Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-11-27 / 47. szám

HAJNÓCZY PÉTER Munkaterápia A csavargó Sün valahogy min­denkinek a begyében volt. Az erdő szorgalmas lakói azon vol­tak, hogy vigyék valamire az életben, dolgoztak látástól vaku- lásig, este holtfáradtan elaludtak a televízió előtt, vasárnap dél­után pedig meglátogatták a roko­nokat.- Micsoda cuki harisnya! - mondta a róka felesége a far­kas feleségének, és hangosan összecsapta a kezét. - Mondd, drágám, csomagból vetted?- Ugyan, szegény vagyok én... csak egészséget adjon a jóisten... Végül a róka vágta ketté a gordiuszi csomót.- Még hogy elásott pénz! - le­gyintett. - NevetségesI Ha vala­kinek pénze van, az tisztességes lakást épít magának, nem pedig rothadt falevélen alszik! De ha nem akar házat építeni, rá se hederít, hogy a felesége tavalyelőtti ruhákban jár, és még televíziója sincs, akkor mit akar? A róka tervrajzokat mutogatott a farkasnak; hétvégi lyuk építé­sébe fogott az erdöszélen, há­rom vészkijárattal.- Valódi föld-magyarázta a ró­ka. - És micsoda szűk, alacsony folyosók! Valóságos labirintus! A farkas új barlangot épített, a bagoly részletre jégszekrényt vásárolt, hogy legyen hol tarta­nia a szemüvegét, de nem akart lemaradni a mókus, a vaddisznó, a sas és a kakukk sem. Mindenki igyekezett. Hajnalban fáradtan, kialvatla- nul, tántorogva indultak dol­gozni. A róka felesége fekete csipke­bugyiért nvaggatta a férjét, a far­kasé fültxvalót akart, a teknős motorbiciklire kuporgatott.- De mi a fenét csinál a sün? - kérdezte a kakukk. - Míg má­sok verejtékeznek, őkelme az árnyékban döglik és horkol!- Talán nyert a lottón - koc­káztatta meg a borz -, a takarék­ban tartja a pénzt, és a kamatok­ból él. Dolgozni csak annyit dolgozik, hogy éhen ne dögöljön, zsebre dugott kézzel mászkál, fütyöré- szik... mi rejlik emögött?- Megmételyezi az ifjúságot - jelentette ki a bagoly. - Mi lenne a társadalommal, ha má­sok is követnék a példáját? Bör­tönbe vele, míg nem késő! A róka elvetette a bagoly ja­vaslatát.- Csavargásért és közveszé­lyes munkakerülésért ugyan vá­dat lehetne emelni ellene - csó­válta a fejét de minek fölösle­gesen izgatni a kedélyeket? Nem bűnöző a szerencsétlen sün. Egyszerűen beteg, túl érzé­keny, neurotikus alkat. Gyógyke­zelésre, gondozásra szorul... A bagoly dühösen levette az orráról a szemüveget és behají­totta a jégszekrénybe. Micsoda puhány nemzedék! Az ö idejé­ben nem teketóriáztak az efféle huligánokkal. Még hogy gyógy­kezelés! A kórházban csak pusztítja az ételt, gondolkozik... A vaddisznó, akit nemrég ne­veztek ki a takarékpánztár igaz­gatójának, utánanézett a dolog­nak, és kiderült, hogy a sünnek egyetlen fillérje sincs a taka­rékban.-Talán elásta a pénzét... - mondta a mókus. - Vannak efféle régimódi alakok... ma­napság minden megtörténhet... Megpróbálták a sünből kihúz­ni az igazságot, de nem jutottak semmire: a sün csak bárgyún vigyorgott, és a fejét rázta. A sünt végül is két ápoló be­hajította egy mentőkocsiba, és az elmegyógyintézetbe szállítot­ták. A teknősbéka volt a főorvos, aki megállapította, hogy beteg: skizofréniában szenved, állapota súlyos, egyelőre altatni, nyugtat­ni kell.- De sose lehet tudni - tette hozzá -, remény, az mindig van. Később munkaterápiára fogjuk: majd hagymatojásokat válogat nekem ebédre. BARAK LÁSZLÓ A hópehelyről Halkan hull alá az égből, világnyi mesekötényből szállingózik észrevétlen; szelíden szempilládra ül, elszunnyad az erdőszélen, betakargatja a Földet; álmában valahol csillagok tündökölnek... Szobámban... Szobámban lapulevél, tavaszi tőzike és vízitök burjánzik... Valami történhetett velem! Betonerdőben lakom - tudom. Aszfaltozott, álmatag utcák hálóját szövik köröttem, s itt belül, / épp mögöttem, egyedüli játékom: a televízió, alszik... Könyvespolcomon a könyvek némák, . akár az akváriumi halak. Micsoda helyzet! Hallani vélem botlófüzek suttogását, dankasirályok vijjogását... Vagy talán a mentő vijjog? Rétihéja köröz a mennyezeten, tündérrózsák között vörösgém figyel... Valami történhetett velem! Talán emlékezem? Vagy álmodom éppen sohasem is volt emlékeimet...? TALLÓSI BÉLA TOLVAJLÓ amerre jár süntekergő elfogy minden sós tepertő kiürül a nyárfateknő A „gyilkos méhek“ hadjárata 1957-ben Kezdődött az egész. A több millió lakosú brazil város, Sao Paulo egyik kutatóintézetéből elszabadult tizen­egy afrikai méhkirálynö, több raj here és dolgozó méh. Ezeket az igen szorgalmas, de meglehetősen agresszív afrikai mézelő méheket a tudósok keresztezni akarták a jóval békésebb, őshonos fajjal. Ekkor történt a szerencsétlenség. Gyakran előfordult már, hogy állatokat vagy növényeket más földrészekre, idegen környezetbe telepítettek - Így történt ez a nyulakkal, a kecskékkel és több vízinövénnyel amelyek az új helyen a természetes biológiai ellenség hiányában korlátlanul elszaporodtak. A gyorsan elvadult méhrajok évente ötszáz kilométernyit haladtak észak felé. Még az Amazonas sem tudta feltartóztatni őket. Amerikában már csak ,,gyilkos méhekként“ emlegetik ezt a fajt. Számta­lan állat és több mint kétszáz ember esett áldozatul mosta­náig mérges szúrásaiknak. Fullánkjuk döfése ugyan egyálta­lán nem veszélyesebb, mint a nálunk élő méheké, de tízszer gyakrabban szúrnak, és áldozataikat rajokban támadják meg. Most Észak-Amerika következik? Még 1969-ben olvasha­tó volt az újságokban: „Az afrikai méhek oly mértékben elszaporodtak Brazília-szerte az utóbbi években, hogy Ar­gentína, Kolumbia, Közép-Amerika és Mexikó irányában való terjedésüket semmiféle óvintézkedéssel nem lehet megakadályozni." És valóban így történt. 1986-ban már majdnem ellepték Dél-Amerika egész területét, sőt Dél- Mexikóig is eljutottak. 1985-ben Kaliforniában is felbukkan­tak, de feltételezhető, hogy sikerült teljesen kiirtani őket. Az Egyesült Államok déli részén az 1989 és 1991 közti időszakban számítanak a méhek tömeges megjelenésére. Ezen a területen már nem az emberek és állatok lesznek veszélyben - itt sokkal inkább a gazdasági veszteségtől félnek. A megvadult afroamerikai méhrajok ugyanis kiszorít­ják azokat az őshonos méheket, amelyek a kaliforniai és mexikói méhészeknek gazdag méztermést hoznak, és ezzel egyidejűleg elvégzik a hatalmas gyümölcsültetvények virá­gainak beporzását is. Az „újak" ezzel szemben jóval keve­sebb mézet gyűjtenek, és a beporzásban sem lehet számíta­ni rájuk. Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériu­mának előrebecslése szerint a „gyilkos méhek“ inváziója csak az elmaradó beporzással húszmillió dollár kárt okoznak az ültetvényekben. Á kutatók szerint a fenyegető veszély elhárítására az utolsó lehetőség a dél-mexikói Tehuántepec földszorosban kínálkozik. Több millió dollárra lenne szükség ahhoz, hogy a méhrajok ellen rovarirtó szerekkel és felkuta­tásukra ösztönző jutalmak kitűzésével eredményesen har­coljanak. Kurt Kaiser 57 38 19 39 56 75 SZÁMLOGIKA A számok bizonyos logikai elgondolás szerint következnek egymás után, balról jobbra haladva. Ha felismered a szabályt, írd be annak megfelelően a hiányzó szá­mot az üres mezőbe! Ha az építőkövekből felépíted a rajzon látható építményt, a kövek közül egyetlen­egy megmarad. Melyik? MEGFEJTÉS A november 13-i számunkban közölt feladatok megfejtése: lát, tál, után, pult, puli, ulti, Pál, int, utál stb; a 11-es. Nyertesek: Nagy Ferenc, Dunaszer- dahely (Dunajská Streda); Smolnicky Imre, Buzita (Buzica); Bodoki Angéla, Érsekújvár (Nővé Zámky); Fóthy Zoltán, Zseliz (2eliezovce); Strbák Sándor, Nagymegyer (Őalovo).

Next

/
Oldalképek
Tartalom