Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-12-18 / 50. szám
SZÍRIA - IRAK próbálkozások, főleg a jordán uralkodó és a szaúdi hercegek lépései. Meg a közös arab bajok... De - sajnos - újra meg újra fanyarra váltak a mosolyok. Egyiptom kiugrása az arab sorból vitte el Hafez Asszadot 1978 októberében Bagdadba, hogy tárgyaljon Ahmed Hasszán al-Bakr akkori elnökkel, még az iraki fővárosban összeülő arab csúcstalálkozó előtt. (Emlékeztetőül: ezen a tanácskozáson született döntés Egyiptom kizárásáról az Arab Államok Ligájából és a szervezet székhelyének áthelyezéséről Kairóból Tuniszba.) Az ötéves kihagyás után megtartott elnöki találkozó eredményes volt: megszületett a közös akciók chartája, amely újra beindította a két ország együttműködését. A következő év júniusában újabb csúcs volt, megállapodás született a két ország egyesülésének és egyetlen állam megteremtésének alapelveiről. Ezek szerint az Irak és Szíria egyesülésével létrehozandó államnak közös államfője, • A mosolydiplomácia nagymestere, Husszein király és Asszad elnök N ehéz ma már pontosan megállapítani, de a legvalószínűbb, hogy 1966-ig kell visszamennünk, ha meg akarjuk találni a szí- riai-iraki változó intenzitású ellenségeskedés gyökereit. Az 1940-ben alapított Arab Újjászületés Szocialista Pártja élére Szíriában ekkor a muzulmán alavita kisebbség soraiból tisztek kerültek (alavita maga Asszad elnök is), amit Bagdad, az' iraki Baath (Újjászületés) - párt vezetése helytelenített. (Itt kell megjegyezni, hogy e két országon kívül még Jordániában, Libanonban, Ku- vaitban, Dél-Jemenben, Szudánban és Tunéziában is alakult Baath-párt, amelynek legfontosabb célkitűzése az arab egység megteremtése.) Ellenezte a katonaság párton belüli szerepvállalását a két alapító, Michel Attak és Szalah Bitar is. Mindketten elhagyták az országot: Bitar Párizsba ment, ahol 1980. július 21- én állítólag szíriai fegyveresek gyilkolták meg; Aflak Bagdadban él, öt tekintik a „történelmi“ Baath-párt tiszteletbeli vezetőjének. (Hozzá kell fűzni, ez az emigráció is egyik hátráltatója a két ország viszonya rendezésének.) Különösen élessé vált ez a viszony 1976 nyarán: Irak nem értett egyet Szíria nagyarányú libanoni katonai intervenciójával. Hogy némiképp korlátozza Damaszkuszi és ellenőrizze lépéseit, a közös határon helyezte el azt a több iraki hadosztályt, melyeket mozgósításuk után Szíriának ajánlottak fel a golani frontra. Asszad köszönte, nem kell, mondván, hogy egyedül is meg tudnak birkózni a frontvonal tartásával és egyidejűleg a libanoni hadműveletekkel. Meg azzal a tudattal is, hogy az iraki hadosztályok ott vannak a hátukban és figyelnek... Irak ugyanabban az időben leállította az olajszállítást a szíriai területen át a Földközi-tengerhez vezető csővezetéken, melynek használatáért olajban kapta Szíria az illetéket, ezt dolgozta fel a homszi finomító. Ezzel Szíria évi vesztesége: 1,5 milliárd dollár. Bagdad pedig megépíti az iraki-török olajvezetéket. Ez sem olcsó... Nemcsak Libanon ügyében vannak nézeteltérések a két ország között. Mára ugyan már változott Bag• A viszály egyik „tárgya“: szíriai erőmű az Eufráteszen f A rz^hí\/_fcil\/ótoloU\ mével ellentétben - Irán oldalára állt. (Líbia Teherán iránti szimpátiája inkább az agyoniszlamízált iráni államnak szól.) Az ellenségem ellensége a barátom - elvét választó Damaszkusz kezdetben különvéleménye ellenére is jól manőverezett az arab világban. Sikerült megőriznie azt a tiszteletet és elismerést, amelyet mint egyetlen frontország szerzett az Izrael elleni hadviselésben. Iránnak szüksége volt támogatására, hogy kitörjön a diplomáciai elszigeteltségből, a támogatásért olajban fizetett. 1982-ben vállalta, évi egymillió tonna olajat ingyen, további hatmilliót pedig kedvezményes áron szállít Szíriának. Csakhogy időközben nehezítette az iráni olajexportot az öbölháború, ugyanakkor zuhant az olaj világpiaci ára is, így Teherán a múlt nyár elején leállította az olajszállítást mindaddig, míg Damaszkusz nem egyenlíti ki kétmilliárd dolláros - utólag kiszámlázott - tartozását. Újra a mosolydiplomácia jutott födad nézete, de a hetvenes években még felrótta Szíriának, hogy a közel- keleti válság tárgyalásos megoldását szorgalmazza. Vádaskodások sora hangzott el az Eufrátesz vizének kihasználását illetően is, ugyanakkor mindkét ország visszafogottan viszonyul a legnagyobb felhasználóhoz - Törökországhoz. A legnagyobb vita változatlanul akörül zajlik, melyik Baath-párt az ,,igazi“. Igazából viszont csak egymásnak, önmaguknak ártanak. Pedig a logikus a szövetség lenne, hiszen mindkét ország - éppen a Baath- pártok vezető szerepe folytán - a szocialista irányú fejlődést választotta, antiimperialista külpolitikát folytat, tagja az el nem kötelezettek mozgalmának, fejlettségi fokánál és katonai erejénél fogva is a vezető országok közé tartozik az Arab Államok Ligájában. Úgy tűnik, azoknak van igazuk, akik azt állítják: nincs erősebb gyűlölet a testvérek gyűlöleténél. Mint bevezetőben már megállapítottuk, Sziria és Irak viszonyát nem lehet egyértelműen rossznak, ellenségesnek minősíteni, voltak időszakok, amikor a mosolydiplomácia került előtérbe, ideig-óráig eredményesnek bizonyultak a közvetítési kormánya, parlamentje, hadserege, zászlaja és himnusza - lett volna. Ehelyett jöttek az elvek megvalósítása feletti éles viták, Irakban az elnökváltás, Iránban pedig a rendszerváltás. Bagdad ekkor elérkezettnek látta az időt arra, hogy lépéseket tegyen a sah-rendszerrel 1975-ben kötött, távolról sem egyenjogú határszerzödés felülvizsgálatára. (Szuperhadseregével a háta mögött a sah elérte a Satt el- Arab határfolyón a határvonal nagyon kedvező kiigazítását, s ráadásul azt is, hogy Irak lemondjon a térség forradalmi mozgalmainak támogatásáról. Cserébe Irán megszüntette az iraki kurd szeparatisták támogatását. Egyébként e megállapodás értelmében kellett Khomeininek elhagynia a számára - már ameny- nyire lehet - kényelmes iraki émig- rációs tartózkodási helyét, s Franciaországba mennie. Valószínű, hogy ez a tény is szerepet játszik Irak és Irán mai ellenségeskedésében.) Amikor Irak visszakövetelte, majd az elutasítás után visszafoglalta a kikényszerített szerződés nyomán elvesztett területeit, megkezdődött a máig tartó véres háború. Szíria ekkor már ismét rosszban volt Irakkal, s nyilván ez a magyarázata, hogy - az arab országok zö• Szaddam Husszein szerephez, annak is nagymestere - Husszein király. Először Asszad utazott - kilenc év után - ismét Jordániába, majd Husszein Bagdadba, s nyomban Damaszkuszba. Mindez májusban történt, júniusban pedig már az Egyesült Államokban járt a jordán uralkodó. Itt - utólag kiderült - kissé elhamarkodottan jelentette be egyik interjújában, méghozzá napra pontosan, hogy a hónap 13. napján a két ország határán találkozik Irak és Szíria külügyminisztere. A találkozót