Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-11-20 / 46. szám

E vek óta tudjuk, hogy az országos átlaghoz képest még mindig nem megfelelő a szlovákiai magyar tanulók pályaorientációja, nem tanulnak tovább kellő arányban a felsőoktatási intézményekben. Nyugtala­nító tény az is, hogy némi javulás ellenére sem elegendő a műszaki főiskolákra jelentkező magyar nemzetiségű diákok száma. Párt- és állami szerveink a szlovákiai magyar tanulók társadalmi igényeinkhez jobban igazodó pályaorientációját, a felsőoktatási intézményekbe, s különösen a műszaki főiskolákra járó magyar hallgatók számának növelését a lenini nemzetiségi politika megvalósításának egyik legfontosabb kérdésének tartják, s ennek megfelelően számos kormányhatározat, miniszteri utasítás és egyéb intézkedés született e kedvezőtlen jelenség fokozatos felszámo­lása érdekében. Szerkesztőségünk a maga sajátos eszközeivel szeretne még eredményesebben hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar nemzetiség soraiban is lényegesen növekedjék az egyetemi és főiskolai diplomások száma. Ezért hívtuk meg beszélgetésre azokat a szakembereket, akik hivatásuk, munkahelyi beosztásuk révén jól ismerik a szlovákiai magyar tanulók továbbtanulásának egyéni és társadalmi összetevőit, a különböző szubjektív és objektív okokat, s látják a javulás, az előrelépés lehetőségeit is. A kerekasztal-beszélgetésen részt vett dr. Fibi Sándor, a Szlovák Szocialista Köztársaság Oktatási Minisztériuma nemzetiségi iskolák osztá­lyának vezetője, Végh László, a Szlovák Szocialista Köztársaság kor­mányhivatala nemzetiségi osztályának munkatársa, dr. Máté László tanfelügyelő, a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság oktatási osztá­lyának munkatársa, Varga Lajos, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Nemzeti Bizottság pedagógiai alosztályának vezetője és Keszegh István, a Komáromi (Komárno) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium igazgatója. Szerkesztőségünket Szilvássy József, a kulturális rovat veze­tője és Tölgyessy Mária, a rovat munkatársa képviselte. Beszédes számok, adatok SZERKESZTŐSÉG: Úgy véljük, az lesz a leghelyesebb, ha e beszélgetés beveze­tőjeként statisztikai számok, különböző adatok alapján visszapillantunk az elmúlt tanévekre, s bizonyos összehasonlításokat is végzünk. Ezek alapján ugyanis plasztikus képet kaphatunk azokról a jelenségekről, amelyeket majd elemezni szeretnénk. Lás­suk tehát először a számokat. VÉGH LÁSZLÓ: Nyilvánvaló, hogy a diplomás lakosok száma és részaránya egyik fontos mutatója és fokmérője egy-egy nemzet, vagy nemzetiség műveltségi szín­vonalának, egyben pedig társadalmi, szo­ciális, gazdasági és kulturális fejlődésének elengedhetetlen feltétele. Ilyen vonatkozás­ban meg kell mondanunk, hogy a szlovákiai magyar nemzetiségű lakosság eléggé el­marad az országos átlagtól. A legutóbbi népszámláláskor Szlovákiában a lakosság 3,8 százalékának volt egyetemi, vagy főis­kolai végzettsége, viszont a magyar nemze­tiség közül csupán 1,6 százalékuknak volt diplomája. A szlovákiai ukrán nemzetiség­nél ez az arány igen magas, pontosan 6,7 százalék. A részarány a szlovákiai magya­rok között tehát még mindig alacsony, ha­bár az elmúlt negyedszázadban azért lé­nyegesen növekedett a magyar nemzetisé­gű diplomások száma. 