Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-12-11 / 49. szám
ff o ja ella) Bdés után hanyozott. gát, felöl- gait, majd szhoz. Az öttébb elé- kár délben mi a mun- ■n ötvene- aján min- az ember>r érkezett, rtával, ko- szavakkal, sről szóló gis valahol egyfajta le- eritette hafelettem is sk. A koilé- nók bókjai visszahoz- >kozatosan ti egyensú- is mondta <? - Marét, akár hi- sodákra ké- n bájos és ját lányom. >an ezeket minden az ért az ün- r az utcán úgy egye- az eső, és it dúdolga- jen érezte t egy villa- ' a követke- ízeli ülésről nyurga fia- sni, tessék - Mondta ngnemben, rmamákhoz : a kis szür- pontot az a. :R fordítása * 'f E sős késő délután. Olyan idő, amely a legjobb hangulatot is képes elrontani. Dára az egyetem előtti parkban várakozott, dacosan, miközben arcán folyt a víz. Mintha azért kellene bűnhődnie, mert pontosan érkezett a találkára. Már ide jövet érezte, hogy valami történik majd vele. Figyelte a járókelőket és önkéntelenül osztályozta őket: nagyon elfoglalt családapa, ténfergő fiatalember... Akire ő vár, nem ilyen. Egészen más - gondolta. A közelben egy fiatalember csukott ernyővel járkált fel-alá, Dára rá se hederített. Akit vár, az nem hordhat ernyőt... A járókelők egyre ritkultak, az eső egyre sűrűbben esett. Hirtelen ötlettel odalépett az ernyös férfihoz.- Netán egy csinos kislányra vár..., Szveszdeiinára? A férfi meglepetten válaszolt:- Honnan tudja? Talán beteg?- Valami hasonló... - mondta Dára, de nem érezte egész biztosnak, hogy azzal beszél, akire várt. -'Engem küldött maga helyett. A férfi még jobban elcsodálkozott. - Nyugodjék meg! - nevetett Dára. - Azért küldött, hogy megmondjam önnek, nem tud eljönni.- Nagyon köszönöm! Egy fél órát várni az esőben! De legalább üzenetet kaptam! Dára most a barátnőjére gondolt, aki a jó meleg szobában üldögél odahaza... ö meg itt áztatja magát!- Nem gondoltam, hogy egy hegymászó esernyőt is hord!- Szveszdelina számára hoztam ... - mentegetőzött a férfi -, hogy ne menjen tönkre a frizurája! Dára hunyorgott az esőcseppektől.- Kérem, nyissa fel az ernyőjét... Tudja-e, hogy miért engem küldött Szveszdelina?- Nem vállalkozom arra, hogy a női lélek rejtelmeiben kutassak. Dára hátravetette a copfját és szembenézett vele:- Azért, mert én nem vagyok magára nézve veszélyes!- Hogyan? - kérdezte meghök- kenve a férfi.- Az egész évfolyamban én vagyok a legkevésbé szeretett nő... Assen figyelmesen nézte a lányt. ,, Ez egy kevésbé szeretett lány... ?“ - tűnődött.- Azt hiszem, inkább a veszélyesek közé tartozik!- Na nézd csak, ezt eddig nem tudtam!- Komolyan mondon... - felelte halkan, nehogy megbántsa.- Van önismeretem * - mondta a lány elkomolyodva. - De azt hiBLAGA DIMITROVA szem, nem kellene itt álldogálnunk, mint egy háborús emlékmű. Menjünk inkább valamerre. Elindultak az esőben, eleinte szótlanul.- Maga ismeri az én nevemet - kezdte Assen. - De én nem ismerem a magáét.- Dára vagyok...- Dára... - ismételte és egy pillanatra Szveszdeiinára gondolt. A hallgatást a lány törte meg:- Ha szabad kérdeznem, miért látszom veszélyesnek? Legalább tudjam, ha szükségem lesz rá!- Magának varázsa van...- Micsoda korszakalkotó felfedezés! És mi az? Assen hallgatott egy keveset, azután válaszolt:- Maga nagyon őszinte. Természetesen őszinte, kényszer nélkül... Őrizze meg ezt a tulajdonságát!- Mást is mondhatott volna, mondjuk, hogy nagyon csinos vagyok, vagy hogy egy ausztrál nagybácsim hatalmas vagyont hagyott rám... Ha tudná, mennyi kellemetlenségem van az őszinteségem miatt!- ügy látom, magának minden jó..., az eső, a szél, a fák..., semmitől sem fél, a szavaktól sem, a fel- indultságtól sem, és senkitől, semmitől sem függ!- Maga igazi hegymászó! - gúnyolódott a lány. - Nagyon „nekifutott“!-Félre a tréfával... Tudod, mennyire passzolnának hozzád a felhők és a sziklák? - Elképzelte, hogy ott van, a hegyek között, és máris önkéntelenül tegeződve beszélt.- Csak semmi bizalmaskodás! - csattant fel, de mindjárt el is moso- lyodott.- Nálad semmi sem hiányzik, hogy kiváló hegymászó legyen belőled... - folytatta a férfi.- Itt hiányozna valami, ha veletek mennék! - mutatott a homlokára Dára.- Hát mik vagyunk mi?- Mászkáltok a hideg, jeges sziklákon, amint valaki elfüttyenti magát!- Az lehet, de egészen másért.- Éspedig? Mintha arra várt volna, hogy a lány újrakérdez.- Mindenki felfelé igyekszik. Az egyik magas állásba, aztán remeg, hogy leeshet onnan. Mi a magas hegycsúcsokra, aztán szintén remegünk, hogy leeshetünk. De van egy lényeges különbség a kettő között. Egy nagyon lényeges különbség!- De miért nem a járható úton mentek?- Ha az ember mindig a járható, kitaposott úton menne, soha nem születnének nagy dolgok.- Mindenféle utak vannak....- A Holdon például nincsenek utak.- És csak a hegymászók juthatnak a Holdra?- Nem csak a Holdra, más planétára is.-Te filozófus vagy, nem hegymászó!- Mi csak a hétvégeken vagyunk hegymászók.- És máskor a szabadidőben?- Én gazdaságtant tanulok... egyikünk orvos, a másik építész. Mindnyájan különböző dolgokkal foglalkozunk. És te?- Elektromérnök leszek. A férfi oldalról lesett a lányra.- És a hétvégeken...?- Az idegeimet viszem tisztitóba.- Hogyan?- Jól kialszom magamat!-Ha véletlenül,,mégis korábban felébrednél, gyere ki az omnibuszmegállóhoz az Alekszandr Nyevszkijre. Garantálom, hogy a hegyek között megtisztulnak az idegeid.- Mit vigyek magammal?- Csak magadat hozd.- És hány kilométer kötelet?-Amennyivel a nyelvedet megköthetem ...- Megpróbálsz elhallgattatni?- Ellenkezőleg! Kiabálhatsz, ahogy csak akarsz! Dára úgy érezte, hogy most valamitől el kell búcsúznia, valamitől, ami még egy órával előbb nem volt, és tulajdonképpen már most sincs. És nem tudja, szomorkodjék-e, vagy örüljön. Elindult. Néhány lépés után Assen utolérte. Egy ideig nézték egymást, mintha nem hinnék, hogy a másik valóban létezik.- Elfelejtettem mondani valamit - kezdte Assen. - A barátaim előtt ne ejtsd ki ezt a szót: levendula.- Miért? Tabu? Hangjában kíváncsiság csengett.- Nem gondoltam, hogy nálatok ilyesmi létezik!- Tabu mindig kell, mint fűszer az ételbe...- „Levendula“. Pedig ez nagyon ártatlanul hangzik.- Meg fogod tudni, hogy nem is olyan ártatlan. Ha valahol virágzó levendulát látsz, tégy úgy, mintha nem látnád. Ha a menedékházban levendulateát főznek majd nekünk, tégy úgy, mintha nem az lenne... hanem mondjuk hársfatea. Érted?- Nem egészen.- Akasztott ember házában nem beszélnek kötélről...- Nálatok pedig nem beszélnek a levenduláról. Igaz?- Pontosan. Okos kislány vagy. A lány felemelte esóáztatta arcát.- Fölösleges téma. Miattad fogok elmenni a hegyekbe. Elindult. A válla fölött még visszakiáltott:- Mert látni akarom, hogyan öleled át azt a sziklát! A férfi hosszan nézett utána. ANTALFY ISTVÁN fordítása vágy inrnpkő i ? Minden férfi életében van olyan kritikus időszak, amikor a fenti furcsa kérdéssel - ha nem is ilyen kategorikusan, de - szembetalálja magát. Ez az időszak általában a kamaszkor után következik be, pontosabban, amikor a férfi megnősül. Azután hamarosan egy ,,most már úgyis mindegy“ legyintéssel a jégeralsót is szó nélkül felveszi, sót egy reggel, arra a felszólításra, hogy: ,,Fiam, tegyél a fejedre valamit, nem vagy már legény!“ - az érett férfiban komolyan tudatosodik az elhangzott szavak igazsága. Bár a felszólításra még nem ad határozott választ, önmagában már döntött. A forradalmak lezajlottak életében, kénytelen-kelletlen beismeri, hogy a nagy megalkuvások korát éli, s ebben a fejfedő kérdése igazán banális ügy. A megvalósulás azonban nem egyszerűen elhatározás kérdése. Belépve a kalapüzletbe, az érett férfi nyomban rádöbben, hogy egy, számára ismeretlen világba került. Olyan világba, melyre még nem készült fel eléggé. Az eladónő - kihasználva az érett férfi döbbenetét és tapasztalatlanságát - a szokottnál is gyorsabban s agresszívebben teszi fel a kérdést:- Mit parancsol? Az érett férfi báván nézi a fejfedöhalmaztgz elárusítónő mögött. Egyszeriben olyan bizonytalanság fogja el, mint a kezdő ejtőernyőst, aki első ugrására készül. Bársonysapka, szalmakalap, sildes sapka, hetyke vadászkalap, nemezkalap, klasszikus körkalap, kerti sapka, micisapka, barettsapka, sísapka... Az érett férfi még nem látott életében ennyi kalapot. Azt hitte..., illetve nem hitt semmit. Nem gondolta végig, hogy mire vállalkozik.- Mit parancsol? - kérdi újra az elárusítónő. Az érett férfi néma és tanácstalan. Hogy lehet ennyi kalap közül választani? Ha zoknit kellene vennie vagy öltönyt, akkor igen, akkor simán döntene. Szürke vagy barna, esetleg kék, és kész. De a fejrevaló merőben más .Tévelyeg tekintete a fejfedők között. Most döbben rá arra a tudat alatt már régebben ott lappangó felismerésre, hogy a fejfedő megválasztásának rendkívüli jelentősége van egy férfi életében. A választás akarva-akaratlanul egyfajta besorolás, kategorizálás. El kell döntenie, hova tartozik: a vadászkalaposok, a sildes sapkások, esetleg a barettsapkások közé. Egy biztos, amit választ, azt viselnie Jsell a társadalom színe előtt. Olyan próbája ez a férfi önismeretének, mint kevés dolog az életben. Mert igenis, a döntés ebben a pillanatban nagyfokú önismeretet kíván, saját értékeinek pontos ismeretét. Talán még a párválasztás is könnyebb, ott a férfi legtöbbször csak hiszi, hogy ő választott. Különben is, a házasság a négy fal között,.zajlik" (többnyire), míg a kalapot a nyilvánosság előtt kell viselnie. Az érett férfi zavartan s kissé szorongva teszi fel magának a kérdést: mit vár tőlem a társadalom, kalapot, vagy micisapkát?... Melyik réteggel vállaljon közösséget? A puha nemezkalap nyárspolgári attitűdje egyfajta elpuhulást asszociál, a vadászkalapnak bizonyos militarista jellege van, zártsága erőt és fegyelmet sugároz, a sildes sapka a középutasok szürkeségét sugallja, azt, hogy viselője a hétköznapiságban rejtőzködik, a micisapka az önbizalom hiányáról árulkodik, s talán még a zsákutcába jutott életút nyílt bevallásáról is...- Mit parancsol? - hangzik fel újra az el- adónö kijózanító kérdése, s az érett férfi e pillanatban szeretne melegebb tájakon élni, olyan helyen, ahol nincsenek kalapüzletek, ahol az érett férfiakat az élet nem állítja ilyen kényszerű választások elé. De, mint már említettük, az érett férfi éppen azért érett, mert a különlegesen nehéz helyzetekben is feltalálja magát, ezt a problémát is megoldja. Az eladónőnek búcsút mond, kifordul az üzletből, s otthon, mintegy mellékesen, így szól a feleségéhez:- Fiacskám, vehetnél nekem valami tökfödőt a fejemre, mert ha nem, akkor veszek én magamnak!... Eme fenyegetően hangzó kijelentés után biztos, hogy a feleség vesz is valamilyen fejfedőt a férjének, mert kérdem én, van-e olyan feleség a világon, amelyik nem tudná pontosan, mi illik a férje fejére? LENDVAY TIBOR DÉNES GYÖRGY Add a kezed! Add a kezed, add, ha még adhatod, sündörög az éj, az ágon hódara ragyog, add a kezed, add a kezed, ha még adhatod! Szállnak, szállnak, mind elszállnak rigók, kakukkmadarak, lelkűnkben is alig pislog , egy felajzott pillanat, tűzmelegre, jaj, de vágyunk, fonnyad mégis tűzvirágunk, zöld mezőink elköszönnek, vissza talán sose jönnek. Búcsúzz, búcsúzz, amíg lehet, add a kezed, add a kezed! Nézz velem a magas égre, sose kérdezd, hogy mivégre, nincs már hogyan, nincs már miért, tán a végső pillanatért, azért, akik nem lehettünk, mégis egymáséi lettünk. Elfogynak a látomások, kidől topolyánk, ellepik az éhes férgek sötét nyoszolyánk. Bizony, itt e földi téren ilyen-olyan vendégségben kedvünk lelohadt, azt már csak magunknak hagyjuk, ami megmaradt. Add a kezed, add, ha még adhatod, lapul az éj, hús mezőkön zúzmara ragyog, add a kezed, add a kezed, amíg adhatod!