végül is bi• Hafez Asszad zonytalan időre elnapolták. A jelek szerint Damaszkusz kérésére, de bizonyára elfogadható indokkal, mivel nem eredményezett egy újabb éles ellenségeskedést De azt sem, hogy az 1978-as bagdadi arab csúcson Damaszkusznak megszavazott 1,8 milliárdból a 600-700 millió dolláros szaúdi segélyen kívül a többit is folyósítsák az olajmonarchiák. Pedig ekkor már távolról sem volt felhőtlen Damaszkusz és Teherán viszonya. Irán felrótta Szíriának, hogy Libanonban nagyon erélyesen látott hozzá a szélsőségesen radikális síita szervezetek megrendszabá- lyozásához. Egyértelműen kinyilvánította: meg akarja őrizni libanoni befolyását akár Szíriával szemben is. (Tény viszont, hogy éppen Teheránhoz fűződő jó viszonyának köszönhetően Damaszkusznak több túsz szabadulását sikerült elérnie Libanonban. (Ez a libanoni versengés a befolyásért a jelek szerint még fennáll, viszont nyomban az említett külügyminiszteri találkozó lefújása után arról érkeztek hírek, hogy több hetes kihagyás után Irán felújította kedvezményes olajszállításait Szíriába. Aligha lehet azzal vádolni Da- maszkuszt, hogy eladja magát Khomeininek, hiszen az ország költség- vetésének 56 százalékát kénytelen katonai kiadásokra fordítani, a 400 ezer fős reguláris hadsereg és a 200 ezer fős milícia fenntartása nemcsak költséges, hanem olyan szempontból is terhet jelent, hogy elvonja a munkaerőt. Novemberben Ammanban, az arab csúcstalálkozó idején azonban ismét történt előrelépés Szíria és Irak közeledésében, a tanácskozás keretében találkozott a két államfő. Zárt ajtók mögött tárgyaltak, teljes volt a hírzárlat. De maga a találkozó ténye, az is, hogy Szíria szintén megszavazta a csúcstalálkozónak az öbölháború rendezésére vonatkozó határozatát, amely sokban különbözik eddigi állásfoglalásától - bár nem éppen radikális és egyértelmű reményeket ébreszt, ami a Damaszkusz-Bagdad közeledés kilátásait illeti. Bár ilyen már volt, s így a visszaesés, az ellenségeskedés ismételt kiéleződése sem kizárt. De ez a lehetőség nemcsak ennek a két országnak a „kiváltsága“. A Közel- és Közép-Keleten már annyi minden történt ... GÖRFÖL ZSUZSA <ÍJ SZÚ Jelentés a közel-keleti fegyvereladásokról A közel-keleti országokba irányuló fegyvereladások korlátozása az Egyesült Államoknak 8.5 és 28.3 milliárd dollar közötti veszteségeket okozhat - állapítják meg a General Dynamics számára készült elemzés szerzői. ..A Közel-Keletre irányuló katonai eladások korlátozásának belgazdasági kihatásai“ című jelentés szerzői: William Bajusz és David Louscher. a McLean-i. Virginiai állambeli SAIC (Science Applications International Corporation - tudományos eredmények alkalmazásával foglalkozó nemzetközi magánintézet) alelnökhelyettese. illetve fökonzultánsa. A munka 1986 márciusában kezdődött a General Dynamics és a SAIC pénzügyi támogatása mellett, a jelentés pedig április 15-ére készült el. A szerzők részletesen tájékoztatták a kormány különböző hivatalait megállapításaikról, és a jelentést nemrég hozták nyilvánosságra „Indulatoktól mentes, objektív tanulmányt kívántunk készíteni" - hangsúlyozta Bajusz. A General Dynamics egyik vezetője elmondta, hogy a cég támogatta ugyan a tanulmány elkészítését, de sem a szerzők kutatómunkáját, sem következtetéseit nem akarta befolyásolni. Bajusz és Louscher közölték, hogy „a Közel-Kelet, mint a korszerű harci repülőgépek, harckocsik, támadó gyorsnaszádok és az ezekhez szükséges