Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-12-18 / 50. szám

KGST KüekCP Űrkutatás nemzetközi összefogással A Mars bolygó egyiK noioja, a Phobosz vegyi összetételének vizsgálata kezdődött meg az egyik nemzetközi terv kereté­ben, ennek során az elemzésre egy speciális, bolgár, csehszlo­vák, finn, francia, NSZK-beli, osztrák és szovjet tudósok által kifejlesztett lézerspektrométert használnak fel. A korszerű be­rendezés próbáit már meg is kezdték. A kísérletekben és a további mérésekben tíz ország szakem­berei vesznek részt, s közremű­ködik az Európai Űrhajózási Ügynökség is. A tervek szerint megfigyelik a Phoboszt, a Mar- sot, a Napot és a kísérletek kiter­jednek a bolygóközi térségre is. Nagy érdeklődést váltott ki a tu­dósok körében a Mars két hold­ja, a Phobosz és a Deimosz, melynek átmérője 27 és 15 kilo­méter, mivel a legújabb feltevé­sek szerint-azon aszteroidák kö­zé tartoznak, amelyeket a Mars bolygó gravitációs terével von­zott magához. A tudománynak elsöízben nyílik lehetősége e két hold vizsgálatára. A Phoboszról és a Marsról videospektrométer segítségével nyernek majd színképeket. Az elemzés szükséges lesz a navi­gáció során is, konkrétan abban az esetben, ha a két kozmikus testre felbocsátott berendezések repülési pályáját kell kiszámítani. A moszkvai űrkutató intézet­ben jelen vannak a NASA képvi­selői és francia kollégáik. Részt vesznek a Phobosz kutatásá­ban, amelyet mennybéli mecha­nikának is neveznek. Az együtt­működés céljai továbbá, hogy pontosítsák a Phobosz marskö­rüli pályáján való mozgás jellem­zőit (ÓSTK) ÚJ FORMÁK, KORSZERŰ MÓDSZEREK Gazdasági együttműködés a Szovjetunióval Csehszlovákia és a Szovjetunió együttműkö­dése hazánk gazdasági fejlődésének alapvető feltétele. Erről nemcsak a kölcsönös árucsere szerkezete tanúskodik, hanem az is, hogy külke­reskedelmi forgalmunk nagy részét - 1986-ban 45 százalékát - a Szovjetunióval bonyolítjuk le. A két ország 1986-1990-es évekre szóló nép- gazdasági terveinek összehangolása, majd a ké­sőbb megkötött árucsere- és fizetési egyezmény alapján a kölcsönös áruszállítások értéke stabil árakban számítva meghaladja a 820 milliárd koronát, ami a 7. ötéves tervidőszakhoz viszo­nyítva 30 százalékos növekedést jelent. Ez a tény azt bizonyítja, hogy külkereskedelmünk­ben a szocialista országok közül továbbra is a Szovjetunió lesz a legfontosabb partner. A NÉPGAZDASÁGI TERVEK ÖSSZEHANGOLÁSA Csehszlovákia és a Szovjetunió 1986-1990- es évekre szóló népgazdasági terveinek össze­hangolása 1985-ben az ide vonatkozó dokumun- tumok aláírásával fejeződött be. Ezt követően viszont a világgazdaságban olyan változásokra került sor, amelyek napjainkban is jelentősen befolyásolják a két ország kölcsönös gazdasági kapcsolatait. Ebben a vonatkozásban az egyik legfontosabb tényező: a kőolaj, s ehhez kapcso­lódva a földgáz és a többi nyersanyag árai hirtelen megnövekedtek. Ezek a hatások kisebb késéssel ugyan, de hazánkban is érezhetőek voltak; s a következmény: a Szovjetunióból beho­zott egyes nyersanyagok árai megváltoztak. Azért, hogy a cserearányok romlásának követ­kezményeit kiküszöbölhessük, s megelőzhessük a Szovjetunióval szembeni nem kívánatos el­adósodást, egész sor szervezési, gazdasági és korlátozó rendelkezést hoztunk. Elmondhatjuk, hogy a probléma megoldásához való aktiv hoz­záállás - mindenekelőtt a kivitel fokozásának formájában - sikerrel járt. így lehetséges az is, hogy a fizetési mérlegünk Szovjetunióval szem­beni passzívuma nem haladja meg a kölcsönös áruforgalomhoz viszonyított