Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-12-04 / 48. szám
sző 5 XII. 4. Nyugat-Európa - válaszút előtt Mihail Gorbacsov hétfőn kezdődő látogatása előtt természetesen Washingtonon a világ szeme. A csúcstalálkozó programját már korábban rögzítették a felek. A közepes hatótávolságú és harcászati-hadműveleti rakéták felszámolásáról szóló szerződés aláírása azért történelmi jelentőségű, mert' most első ízben semmisítik meg az atomfegyverek két teljes osztályát, a korábbi szerződések csak korlátozásokat szabtak. Abban is egyetért a haladó közvélemény, hogy ez csak az első lépés, s továbbiaknak kell követni. Reális lehetőség van arra is, hogy a jövő év első felében a felek megállapodjanak a hadászati eszközök 50 százalékos csökkentéséről, kimondva az 1972-es ABM-szerzödés bizonyos időre szóló megtartását is. Előrelépés történt a vegyi fegyverek általános és teljes betiltására vonatkozó nemzetközi konvenció kidolgozásának ügyében - a még mindig nem kevés hátráltató tényezőről most nem kívánunk szólni. S végül, de nem utolsó sorban: párbeszéd folyik a fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek korlátozásáról szóló európai fórum összehívásáról. Vagyis: van mód arra, hogy a több évtizedes szovjet békeeröfeszítések után megkezdődjön a fegyverzetek valódi csökkentésének folyamata. Ha feltesszük a kérdést, biztonságosabb lesz-e Európa a rakétamegállapodás után, a válasz csak igen lehet. Pontosabban: a mostaninál lesz biztonságosabb, de még mindig nem lesz biztonságos. Az előbb egy pozitív folyamatot vázoltunk fel, de ugyanígy nyomon követhető az ellene ható folyamat is, amely főleg a kettős nullamegoldás elhatározása után erősödött fel, s amelyben Franciaország vezető szerepet akar játszani. Mennyire veszélyes ez a leszerelési folyamat szempontjából, hol kell keresni gyökereit? PÁRIZS-BONN TENGELY Sem Kohl nyugatnémet kancellár, sem Mitterrand francia elnök nem vádolható azzal, hogy babonás lenne, a múlt hónap tizenharmadikán, pénteken ért véget Karls- ruheban a sorrendben immár 50. NSZK-francia csúcs, amely után sajtótájékoztatót tartottak. Kijelentették, további konkrét lépéseket tesznek az együttműködés erősítése felé. Nem titkolták, hogy elsősorban katonai téren: kormányközi megállapodást írtak alá a PAH-2 páncélos-elhárító helikopter közös kifejlesztéséről, s Kohl azt is közölte, az üzletbe Bonn 2,14 milliárd márkával száll be. Mitterrand pedig bejelentette, hogy közös védelmi tanácsot hoznak létre. Ez a szerv vitatja majd meg az olyan kérdéseket, mint a közös fegyvergyártás, a hadsereg tisztjeinek továbbképzése, a katonai együttműködés, s természetesen felügyel majd a közös francia-nyugatnémet dandárra, amelynek létrehozásáról az utóbbi hónapokban - nem kevés találgatással fűszerezve - nagyon sok cikk látott napvilágot. Most ez is konkrétabb formát öltött: 3-4 ezer főből áll majd, francia parancsnoksággal, nyugatnémet területen, Baden-Würt- tenbergben állítják fel. Látható, a dandár katonailag igazán nem számottevő, azonban mégis több a jelképnél. Párizs nem titkolja szándékát, szívesen kiterjesztené atomernyőjét az NSZK-ra - miután a szovjet-amerikai rakétamegállapodás értelmében eltávolítják nyugatnémet területről a Pershingeket. A hivatalos Bonn ezt az ajánlatot nem fogadta túlzott lelkesedéssel, nehogy a NATO-tól, s főleg az USA- tól való eltávolodásnak tűnhessen a dolog. Bírálták is ezért Kohlt a szélsőséges nyugatnémet körök, mivel szerintük az amerikai rakéták kivonása megbontja az európai egyensúlyt, s ezért az NSZK-nak a francia- -brit atompotenciálra építő nyugat-európai biztonsági szövetségre kellene támaszkodnia. Jól értesült források szerint a közös dandár felállítása Kohl ötlete volt - egyrészt kifogja a szelet bírálói vitorlájából, másrészt demonstrálja a francia-nyugatnémet együttműködést is. Amellett, hogy a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad, van még egy további vonatkozása a dolognak. Párizs nem tagja a NATO katonai szervezetének s az együttműködésen keresztül Bonn közelebb csalogathatná ehhez is a franciákat. Mint már említettük, a közös dandár önmagában nem nagy jelentőségű, de ismét vissza kell utalni: egy folyamatról van szó, amelybe a Szemtelen Verébtől kezdve a NATO nukleáris tervezöcsoportjá- nak november eleji ülésén át a WEU-éleszt- getésig sok minden beletartozik. Nagyobbra nőtt a szürke kismadárnál a Szemtelen Veréb (Kecker Spatz) - a néhány héttel ezelőtt nyugatnémet területen megtartott közös NSZK-francia hadgyakorlat kapta ezt a furcsa fedőnevet. A maga nemében ez volt az első ilyen nagyszabású, 75 ezer katona részvételével lebonyolított manőver, amelyen harcászati-hadműveleti feladatokat oldottak meg az „első vonalban“. Francia részről ezzel is bizonyítani akarták: készek részt venni „az NSZK védelmében a harci cselekmények első pillanatától fogva“. Párizsi lapvélemények szerint a gyakorlat az egységet jelképezte, s igazolta a gyorshadtestek bevetéséről alkotott francia elképzeléseket. PÁRIZS-LONDON VONAL Míg korábban meglehetős hűvösséggel fogadták a brit fővárosban a francia-nyugatnémet kapcsolatok szorosabbra fűzését, a tory politikusok legújabban támogatják ezeket a katonai erőfeszítéseket. A közös dandár ötletét is, amely az elképzelések szerint bővíthető lenne egészen egy nyugat-európai védelmi erő létrehozásáig. Vannak, akik egy nyugat-európai gyorshadtest megszületéséről is álmodnak, amely bevethető lenne az olyan válságövezetekben, ahol Nyugat-Európa érdekelt. (Kísértetiesen hasonlít ez az amerikai gyorshadtestre, amelyet egyébként ugyanezzel a céllal állítottak fel.) Franciaország mellett Anglia a másik nyugat-európai hatalom, amely önálló atom- erővel rendelkezik, s szintén kidolgozta ezek nagyszabású fejlesztési terveit. Intenzívebbé váltak a Párizs és London katonai együttműködésének erősítését célzó törekvések is. Az ürügy megint csak a szovjetamerikai rakétamegállapodás aláírása, bár a hivatalos nyilatkozatokban üdvözölték a két nagyhatalom leszerelési párbeszédét - igaz, fenntartásokkal. Nyugati lapvélemények megerősítik, a franciák és az angolok a hagyományos fegyverek gyártásáról akarnak megállapodást kötni, ami pedig a nukleáris eszközöket illeti, szóba került egy új típusú robotrepülőgép kifejlesztése, ugyanis ha külön-külön tennék ezt, mindkét felet túlságosan leterhelné egy ilyen költséges program. Ezúttal csupán utalni szeretnénk arra, hogy az amerikai csillagháborús program, vagyis az SDI mintájára létrehozandó „európai védelmi kezdeményezésnek“ (EDI) - de említhetnénk a békésnek meghirdetett, viszont kétségtelen katonai vonatkozásokkal bíró Euréka-programot is-szintén Franciaország az egyik legagilisabb szorgalmazója. Párizs előszeretettel hangsúlyozza a közös nyugat-európai védelem létrehozásának gondolatát, de „Nyugat-Európaegyesítésének“ jelszava mögött az az elképzelés húzódik meg, hogy ő maga szeretne valamilyen harmadik nagyhatalommá válni, vagy legalábbis hangadóvá Nyugat-Európában. A konzervatív Chirac miniszterelnök és a szocialista párti Mitterrand elnök egyetért abban, hogy a globális kettős nullamegoldás után keletkező „űrt“ be kell tölteni, ezt a célt szolgálja a jövő évre elfogadott katonai költségvetés is. Ez 176,6 milliárd frankot tesz ki, azaz 4,42 százalékkal többet, mint az idén. A tervek szerint a légierő 16 új, Mirage típusú bombázót kap, folytatják az atomtengeralattjárók korszerűsítését, a Hades típusú taktikai atomfegyver fejlesztését, négy új AWACS felderítögépet vásárolnak, a szárazföldi erők 75 új páncélost és egyéb korszerű haditechnikát kapnak. E francia célokat szentesítette lényegében a Nyugat-európai Unió külügy- és hadügyminisztereinek október végén Hágában megtartott ülése, amelyen a nukleáris elrettentés doktrínájának fenntartása mellett törtek lándzsát, és úgyszintén ezzel csengett össze november elején a NATO nukleáris tervezöcsoportjának hadügymi- niszteri szintű tanácskozása is. ÉLESZTGETÉS Úgy tűnik, sikerrel élesztgetik három évtizedes tetszhalotti állapotából a Nyugateurópai Uniót (WEU-Western European Union). A szervezetet 1955-ben katonaipolitikai tömörülésként hozták létre, hét állam a tagja: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Nagy-Britannia, az NSZK és Olaszország. Az alapokmány szerint a résztvevők kötelesek segítséget nyújtani bármely tagállamot ért támadás esetén. Erre azonban gyakorlatilag a NATO-nak van módja, úgyhogy a szervezet jelentősége nagymértékben csökkent, megmaradt ajánlásokat tevő fórumnak. A WEU vezető szerve a Közgyűlés, amely a tagállamok 89 parlamenti képviselőjéből áll, akik egyébként az Európa-tanács konzultatív gyűlésének is tagjai. A Közgyűlés ajánlásokat dolgoz ki. A WEU Tanácsa a hét tagállam minisztereiből áll, határozatai kötelezőek. Ennyi elég is a lexikális adatokból. A lényeg az, hogy a Nyugat-Európa és az USA között a biztonságpolitikai kérdésekben felmerült viták miatt 1984-ben döntöttek a tagállamok úgy, hogy felélesztik a szervezetet. Julo Polák karikatúrája Két dolgot hangsúlyoztak: nem kívánnak az USA-val szemben álló erőként fellépni, de szükséges a saját katonai integráció létrehozása a NATO-n belül. A Közgyűlés ez év nyarán javasolta a tagállamok csúcsértekezletének összehívását, amelyen kidolgoznák a nyugat-európai biztonsági rendszer alapelveit. A javaslat egyelőre javaslat maradt. Igaz, Chirac még tavaly ajánlotta, hogy fogadják el az Európai Biztonság Chartáját a katonai együttműködésről. Ez sem aratott osztatlan sikert, néhányan féltek attól, hogy egy charta á NATO-tól való elkülönülésként, vagy éppen az USA elleni lépésként lenne értelmezhető. A szándék az, hogy a WEU inkább a NATO európai csoportjaként működjön a tagok hadikiadásainak gazdaságosabb kihasználása, a biztonsági lépések összehangolása érdekében. S ennek is van egy, már korábban is említett vonatkozása. NATO -berkekben támogatják a WEU-val kapcsolatos törekvéseket, hiszen közelebb hozná a NATO katonai szervezetéhez Franciaországot, valamint Spanyolországot, amely szintén nem tagja a tömb katpnai szervezetének, de fontolóra vette a belépést a Nyugat-európai Unióba. Tehát valamilyen tömbön belüli tömb kialakításáról van szó, s hogy milyen hatékonysággal működik majd, az számos tényezőtől függ. Egyrészt a vezető pozícióért vívott harcot kell említeni. Nem valószínű, hogy London engedné Párizst a „nyakára nőni“, másrészt a Franciaországnál gazdaságilag erősebb NSZK a katonapolitikában elsősorban az USA felé orientálódik, míg Párizs éppen Washingtonnal szemben próbálja demonstrálni, hogy önálló külpolitikát folytat. Az a furcsa helyzet alakult ki, azok a nyugat-európaiak, akik korábban a leszerelési tárgyalásokat sürgették Washingtontól, most, hogy a szovjet-amerikai rakétaszer- zödés aláírásra kész, egyszerre úgy érzik, az USA cserbenhagyja őket, s ki lesznek szolgáltatva a „Varsói Szerződés fölényének“. Úgyhogy a Fehér Háznak kellett meggyőznie őket arról, hogy marad még így is elég amerikai atomfegyver Európában, pontosabban, több mint négyezer, s a 300 ezer főt meghaladó tengerentúli kontingens jelenlétét sem szabad figyelmen kívül hagyni. A nukleáris leszerelés egyes kérdéseit is másképp ítélik meg a vezető nyugat-európai hatalmak. A kettős nullamegoldással a Szovjetunió és az Egyesült Államok a közepes hatótávolságú, valamint az 500-1000 km hatótávolságú harcászatihadműveleti rakétákat számolja fel. Az 500 km-nél rövidebb hatótávolságú taktikai, vagy másképpen harcászati rakéták felszámolása is szóba került már, Párizs ezt ellenzi, Bonn azonban - amint Chirac is beismerte októberben a Le Point hetilapnak nyilatkozva - hajlana ezeknek az eszközöknek az eltávolítására is. S végezetül azt kell említeni, hogy a Közös Piacon belül jelentkező gazdasági érdekellentétek is akadályozhatják a zökkenőmentes együttműködést az Unióban. Ebbe a militarista irányvonalba illeszkedett bele a NATO nukleáris tervezőcsoportjának Montereyben megtartott ülése, ahol szintén a további fegyverkezést hirdették meg. A jelszó a ,,kompenzálás“ volt, vagyis pótolni akarják a Nyugat-Európából eltávolított amerikai Pershingeket és robotrepüló- gépeket: bombázókról és hadihajókról indítható új robotrepülőgépekkel, harcászati rakétákkal, nukleáris tüzérségi gránátokkal. Az elképzeléseket az egyes kormányok még megvitatják, s a kérdéshez visszatérnek a csoport jövő év májusában esedékes ülésén. A tervek között szerepel még az F-111-es amerikai bombázók számának növelése a nyugat-európai támaszpontokon (az USA ilyen gépekkel bombázta tavaly Líbiát). Az „egységes nyugat-európai védelem“ eszméje tehát ha lassan is, de kezd kézzel foghatóbb formát ölteni. Olyan eszme ez, amely az atomkorszak realitásait figyelmen kívül hagyja, a régi, a hidegháborús gondolkodásmódban gyökerezik, miközben a haladó közvélemény egyre jobban tudatosítja, hogy a világ tényleg válaszút előtt áll: vagy az atomleszerelés, vagy további sodródás a pusztulás felé. Ez Nyugat-Európára fokozott mértékban vonatkozik. Kormányainak egyértelmű és felelősségteljes döntéseket kellene végre hozniuk. MALINAK ISTVÁN NSZK, október 27: gyakorlat a mutlan- geni támaszponton elhelyezett amerikai Pershing 2 rakétákkal - reméljük az utolsó. A kettős nullamegoldás értelmében ezeket az eszközöket is felszámolják. Felvételünkön: az egyik rakétát szállító jármű rákanyarodik a Rajnán lefektetett pontonhidra. (Telefoto (cSTK)
