a művésznőt. Igen ám, de a tüsténkedő tűzoltó a színésznő egy óvatlan mozdulatát félreértve, akkorát lökött rajta, hogy Palotás Gabi legalább két perccel a jelenése előtt szinte berepült a színpadra... Ferenczy Anna érdemes művésszel történt az Ármány és szerelem című Schiller- darab egyik vidéki előadásán. Ferenczy Anna Lujzát játszotta. Már „holtan“ feküdt a színpadon. Dermesztő csend volt, amikor partnere drámai hangon szól, előkészítve a halálos mérget:- Lujzám, megyek!- Erre a halotti csendben megszólal valaki a nézőtér harmadik sorában:- Ehe, annyuk, má megy! Ferenczy Anna tagja volt a Faluszínháznak is. Abban az időben a színészek maguk kellékeztek, díszleteztek, öltöztetőnöről, sminkesről, hajasról szó sem lehetett. Csak egy sofőr és egy világosító volt a műszaki személyzet. Egy kis faluban játszottak, s latyakos őszi idő volt. A színészek cipelték ki a kosztümjeiket és a diszletelemeket. A rozoga autóbusz körül egy csomó falusi gyerek bámészkodott. Az egyik odaszólt a társulat bonvivánjának:- Cirkuszos bácsi, kígyója nincs?- De van - válaszolt ingerülten a bonvi- ván. - Ha segítetek, akkor megmutatom! A kiskölykök csalódottan távoztak, amikor a kígyómutogatás elmaradt. Szintén a Faluszínház társulatával történt, hogy egy darab véget ért, de a közönség egyszerűen ezt nem vette észre. A'tár- sulat leleményes súgónője ekkor kilépett a színpadra, körülnézett, s biztatóan összecsapva a tenyerét, így szólt a dermedt közönséghez:- No, aranyoskáim, tapsi-tapsi... Egy másik „szövetkezetesítési“ darab tájelőadásán történt, hogy a tűzoltó farkaskutyáját pórázon tartva beült az első sorba. Ferenczy Anna tanúja volt a pillanatnak, amikor a nagyjelenetnél a kutya egy hatalmasat ásított. Erre mint főszereplő olyan röhögögörcsöt kapott, hogy össze kellett húzni a függönyt. A Kaviár egyik előadásában Dráfi Mátyás érdemes művész ugrott be a megbetegedett kolléga helyett. A szöveget nem tudta jól, s vannak pillanatok, amikor teljésen „elmegy“ a szöveg. Ilyenkor előfordul, hogy a bajba jutott színész a súgót sem hallja. A jelenetben Ferenczy Anna volt a partnere. Dráfinak azt kellett volna közölnie partner- nőjével, hogy elmegy, mert egy jól jövedelmező állást ajánlottak fel neki Pesten. Ehelyett néma csend. Már a súgó is feladta. Ekkor Ferenczy Anna odalépett Dráfi Mátyáshoz és megkérdezte tőle:- Miért akar ön elhagyni, csak nincs valami jól jövedelmező állása Pesten? Dráfi ekkor hálától csillogó szemmel ' szinte beleordította a.partnernöje fülébe.- De van, nénémasszony! Ferenczy Anna ma sem érti, hogyan juthatott eszébe Dráfinak a „nénémasz- szon^“ ... Wieder Ilonka öltöztetönő volt a színháznál. Amikor befejezte a munkáját szerényen a sarokba húzódott, és kislábasból jóízűen ette a pörköltjét. Ferenczy Annának az egyik előadásban gyors átöltözése volt. Amikor levetette az előző kosztümjét, rémülten látta, hogy a másik kosztüm nincs előkészítve.- Ilonka néni, a másik ruhám...! - sziszegte rémülten. Ilonka néni letette a kanalat.- Jaj, fiam, neked második ruhád is van? Ferenczy Annának annyi ideje maradt, hogy kombinéja fölé kerekített egy jókora kötényt. Abban játszotta végig - „fordulataira" jól vigyázva - a következő jelenetet. A Bűntény a Kecskeszigeten budapesti rádiófelvételére Németh Ica egy új, remekbe szabott, divatos szoknyában indul el. Bevallása szerint vagy két órán át vasalta • Az oldal anyagát Platzner Tibor kollázsaival illusztráltuk ■ indulás előtt, hogy tökéletes legyen. A kollégák elragadtatással nyilatkoztak a szépséges ruhadarabról. Majd eljött a felvétel ideje. A szoknya éjjel két órakor került ismét szóba, amikor a fáradtságtól elcsigázott színésznők a stúdió sarkában a padlón ülve dicsérték egymás ragyogó külsejét... Boráros Imre maga írta le kedvenc színpadi történeteit: „Egy volt kolléganőm annyira szerette a jó vicceket, hogy egy poén hallatán percekig érlelte magában a nevetést, majd késleltetett reakcióval csapott át kacajba. Hosszú volt a vezeték. Oscar Wilde Hazudj igazat című vígjátékában van egy jelenet, amelyben Worthing úr (én játszottam) meglátogatja gyámleányát, Cecil kisasszonyt (Thirring Viola) barátja, Olgernon (Csendes László) társaságában. A komornyik megjelenik egy névjegykártyával - mindig üres lapocska volt - melyet Cecil nagy érdeklődéssel elolvas. Az egyik előadáson Csendes Lacival egy frappáns, de malac szöveget irtunk a cédulácskára. Vártuk a hatást. Megjelent a komornyik, a kollegina elolvasta a névjegykártyát. Valahogy furcsállotta, mert visszahívta a komornyikot. Újra elolvasta a szövegünket, de semmi hatás. Csendesen lelombozódva jelentünk meg a színen, és percekig folyt a párbeszéd, amikor a kollegina váratlanul éktelen kacagásba tört ki. Most is „időzítve“ volt... Egy másik alkalommal Lovicsek Béla Tűzvirág című színművében egy SS-őrna- gyot játszottam. Egy este Kalocsayék lakásán mulatnak, dorbézolnak a szép Zitával (Tamás Jolán játszotta). Egymáshoz simulva táncolnak, de a részeg főjegyző (Gyur- kovics Mihály) állandóan megzavarja a táncoló párt, mert közlendője van. Mire én dühösen rámordulok, ezzel a szöveggel: - Mi?! Az egyik előadáson „Was?!“ felkiáltással úgy megleptem a kollégát, hogy az zavarában kiitta a konyakját, és mint egy jó kisfiú, visszaült a helyére. A szép Zita pedig tovább táncolhatott a részeg tisztekkel... Dudley-Watkyn Rejtélyes körülmények között című krimijében gyilkost játszottam. Az első felvonás végén megölöm az áldozatot (Bugár Bélát), aki ezzel be is fejezi az az esti szereplést. Dunaszerdahelyen (Du- najská Streda) játszottuk a darabot, s a kolléga annak rendje-módja szerint meghalt a felvonás végén, majd átöltözött, és átment a közeli vendéglőbe egy frissítőre. Az előadásnak nagy sikere volt. A közönség elégedetten tódult kifelé a színházból, amikor a kolléga is megérkezett a „kricsmiból“. Ezt észrevette egy kisfiú, aki nyomban felkiáltott:- Mama. itt a hulla! Az anekdotákat összegyűjtötte: KIS PÉNTEK JÓZSEF * Q ÚJSZÚ J<3 14 1987. XII. 31. |>