megengedhető arányt. Az 1985-ös évet követően a kőolaj és a föld­gáz világpiaci ára ismét változik, csakhogy éppen ellentétesen, mint tizenkét évvel korábban. En­nek megfelelően módosul e tételek behozatali ára, s a korábban megegyezettöl eltérően alakul­nak a két ország kölcsönös elszámolásai is. Az új körülményekből következő problémákat a hosszú távú célkitűzések szempontjából kell megoldani, hiszen a nyersanyagok áringadozásai szorosan összefüggnek a világpolitikai légkörrel. Ezért mindkét részről az együttműködés olyan aktív formáit kell kidolgozni, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy megtaláljuk a Szovjetunióból impor­tált termékek mennyisége növelésének módját, illetve a nagyobb volumenű behozatal finanszíro­zásának forrásait. Ebből a szempontból rendkívül fontos, hogy aktivizáljuk elsősorban azokat a megrendelőket, akik főként gépeket, berende­zéseket, technológiai és beruházási egységeket importálnak, mégpedig úgy, hogy a szovjet ke­reskedelmi és termelési partnerekkel való együtt­működés során a szerződések keretein felül újabb termékekkel bővítsék a behozatalt. Hazánk és a Szovjetunió gazdasági együttmű­ködésének 1990 utáni alakulását mindenekelőtt a szovjet gazdasági mechanizmus átalakítására vonatkozó intézkedések befolyásolják. Ebben a vonatkozásban az egyik első dokumentum az SZKP és az SZSZKSZ Minisztertanácsának 1986. augusztusában hozott 991 és 992-es szá­mú rendelete, amely a szocialista országokkal való tudományos-műszaki együttműködés, vala­mint a külkereskedelmi kapcsolatok irányításá­nak tökéletesítésére vonatkozik. Ezzel össz­hangban létrehozták a Minisztertanács külkeres­kedelmi kapcsolatokkal foglalkozó állami bizott­ságát, amely a minisztériumok és ágazatok kül­kereskedelmi tevékenységét irányítja. Az említett intézkedések fő célja abban rejlik, hogy az állam külkereskedelmi monopóliumának megőrzése mellett jelentősen bővül a miniszté­riumok, az egyesülések és szervezetek jogköre és növekszik felelőssége a külkereskedelemben. Ennek következtében bizonyára megnövekszik a gazdasági szféra érdekeltsége a nemzetközi gyártásszakosítás és kooperáció továbbfejlesz­tésében, a tudomány és technika új ismereteinek gyakorlati alkalmazásában és egyúttal a külgaz­dasági kapcsolatok hatékonyságának növelé­sében. ÖNELSZÁMOLÁS A KÜLKERESKEDELEMBEN Nagyon lényeges, hogy a szervezetek a külföl­di partnerekkel kötött kapcsolatok során a keres­kedelmi műveleteket az önelszámolás, az önfi­nanszírozás és a devizavisszatérítés alapelvei szerint bonyolítsák le. Természetesen a külke­reskedelmi tevékenység alakulása közvetlenül befolyásolja majd a gazdasági eredményeket. Csehszlovákia és a Szovjetunió gazdasági együttműködését 1990 után a közös vállalatok létesítése, valamint a közvetlen termelési és tudományos-műszaki kapcsolatok is befolyásol­ják. A két ország ilyen jellegű kapcsolatainak intenzív fejlesztéséhez mindenekelőtt az a két, 1986. novemberében megkötött szerződés járul hozzá, amely a közös vállalatok, a nemzetközi egyesülések, valamint a közvetlen termelési kap­csolatok létrehozásának alapelveivel foglalkozik. A szóban forgó dokumentumok több mint 140 közvetlen termelési és tudományos-műszaki kapcsolat, tizenkét, tudósokból és gyakorló szak­emberekből álló kollektíva kialakításának alapel­veit tartalmazzák, s alapot nyújtanak a tervezett hét közös vállalat és nemzetközi egyesülés létre­hozásához. Az együttműködés új formáinak megvalósítása során arra kell összpontosítani, hogy mindkét fél törekvései a lehető legrövidebb időn belül sikerrel járjanak. Felmerül a kérdés, hogy a minőségileg új kapcsolatok gyors fejlesztése vajon nem elha­markodott-e? Az a véleményünk, hogy támogatni kell ezeknek az elképzeléseknek a megvalósítá­sát, de a partnereket megfontoltan kell kiválasz­tani, hogy a kölcsönös kapcsolatok minőségi szempontjai kerüljenek előtérbe. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a közvetlen kapcsolatfelvételre és a közös vállalatok létreho­zására vonatkozó konkrét, kétoldalú szerződések gazdálkodó szervezetek szintjén történő előké­szítése során pontosan meghatározzák az együttműködés tárgyát, kitűzzék a célokat és megjelöljék azok elérésének egyes szakaszait, szóljanak a résztvevők kötelességeiről és felada­tairól, tisztázzák a tulajdonjogi viszonyokat és a közös munka eredményeinek felhasználását. KÖZVETLEN KAPCSOLATOK, KÖZÖS VÁLLALATOK A közvetlen kapcsolatfelvételnek és a közös vállalatok létréhozásának elsősorban az a célja, hogy elősegítse az intenzív fejlesztést, növelje a népgazdaság hatékonyságát; lehetővé tegye a termelés további növelését, kiterjessze és meg­gyorsítsa az innovációt és kedvezően befolyásol­ja a kivitelt. Amennyiben a közvetlen kapcsolatok, illetve a közös vállalatok által az említett célok közül legalább néhányat nem érünk el, akkor az együttműködés más, jobb formáit kell keresni. A minisztériumok, az egyesülések és a vállala­tok jogkörének bővítése, a vállalatról szóló tör­vény, illetve törvénytervezet meglehetősen befo­lyásolják a népgazdasági tervek összehangolá­sát. A jelenlegi megfontolások szerint a tervek egyeztetése mellett a feladatok kormányok közti, ágazati, valamint az egyesülések és vállalatok szintjén történő koordinációjának lehetőségei is rajzolódnak. A kormányok szintjén a központi tervezési és irányító szervek segítségével a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés arányait, a tartozások rendezését kell összhangba hozni. Azonkívül szólni kell a legfontosabb áruk cseréjé­ről, ellenőrizni kell a beruházások céljait és ke­resni kell a hamadik világ országaival való együtt­működés további lehetőségeit. Az ágazatok szintjén a terveket rendszeresen és tárgyilago­san kell koordinálni. Elsősorban az ágazatok hosszú távú fejlesztésével, beruházási politikájá­val, a termékek műszaki színvonalának és minő­ségének javításával, az ágazati szakosítással szükséges foglalkozni. A koordinációs folyamat teljesen új eleme a feladatok vállalatok, egyesü­lések szintjén történő összehangolása, ami első­sorban a tudományos-műszaki és termelési együttműködést, valamint a termelési alapok kor­szerűsítését foglalja magába. Ha bebizonyosodik, hogy a népgazdasági ter­vek koordinációja összhangban van a két ország tervezési rendszerének és a népgazdaság irányí­tásának koncepciójával, akkor azt részleteiben is a csehszlovák körülményekhez kell igazítani. Az 1990-es esztendőt követően a Szovjetunió és hazánk együttműködésének üteme jelentősen különbözni fog a korábbi időszakokétól. Ennek egyik fő oka az, hogy a jövőben mindkét ország a fejlesztés intenzív útján halad. Ennek a ténynek kell alárendelni az importpolitikát a fűtőanyagok, az energia és a többi nyersanyag tekintetében, amelyek esetében a behozatal volumene való­színűleg változatlan marad. Feltételezések szerint az 1990-es évet követő ötéves időszak folyamán nem várható, hogy a földgáz és a kőolaj ára elérné azt a szintet, mint a nyolcvanas évek elején. Ezért mindenekelőtt a gépiparban, a vegyiparban, a fogyasztási cik­kek gyártásában tartjuk fontosnak az ágazaton belüli munkamegosztás intenzívebb fejlesztését. (A Plánované hospodáíství nyomán) Kevesebb energiával a kutatástól az értékesítésig A gépipari, a tüzelőanyag- és energiaipari együttműködés elsődleges fontosságú szere­pet tölt be a szocialista gazdasági integráció­ban. A KGST-tagországok integrált együttmű­ködésének kollektív stratégiája abból indul ki, hogy ezek az ágazatok döntő módon befolyá­solják a szocialista közösség tudományos-mű­szaki fejlődését, valamint a gazdasági előreha­ladás dinamikáját. Itt elsősorban a fö iparág fejlesztéséről van szó, amelyet színvonalas, korszerű gépekkel és berendezésekkel kell ellátni. E feladat meg­oldásában jelentős szerepet kap az egész ter­melés szakosításának és kooperációjának fej­lesztése, a kutatástól a gyártáson át, egészen az értékesítésig. A KGST 40. ülésén a gépipari együttműkö­dés 12 fő feladatát hagyták jóvá, ezeket 1990- ig kell megvalósítani. A népgazdaság haté­konyságának növelését elősegítő szakosított és kooperációs gépgyártásra vonatkozólag több államközi és más egyezmény született. E fö feladatok megvalósítása az együttműkö­dés komplex jellegének fokozását segíti elő, elsősorban a kutatás és műszaki fejlesztés terén folytatott szorosabb együttműködés révén. A KGST-együttmúködés keretében elsődle­ges fontosságot nyert a rugalmas automatizált gyártórendszerek, az ipari robotok, a számjegy- vezérlésű szerszámgépek, a külszíni fejtésben alkalmazott technika, a bányagépek és ércdú­sító gépsorok, a mezőgazdaság komplex me- chanizációját szolgáló berendezések, az élel­miszeripari nyersanyagok veszteség nélküli fel­dolgozásához szükséges gépsorok fejlesztése és gyártása. A tüzelőanyag- és energiaipari együttműkö­dés keretében valamennyi KGST-tagország egyetért abban, hogy a tüzelőanyag-energeti­kai komplexum fejlesztési programjának meg­valósítása során két alapvető irányvonalból kell kiindulni: progresszív változásokat kell végre­hajtani az energetikai mérleg szerkezetében és alapvetően csökkenteni kell a termelés energiaigényességét. Ezen belül elsőrendű fontosságú az atom- energetika fejlesztése. A modern energetika e legfontosabb ágának fejlesztése a termelés sokoldalú szakosítására és kooperációjára, va­lamint az atomerömúvi berendezések kölcsö­nös szállítására vonatkozó egyezménnyel összhangban történik. Ez az egyezmény a szo­cialista országok több mint ötven szervezetét és vállalatát tömörítette közös technológiai cik­lusba. A villamosenergia és hő előállítására szolgáló atomenergia jelentős mennyiségű szerves tüzelőanyagot szabadit fel a KGST- tagországokban. így például egyetlen atomerő­mű üzemeltetése évente 700 ezer tonna folyé­kony tüzelőanyag megtakarítását teszi lehe­tővé. A termelés energiaigényességének csök­kentésénél a fő cél korlátozni a termékek anyagigényességét. Ez a műszaki haladást képviselő ágazatok gyorsított fejlesztésével ér­hető el. Megvalósításához döntő lépést jelentett az anyagi források takarékos és ésszerű fel- használásának 2000-ig szóló együttműködési programja. A program új, energia- és anyagta­karékos gépek, berendezések, technológiák, anyagok szakosított és kooperációs termelését irányozza elő. (CSTK) A magyarországi Orion vállalat az alumíniumipari vállalatokkal és a Budapesti Műszaki Egyetemmel együttműködve kifejlesztette azt a parabolaantennát, amely alkalmas a műholdas tévéadás vételére. A felvételen Kovács János (elöl) és Gervin Géza a parabolaantennát próbálják ki. (A ŐSTK felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom