Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-12-18 / 50. szám
• „A lakást nekünk ígérte az igazgató, de a lakásszövetkezet is“ P enész virágzik az egykori cselédlakás nyirkos falain. A század elején épült, sötét, szoba-konyhás lakásnak - amely jelenleg Kláris János négytagú családjának otthona - sajnos nem ez az egyetlen súlyos fogyatékossága. A szoba legfeljebb a konyhából fűthető. A lakásba nincs bevezetve a víz, sem a gáz. Klárisné, aki két pelenkás gyermekről gondoskodik, az egyik szomszédja kútjáról hordja a vizet mosakodáshoz, főzéshez, mosáshoz... Illemhely az udvaron, s a fürdőszoba elérhetetlen álom. Ezek a körülmények viszont nem adnak teljes képet Klárisék lakáshelyzetéről. Az igazság az, hogy a cselédlakástól néhány percnyire van egy másik, három szobás, összkomfortos, szövetkezeti lakásuk is. Több, mint két és fél éve őrizgetik az erről szóló iratokat, a lakáskiutalási határozatot, s a lakásszövetkezeti tagrész (21 ezer korona) megtérítését igazoló okmányokat. Ebben, az emberhez méltó lakóhelynek tekinthető lakásukban azonban ,.jogellenes lakásfoglalók“ telepedtek meg. Klárisék egyszerű emberek. A hivatalos ügyek intézésének rengetegében tétován bóklásznak. Nemigen értik, hogy az őket jog szerint megillető lakásban miként lakhatnak több mint két és fél éve Zsigó Imréék, akiket az első pillanattól fogva „jogellenes lakásfoglalóknak" tekint minden érintett szerv, s nem értik azt sem, miért kell nekik - a járási közegészségügyi állomás véleménye szerint is - egészségre ártalmas „lakásban“ élniük, ha egyszer ott az összkomfortos lakásuk. Hogy kérdéseikre választ kapjanak, szerkesztőségünkhöz fordultak. A TÉNYEK BESZÉLNEK Ma már ugyancsak nehéz megállapítani, mi is történt két és fél - három évvel ezelőtt, amikor Zsiqóék elfoglalták a lakást, s kezdetét vette az ezzel kapcsolatos ügyintézés. A puszta tények mégis sok mindent elárulnak. Lássuk hát ezeket. Klárisék már 14 éve dolgoznak hűségesen a Bajcsi (Bajc) Állami Gazdaságban, amelynek rendelkezési joga van a jogellenesen elfoglalt szövetkezeti lakás fölött. 1983-ban lakáskiutalásra kaptak ígéretet a gazdaság illetékes bizottságától. 1984-ben az egyik szövetkezeti lakás üresedés előtt állt, mivel lakója, Oriákoné, újonnan felépült családi házába készült. Erről természetesen a szomszédok szereztek először tudomást. Hogy Zsigóné szülei Oriákoné közvetlen szomszédai voltak, az persze véletlen lehet, ugyanúgy mint az, amit a gazdaság akkori igazgatójának, Duka Gézának munkatársától tudtunk meg, mármint, hogy az igazgató baráti kapcsolatban állt Zsigóné szüleivel. A következő véletlen: az igazgató a lakásbizottság határozatát megelőzve a megüresedő szövetkezeti lakást odaígérte Zsigó Imrének, aki akkor még nem is volt a gazdaság dolgozója. És elkezdődött a versenyfutás az idővel. Zsigó Imre korábbi munkahelyéről átlépett az állami gazdaságba és beadta kérelmét a megüresedő szövetkezeti lakásra, összeült a gazdaság lakásbizottsága, kivizsgált, mérlegelt, és határozott: a lakást nem annak juttatták, akinek az igazgató ígérte, hanem Kláris Jánosnak. A bizottság elküldte határozatát a lakásszövetkezetnek, amely felkérte Klárisékat, fizessenek be 21 ezer koronát, jnajd meghozta lakáskiutalási határozatát. A lakásbizottság döntése után azonban Zsigóék, illetve Oriákoné sem várakoztak ölbe tett kezekkel. Oriákoné beköltözködött a családi házába, a szövetkezet háza melletti kerítését, óljait és kútját eladta Zsigóéknak potom 30 000 koronáért, s mintegy mellékesen átadta nekik a szövetkezeti lakás kulcsait is, mire azok beköltözködtek. 1985 tavaszán a versenyfutás látszólagos döntetlennel fejeződött be. Kláriséknak volt egy lakáskiutalási határozatuk, de nem volt lakásuk. Zsigóéknak volt lakásuk, ám nem volt lakáskiutalási határozatuk. Oriákonénak pedig volt 30 ezer koronája, és mint később kiderült, megmaradt a lakáshasználati joga, és bizonyos feltételek mellett igényt tarthatott még a szövetkezeti tagrész kifizetésére is. PÁRATLAN LELEMÉNNYEL A kialakult helyzet Oriákoné és Zsigó- ék számára igazán kedvező voit, s ezért minden törvényes és törvénytelen lehetőséget kihasználva időhúzásra törekedtek (törekednek) szinte páratlan leleménnyel. „Nincs eleve vesztett ügy, csak megnyert hónapok, évek“ elv alapján megfellebbeznek minden döntést. Időbe kerül míg másodfokon elutasítják akár a legképtelenebb fellebbezésüket is. A hatósági kilakoltatást megelőzően kiürítik a lakást, majd újból visz- szaköltözködnek. Ugyanazt a kilakolta- tási határozatot kétszer végrehajtani nem lehet! Amikor a lakásszövetkezet pert indít Oriákoné lakáshasználati jogának megszüntetését kérve, abból az indokból, hogy az alperes a lakást nem használja, Oriákoné azonnal bepereli Zsigóékat a lakás kiürítéséért. Ezzel „bizonyítja“, ott lakna 6, ha nem akadályoznák benne. A bíróság törvénysértő ítéletet hoz, mert Zsigóék kiköltöztetését pótlakás kiutalásától teszi függővé. Ezt az ítéletet persze egyikük sem fellebbezi meg. Hiszen míg a nemzeti bizottság pótlakást tudna kiutalni, hónapok vagy inkább évek telnének el, de még a pótlakás kiutalását is meg lehet fellebbezni. Sót, a pótlakást el is lehet utasítani! Az állami gazdaság, hogy megoldja az áldatlan helyzetet, egyik lakást a másik után kínálja fel Zsigóéknak, akik hol elfogadják, hol visszautasítják a felkínált lakást (például azzal, hogy messze van a jelenlegitől). AZ ADOTT SZÓ ÉRTÉKE Az idő könyörtelenül telik - könyörtelenül Klárisék számára. Közeleg a tél, amely ugyancsak megviseli majd őket a hideg, nyirkos lakásban. Ezért Jozef Michálek, a gazdaság új igazgatója újabb javaslattal állt elő. A gazdaság segítséget (főként építőanyagot) nyújt Zsigóéknak, hogy az egyik épületből olyan komfortfokozatú lakást alakítsanak ki maguknak, amilyet csak akarnak. A feltétel: a jogellenesen elfoglalt lakásból október 15-ig kiköltözködnek. Zsigó Imre aláírásával kötelezte magát, hogy az említett időpontig kiüríti a Klárisékat megillető lakást. Sorrendben ez a második ilyen megállapodás, melyet ezúttal sem állt szándékában teljesíteni. Húzta az időt. Nemigen tanúsított érdeklődést az új lakás rendbehozatala iránt. Október 15-e után pedig kijelentette, hogy tavasz előtt semmiképp sem költözködik - állítják a gazdaság illetékesei. Zsigóék egy nem létező jogszabályban bíznak, öntudatosan hirdetik, „törvény van arra, hogy október 15-e után nem lehet kilakoltatni“. Tudnak azonban más nem létező dolgokról is. Zsigóné ottjártunkkor