Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-11-20 / 46. szám
••••• >•••••• ' W AI >•••••••••• >-*■ «k Valerij Borzov nem ismer(t) lehetetlent — Feltétlenül ott leszek Montrealban - jelentette ki még a müncheni olimpia befejezése előtt a kétszeres aranyérmes szovjet vágtázó. ...és Valerij Borzov mégis ott volt Montrealban! Pedig... Egy akkori riport mondatai jutottak az eszembe, amikor az Európai Atlétikai Szövetség (EAA) 10. kongresszusára a szlovák fővárosba vártuk. Eltelt egy nap, a második is - hiába. A moszkvai járatok a köd miatt szüneteltek. Harmadnap mégis megérkezett. Fáradtan, törődötten a hosszú vonatozás után. ... és ma az EAA tanácsának tagjaként (Peter Pospisil- és archív-felvétel)- Olyan sokat változtam volna? - kérdezte tele nosztalgiával a hangjában egyik régi kedves ismerősét, aki nem a szokott módon ugrott nyakába üdvözlésképp, mint évekkel ezelőtt, amikor Viktor Szanyejevvel együtt a Pravda-Televizió-Slovnaft viadalára befutottak. („Egy sportvezető és egy atléta, nem ugyanaz az ábra“ - magyarázta csípősen az ismerős, mire Valja, Így becézték mindig barátai, társai, szigorúan, haragosan vonta össze szemöldökét.)- Maradjunk abban, semmit nem változott. A legkilátástalanabbnak tűnő helyzetben is megjelenik, mint régen...- Biztosan a montreali olimpiára gondol. Igaz, hogy négy esztendővel előtte Münchenben tettem egy olyan kijelentést: ,,Ott leszek Kanadában, s még az ötkarikás játékok évében filmfelvételt készítő ABC amerikai tévétársaság Kijevben járt munkatársainak is elismételtem óhajomat. Akkor még nem sejtettem, hogy rövid időn belül valami szörnyű dolog történik velem... Az olimpiász idején úgy dolgoztam, mint a megszállott. Minél jobban közeledett a kezdet, minél világosabb körvonalakat öltött Montreal, annál keményebb és feszültebb lett az életritmusom. Négy év alatt nagyjából elkészültem a disszertációmmal, elvégeztem a kísérleteket, felvázoltam a munka szerkezetét - a magas klasszisé vágtázok felkészülésének szűkén szakmai, de rendkívül fontos kérdéseivel foglalkoztam megszereztem a szaktekintélyek támogatását, tanácsokat kaptam tőlük.- S ekkor jött közbe az a szomorú eset, amire, gondolom, sem Borzov, sem a sportvilág nem számított. Súlyos izomszakadással vitték le a központi stadion futópályáról, és az orvosok a betegágytól elfordulva tagadóan rázták a fejüket: „Ilyen állapotban még csak szóba sem jöhet az olimpiai rajt.“- Két hónapig bajlódtam sérülésemmel. Még barátom és oktatóm is kezdett meghátrálni. De én nem! Egyetlen gondolat gyötört: igen -vagy nem? Ha igen, mit tegyek, hiszen már nagyon kevés az időm, pedig ha indulok, sikeresnek kell lennem. Ha nem, akkor lesznek, akik azt mondják, gyáva vagyok, kereket oldottam. Nem engedhetem, hogy csorba essék a tekintélyemen. .. .és Valerij Borzov mégis ott volt Montrealban! És bronzérmes lett! Az egyik helyi lap ezt írta: ,,Borzov továbbra is a világ legszebben futó és legtechnikásabb sprintere, és a sportolók között az egyes számú gentleman.“ S vajon az érdekelt hogy kommentálta a dolgokat? Egyetlen mondattal: ,,Megkezdem a felkészülést a moszkvai olimpiára.“ A szovjet fővárosban mégsem volt jelen. Előtte úgy döntött, vége... Tizenöt év utánI- Szörnyű érzés úgy állni oda a rajtvonalra, hogy veszíteni fogok. Pedig tudtam, hogy egyszer ez a pillanat is eljön, amikor már nincs meg az emberben az a készlet, ami a győzelemhez szükséges. Számomra ez a pillanat a Szovjetunió népeinek olimpia előtt rendezett spartakiádja volt. Még a döntőbe sem jutottam... Egy teljes évig tartott, mig legyőztem az apátiából depresszióba áthajtó érzést, s elhatározásra jutottam abban a kérdésben, mikor kell abbahagynom. Három változat közül választhattam: a csúcson, vagy amikor már kimerítettem minden erőtartalékomat, netán a középúton? Márpedig én azok közé az emberek közé tartozom, akik úgy vélekednek: sem a jó művésznek, sem a kitűnő sportolónak nem áll jogában, hogy rosszul végezze munkáját, hiszen népszerű, és példaként szolgál a többi embernek. És a példának jónak kell lennie!- Ez volt tehát az utolsó rajt. Emlékszik-e még az elsőre is?- Hogyne! Egy százezer lelket számláló városkában volt, ezerkilencszázhatvan- négyben.- Valerij Borzov néhány éves szünet után ismét visszatért az atlétikai pályára. No nem a futópályára... Az Európai Atlétikai Szövetség Bratislavában megtartott 10. kongresszusán hat társával együtt az EAA tanácsának új tagjává választották. Van-e már valami elképzelése, hogyan szeretné elősegíteni az atlétika fejlesztését?- Mint az ukrán Komszomol Központi Bizottságának titkára idáig az ország sportéletének továbbfejlesztésével, a nemzetközi ifjúsági kapcsolatok bővítésének problémáival foglalkoztam. Az európai szövetség tanácsának választásai a kontinens atlétikájának fejlesztésével, propagálásával, valamint a versenyek technikai megszervezésével és más kérdések megoldásával bíztak meg engem és megválasztott kollégáimat. Először is hat új munkatársammal együtt meg kell hogy ismerkedjünk az európai asszociáció tevékenységét jellemző már meglévő hagyományokkal. Mi, fiatalok, arra fogunk törekedni, hogy ezeket a hagyományokat tovább vigyük és progresszív módon tovább fejlesszük, hiszen a fiatalokban sok az energia, rájuk hárul az a feladat, hogy aktivizálják■ a tevékenységet. Úgy gondolom, a kongresszus határozatai ésszerűek, okosak. A fiatalok az energiát, a haladást képviselik a tanácson belül, az idősebb generáció a tapaszalatot, amelyet ók, fokozatosan átadnak nekünk. Ezek az első benyomásaim. Nagyon örültem, hogy a nevem még jelent valamit a sport és az atlétika világában. Ezt tanúsítja az a tény, hogy a három jelölt közül én huszonkilenc szavazatot kaptam a huszonkilenc lehetségesből. Kellemes meglepetés volt... Az ismerősökkel, barátokkal, újságírókkal, munkatársakkal való találkozások során bizony nem is lepleztem örömömet.- Néhány hónapja az Ukrán SZSZK Állami és Testnevelési Sportbizottságának alelnöki tisztségét tölti be. Gondolom, az atlétika továbbra is fontos szerepet játszik életében...- Pontosan nyolc hónapja vagyok új tisztségemben. Addig hét éven át voltam a lenini Komszomol ukrán központi bizottságának titkára. Ebben a minőségemben inkább a hazai problematikával foglalkoztam, persze, a propaganda és a nemzetközi kapcsolatok kiépítése eddig is megkövetelt bizonyos tájékozottságot. S ennek alapján bátorkodom olyan kijelentést tenni, hogy az atlétika népszerűségét fel lehet hozni a labdarúgás népszerűségének szintjére. Jelenlegi funkciómban az atlétika mellett a vízi sportok, a lovaglás és a vívás tartozik hatáskörömbe. Az olimpiai játékok közeledtével bizony sok a tennivalóm, hiszen a szovjet úszó válogatott harminc százaléka, az atlétikai válogatott egynegyede az ukrán sportolók köréből kerül ki. Az olimpián pedig egyre nagyobb a konkurencia. Legnagyobb vetélytársunk az NDK és az USA válogatottja, de sok más ország is sok jó élvonalbeli sportolóval büszkélkedhet, akik mind az aranyéremre pályáznak. További jellemző tény. hogy egyre bővül az olimpiai versenyszámok műsora, s még valami: a versenyzők számának növekedésével párhuzamosan nőnek a minőségi mutatók. Gondolok itt elsősorban saját versenyszámomra, a 100 méteres vágtára és a kanadai A „kijevi villám“, azaz Valerij Borzov (jobbra) azon az emlékezetes müncheni döntőn... Johnsonra. Aj. utóbbi években megnőtt azoknak a futóknak a száma, akik 10 mp-en belül képesek lefutni ezt a távot, s ezért ugorhatott ki egy olyan fenomenális versenyző, mint Johnson.- Ott volt Rómában, látta a döntőt?- Nem, a tévében láttam futását. S ilyen következtetést vontam le: Johnson felborította a rövidtávfutás technikájáról alkotott sematikus elképzeléseket, s új időszakot nyitott meg, a jövő eredményeinek időszakát. Johnson csodálatos képességű futó: fejlett az izomzata, testfelépítése ideális, nagyszerű speciális képességekkel rendelkezik, ez pedig egy vágtázó számára létkérdés. Lehet, hogy tévedek, de jóslatom szerint sokáig kell várnunk hasonló teljesítményre képes futó felbukkanására. Johnson bámulatosan rajtol, egy ugró szöcskéhez hasonlítanám. Szinte kipattan a vonalról, a nullás mozdulatlanságból óriási iramot ér el. Itt nyeri meg a versenyt - Rómában is itt szerezte azt az előnyt, amelyet a célig tartani tudott.- A szovjet vágtában Valerij Borzov távozta után keletkezett úr, sajnos, még mindig nem töltődött ki. Mi az oka ennek?-Nemcsak nálunk, az egész európai kontinensen hiánycikk az igazán jó sprinter. De hadd beszéljek hazai vonatkozásban... Számos fontos kérdést hanyagoltunk el, elsősorban a tehetségek kiválasztását. Szomorú, de e tekintetben a tudomány még erősen kullog a gyakorlat mögött, így jelenleg a vágtázók hetven százaléka tizenhét éves korban távozásra kényszerül, mert stagnál az eredménye. A másik dolog: miután a sportba egyre jobban beleszól a far- makeológia - s nemcsak a doppingszerek használatára gondolok itt a szakemberek nagyrésze nem érdekelt az edzésmódszertan továbbfejlesztésében. S hibát látok abban is, hogy egyes edzők nem rendelkeznek kellő pedagógiai ismeretekkel, a pszichológiáról már nem is szólva.- önnek soha nem jutott eszébe, hogy tapasztalatait edzőként átadja a fiataloknak?- De, mindig is vonzott a gondolat, sajnos, nem marad más, minthogy megelégedjek a tanácsadói szerepkörrel. Sportvezetőként dolgozom, s úgy érzem, itt is fontos, hogy olyan emberek kerüljenek a fontos pozíciókba, akik közelről ismerik az élsport problémáit.- A Szovjetunióban végbemenő átalakítás hogyan nyilvánul meg az ukrán testnevelési szervezet munkájában?- A peresztrojkát mindenkinek magában kell elvégeznie, elsősorban a saját munkájában. Én az ebből rám háruló feladatokat a következőképpen magyarázom: a lehető leghatékonyabban teljesítsem kötelességeimet. A szervezetet tekintve is új rendet kezdtünk bevezetni, ugyanis eddig sokkal több sportolónk volt papíron, mint a valóságban. S a rendcsinálás nemcsak a statisztika területét érinti, fokozatosan igyekszünk mindenütt rendet teremteni, így a testnevelésben dolgozó emberekkel folytatott mindennapi kapcsolatokban. Találkoznunk kell velük, megismerni gondjaikat, örömeiket.- Az élsportba, így az atlétikában is egyre jobban betör a kommercializáció. A sportolók egy része meggazdagodási lehetőséget lát a sportban...- A sport kommercializációjának kérdését többféle szemszögből kell vizsgálnunk. Különbséget kell tennünk az olyan versenyzők között, akik egyfajta kompenzációként - edzésen, versenyen töltött idő és munka ellenében - kapják a juttatást, és azok között, akik a sportból tőkét akarnak kifacsarni. Ez utóbbi eset a profik esete. Aki bizonyos árukat reklámoz, már kereskedő. A sport küldetése az egészség megtartása. Az élsport viszont teljes mértékben igénybe veszi a szervezetet, és ilyenkor gyakori a sérülésveszély. Erkölcsileg tehát a sportolónak joga van, hogy a társadalom kompenzálja őt a fáradozásért, a sportra áldozott időért, és a sérülés kockázatáért.- Csaknem tíz év telt el azóta, hogy szögre akasztotta a futócipőjét, beporosodott azóta, vagy néha előveszi? Elvégre egy olyan családban, ahol a feleség Ljudmila Turiscseva is többszörös olimpiai, világ- és Európa-bajnok, nehezen elképzelhető az élet sport nélkül...- Ljudmilával és Tatyjána lányunkkal ma is gyakran eljárunk kocogni, teniszezünk, röplabdázunk. S ha ők nem jönnek, akkor mindig akad egy-egy kolléga vagy jó barát, aki megment önnön lustaságomtól... URBAN KLÁRA #ÚJ szú VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetó János. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10., telefon: 309, 331-252. 332-301. Főszerkesztő: 532-20. Szerkesztőségi titkárság: 550-18. Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek 506-39. Táviró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava, Martanoviőova 21.). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5.. telefon: 335-090. 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábrezie 15., II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként 13 - korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. -X Jl NIGII!