1961-ben például 2214 magyar nemzetiségű diplomás élt Szlovákiában, 1980-ban ez a szám 9114-re emelkedett, ám a növekedés üteme még mindig nem megfelelő. FIBI SÁNDOR: Sokféle határozatot, ren­delkezést sorolhatnék föl, amelyek egyér­telműen igazolják párt- és állami szerveink szüntelen gondoskodását. Mégsem lehe­tünk elégedettek az eredményekkel. Az el­múlt években Szlovákiában mintegy 1300-1400 magyar nemzetiségű fiatal je­lentkezett ,főiskolára, vagy egyetemre, a többség még mindig humán szakokra. Ez az összes jelentkezőnek mintegy 6 százalé­ka, holott a magyar nemzetiségű lakosság arányszáma Szlovákiában több mint 11 százalék, viszont a múlt tanévben az összes szlovákiai főiskolai és egyetemi hall­gató közül csak 4,81 százalék volt magyar nemzetiségű. Ezek az adatok, azt hiszem, pontosan érzékeltetik a jelenlegi helyzetet. A tárgyilagosság kedvéért azonban min­denképpen hozzá kell tenni, hogy az 1980- as népszámlálás szerint Szlovákiában a magyar nemzetiségű iskolaköteles gyer­mekek részaránya csak 9,9 százalék volt, tehát csaknem kétszázalékos a csökkenés. Erről a tényről sem szabad megfeledkezni. VÉGH LÁSZLÓ: Maradjunk még egy ideig a számoknál. A szlovákiai magyar tanulók esetében a főiskolára, egyetemre jelentkezők közül viszonylag sokan nem mennek el a fölvételire. Évente 120-140 ilyen diák van, s ez a magyar jelentkezők­nek mintegy 10 százaléka. Az említett ada­tok az összes magyar nemzetiségű tanulóra vonatkoznak, tehát nincsenek külön feltün­tetve a magyar tanítási nyelvű iskolák tanu­lóinak eredményei. Egyébként a rendelke­zésre álló adatok szerint az összes magyar nemzetiségű alapiskolás és gimnazista kö­zül megközelítőleg 25 százalék szlovák ta­nítási nyelvű iskolába jár. SZERKESZTŐSÉG: Ha már számokat, adatokat sorolunk föl, akkor nem lesz ér­dektelen, ha tisztázzuk, hogy a tanulók pályaválasztását, továbbtanulását illetően, milyenek az elvárások az iskolákkal szemben? FIBI SÁNDOR: Napjainkban ország­szerte az az alapvető követelmény, hogy az alapiskolákból a tanulóknak legalább 18-20 százaléka jelentkezzék gimnáziumba, 20-22 százalékuk szakközépiskolába, a többi pedig szakmunkásképző intézetbe. A mai oktatási rendszerben a gimnázium az az iskolatípus, amelynek feladata, hogy föl­készítse a diákokat az egyetemeken, főis­kolákon való továbbtanulásra. Ma a szlová­kiai átlag úgy fest, hogy a gimnáziumok diákjai közül 80 százalékuk jelentkezik fel­sőoktatási intézményekbe. Ha most meg­nézzük, milyen a helyzet a magyar tanítási nyelvű iskolákban, akkor őszintén meg kell mondanunk, hogy viszonylag sok alapiskola nem tesz eleget feladatainak, főleg azért, mert kevés tanulót ad a gimnáziumoknak, s ezen belül is aránytalanul sok a leány. További gond pedig az is, hogy a már említett szlovákiai átlagot, tehát a 80 száza­lékot kevés magyar tanítási nyelvű gimnázi­um éri el vagy közelíti meg. Ilyen szempont­ból is kiemelkedő színvonalú a bratislavai Duna utcai, a Komáromi, a Dunaszerdahe­lyi, s bizonyos években a Galántai (Galanta) és a Füleki (Fil'akovo) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium. S ha már konkrét isko­lákat említek, sajnos azt sem hallgatha­tom el, hogy évek óta a szlovákiai átlagtól is messze elmarad a Safárikovói, a Nagyka- posi (Veiké Kapusany) és a Szepsi (Molda- va nad Bodvou) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium. SZERKESZTŐSÉG: A fontos adatok is­mertetése után az elemzéssel, az okok és • Varga Lajos az összefüggések feltárásával folytathat­nánk beszélgetésünket. Mindenképpen szólnunk kell az iskolák és a pedagógusok munkájáról, főleg arról, mennyire átgondol­tan és céltudatosan irányítják a tanulók Pályaválasztását, milyen az együttműködé­sük a szülőkkel, s miként sikerül összhang­ba hozniuk a pályaválasztás egyéni és társadalmi szempontjait. VARGA LAJOS: Mielőtt erről beszélget­nénk, nem valamiféle magyarázkodásként vagy mellébeszélésként, de a tárgyilagos­ság kedvéért úgy vélem, okvetlenül szólni kell a közelmúltról, bizonyos természetes kötődésekről, s objektív társadalmi össze­függésekről is. Végh László már említette, ha nem is a kívánt mértékben, de azért növekszik a magyar nemzetiségű egyete­misták száma. Mi a járásunkban szintén érezzük azt a fejlődést, a fokozatos szemlé­letváltást. Nem is olyan régen - kissé leegy­szerűsítve a néhány évvel ezelőtti helyzetet - sokszor az volt a gyakorlat, hogy a tanulók nagy része egyszerűen nem akart még szakközépiskolába se menni. Még eszes, jófejű gyerekek sem. Egyszerűen elvégez­ték az alapiskolát, kitanultak valamilyen mesterséget, s néhány év múlva legalább kétszer annyit kerestek, mint a tanítóik. Kétségtelen tehát, a szülő úgy gondolkodik, hogy tisztán anyagi szempontból, s főleg rövid távon nézve nem érdemes évekig KÖVETKEZETESEN ÉRVE tanulni, diplomát szerezni. Tudom, nem he­lyes ez a szemlélet, de azért ne dugjuk a fejünket a homokba: manapság is létezik ilyesfajta nézet. Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy fel- világosító munkánk sokkal hatékonyabb lenne, ha belátható időn belül emelnék a pályakezdő diplomások fizetését. A másik objektív ok az, hogy a szlovákiai magyarság zöme mezőgazdasági területen él, a területek iparosítása néhány kivételtől eltekintve csak néhány éve indult meg. Én természetes emberi tulajdonságnak tartom a szülőföldföz való kötődést, amely abban is megnyilvánul, hogy a végzősök zöme sze­retne a szülőföldjén letelepedni, dolgozni. Nos, egyáltalán nem véletlen, hogy mező- gazdasági főiskolára aránylag sokan jelent­keznek a mi vidékünkről, mert látják a pers­pektívákat, főleg azt, hogy a földműves­szövetkezetekben boldogulhatnak, van munkalehetőségük. MÁTÉ LÁSZLÓ: Kétségtelen, hogy a szülőföld hagyományai, gazdasági sajá­tosságai is hatnak a tanulók pályaválasztá­sára, ezt érezzük Kelet-Szlovákiában is. Itt néhány éve, például a Bodrogközben az volt a helyzet, hogy a szakközépiskolát végzett fiataloknak is kevés munkalehető­ségük akadt, a műszaki főiskolát végzett diplomásoknak még annyi sem. A diplomá­sok zöme ezért is Kassára (Kosice), Brati- slavába, vagy más városba költözött. Ez több szempontból természetes társadalmi mozgásnak minősíthető, viszont tény, hogy sok falu szociális és korösszetétele kedve­zőtlen irányban változott. Ezek mind objek­tív tények, ám helytelen lenne a beszélgeté­sünk elején említett kedvezőtlen jelensége­ket csak bizonyos hagyományok, realitások hatásával, objektív körülményekkel magya­rázni. Már csak azért is, mert a fiatalok zöme valamilyen szakma, vagy hivatás iránt érez vonzalmat, értékrendjében az a tény, hogy majd hol fog elhelyezkedni, semmi­képpen sem szerepel az első helyen. SZERKESZTŐSÉG: E kérdésben is a jelentőségének megfelelően kell érvénye­síteni a pályaválasztás egyéni és társadalmi szempontjait, tehát a sajátosságokat, de a társadalmi érdekeket is messzemenően figyelembe kell venni. VÉGH LÁSZLÓ: Ez kétségtelen. Most a beszélgetés során eszembe jutott Szé­chenyi István egyik bölcs intelme, amely merőben más társadalmi körülmények kö­zött, más korban hangzott el, de azért hozzánk is szól. Nos, Széchenyi István szerint a tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma. Ezek statisztikája az ország legérdekesebb része. Bölcs sza­vak, intelmek, számunkra is. Köztudott, hogy az iskola a jövőt építi, tehát a pályává-« lasztás során sem a mai igényeket kell elsősorban szem előtt tartanunk. Napjaink- . ban fölgyorsult Dél-Szlovákia iparosítása, területfejlesztése is, s erre nekünk föl kell készülnünk, hogy évek múlva legyenek szakembereink. Ki gondolta volna például 1952-ben, hogy a Komáromi vagy akár a Dunaszerdahelyi járásban a nyolcvanas évek végére egyre több gépészmérnök kell? Szóval a pályaválasztás kérdéskörét nem lehet szűklátókörűén, csak a helyi érdekeket szem előtt tartva vizsgálni, ön­magunknak, s egész társadalmunknak oko­zunk ezzel szinte fölmérhetetlen károkat. FIBI SÁNDOR: Szerintem is ez az egészséges, előremutató, nemzetiségünk valós érdekeit messzemenően figyelembe vevő szemlélet, amely sajnos még sok ma­gyar tanítási nyelvű iskolában nem érvé­nyesül. Az alapiskolákban sem, hiszen van­nak helyek, ahol a kívánt 50 százalék he­lyett, még ennek a fele sem akar tovább­tanulni, sót a dél-szlovákiai városokban is­kolánként is más a helyzet. Sok helyen még ma sem szentelnek kellő figyelmet a pálya- választásnak, amelyet bizony, nem a hete­dik vagy a nyolcadik osztályban kell elkez­deni, hanem legalább az ötödikben, hato­dikban. Aztán nem lehet mindent csak a pá­lyaválasztási felelősre bízni. Például dél­szlovákiai városainkban több olyan iskola működik, ahol négy, sőt hat párhuzamos osztály van. Ilyen helyeken a pályaválasztá­si felelős nem is ismeri személyesen a gyer­mekeket, hogyan mérheti hát fel képessé­geiket, tehetségüket, érdeklődési körüket, hogyan tudna kapcsolatot tartani a szülők­kel! Szóval, magára hagyatva nem végez­het eredményes munkát. Szüksége van az osztályfőnökök és a többi pedagógus taná­csára, segítségére, s arra is, hogy az igaz­gató a jelentőségének megfelelően foglal­kozzék a pályaválasztás kérdéseivel. E té­ren fontos szerepük van a nemzeti bizottsá­goknak is. A minisztériumi utasítás alapján a különböző jutalmak elosztásában figye­lembe kell venniük azt is, hogy az iskola milyen eredményeket ér el a pályaválasz­tásban. Sajnos, ezt a fontos kritériumot még ma sem érvényesítik mindenhol. A nemzeti bizottságok ellenőrző szerepe több helyen csak formális. Visszaállítani a gimnázium tekintélyét SZERKESZTŐSÉG: A nem eléggé cél­tudatos nevelőmunkának, a pályaválasztási tanácsadás említett és egyéb hiányossága­inak egyik következménye, hogy kevesen akarnak továbbtanulni, sokan pedig nem gimnáziumba mennek, holott tehetségük, tudásuk alapján ott, és aztán pedig a felső­oktatási intézményben lenne a helyük. KESZEGH ISTVÁN: A mi gimnáziumunk aránylag jó helyzetben van, van kikből válo­gatnunk; tavaly például már fiúkból is túlje­lentkezésünk volt. Mégis figyelemmel kísér­jük ezt a problémakört. Sokszor a kellően át nem gondolt intézkedések visszaütnek, az alapvetően jó elgondolások mechanikus értelmezése pedig sok mindent akár a visz- szájára is fordít. Nézzünk egy lényeges példát. Az alapiskolákból körülbelül ötven százaléknak tovább kellene tanulnia. A gé­pészeti, a közgazdasági és más szakközép- iskolákban évek óta többszörös a túljelent­kezés, következésképpen nagy a konku­rencia. Nemegy alapiskolai igazgató is tá­mogatja azt, hogy a legjobb tanulók ezekbe az iskolákba jelentkezzenek, s nincs is nehéz helyzetben, hiszen a szülők nem kis részének az elgondolása is ez. Rövid távon, csak az anyagiakat szem előtt tartva gon­dolkodnak, de erről már beszéltünk. A kitű­nő tanulónak nagyobb esélye van bejutni szakközépiskolákba, a kettes-hármas tanu­lót pedig fölveszik gimnáziumba, hiszen oda lényegesen kevesebben jelentkeznek. Ez a mechanikus gondolkodás lehetővé tette, hogy az alapiskola teljesítse az ötven szá­zalékos arányszámot. S mi következett eb­ből? Az, hogy sok kiváló képességű tanuló nem került gimnáziumba, a gimnázium presztízse, színvonala óhatatlanul csök­kent. Kettes, hármas tanulókkal sok min­dent el lehet érni, de csodákat nem lehet művelni. FIBI SÁNDOR: Az irányelvek azt szab­ják meg, hogy az alapiskolai tanulóknak mintegy ötven százalékát kell megnyerni a továbbtanulásra. Tehát nem az irányel­vekben van a hiba, hanem mechanikus értelmezésükben. Amikor az igazgatók és a pedagógusok feladatairól beszélünk, arról is szólnunk kell, hogy alapiskolai tanulóink és szüleik vajon ismerik-e a lehetőségeket. Szervezett-e az iskola üzemlátogatásokat, beszélgetéseket, tudják-e hányféle iskolá­ban tanulhatnak tovább? Megpróbálkoz­nak-e azzal, hogy vonzóvá tegyenek nem divatos foglalkozásokat, iskolákat? Meg­győződésem ugyanis, hogy többek között a nem megfelelő pályaválasztási tanács­adás következménye az, ha egy iskolából hatan, tízen jelentkeznek ugyanabba a köz- gazdasági szakközépiskolába, vagy más­hová, évről évre a tanulók zöme mindössze négy-öt iskolában akar továbbtanulni. KESZEGH ISTVÁN: Ezek kétségtelen tények, de arról sem szabad megfeledkez­ni, hogy a hetvenes évek intézkedései nem tisztázták világosan a középiskolák típusai­nak alapvető feladatait. Nézzük csak a sta­tisztikákat. Világosan kimutatható - s ez egész Szlovákiára érvényes, tehát nem csak nemzetiségi jelenség --, hogy a hetve­nes években két nagyvárosunkat kivéve szinte mindenhol csökkent az érdeklődés a gimnáziumok iránt. Nemrég erősítették meg újra, a gimnáziumok alapvető feladata, • Fibi Sándor hogy fölkészítse i főiskolai továbbtai ezeknek az intézks tékony hatásuk. FIBI SÁNDOR: zödésem. Már az a központi intézkei liken előnyben rés jelentkező tanulók, zö években is. 1 történt, s én úgy Iái visszanyerhetik ti nem elegendő va várni, a pedagógv igazgatóinak az e cselekedniük. Sokj magyar tanítási nj volt a helyzet, hog; let a kivételnek - gyón is megszóld jelentkező, nincs t< pedagógiai propac éve egyszeriben n nem mindenhol isr Például sok helyer a helyi vagy a í a gimnázium kapci lói értekezletén i egyetlen gimnáziuj zium magába zárk helyén sem tudna nyeikről. Ez is nag népszerűsíteni kel már jó példák is. Magyar Tanítási N működése a helyi kólákkal. A Galánt vú Gimnáziumban tanárok szakkörök Iákban, részt váll nácsadásban is. I Ha máshol is válla munkát, akkor kön is, hogy a magyar mok telítettsége el tehát ez a szám < 29-re emelkedjék. MÁTÉ LÁSZLÉ szakirodalom szeri ható gimnáziumi rr osztály, de ez szí kevés helyen van Ion több helyen oly nek, ahol évfolyan tanul. Itt óriási erő kony oktató-nevelc pedagógusnak, die hetetlenül nagy m hoz, hogy ne mar gimnáziumoktól. Vi már gondolkodnun hálózatunkról, me a hetvenes évekb minden megváltozi nagyon érzékeny t a társadalmi érdél és a lenini nemze aránt következete s ezek alapján szí zetiségi gimnáziurr nyelvű szakközépi képző intézetek sz több és miből kévé dalmi érdek, hogy nem nagyon is me és ha kell, hát v szerkezeten. KESZEGH IST\ mert ezek az úgyn a helyi kulturális és tényezői, s a pe< szabad idejükben is végeznek. Néh, körzetesítés alapjá ros, ha a faluba: iskola, nincs pedac FIBI SÁNDOR: fékben érvényes a velés hasábjain im detünk. Vagyis cs; hát elengedhetetlei oktató-nevelő mun s az elért eredmén rúsíteni is. Vajon v romi vagy a Dunas tási Nyelvű Gimn Schönherz Zoltán ( la, vagy a Komáror vú Gépipari Szak évre nagy az érdek lődés, a szülők biz: jának az elismerés KESZEGH IST\ munkára képesek \ a gimnázium jobb várjuk azonban azt minden oldalról tál mindig így. Egy na Szerkesztőségi kerékasztal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom