Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-12-11 / 49. szám

a BUJTÁS, DÖNTÉS Amint a jó gazdához illik, ilyenkor év végén a kertészkedők is össze­gezik eredményeiket és tapasztala­taikat, hogy az elkövetkező időszak­ban még eredményesebbé tehessék kedvtelésből avagy árutermelési céllal folytatott tevékenységüket. A jövő évi vegyszervásárlás és a legfontosabb növényvédelmi ten­nivalók tervezése szempontjából fö­löttébb hasznos lehet, ha röviden összefoglaljuk, hogy az idén milyen kártevők és kórokozók károsítottak növényeinken, mert ebből következ­tetni lehet a várható jövő évi gon­dokra. ZÖLDSÉGTERMESZTÉS A paradicsomon már palántakor­ban megjelentek a baktériumos va- rasodásra utaló tünetek, és a piacon sajnos gyakran árusítottak fertőzött ültetóanyagot. Főleg a még nappal sem szellőztetett hajtató berendezé­sekben okozott nagy kárt. Április végén, május elején a borús, csapa­dékos időben különösen gyorsan terjedt a. fertőzés. Aki ekkor még öntözött is, az szomorúan tapasztal­hatta, hogy a termés nagy része tönkrement. Ezért is jobb fólia alatt árasztásos öntözést alkalmazni. A szabadföldi növényzet károsodá­sát (apró, kerek foltok a leveleken, sárguló lomb, előbb színtelen, majd sötétre váltó vizenyős, kiemelkedő hólyagok a termésen) és pusztulá­sát sokan a hidegnek tulajdonították. A fertőzés terjedését a Kuprikol 0,6-0,7 százalékos oldatával mér­sékelni lehet. A megelőzésben fon­tos szerepet játszik a kifogástalan vetőmag, a fertötlenitett talajban végzett palántanevelés, a hónaljhaj­tások rendszeres eltávolítása és a fertőzött növények elégetése. A paradicsomot hasonló tünetek­kel kísért szeptóriás levélfottosság is károsította. Ez abban különbözik a baktériumos varasodástól, hogy a termést nem károsítja. Viszont a paradicsomon kívül újabban a paprikát is fenyegeti. Sok termelőnek fejtörést - és bosszúságot - okoztak a szabadföl­di paprikán észlelt vizenyős, néha rothadó foltok. Zömmel a termés csúcsi részét károsítja, s a vizenyős foltokon rendszerint megtelepednek a gombák. A tünetet az erős napsü­tés váltja ki, de okát a talaj rossz vízháztartásában, illetve a csapadék egyenetlen elosztásában kell keres­ni. Előfordulása esetén ajánlott a gyakoribb, de nem eltúlzott ön­tözés. A korai hajtatással termelt ubor­kában a fehérpenészes rothadás tett kárt. A fehér bevonatot képező gom­ba rendszerint a talajszint közelében telepszik meg a növény szárán. A fertőzés megelőzésében a Funda- zol 0,1 százalékos oldatával való permetezés vagy beöntözés, és a beteg növényi részek megsemmi­sítése lehet a segítségünkre. A káposztafélék veszedelmes kártevője, a tavaszi káposztalégy március végétől május végéig raj­zott. A gyökérnyak közelében elhe­lyezett tojásokból kikelő lárvák he­lyenként a palánták 50-90 százalé­kát elpusztították. A várható jövő évi kártételnek a házikertekben a Basu- din 10 G és a Diazinon 10 G hasz­nálatával - folyóméterenként egy gramm vegyszer kijuttatásával - ve­hetjük elejét. Magtermesztés esetén Basudin 60 EC, Diazinon 60 EC vagy Metation E 50 is alkalmazható a növényzet megóvására. Az ernyösvirágzatú gyökérzöld­séget a lisztharmat, a fejes salátát a salátaperonoszpóra, a salátarozs­da, a szürkepenészes, illetve a fe­hérpenészes rothadás károsította. A borsóban helyenként kárt tettek a csipkézőbogarak, s közepes szin­ten károsított az üvegházi molyte- tűként is emlegetett házi liszteske. GYÜMÖLCSTERMESZTÉS Az almafákon ezúttal a varasodás okozott jelentős károsodást. Az első tünetek észlelésekor a csapadékos időjárás miatt lehetetlen volt perme­tezni, a kései kezelés pedig nem mindenütt járt eredménnyel. A piros gyümölcsfa-takácsatkák - az időjárás alakulásának megfele­lően - az idén csak nyár derekára- végére szaporodtak el. Figyelmezte­tő jel, hogy rendszeressé váló kárté­telük egybeesik a piretroid-készít- mények megjelenésével. Vagyis: a takácsatkák természetes ellensé­geinek elpusztításával odáig jutot­tunk, hogy az eddig leghatásosabb rovarölő készítmények használata sem garantálja a gyümölcsfák teljes biztonságát. Az amerikai szövőlepke most szinte kizárólag a házikertekben és a kerttelepeken károsított. Első nemzedéke nem volt túl népes, vi­szont a második generáció hernyói szeptemberben helyenként tarrá­gást okoztak. Az almafákat fenyegető aknázó­molyok helyenként úgy elszaporod­tak, hogy jövőre valószínűleg a na­gyobb figyelmet érdemlők között kell majd emlegetnünk ezt a kártevőt. Jó tudni, hogy életmódja eltér a néhány év óta nálunk is ismertté vált lom- bosfa-fehérmolyétól. Mindenekelőtt korábban, már virágzás előtt meg­kezdi a rajzást, tehát egy permete­zést feltétlenül erre az időszakra kell időzíteni. Ne tévessze meg a ker- tészkedöket, hogy az első nemze­dék kártétele általában nem feltűnő. Az idei tapasztalatok ismét azt mutatják, hogy a kertészkedők álta­lában nem szentelnek kellő figyel­met a virágzás utáni kombinált per­metezésnek. Kár, hogy így van, mert ebben az időszakban még elejét lehetne venni az almadarazsak lár­vái által okozott kártételnek. A körtefákon augusztus végén, szeptember elején sok helyütt lát­hattunk korompenészt. Ez a körtele- vélbolhák által termelt mézharmat­ban telepedett meg a hajtásokon, a leveleken, illetve néhol a gyümöl­csökön is. A fertőzés, sajnos nem csupán a gyümölcs értékét csökken­tette, de több helyütt a hajtások növekedése <is leállt. A további kár­tételnek alapos téli lemosó permete­zéssel, egyenletes tápanyagellátás­sal és szellős koronaforma kialakítá­sával lehet elejét venni. A kajszifák közül feltűnően sok pusztult ki az idén. A tavaszi és nyári gutaütés oka a múlt évi aszályban keresendő. A tapasztalatból okulva, az idén sokan még szeptemberben és októberbon is öntözték a telelésre készülődő fákat. Helyesen tették. Az őszibarack növényvédelme az idén nem okozott nagy gondot, hi­szen jobbára csak a levélfodroso- dástól kellett óvni a fákat. Ezzel szemben a cseresznye-, de főleg a meggyfákon nyár végén gyenge, helyenként közepes blumeriellás fertőzés és gnomóniás levélfoltos­ság jelentkezett. Júliusban a füs- tösszárnyú levéldarázs első nemze­dékének lárvái károsították, általá­ban közepes szinten és főleg a meggyfákon. A második nemzedék - október elején - lényegesen na­gyobb számban és jelentősebb kárt okozva támadott. Nem tudni miért, de nálunk a ker­tészkedők valahogy elhanyagolják a szilvafélék kezelését, védelmét. Pedig, ha legalább kétszer-három- szor megpermeteznék kombinált permedével, a kártevők és a gomba­betegségek nem tennék tönkre a fá­kat és a termést. SZŐLŐ A növényzetet több helyen már közvetlenül virágzás után megtá­madta a peronoszpóra. Helyenként még a fürtök is fertőződtek. A ker­tészkedők közül többen úgy gondol­ták, hogy lisztharmattal van dolguk, holott általános tapasztalat, hogy ebben az időszakban még nem adot­tak a lisztharmat fellépésének időjá­rási feltételei. Aztán jött az igazi peronoszpóra-támadás - augusztus utolsó harmadában. Még szerencse, hogy ez főleg a hónaljhajtásokat fertőzte, Így nem kellett feltétlenül permetezni. Ugyancsak augusztus végén, de? még szeptember elején is nagy gon­dot okozott a szürkepenész (szürke­rothadás). A fürtök tapasztalt fony- nyadásának, illetve részleges pusz­tulásának oka a fürtzáródás előtti, valamint a zsendüléskori vegysze­res kezelés (pl. Ronilannal) elhanya­golásában vagy elnagyolásában ke­reshető. SZALAILÁSZLÓ VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünkben Fodor József: November című verséből idézünk; az idézet első sora (zárt betűk: B, F, T, Z, P, I). 13. Szín. 14. övezet. 15. Jelfogó. 16. Hajzat. 18 Palló. 20. Tetten ér. 21. Uránium, rénium. 22. Kalória. 24. Ázsiai ország. 26. Foszfor, nitrogén. 27. Orosz festő. 28. Tengeri hal. 30. Térkép. 32. Azonos betűk. 33. Sod­rony része. 34. Finnugor nyelvű nép. 35. Menettéri jegy. 38. Szibériai fo­lyó. 39. Detto. 40. Igeképzö. 41. És - latinul. 43. Azonos betűk. 44. Kér­dőszó. 45. Kötőszó. 46. Személyra- gos határozószó. 48. Ablaktalan fül­ke. 50. Mutató névmás. 51. Korsó­ban van! 53. Európa Kupa. 54. Víz alá buktat. 56. Alkalom. 58. Talmi. 59. Vállalati forma. 60. Gyurma. 62. Vonatkozó névmás. 63. A határ kö­zepe. 64. Kevert eke! 66. Horvát- szlovén költő. 68. Boroshordó. 70. Gottdaldov régi elnevezése. 72. Szakember 74. Csokonai Vitéz Mi­hály múzsája. FÜGGŐLEGES: 2. Csatakiáltás. 3. Amikorra. 4. Névutó. 5. Francia film­rendező. 6. Névelő. 7. Romániai magyar építész. 8. Hosszadalma­sam 9 Holland festő (ék. f.)). 10. Dagály. 11. Talál. 12. Uszály. 16. Az idézet második sora (zárt betűk: Á, E, Z, A, L). 17. Angol hosszmérték. 19. Baszk származású francia író. 23. Pengetőhangszer. 25. Mezőgaz­dasági eszköz, önmaga túlbecsülé­sében tetszelgő. 29. Folyamatos. 31. Azonos betűk. 32. Ezen a he­lyen. 34. Iráni város. 36. Azonos magánhangzók. 37. Viszonylagos. 39. Gyümölcs. 42. Folyó a Szovjet­unióban. 44. Azonos mássalhang­zók. 46. Ameddig. 47. Abban az irányban. 49. Férfinév. 50. Argon. 52. Sokára. 55. Attila. 56....xia, A leggondosabb ápolás ellenére is előfordul, hogy néhány tőkénk elpusztul. Ezeket feltétlenül pótol­nunk kell, mert ahány töke hiányzik, annyival kevesebb termést takarít­hatunk be. Homoktalajon, saját gyö­kerű tőkék esetében viszonylag egy­szerű a dolgunk, mert bujtással és döntéssel saját tőkéinkről pótolha­tunk. Mindkét módszert az erősebb, tartósabb fagyok beálltáig vagy kora tavasszal végezhetjük. Bujtáskor először is vizsgáljuk meg alaposan a hiány melletti tőké­ket és az erősebbről válasszunk ki egy jól fejlett, hosszú és beérett, közepes vastag­ságú vesszőt. Magasmüvelésú tőkék esetén sem okozhat gondot a bújtatás, mert a biztosítócsap szálvesszöjét vagy a talaj köze­lében előtört, rej­tett rügyből fejlő­dött erős vesszőt használhatjuk bujtásra. Ezután az anyatőkétől a pótlásig ássunk egyenletesen lej­tő, ásónyom szé­les, a tőkehiány helyén 40-50 cm mély, meredek ár­kot. Az ásást mindig az anyatókétöl legalább 20-30 centiméterre kezd­jük, mert így a gyökerei nem sérül­hetnek meg. A hajlítási részeken a vesszőt óvatosan csavarjuk meg, nehogy letörjön a tőkéről és megro­pogtatva fektessük a kiásott gödör­be. A vessző hegyét a pótlás helyén függőlegesen felfelé vezessük. A földet folyamatos taposás közben lapátoljuk vissza. A földből kiálló vessző mellé szúrjunk le karót, kös­sük hozzá nyolcas alakú kötéssel a vesszőt. Az alsó két-három rügyet kis földhalom készítésével védjük a kiszáradás, a fagyok ellen. A vesz- szőt majd tavasszal metsszük visz- sza. Egy tökéről egy, legfeljebb két vesszőt bujtsunk le. Nem érdemes többet készíteni, mert gyengíti az anyatökét, amely a tápanyagelvo­nás miatt el is pusztulhat. A döntés is régi és jól bevált módszer a tőkehiányok pótlására, sőt lehetővé teszi az anyatöke meg- ifjítását is. Munkánk során a kivá­lasztott erős, egészséges tökétől szenvedélynélküliség. 57. Vödör. 