többek közt azt állította, hogy nekik is van lakáskiutalási határozatuk, s hogy a lakásszövetkezet is megígérte már nekik a lakást... hogy a hnb engedélyezte számukra a lakás- használatot... Sima szavú. Az ember hinne is neki, csak hát a lakásszövetkezetben és a nemzeti bizottságon mást állítanak. Ha Klárisné rendelkezne akár csak fele ennyi meggyőző erővel, aligha laknának még ma is olyan lakásban. Ám Klárisék, mint említettem, egyszerű emberek. Hisznek a hivatalok segítő- készségében, a jogban... Hisznek talán még Oriákoné követelésének jogosságában is, aki megüzente nekik, az esetleges költözködés után, fizessék meg neki azt a 30 ezer koronát, melyet ö kénytelen lesz visszafizetni Zsigóéknak. Hogy mikor költözködhetnek? Juraj Miékovic mérnök a naszvadi (Nesvady) hnb osztályvezetője megígérte, hogy a napokban újabb lakáskiürítési határozatot adnak ki - amely ellen Zsigóék ismét fellebbezhetnek... Mindent összevetve talán már januárban. Addigra elkészül Zsigóék központi fűtéses lakása is. Ez fontos, mert akárhová beköltöztetni nem lehetne őket. Nem a jogszabályok, hanem a kilakoltatások általános humanista gyakorlata miatt. FEKETE MARIAN WMKl • Klárisék egészségre ártalmas lakásban élnek, néhány percnyire a számukra kiutalt összkomfortos lakástól (Gágyor Aliz felvételei) A bizalmat meg kell szolgálni Faluszerte jól ismerik, de hogy mikor van otthon, kevesen tudják. Varga Aladárné, a Galántai (Galanta) Járási Nemzeti Bizottság képviselője ugyanis immár két évtizede két műszakban dolgozik a járási ipari vállalatnál. Abban az időben került oda, amikor még kicsik voltak a gyerekei, amikor a családi házat építették. Azóta a ház is felépült, a gyerekek is felnőttek, sőt már unokája is van, de ö maradt, vállalta az ingázással járó nehézségeket, azt, hogy a délutáni műszak után csak éjfél felé kerül ágyba.- Tíz évig esztergályosként dolgoztam - kezdi el a beszélgetést. - Mindig érdekeltek a gépek, a keresel is jó volt. Igaz, sokat kellett tanulnom, hogy másokkal is felvehessem a versenyt. Aztán a vállalatnál köszörűsre volt szükség, így egy évtizede már ebben a beosztásban dolgozom. Kezdettől arra törekedtem, hogy a lehetőség szerint túlteljesítsem a tervet, ha egyszer már ingázom, jól akarok keresni. A vállalatnál azok közé tartozik, akik megalapították a nőszövetség üzemi szervezetét. Kisebb-nagyobb társadalmi tisztségeket is betölt. Tagja annak a szocialista munkabrigádnak, amelynek alapítói, köztük 6 is, már megkapták az ezüstjelvényt. Jó a kollektíva, pedig a vállalati érdek úgy kívánta, hogy néhány brigádtagot más munkahelyre helyezzenek át, így új emberek kerültek helyükre. Munkája, szorgalma elismeréseként ott volt az egyik nőnap alkalmából a bratislavai várban, az idén pedig a belügyminiszter fogadásán, mint a heiyi gazdálkodási üzemek élenjáró dolgozója.- Nem voltam nagyravágyó, csak a kötelességemet teljesítettem. Szerintem, nem tartozom a legjobb dolgozó^ közé, inkább azokhoz tartozom, akik nem ijednek meg a feladatoktól, akiknek van véleményük és tettekre készek. Az idő múlásával a vállalat lett a második otthonom, de úgy, ahogy ezt a családom sohasem érezte meg. Kedvvel, odaadással végzem a munkám, szeretem, amit csinálok, s azt hiszem ez a legfontosabb. Idestova hét éve lesz annak, hogy lakóhelyén, Felsószeli- ben (Horné Saliby) megválasztották a jnb képviselőjének. Azóta képviseli a falu lakosságát a járást irányító szervben. Ez is bizonyítja, hogy nem csalódnak benne választói. Nyitott szemmel és füllel jár a községben, ismeri az emberek gondjait. Ma már maga is mosolyog azon, hogy akkor, amikor jelölték, napokig töprengett, elvállalja-e a tisztséget, noha a bizalom jólesett. Ismeri az embereket, itt született, itt nőtt fel, ma is közöttük él.-Az utóbbi években településünk sokat fejlődött, ami elsősorban a falu vezetőinek és lakosainak az érdeme. Büszkeséggel tölt el, hogy üzletek, művelődési ház, fedett autóbuszállomás épült, és hogy nemsokára elkészül a szolgáltatóház is. A jó szervezőmunka, a lakosok segítsége nélkül nem tartanánk itt. Egyéni építkezés keretében egy egész új falurósz épült fel, amely üzletet is kapott. Bármilyen rendezvény van a községben, ott van, éppúgy mint a hnb plénumain, vagy a falugyűléseken, még abban az esetben is, ha ezért műszakot kell cserélnie. Egy időben többen kérték, hogy a falun áthaladó autóbusz a háztartási cikkek boltja előtt is álljon meg. A nemzeti bizottság is foglalkozott a kérdéssel, de eredménytelenül. Addig intézkedett, amíg közös erőfeszítéssel elérték, hogy május elsejétől már az üzlet előtt is megáll az autóbusz.- Van egy hasonló esetünk. Alsószeli (Dőlné Saliby) közelében van egy kisebb település, egykori major, amely közigazgatásilag hozzánk tartozik. Vagy kétszáz ember él ott. Évek óta kérik, hogy az autóbusz hozzájuk is kimenjen, ne kelljen a megállóig két kilométert gyalogolniuk. Az illetékesek üzem- anyaghiánnyal indokolják kérésük elutasítását, de én ebbe nem tudok belenyugodni. Addig járok utána, amíg meggyőzöm az illetékeseket az ott élő emberek kérelmének jogosságáról, arról, hogy azt a pár liter üzemanyagot másutt megtakaríthatják. Egyszer csak megunják, hogy a nyakukra járok .. Mi sem természetesebb, minthogy a jnb helyi gazdálkodási szakbizottságában dolgozik, de ha úgy hozza a sors, gyakori vendég a szociális osztályon is, néha azért, hogy elintézzen valamit, néha pedig csak tanácsért megy be, hogy a hozzá forduló idős embereket eligazíthassa. Nem tartja számon, hány emberen segített, de örül, ha valamit sikerül elintéznie, ha valakinek megoldotta a gondjait.- A szakbizottság üléseinek egy részét a nagyobb településeken tartja. Ezeken sokat tanulok, hiszen a magam szemével győződhetek meg arról, hogy valósítják meg a feladatokat a gyakorlatban. A különböző ellenőrzéseken is részt vesznek Tapasztalatom szerint a legtöbb hiányosság a szolgáltatások terén, főleg az autószervizekben van, de sokat tehetnénk még a nők második műszakának megkönnyítéséért is. A pihenést számára a kerti munka és a kötés jelenti. Nem tud tétlenül ülni, ilyen a természete. Kötelességtudó, lelkiismeretes, nem megalkuvó.-A jövőben is úgy szeretnék dolgozni, hogy a bizalmat, amit a vállalatnál, a településen kaptam, megszolgáljam. Úgy érzem, érdemes az emberekkel, az emberekért dolgozni, állandó kapcsolatot fenntartani velük. Ebben látom én is a képviselői munka eredményességét. NÉMETH JÁNOS Szabadidőmben szívesen kötök (A szerző felvétele)
