Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-12-04 / 48. szám
A tiszta értelem hullámhosszán... József Attila utolsó hónapjairól E mlékek, emlékezések sokasága ellenére mindmáig homály fedi József Attilának, a „másvilággal feleselő" költő életének utolsó hónapjait, kapcsolatait és a tragédiát előidéző okok árnyalt megközelítését. Ezért is tekinthetjük eseménynek azt a szerény kis kötetet, mely a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg, József Attila halálának ötvenedik évfordulójára. A kötet szerzője Illyés Gyuláné, Kozmutza Flóra. Ő volt a „bálványozott“ szerelem, József Attila gyönyörűséges Flóra-verseinek címzettje. Koronatanúként most ö szólalt meg. Megnyerő varázzsal, lebilincselő őszinteséggel és tartózkodó szerénységgel elevenedik meg a kötet lapjain a múlt, az a kilenc hónap, mely kettejük kapcsolatát jelentette. Ezt a páratlan értékű dokumentum-kötetet nem a hivalkodó „vallomás-kényszer“ hívta életre, hanem azok a mítoszok, találgatások és rágalmak, melyek az Illyés Gyulával kötött házasságuk évtizedei után sem csitultak el, sőt sértő gyanúsításokkal próbálták beárnyékolni a „hármas szövetséget“. Illyés Gyuláné írásának legfőbb indítéka, hogy „letörlődjék férjemről a »bélyeg«, amit olyan igazságtalanul ütöttek rá". Csak dicsérni lehet Flóra asszony elhatározását, hogy a kezdetben csak a lányának szánt feljegyzéseket, majd a később kereskedelmi forgalomba nem került kis példányú kötetet újabb dokumentumokkal bővítve a nagy nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tette. József Attila élete utolsó évében fogant Flóra-versek a bizonyságai annak, hogy nagyra becsült, hiteles tanú szól hozzánk. A „nők között Flórára lelt“ költő írta róla a Megméressél című versben: Ö a mezőn a harmatosság kétes létben a bizonyosság, Ó az okmány, kivel a kellem a porráomlás ellen, a szellem az ólálkodó semmi ellen szól, pöröl, szorongó szerelmem. Eddig csak József Attila megközelítésében, dokumentumaiban ismerhettük ezt a kapcsolatot, most nyílik először lehetőség arra, hogy új, kiadatlan dokumentumok, az emlékiratot kiegészítő negyvenöt József Atti- la-levél is valljon arról, milyen is volt kettejük, sőt (a háttérből később főszereplővé Illyés Gyulával) hármójuk kapcsolata. Illyés Gyuláné emlékirata mellőzi a hatásos megfogalmazásokat. A könyv mottójául választott idézet (Jean-Marie Guyau: A jövő vallástalansága című kötetéből) eleve rátapint a „titok“ lényegére: ,,Ez a lény szenved, tehát szeretem“. A gyógypedagógus Kozmutza Flóra 1937. február 20-án, egy társaságban ismerkedett meg József Attilával. Közös barátjuk kérésére vállalkozott arra, hogy a többszöri pszicho- analitikai vizsgálaton átesett költővel elkészíti az akkoriban elterjedt pszichológiai vizsgálatot, a Roschach-tesztet. Bár csak a teszt feléig jutottak, és a folytatástól Flóra elállt, néhány nap múlva azonban kiderült, hogy a költő már találkozásuk első perceiben elhatározta: megkéri a kezét. Személyes kapcsolatukra József Attila követelő fellépésére került sor. A főiskolai tanulmányait befejező, csinos és művelt Flóra a ,,viharszerú érzés" költői megnyilvánulásainak közvetlen címzettje, mégis évtizedek múlva is úgy tekint erre mint ,,egy anyapótló, megbízható, végtelen szeretet utáni sóvárgás“ menedékkeresésére. A ,, veszély helyzet" felismerésére és az eltérő érzelmi hullámhosszra utal, hogy kezdettől fogva igyekezett ismeretségük ,,elményítését elhárítani vagy legalább lassítani". A tartózkodóan őszinte Múzsát nem is annyira az érzelmek sodorták magukkal, mint inkább a szerető részvét. A hihetetlen és tékozlóan gazdag érzés mögött a szeretet- sóvárgás mélységeit, emberi szenvedéseit látta. A tények tanúsága szerint a szerelemre, szeretetre váró költő számára Flóra az elérhetetlenséget, a beválthatatlanságot is jelentette. A „nehéz hűség“, az,,egész világom ege lettél“ érzésére Flóra a barátot és az ,,egyre több rokonszenvet" érzi meghatározónak. És az együtt töltött derűs órák ellenére is a ,,nem mondhatok neki nemet" felismerése fogalmazódott meg benne. Tudatosíthatta ezt József Attila is, aki egyik levelében,,.szorongásoktól" környékezve írta:,, Attól rettegek, hogy már ma sem bírnám el a visszautasítást és te még mindig mérlegelsz.“-Flóra betegsége (súlyos szívizomgyulladása, mellhártya- és tüdőgyulladása) kényszerűen növelte a tartózkodást és az érzelmi bizonytalanság kettős könyvelésű tényét. Erre utal az is, hogy a költő beígért mátraházi látogatása elmaradt. A ,,hűségért szerelmet, szerelemért hűséget" áhítozó költő egyik levelében még a „nők rajzásáról“ is beszámolt, hogy esélyeit növelje s szóra bírja szíve választottját, akit - úgy véli - szerelme „királynővé“ tesz azok között, akik szívesen hűtlenné tennék. A mátraházi gyógyüdülés és a tihanyi nyaralás hetekre elválasztotta őket egymástól. 1937. nyarán, atihanyi üdülés előtt még néhányszor találkoztak, Flóra elutazása után azonban,, felborult" József Attila állapota. Barátai szanatóriumba szállítják, szakorvosai különböző gyógymódokkal kísérleteztek. A szerző nem hallgatja el, hogy a gyógymód eredménytelensége is okozhatta a későbbi kilátástalan helyzetet. A kezelés során József Attila idegállapota zaklatottabbá, érzése szeszélyesebbé vált. Ezek a hónapok követelődzővé, gyanakvóvá tették a költőt. Flóra igazi emberi nagyságát, együttérző áldozatvállalását bizonyítja, hogy a legnehezebb időben vállalta a közös sors kikerülhetetlenségét. Személyes találkozásaik során és leveleiben az élni akarás üzenetét erősítette a „Pokolra kell annak menni... “ hitét valló költőben. Augusztus elején ezt írta Flóra: ,,...nem érte magát annyi rossz az életben, talán nem több, mint mást, hogy türelemmel és bátorsággal ne lehetne elviselni“. József Attila súlyosbodó állapotával együtt erősödött Flórában a készség, hogy ,,barátságának és szeretetének" hőfokával, s logikai érvekkel bírja rá József Attilát a gyógyulásra. Nyilvánvaló volt, persze akkor is, hogy ez nem rajta múlott. Bár a József Attilától kapott levelek alapján Flóra nem gyanakszik súlyos elmebajra, augusztus közepén a költőben elhatalmasodott az érzés: ,,én már nem leszek magához méltó, mert én már le vagyok taposva", egy másik levelében: „ Nagyon szeretnék kiállni az egész világ ellen - ha kell - magáért s közben azt szeretném, ha maga mentene meg enge met." A Siesta szanatóriumbeli emlékeket nehéz meghatódottság nélkül olvasni. A költő egyre szaporodó és követelő kérdésére, hogy hozzá megy-e feleségül?, Flóra elhatározása az egyértelmű „igen" volt. A „szívnél különb a lélek" egyértelműségére utal az elhatározás. Arra, hogy a ,,tartózkodó, keserű, kemény, makacs és egy kicsit gúnyosan-köte- kedő", szinte ismeretlenné vált férfi iránti érzelmi bizonytalanságai ellenére is vállalta a döntés felelősségét, holott azt is tudatosította, József Attila menekülése „a föltétien (anyai?) szeretetbe“ - mánia volt. Flóra asszony leírja az Ignotus Pállal folytatott beszélgetését, aki (József Attila kezelőorvosával, Bak Róberttal összhangban) arra kérte Flórát, legyen a költő felesége, mert tőle függ „egész emberi és Írói jövője". A kérésnek nem a döntés szempontjából van jelentősége, hisz azt már Flóra korábban elhatározta, hanem a közös felelősség átérzésében. Az egyértelmű döntés egyben azt is jelentette, hogy a Illyés Gyulával kezdődő kapcsolat is azon akadt meg, hogy Flóra már eligérkezett, és ezt Illyés maga is így látta jónak. Október végén József Attila kezelőorvosai arra az elhatározásra jutottak, hogy nincs értelme a további szanatóriumi kezelésnek. Úgy döntöttek (a mecénás Hatvány Bertalannal együtt), hogy a költőt nővéreihez, Szárszóra költöztetik. Ezt megelőzően azonban még sor került egy találkozásra, Illyés Gyulával, akire korábban azért neheztelt, mert nem öt küldték ki Moszkvába, a szovjet írók első kongresszusára, hanem Illyést és Nagy Lajost. B alatonszárszói tartózkodása kiragadta őt megszokott környezetéből és ez csak fokozta egészségi állapotának romlását. A látogatásra érkező Flóra november végén, utolsó találkozásuk alkalmával szomorúnak és hallgatagnak találta. Nővérei szerint a napok nagy részét fekve töltötte és sokat sírt. Két verset adott át' Flórának: (Karóval jöttél... és az íme hát megleltem hazámat... címűt), s búcsúzáskor, az induló vonat mellett szaladva kiálltotta Flórának: ,,Karácsonykor esküszünk!" Az életbe kapaszkodás ösztönös szavai voltak ezek, s egyben kettejük utolsó találkozása is. Flóra a csodában remélt, hogy az új évben József Attila megfelelő munkát kap (és így nem érzi azt, hogy alamizsnából él), ö pedig álláshoz és rendszeres fizetéshez jut. Az események azonban másként alakultak. December 3-án József Attila levelet írt Flórának, látogatóba hívta. Majd egy újabb levél, melynek utóirata már azt jelezte, hogy végképp döntött sorsa felől: . Kedves Flóra! Bocsásson meg nekem. Hiszek a csodában. Számomra egy csoda lehetséges és azt meg is teszem. Tudom, hogy szeretett, tudta, hogy szeretem. A többi nem rajtunk múlott. „Aztán mit sírsz, ha sorsunk írva van már!" - ezt Kosztolányi írta. Csókolom a kezét és sok barátsággal, szeretettel üdvözlöm. Köszönjük az almákat, én is ettem belőlük, jóllehet a gyerekeknek küldte s én bizony nem is kértem tőlük, csak elvettem egyet. Attila U. i. Kérem, vasárnap ne jöjjön. A tragikus események összegezése során erősíti meg Illyés Gyuláné akkori elhatározását, hogy őt tartotta a legkülönbnek, ,,akivel élni tudnék, élni próbálhatok“. A ,,támaszta- lan, társtalan igaz szavú férfit" ismerte meg benne, aki „hányatott, zaklatott életében biztonságra, tartósra, állandóra, élethossziglan- ra vágyott a szerelemben is". A költő sokté- nyezós bajai között a „depressziót“ tartja meghatározónak. Akkori reményét említi ma is: „Egy hónapot kellett volna csak várnia, bíznia", hogy a tragikus sorsot ért költő a „csodát" bevárja, révbe jusson... Illyés Gyuláné könyvében utal későbbi férjével való kapcsolatára is. Már korábban, 1936 decemberétől ismerték egymást, és József Attila halála után a keserű - reménytelenség idején találkoztak újra. Ekkor érlelődött bennük elhatározássá a korábban fogant gondolat, mely összetartozásuk, predesztinált sorsuk érzésével indította el őket a közösen vállalt élet útján. Helyzetét, szerepét tisztázóan utal a szerző arra, hogy Illyés Gyula (első) házassága már azt megelőzően felbomlóban volt, hogy öt megismerte.,, Illyés Gyula csak 1938-ban, tehát József Attila halála után vált el feleségétől, tudtommal nem miattam“- í rja a szerző. Az emlékezés idézi Illyés Gyula egyik verstöredékét is, melyet József Attila halála után vetett papírra: Nyúltál azért, kit én találtam vitted volna magadnak a köd-világba hogy csatádban segítsen tántorgó agyadnak én oda adtam volna és ő ment is - szívnél különb a lélek de lett minden egyszerre késő berántott a köd karma téged M egkapóan őszinte könyv Illyés Gyuláné emlékirata, mely szinte a görög végzetdrámák kikerülhetetlen sorszerüségé- vel ad számot az eseményekről, ember- és szerelemközelből mutatva fel a fájdalmak és szenvedések mélységeit, mozgatóit. Jegyzetei kiegészítik, magyarázzák a szöveget, s tartózkodóan helyesbítik az emlékezők személyére vonatkozó pontatlan kijelentéseit. Említi Bak Róbert és Gyömrői Edit, valamint más kezelőorvosok, analitikusok véleményét is, hogy pontosítsa a József Attila körül kialakult képet. Tapintattal elkerüli viszont azokat a szubjektív megnyilatkozásokat (így Bak dr. állítását is), miszerint József Attila a Flórához fűződő viszonyában „sajátosan ismétli, másolja az előző helyzeteket" (Gyömrői Edit). Ezek a vélemények elfojtott ösztöntendenciákra és a József Attilában dolgozó életellenes erőkre vezették vissza a későbbi tragédiát. A patologikus jellegű gyanúsításokra is csupán utal a szerző. Az „ösztönéletre“ hivatkozó tendenciák helyett azt a felismerést erősíti, mely az öngyilkosság okát nem a skizofréniában, hanem József Attila társadalmi helyzetében, magánélete konfliktusaiban, traumáiban és emberi kiszolgáltatottságában látja. Érezhetően a vallomás és saját szerepének a tisztázása az ereje és erénye a kötetnek. Nem említi Bak dr. és a barátok december 3-i szárszói látogatását sem, mely az egyén-világ viszony kérdésében, a társaskapcsolatokban feltételezett gyanú és a magányérzés fokozódásában aligha voltak jó szövetségesek a halállal egyezkedő költő számára. József Attila utolsó napjainak története a szerző számára a kötettel lezárult, de nem fejeződött be, his2 ahogy a befejezésben írja: „Még lesz róla szó Illyés Gyulával való levelezésünkben és Illyés Gyula kiadatlan Naplójegyzeteiben“. A kötet nem vádakat és nem is a „védelem“ érveit fogalmazza meg, hanem egy érzés, egy tragikus véget ért kapcsolat dokumentumait tárja az olvasó elé. Az emberi összetartozás néhány hónapját mondja el, tartózkodóan, ám mindvégig őszinte nyíltszí- vüséggel. Izgalmas és „rejtelmeket“ feltáró ez a kötet. Gazdagítja a József Attiláról kialakult képet. Árnyalja mindazt, melyet az utolsó hónapokról ismerni kell. Egy kapcsolat, a megélt sors küzdelmesen nehéz hónapjai tárulnak elénk, s ezeket az emlékező Illyés Gyuláné, érzelmeit megvallva, a „tiszta értelem" hullámhosszán árasztja felénk. FÓNOD ZOLTÁN ÚJ SZÚ 1987. XII. 4. Számítógép a könyvszerkesztésben A számítástechnika bevonult a könyvkiadásba: a minimálisan 100 kötetesre tervezett Marx-Engels összkiadás előkészítő munkálatainál alkalmazzák. Ez eddig a legnagyobb kiadási terv a társadalomtudományok világában. Német és szovjet kutatók - történészek, filológusok, filozófusok és közgazdászok - a tudományos szocializmus megalapítójának hagyatékát minden korábbinál tökéletesebb teljességgel kívánják közreadni a berlini Dietz Kiadóvállalatnál. Ám a szerkesztés közben a lektorok megválnak hagyományos munkamódszereiktől és munkaeszközeiktől: többé nem céduláznak, nem keresgélnek a kartotékszekrényekben, nem használják a golyóstollat és az írógépet. Számítógépbe táplálják a szöveget. A kiadói munka új technikájához az is hozzátartozik, hogy a számítógép a szövegeket szükség szerint összehasonlítja a betáplált szótárakkal és jelzi a megfelelő javításokat a korrektúrában. A Marx-Engels összkiadásban minden szöveget az eredeti nyelven jelentetnek meg. így kétharmad részben németül látnak napvilágot az anyagok, a többi angolul, franciául, olaszul, spanyolul, oroszul, svédül, dánul, portugálul, perzsául, görögül és még több más nyelven kerül kiadásra - amilyenen íródott. A tudósok különleges Marx-szótárt is készítenek, amelynek terjedelme a művek feldolgozása folyamán állandóan növekszik. Ebben a fogalmakat a megjelenés éve szerint közük. Ez a jövőben folytatandó kutatásokhoz nyújt majd különösen nagy segítséget. A hosszadalmas rutinmunka számítógépes feldolgozása komoly időnyereséget jelent. Az évszázad egyik legjelentősebb kiadási tervének munkatársai így teljes erejüket arra fordíthatják, hogy a legteljesebb és leghitelesebb összkiadást hozzák létre. Az összkiadásnak 35 országban vannak olvasói, s eddig 32 kötete jelent meg. A munka az 50 kötetes angol kiadás kibővítését, valamint a spanyol, szlovén, vietnami és más nyelvű kiadások ügyét is szolgálja. H. M. Molnár János felvétele