58. Restell. 61. Királyi szék. 63. Fasorral szegélyezett út. 65. Gyötre­a pótlások helyéig ássunk ki fél mé­ter mély, fél méter széles gödröt. Ügyeljünk, hogy eközben a talpgyö­kerek ne sérüljenek meg. A földet óvatosan bontsuk ki egészen a talp­gyökérig. Az oldalgyökereket úgy vágjuk el, hogy 2-3 centiméteres csonkok maradjanak.A vesszők le- hajlítása egyszerűbb és könnyebb, ha a talpgyökerek körül meglazítjuk a földet. A tökefejröl távolítsuk el a felesleges vesszőket, csonkokat, harmatgyökereket, majd a tökét óvatosan fektessük a gödörbe. Elő­zőleg érdemes a nagyobb sebeket Santar SM sebkezelövel bekenni. Döntéskor hasznos mindig több vesszőt meghagyni, mert a lehúzás során valamelyik letörhet. Egy tőkéről csak két vesszőt haj­lítsunk le, mert többet általában nem tud ellátni tápanyaggal. Egy vesszőt az anyatóke, egy másikat a pótlandó töke helyére vezetünk. "Óvatosan húzzuk rá a földet és vigyázva, tapo­sással tömöritsük. Ekkor már levág­hatjuk a fölösleges vesszőket. A gödröt taposás közben takar­juk be. A vesszők mellé verjünk karót és kössük hozzá, ekkor is majd tavasz- szal metsszünk. Ne mulasszuk el a védő földhalmok készítését. Ha jól végeztük munkánkat, az új tőkék már az első évben teremnek. Elősegíthetjük a vesszők meg- gyökeresedését, ha a gödörbe tő­kénként néhány kilogramm érett is- tállórtágyát vagy komposztot adago­lunk. Bujtás esetén a meggyökerese­dett vesszőt jövő ősszel vágjuk le az anyatőröl. K. SZ. lem. 67. Romlott tojás. 69. Iga - ke-. ,verve. 71. Néma nóta. 73. Súly­arány. A macska érzékszerveiről A macska lábujjhegyen járó állat, testsúlya az ujjak végén elhelyezkedő párnácská­kon nyugszik, „kézizülete", azaz csüdje és sarka nem érintkezik a talajjal. Rugalmas talpgumóin szinte nesztelenül oson tova. Karmait csupán mászásnál, a zsákmány megragadásakor és harc közben mereszti ki. A macska szeme az emberéhez hasonlóan előre irányul, tehát a két szem látóköre mintegy metszi egymást. A macskaszem így térbelileg érzékeli környezetét, s a kapott kép kiterjedtebb, tágasabb, mint azon állatok esetében, melyek szeme a fej két oldalán helyezkedik el. A macska tehát jól tudja zsákmányára összpontosítani figyelmét. Pupillája alkalmazkodik a mindenkori fényviszonyokhoz, éjszaka erősen kitágul, nap­fényben keskeny réssé szűkül. Alkonyatkor, amikor az úgynevezett kék fény az uralkodó, a macska úgy lát, mint mi, emberek nappali világosságban. A szemfenéken a látósejtek mögött ugyanis olyan sejtréteg helyezkedik el, mely minden beeső fénysugarat fölfog és kétszeresen érzékel, ezért van az, hogy a macskaszem sötétben világit. Látásukhoz hasonlóan hallásuk is rendkívül fejlett. Fülkagylójukat a hangforrás irányába állítják, s ennek alapján pontosan fel tudják becsülni a zsákmány becserkészé- séhez és megragadásához szükséges távolságot. A fül labirintusában található egyensúlyérzékeló szervük ugyancsak igen jó, s nem szabad megfeledkezni a bajuszt képező, rendkívül érzékeny tapintószörökröl sem, melyek segítségével tájékozódnak, kiváltképpen ojyan sötétben, amikor még a macska­szem sem tud kellő mennyiségű fénysugarat felfogni (á) A november 27-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtésé: Lehet, hogy a pénz nem boldogít, de a pénztelenség sem. Könyvjutalomban részesülnek. Horkay Béla, Nagykapos (Veiké Kapu- sany), Feszta Istvánné, Hurbanovo, Kapóst Ilona, Breclav, Kuszala Szilvia, Marcelháza (Marcelová), Édes János, Madar (Modrany). Egy év a növényvédelemben A tapasztalatok összegezése segíthet a felkészülésben KERESZTREJTVÉNY 1*0«. C A hiányzó töke pótlása döntéssel

Next

/
Oldalképek
Tartalom