Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-11-20 / 46. szám

••••• >•••••• ' W AI >•••••••••• >-*■ «k Valerij Borzov nem ismer(t) lehetetlent — Feltétlenül ott leszek Montrealban - jelentette ki még a müncheni olimpia befejezése előtt a kétszeres aranyérmes szovjet vágtázó. ...és Valerij Borzov mégis ott volt Montrealban! Pedig... Egy akkori riport mondatai jutottak az eszembe, amikor az Európai Atlétikai Szövetség (EAA) 10. kongresszusára a szlovák fővárosba vártuk. Eltelt egy nap, a második is - hiába. A moszkvai járatok a köd miatt szüneteltek. Harmadnap mégis megérkezett. Fáradtan, törődöt­ten a hosszú vonatozás után. ... és ma az EAA tanácsának tagjaként (Peter Pospisil- és archív-felvétel)- Olyan sokat változtam volna? - kér­dezte tele nosztalgiával a hangjában egyik régi kedves ismerősét, aki nem a szokott módon ugrott nyakába üdvözlésképp, mint évekkel ezelőtt, amikor Viktor Szanyejevvel együtt a Pravda-Televizió-Slovnaft viada­lára befutottak. („Egy sportvezető és egy atléta, nem ugyanaz az ábra“ - magyarázta csípősen az ismerős, mire Valja, Így becéz­ték mindig barátai, társai, szigorúan, hara­gosan vonta össze szemöldökét.)- Maradjunk abban, semmit nem válto­zott. A legkilátástalanabbnak tűnő helyzet­ben is megjelenik, mint régen...- Biztosan a montreali olimpiára gondol. Igaz, hogy négy esztendővel előtte Mün­chenben tettem egy olyan kijelentést: ,,Ott leszek Kanadában, s még az ötkarikás játékok évében filmfelvételt készítő ABC amerikai tévétársaság Kijevben járt munka­társainak is elismételtem óhajomat. Akkor még nem sejtettem, hogy rövid időn belül valami szörnyű dolog történik velem... Az olimpiász idején úgy dolgoztam, mint a megszállott. Minél jobban közeledett a kezdet, minél világosabb körvonalakat öltött Montreal, annál keményebb és fe­szültebb lett az életritmusom. Négy év alatt nagyjából elkészültem a disszertációmmal, elvégeztem a kísérleteket, felvázoltam a munka szerkezetét - a magas klasszisé vágtázok felkészülésének szűkén szakmai, de rendkívül fontos kérdéseivel foglalkoz­tam megszereztem a szaktekintélyek támogatását, tanácsokat kaptam tőlük.- S ekkor jött közbe az a szomorú eset, amire, gondolom, sem Borzov, sem a sport­világ nem számított. Súlyos izomszakadás­sal vitték le a központi stadion futópályáról, és az orvosok a betegágytól elfordulva tagadóan rázták a fejüket: „Ilyen állapotban még csak szóba sem jöhet az olimpiai rajt.“- Két hónapig bajlódtam sérülésemmel. Még barátom és oktatóm is kezdett meghát­rálni. De én nem! Egyetlen gondolat gyötört: igen -vagy nem? Ha igen, mit tegyek, hiszen már nagyon kevés az időm, pedig ha indulok, sikeresnek kell lennem. Ha nem, akkor lesznek, akik azt mondják, gyáva vagyok, kereket oldottam. Nem engedhe­tem, hogy csorba essék a tekintélyemen. .. .és Valerij Borzov mégis ott volt Mont­realban! És bronzérmes lett! Az egyik helyi lap ezt írta: ,,Borzov továbbra is a világ legszebben futó és legtechnikásabb sprin­tere, és a sportolók között az egyes számú gentleman.“ S vajon az érdekelt hogy kommentálta a dolgokat? Egyetlen mondattal: ,,Megkez­dem a felkészülést a moszkvai olimpiára.“ A szovjet fővárosban mégsem volt jelen. Előtte úgy döntött, vége... Tizenöt év utánI- Szörnyű érzés úgy állni oda a rajtvo­nalra, hogy veszíteni fogok. Pedig tudtam, hogy egyszer ez a pillanat is eljön, amikor már nincs meg az emberben az a készlet, ami a győzelemhez szükséges. Számomra ez a pillanat a Szovjetunió népeinek olimpia előtt rendezett spartakiádja volt. Még a dön­tőbe sem jutottam... Egy teljes évig tartott, mig legyőztem az apátiából depresszióba áthajtó érzést, s elhatározásra jutottam ab­ban a kérdésben, mikor kell abbahagynom. Három változat közül választhattam: a csú­cson, vagy amikor már kimerítettem minden erőtartalékomat, netán a középúton? Már­pedig én azok közé az emberek közé tarto­zom, akik úgy vélekednek: sem a jó művész­nek, sem a kitűnő sportolónak nem áll jogában, hogy rosszul végezze munkáját, hiszen népszerű, és példaként szolgál a többi embernek. És a példának jónak kell lennie!- Ez volt tehát az utolsó rajt. Emlékszik-e még az elsőre is?- Hogyne! Egy százezer lelket számláló városkában volt, ezerkilencszázhatvan- négyben.- Valerij Borzov néhány éves szünet után ismét visszatért az atlétikai pályára. No nem a futópályára... Az Európai Atlétikai Szövetség Bratislavában megtartott 10. kongresszusán hat társával együtt az EAA tanácsának új tagjává választották. Van-e már valami elképzelése, hogyan szeretné elősegíteni az atlétika fejlesztését?- Mint az ukrán Komszomol Központi Bizottságának titkára idáig az ország sport­életének továbbfejlesztésével, a nemzet­közi ifjúsági kapcsolatok bővítésének prob­lémáival foglalkoztam. Az európai szövetség tanácsának választásai a kontinens atléti­kájának fejlesztésével, propagálásával, va­lamint a versenyek technikai megszervezé­sével és más kérdések megoldásával bíz­tak meg engem és megválasztott kollégái­mat. Először is hat új munkatársammal együtt meg kell hogy ismerkedjünk az euró­pai asszociáció tevékenységét jellemző már meglévő hagyományokkal. Mi, fiatalok, arra fogunk törekedni, hogy ezeket a hagyomá­nyokat tovább vigyük és progresszív módon tovább fejlesszük, hiszen a fiatalokban sok az energia, rájuk hárul az a feladat, hogy aktivizálják■ a tevékenységet. Úgy gondo­lom, a kongresszus határozatai ésszerűek, okosak. A fiatalok az energiát, a haladást képviselik a tanácson belül, az idősebb generáció a tapaszalatot, amelyet ók, foko­zatosan átadnak nekünk. Ezek az első benyomásaim. Nagyon örültem, hogy a ne­vem még jelent valamit a sport és az atlétika világában. Ezt tanúsítja az a tény, hogy a három jelölt közül én huszonkilenc szava­zatot kaptam a huszonkilenc lehetségesből. Kellemes meglepetés volt... Az ismerősök­kel, barátokkal, újságírókkal, munkatársak­kal való találkozások során bizony nem is lepleztem örömömet.- Néhány hónapja az Ukrán SZSZK Álla­mi és Testnevelési Sportbizottságának alel­nöki tisztségét tölti be. Gondolom, az atléti­ka továbbra is fontos szerepet játszik éle­tében...- Pontosan nyolc hónapja vagyok új tisztségemben. Addig hét éven át voltam a lenini Komszomol ukrán központi bizott­ságának titkára. Ebben a minőségemben inkább a hazai problematikával foglalkoz­tam, persze, a propaganda és a nemzetközi kapcsolatok kiépítése eddig is megkövetelt bizonyos tájékozottságot. S ennek alapján bátorkodom olyan kijelentést tenni, hogy az atlétika népszerűségét fel lehet hozni a lab­darúgás népszerűségének szintjére. Jelen­legi funkciómban az atlétika mellett a vízi sportok, a lovaglás és a vívás tartozik hatáskörömbe. Az olimpiai játékok közeled­tével bizony sok a tennivalóm, hiszen a szovjet úszó válogatott harminc százalé­ka, az atlétikai válogatott egynegyede az ukrán sportolók köréből kerül ki. Az olimpián pedig egyre nagyobb a konkurencia. Leg­nagyobb vetélytársunk az NDK és az USA válogatottja, de sok más ország is sok jó élvonalbeli sportolóval büszkélkedhet, akik mind az aranyéremre pályáznak. További jellemző tény. hogy egyre bővül az olimpiai versenyszámok műsora, s még valami: a versenyzők számának növekedésével párhuzamosan nőnek a minőségi mutatók. Gondolok itt elsősorban saját versenyszá­momra, a 100 méteres vágtára és a kanadai A „kijevi villám“, azaz Valerij Borzov (jobbra) azon az emlékezetes müncheni döntőn... Johnsonra. Aj. utóbbi években megnőtt azoknak a futóknak a száma, akik 10 mp-en belül képesek lefutni ezt a távot, s ezért ugorhatott ki egy olyan fenomenális ver­senyző, mint Johnson.- Ott volt Rómában, látta a döntőt?- Nem, a tévében láttam futását. S ilyen következtetést vontam le: Johnson felborí­totta a rövidtávfutás technikájáról alkotott sematikus elképzeléseket, s új időszakot nyitott meg, a jövő eredményeinek idősza­kát. Johnson csodálatos képességű futó: fejlett az izomzata, testfelépítése ideális, nagyszerű speciális képességekkel rendel­kezik, ez pedig egy vágtázó számára létkér­dés. Lehet, hogy tévedek, de jóslatom sze­rint sokáig kell várnunk hasonló teljesít­ményre képes futó felbukkanására. John­son bámulatosan rajtol, egy ugró szöcské­hez hasonlítanám. Szinte kipattan a vonal­ról, a nullás mozdulatlanságból óriási iramot ér el. Itt nyeri meg a versenyt - Rómában is itt szerezte azt az előnyt, amelyet a célig tartani tudott.- A szovjet vágtában Valerij Borzov tá­vozta után keletkezett úr, sajnos, még min­dig nem töltődött ki. Mi az oka ennek?-Nemcsak nálunk, az egész európai kontinensen hiánycikk az igazán jó sprinter. De hadd beszéljek hazai vonatkozásban... Számos fontos kérdést hanyagoltunk el, elsősorban a tehetségek kiválasztását. Szomorú, de e tekintetben a tudomány még erősen kullog a gyakorlat mögött, így jelen­leg a vágtázók hetven százaléka tizenhét éves korban távozásra kényszerül, mert stagnál az eredménye. A másik dolog: miu­tán a sportba egyre jobban beleszól a far- makeológia - s nemcsak a doppingszerek használatára gondolok itt a szakemberek nagyrésze nem érdekelt az edzésmódszer­tan továbbfejlesztésében. S hibát látok ab­ban is, hogy egyes edzők nem rendelkez­nek kellő pedagógiai ismeretekkel, a pszi­chológiáról már nem is szólva.- önnek soha nem jutott eszébe, hogy tapasztalatait edzőként átadja a fiata­loknak?- De, mindig is vonzott a gondolat, saj­nos, nem marad más, minthogy megeléged­jek a tanácsadói szerepkörrel. Sportvezető­ként dolgozom, s úgy érzem, itt is fontos, hogy olyan emberek kerüljenek a fontos pozíciókba, akik közelről ismerik az élsport problémáit.- A Szovjetunióban végbemenő átalakí­tás hogyan nyilvánul meg az ukrán testne­velési szervezet munkájában?- A peresztrojkát mindenkinek magában kell elvégeznie, elsősorban a saját munká­jában. Én az ebből rám háruló feladatokat a következőképpen magyarázom: a lehető leghatékonyabban teljesítsem kötelessége­imet. A szervezetet tekintve is új rendet kezdtünk bevezetni, ugyanis eddig sokkal több sportolónk volt papíron, mint a való­ságban. S a rendcsinálás nemcsak a sta­tisztika területét érinti, fokozatosan igyek­szünk mindenütt rendet teremteni, így a testnevelésben dolgozó emberekkel foly­tatott mindennapi kapcsolatokban. Talál­koznunk kell velük, megismerni gondjaikat, örömeiket.- Az élsportba, így az atlétikában is egy­re jobban betör a kommercializáció. A spor­tolók egy része meggazdagodási lehetősé­get lát a sportban...- A sport kommercializációjának kérdé­sét többféle szemszögből kell vizsgálnunk. Különbséget kell tennünk az olyan verseny­zők között, akik egyfajta kompenzációként - edzésen, versenyen töltött idő és munka ellenében - kapják a juttatást, és azok között, akik a sportból tőkét akarnak kifa­csarni. Ez utóbbi eset a profik esete. Aki bizonyos árukat reklámoz, már kereskedő. A sport küldetése az egészség megtartása. Az élsport viszont teljes mértékben igénybe veszi a szervezetet, és ilyenkor gyakori a sérülésveszély. Erkölcsileg tehát a spor­tolónak joga van, hogy a társadalom kom­penzálja őt a fáradozásért, a sportra áldo­zott időért, és a sérülés kockázatáért.- Csaknem tíz év telt el azóta, hogy szögre akasztotta a futócipőjét, beporoso­dott azóta, vagy néha előveszi? Elvégre egy olyan családban, ahol a feleség Ljudmila Turiscseva is többszörös olimpiai, világ- és Európa-bajnok, nehezen elképzelhető az élet sport nélkül...- Ljudmilával és Tatyjána lányunkkal ma is gyakran eljárunk kocogni, teniszezünk, röplabdázunk. S ha ők nem jönnek, akkor mindig akad egy-egy kolléga vagy jó barát, aki megment önnön lustaságomtól... URBAN KLÁRA #ÚJ szú VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetó János. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10., telefon: 309, 331-252. 332-301. Főszerkesztő: 532-20. Szerkesztőségi titkárság: 550-18. Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek 506-39. Táviró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava, Martanoviőova 21.). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5.. telefon: 335-090. 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábrezie 15., II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként 13 - korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. -X Jl NIGII!

Next

/
Oldalképek
Tartalom