felszerelések" felvevőpiaca 1986-os dollárértékben számolva az évszázad végéig 17 és 31 milliárd dollár közötti értéket képvisel. A piac oroszlánrészét Jordánia és Szaúd-Arábia katonai igényei alkotják. Továbbá, e potenciális piac egyik fő - sőt esetleg fő - elemei az Egyesült Államok számára a harci repülőgépek A szerzők a lehetséges korlátozások többféle, a 2000-ig terjedő időszakra szóló forgatókönyvét is megvizsgálták Ha a korlátozások a Jordániába és Szaúd-Arábiába irányuló harcigép-szállításokra szorítkoznak, a szerzők szerint az Egyesült Államokat ért veszteség összege valahol 8.5 és 18.27 milliárd dollár között fog mozogni, ami pedig a foglalkoztatottságot illeti, éves szinten 270 00,0-571 000 fő esik el a munkától. Az így keletkező adóbevétel csökkenése pedig 2,1 és 4,6 milliárd dollár lesz. Amennyiben a korlátozások kiterjednek a Szaúd-Arábiát, az Egyesült Arab Emírségeket, Bahreint. Kuvaitot, Ománt és Katart tömörítő öböl-menti Együttműködési Tanács tagországaira, a jövedelemkiesés elérheti a 28.36 milliárd dollárt, és éves szinten 886 000 munkaalkalommal lenne kevesebb. Ha a szaúd-arábiai és jordániai eladások korlátozása nemcsak a harci repülőgépekre, hanem a harckocsikra és a támadó gyorsnaszádokra is érvényes lenne, a veszteség a becslések szerint 22.26 és 33,99 milliárd közé lenne tehető, míg a munkahelyek számának csökkenése elérhetné a 646 000-1 000 000 főt. A különféle korlátozásokkal számoló, legszigorúbb változat, amelyben a korlátozásokat az öböl-menti Együttműködési Tanács valamennyi tagjára és mindenfajta fegyverzeteladásra kiterjesztenék, az Egyesült Államok vesztesége 60 milliárd dollár, évi 1,9 millió főnyi munkanélküli és 15 milliárd dollár adóbevétel-kiesés lenne. A szerzők megállapítása szerint a jelentés „a konzervativizmus felé hajlik", ezért meglehetősen óvatosak jelentőségének értékelésében. Egyfelől - mutatnak rá - a fegyvereladások korlátozása elosztva éreztetné hatását az Egyesült Államok globális gazdasági helyzetének egészére. Különböző feltételezéseket használtak az Egyesült Államok egészét érintő következtetések levonásához, csökkentve lehetséges hatásukat, és kiterjesztették őket a tanulmány által felölelt 14 éves időszak egészére. Másfelől - állapítják meg - a veszteségek igen jelentősek lennének, ha azokat „az egyes hadiipari ágazatokat és az összes variációt negativ irányban befolyásoló egyéb gazdasági irányzatok tágabb összefüggéseiben vizsgálnák". A szerzők óvatosságra intenek. és hangsúlyozzák, hogy a tanulmány „nem végleges és nem is szentírás“. A tanulmány feltételezéseinek kidolgozásánál olyan tényezőket vettek számításba, mint a pótlásra szoruló raktárkészletek, a katonai szükségletek és a nemzeti költségvetések, továbbá a „katonai vásárlásokra vonatkozó korábbi nemzeti irányzatok egyszerű extrapolálása". A főbb fegyverzetek, amelyeket a tanulmányban vizsgáltak, a következők: az F-15, F-16. és F/A-18 típusú harci repülőgépek, az M-1 típusú harckocsi és az Al-Sziddik osztályú támadó gyorsnaszád. A gazdasági hatás kiszámításánál a szerzők a közvetlen hatást - a programokban részt vevő munkások-bérét - és a közvetett hatást, vagyis az ezen munkások által feltételezhetően árukra és szolgáltatásokra elköltött pénz összegét. A ténymegállapításokon kívül a szerzők a tanulmány egyik fő erényének tekintik, hogy módszertant alakított ki a gazdasági hatás becsléséhez. (Defense News) « XII. 18.