Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-12-11 / 49. szám

JSZÚ 7. XII. 11. TUDOMÁNY TECHNIKA építőanyagok nagyüzemi előállítása, a szerkezeti elemek elöregyártása és összesze­relése, a gyártási technológiák fejlő­dése új lehetőségeket jelentett szá­zadunk építészetében. A hagyomá­nyos építőanyagokat egyre gyak­rabban felváltja a vasbeton és az acél, sót az utóbbi évtizedekben már a műanyag is. Az építőanyagok vál­tozása - a hagyományos anyagok­hoz képest új statikai tulajdonsága­ikkal - és a technikai fejlődés egy­részt a méretek óriási megnövelését tette lehetővé, másrészt új építészeti műfajok születtek: pályaudvarok, gyárak, erőmüvek, áruházak, felhő­karcolók, többcélú csarnokok, autó­pályák, különböző rendeltetésű tor­nyok, stb. A XX. század építészetének ilyen tipikus terméke a televízió-adóto­rony. Ezen aránylag kis alaprajzi méreteihez viszonyítva nagy ma­gasságú építmény szerepe napja­inkban sokkal nagyobb, mint azt rendeltetése indokolná. Égre törő sziluettje formálja a tájat, a városké­pet - tehát nem elég, ha önmagá­216 m A torony szerkezeti elrendezése ◄-------------------------------------------­alkal mazott vasbeton illetve acél he­lyett, most e két anyag kombináció­ját választották a csőszerűén kikép­zendő tartóoszlopok héjszerkezeté­nek anyagául. A 16 mm vastag acél­lemezből készült, belső felén vasa­lással ellátott gyűrűt csúsztatott zsa­luzással 26 cm vastag betonréteg­gel borítják. Az igy kialakított szer­kezet ötvözi mindkét anyag előnyös tulajdonságait és egyúttal nemkívá­natos jellemzőik mérséklődnek. Az építkezési munkák napjaink­ban nagy erővel folynak és jövőre már a főváros legnagyobb építkezé­sévé fejlődik fel. Az alapozás már elkészült és még a tél beálltáig (a téli időszakban az építési munkák szü­netelnek) folytatják a henger alakú tartóoszlopok acélcső-vázának sze­relését. Kúszódaru segítségével a három oszlop egyszerre épül, majd ezekre szerelik fel - a 118,5 m magasságban megépített szerelő- szintről - a „kabinokat“. A száz férőhelyes kétszintes étterem 63 méter magasságban lesz a talaj szintjétől. Ezt követi 97 méter ma­gasságban a százhúsz embert befo­gadó kilátó, majd csaknem tíz mé­terrel feljebb a telekomunikációs műszaki berendezések és a kezelő­személyzet szintjei. A két karcsúbb tartóoszlop belsejében teherlift ill. tűzlépcsó épül, míg a harmadikba Új adótorony Prágában ban, saját vonalaiban művészi él­ményt nyújt. Formája, szerkezeti megoldása, építőanyaga egyben tükrözi az adott társadalom, ország fejlettségi fokát is. A csehszlovák építészet javára Írandó, hogy a rendszeres televízió- műsorszórás röpke három és fél évtizede alatt országunkban több mint félszáz adótorony épült meg, javarészt eredetit, újat, maradandót alkotva ebben a műfajban. A most épülő prágai adótorony sem kivétel ez alól, sőt szerkezeti megoldásá­ban, fő alkotóelemeiben alapjában különbözik a világon eddig megépí­tett hasonló rendeltetésű építmé­nyektől. Az új adótorony helyét a város középpontjában, a Mahler kertben szemelték ki, festői kilátással a fővá­rosra. Az urbanisztikai, az építészeti és az üzemeltetési követelmények­nek eleget téve, valamint tekintettel a kivitelezési, karbantartási és nem utolsósorban az anyagi szempon­tokra, a tervezők egy három tartó­oszlopos, tagolt szerkezetű adót ja­vasoltak, melyen három szinten más-más rendeltetésű acélhéjszer- kezetú kabinokat rögzítenek V alak­ban. A három tartóoszlop közül a legrobusztusabb (átmérője 6,4 m) 132 m magasságban fokozatosan szűkített átmérővel egyben az an­tennarendszer tartószerkezetét is képezi, melynek teljes magassága 216 m lesz. Világviszonylatban is unikátum- nak számit a torony legfontosabb részének, a tartószerkezetnek a megoldása. A tervezők, az eddig a személyszállításra szolgáló két gyorsfelvonót szerelik be. A torony átadásával - a tervek szerint 1990-ben már megindul a kí­sérleti műsorszórás - a több mint három évtizede műsorsugárzásra átalakított Petrín-i kilátó visszakapja eredeti rendeltetését és újra meg­nyitja kapuit a nyilvánosságnak. KISS GYÖRGY Kínszenvedés a horgon ,,A halak nem éreznek fájdalmat és nem is félnek“ - a horgászok ezzel próbálják igazolni már régóta,sokszor kegyetlen sportjukat. A valóság az, hogy a halak kínok kínjával járják haláltáncukat a horgon - ahogyan ezt az utrechti egyetem fiziológusai kísérletekkel kimutatták. A kutatók 30 darab egyéves ponty reakcióit vizsgálták, miután a szokásos módon: zsinórral, horoggal és csalival kifogták őket az akváriumból. Amint a horog hegye beakadt a szájukba, megpróbáltak vadul előretörni a víz mélyébe, különösen rázták a fejüket és megpróbálták kiköpni a csalétket. Ez a magatartás - nyilvánvalóan a fájdalomreakció jele - akkor is megfigyelhető volt, ha a zsinór laza volt. Ha megfeszült, még nagyobb stresszhatás érte a pontyokat: néhány pillanattal a harapás után úszóhó­lyagjukból kis léghólyagocskákat kezdtek köpködni. A fájdalmas és a pánikreakció mértékének pontos megmérésére elektródokat építettek a fiziológusok a pontyok szájába. Kis feszültséget vezetve az elektró­dokra, a halak rázni kezdték a fejüket, nagyobb feszültség esetében azonban ugyanúgy köpködni kezdtek, mint a megfeszített zsinórra akadva - nyilvánvalóan a legnagyobb fájdalom jeleként. Az időbeli eltérésből ítélve a villamos ingerlés nyilvánvalóan biokémiai és fiziológiai folyamatokat indít el, amelyek a félelem állapotát jelzik. Ettől a félelemtől nyilvánvalóan még jobban szenvednek az állatok, ha a hegyes horog is a szájukba akad. A hatszorosára növelhetik az acélgyártmányok, szerszámok élettarta­mát csehszlovák szakemberek új módszerével. Az acélelemeket ionizált titángözök hatásának teszik ki vákuumban, s ilyen körülmények között nitrogén hatására 2-5 mikron vastagságú titán-nitrid réteg keletkezik rajtuk. A titángözfürdőben kezelt fém rendkívül ellenálló a mechanikai terhelésekkel szemben, és drága ötvezeteket helyettesíthet. Még ebben az évben megkezdik az elektronikus vezérlésű titángőzfürdö sorozat- gyártását. Óriás galaxis Az eddigi legnagyobb méretű - és egyben a leghalványabb fényű - ga­laxist fedezték fel ausztrál és ameri­kai kutatók a Szűz csillagképben. Malin-1 -nek nevezték el. Kezdetben a Szűz csillagképben levő galaxis­halmaz halvány fényű, de rendes tagjának tarották. Ebben a halmaz­ban néhány ezernyi tejútrendszer helyezkedik el körülbelül 50 millió fényévnyi távolságban, és a világűr tágulásának következtében körülbe­lül másodpercenként 1100 kilométe­res távolsággal távolodnak tőlünk. Csak a Palomar-hegyi óriási távcső­vel végzett megfigyelésekből derült ki, hogy a Malin-1 szökési sebessé­ge 25-ször nagyobb, és hogy jóval távolabb, 715 millió fényévnyire van tőlünk. Óriási a kiterjedése: 770 ezer fényév (a mi Tejútunk átmérője csu­pán 100 ezer fényév). Ebben a tejút­rendszerben nagyon lassan szület­nek a csillagok - a galaxis halvány fénye az éppen most keletkezett csillagokból származik. Az óriás ga­laxist az univerzumnak olyan terüle­tén fedezték fel, ahol korábban nem gyanítottak anyagot, és ez különö­sen érdekes a csillagászok számá­ra. Nyilvánvalóan sokkal több anyag van az univerzumban, mint ameny- nyit eddig megfigyeltek. Valószínű­leg elegendő hozzá, hogy a világűr tágulását egyszer lefékezze és visz- szaforditsa a folyamatot. ■ ■ " ■■■ n ■ rr m Műsor jón az űrből Az űrkutatás legnagyobb vívmányai közé tartozik, hogy segítségével és eszközeivel gyakorlatilag mindennapossá vált az űrtávközlés, a közvetlen telefonösszeköttetés távoli országok, földrészek között, a gyors információ- csere, s nem utolsósorban a televíziós közvetítés a távközlési, illetve direkt műsorszóró műholdak segítségével. Mint azt a közelmúltban lezajlott brnói és budapesti nemzetközi vásárok látogatói is tapasztalhatták ezek vétele nálunk is elérhető közelségbe került. Több vállalat mutatta be azokat az eszközöket, parabolaantennákat és vevőkészülékeket, amelyek lehetővé teszik a műsorok vételét, azt hogy a nézők az eddigi 2-6 műsor helyett annak többszöröséből válogathassanak. Meg kell jegyezni, hogy többek között ilyen eszközöknek köszönhető az is, hogy hazánk nagy területén vehető a szovjet televízió adása. Az első szovjet műsorelosztó műholdat EKRAN névvel 1976-ban bocsátották fél. Hazánk területén ezen kívül is több műholdas adás vehető - természetesen csak a megfelelő eszközök birtokában. Előírt helyen és csatornán A műsorszórásra azok a műholdak a legalkalmasabbak, amelyek a Föld felszínéhez viszonyítva mindig azonos, „álló“ helyzetben vannak - azaz a Földdel együtt, szinkronban forognak. Ezek a műholdak az egyenlítő fölötti kb. 36 000 m magasságban ún. „geostacionárius“ pályán vannak elhe­lyezve. A többi nem ezen a pályán lévő műhold adása csak akkor vehető, ha a vevőantenna folyamatosan követi annak mozgását, de ezt csak drága eszközökkel lehet biztosítani. Ezért érthető az, hogy a távközlési és műsorszóró műholdakat is erre a pályára helyezték s helyezik majd el. Az országok egyre növekvő igénye miatt azonban félő, hogy ez a pálya, jelentős nagysága ellenére is telítődik Ez tette szükségessé, hogy az egyes műholdak elhelyezését nemzetközi szerződések szabályozzák. Az 1977-ben aláírt nemzetközi egyezmény értelmében minden ország kapott egy olyan névleges pozíciót, ahol saját, vagy bérelt műholdját elhelyezheti. Ennek alapján a szocialista országok egyik csoportjának műholdjai (köztük hazánké is) a Greenwichhez képest 1 fokkal nyugatra helyezhetők el. (A műholdak helyzetét a hosszúsági fokkal adják meg. A legtöbb nyugat-európai ország a Greenwichtöl nyugatra (evő - 19. fokot, a Szovjetunió európai területét besugárzó műhold pedig a 23 fokos hosszúsági kört kapta. A műsorszórásra a 11,7-12,5 GHz- és frekvenciasávot jelölték ki, amelyet még további két sávra osztottak. Az alsó félsávra (11,7-12,1 GHz) és a felső félsávra (12,1-12,5 GHz). Mindkét félsáv 20 darab 27 MHz-es csatornát foglal magában. Az egyes csatornák közötti távolságot 19,18 MHZ-ben állapították meg. Előírták ugyanakkor, hogy az egymás melletti csatornákon ellentétes forgásirányú, azaz jobbra vagy balra forgó - külpolarizált - sugár­zást kell alkalmazni. Ennek eredményeként minden európai ország öt csatornán sugározhat műsort. A nemzetközi megállapodások értelmében minden ország csak a saját területét sugározhatja be a közvetlen vételhez szükséges erősségű jellel. Ezért az adóantenna sugárzási jellemzőit úgy kell megválasztani, hogy a jel erőssége csak a besugárzandó területen legyen a jó vételhez szükséges szint felett, s azon túl gyorsan csökkenjen. A műsor azonban ennek ellenére - hasonlóan a földi televíziós adóállomásokhoz - a kijelölt területen túl is vehető. Ennek fő oka, az, hogy az ellipszis keresztmetszetű sugárnyaláb túlnyúlik az ország határain, s ugyanakkor a gyengébb jelszint érzékenyebb vevőkészülékekkel kiegyensúlyozható. Új műholdak, új műsorok A jelenlegi használt televíziós készülékek csak a jóval kisebb rezgés­számú, amplitudómodulált és lineálisan polarizált jeleket képesek fogni A műholdról sugárzott műsort ezért a készülékbe jutás előtt át kell alakítani. Az ehhez szükséges vevőkészülék - a mélyebb technikai részletek ismerte­tése nélkül - két fő részbő áll: a műholdra irányított parabolaantennából és az általa fogott jelek feldolgozására képes berendezésből. Az erősebb jelek felfogására, a műsorral közvelenül ellátott területeken 0,6-1,2 m átmérőjű, míg a többi területeken 1,5-3 m átmérőjű antennára van szükség természe­tesen az ehhez tartozó egyszerűbb vagy bonyolultabb átalakító készülékek­kel együtt. A már jelenleg is sugárzó közvetlen adású műsorszóró műholdak és a távközlési - kereskedelmi műholdak mellé (az ezek által sugárzott műsorok pl. MUSIC-Box, SKY-Chamel, DREI- SAT vételéhez a Nemzetközi Rádió Szabályzata értelmében postai engedély szükséges) a közeljövőben újak csatlakoznak. Az idei évben kerül pályára az NSZK TV-SAT 1 műholdja, 1988-ban a francia TDF majd a LSAT részben olasz műhold, valamint a több európai ország közreműködésével létesült luxemburgi társaság ASTRA nevű műholdja. Ezek elsősorban szórakoztató és kulturális összeállításokat sugá­roznak majd. Az európai szocialista országok a Szovjetunió segítségével 1990-re tervezik a műholdas műsorszórás megkezdését, s ezek a műsorok egyéni, vagy közösségi antennákkal hazánk egész területén vehetőek lesznek. De ugyanez lesz érvényes a nyugat-európai (NSZK, olasz, francia, svájci, osztrák stb.) műholdak adásaira is. Természetesen csak a megfelelő eszközök (dekódolás) birtokában. Nemcsak technikai kérdés Az országhatárokat gyakorlatilag nem ismerő műholdas adásoknak azon­ban politikai, művelődési szerepköre is van, s tény, hogy a témában még ma is ellentétek állnak fenn az egyes országok között. Az ENSZ már 1967-ben, tehát már a műszaki előkészítés időszakában utasította a Világűr Békés Felhasználásával Foglalkozó Bizottságát (COPUOS), hogy tanulmányozza ezt a kérdést. Ennek világűrjogi albizott­sága négy - szovjet, amerikai, kanadai-svéd és mexikói - javaslat alapján tárgyalta a műsorszórás kérdését. Ezen két egymással ellentétes nézet jutott érvényre. Az egyik az információk ellenőrzés nélküli szabad áramlását (elsősorban az amerikai fél), mig a másik az országoknak azon jogát próbálta érvényre juttatni, hogy a területükre sugárzott adáshoz előzetes hozzájárulá­sukra legyen szükség. Ez utóbbi mellett áll ki az 1970-ben benyújtott szovjet álláspont. A COPOUS-nak ezt követően kellett volna megvitatni és kidolgozni az alapelveket. 10 éves vita után végül is 9 alapelvet sikerült kidolgozni, s 1982 decemberében egy közgyűlési határozatban szótöbbséggel jóvá is hagyni. (107-en fogadták el, az Egyesült Államok és több nyugat-európai ország ellene foglalt állást.) Az alapkérdésben azonban nem született döntés és megegyezés. Az ellentétek itt gyakorlatilag áthidalhatatlanok. A műszaki fejlődés tehát jóval a jogi rendezés előtt jár. A már folyó közvetlen műholdas adások kész helyzet elé állították az országokat. Az ENSZ említett közgyűlési határozatának nincs kötelező ereje, csupán ajánlásnak lehet tekinteni. A műholdas adásokra így az 1967. évi Világűr­szerződés az érvényes, amely szerint a Föld körül keringő közvetlen adású műholdak úrtevékenységet folytató ürtárgyak, így működtetésükre minden országnak joga van! Ezt azonban csak a nemzetközi joggal összhangban szabad megtenni, ami magában foglalja a függetlenség tiszteletben tartását, a más államok ügyeibe való be nem avatkozást, a területi épség és politikai függetlenség ellen irányuló, erőszakkal való fenyegetés vagy erőszak alkalmazásának a tilalmát. S végezetül még egy megjegyzés. A műholdas adások meglehetősen nagy konkurenciát jelentene majd az országok saját televíziós ásásainak. Ez jó alapot adhat arra, hogy ezen műsorok színvonala és tartalma növekedjen s közeledjen a nézők igényéhez. A folyamatnak ezt a részét biztos, hogy nem lehet elkerülni. PUNTIGÁN JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom