Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-11-20 / 46. szám
JSZÚ 9 XI. 20. Beszélgetés az ellátásról, a kereskedelem és a vendéglátóipar feladatairól Pártunk XVII. kongresszusa feladatul adta a lakosság ellátásának javítását. Ennek érdekében a következő év elejétől valamennyi vendéglátóipari vállalatnál és néhány kereskedelmi szervezetnél kísérletileg bevezetik az új irányítási mechanizmust. Milyen gondokkal küzdenek és hogyan készülődnek a nem könnyű feladat megvalósítására, erről beszélgettünk Ján Nocia- rik mérnökkel, a Losonci (Lucenec) Vendéglátóipari Vállalat igazgatójával, Miroslav Miadok mérnökkel, a városi Prior áruház igazgatóhelyettesével és Marian Mózerrel, a Losonci Jednota Fogyasztási Szövetkezet árualapokért felelős osztályának vezetőjével. Ján Nociarik: Vállalatunknak 950 dolgozója és 130 szakmunkástanulója van. A járás területén 91 vendéglátóipari egységet üzemeltetünk. A közétkeztetésben az utóbbi években nagy haladást értünk el. Naponta 5-6 ezer ebédet főzünk a központi kifőzdénkben, a délutáni műszakban pedig még hűtött és fagyasztott ételeket is készítünk. A járás 35 szervezete dolgozóinak üzemi étkeztetését biztosítjuk, s a jövőben az üzemi éttermek építésébe is bekapcsolódunk. Felesleges ugyanis további konyhák létesítése, a munkahelyeken csak étteremre van szükség. A nagy mennyiségű étel „gyártásához" olyan nyersanyag-szállítókra van szükségünk, akik állják a szavukat: a szerződésekben lekötött mennyiséget időben, pontosan küldik. Miroslav Miadok: Az áruszállítással mi sem vagyunk elégedettek. Elég ha megemlítem a harmadik negyedévet, amikor például 5 586 000 korona értékű áruval maradtak adósak szállítóink. Nagy hiány mutatkozik a lábbeliből. A partizánskéi nagy raktárból • • Ján Nociarik- szinte kizárólag innen szerezzük be az árut - ebben a negyedévben 287 200 korona értékű szerződésileg lekötött árut nem kaptunk meg. A nagyraktárakon kívül egyenesen a gyártóktól is kapunk árut. Ezen a téren sem rózsás a helyzet. Főképp az olyan keresett termékekkel kapcsolatban, mint a mélyhűtők (ezekből 215 000 korona értékben eddig nem szállított a Zlaté Morav- ce-i Calex vállalat) vagy pedig a televízió- készülékek (a Tesla Ora\/t vállalat közel egymillió korona értékű készülékkel adósunk): De folytathatnám a sort. A púchovi Makyta vállalattal közel 200 000 korona értékű konfekció szállításáról kötöttünk szerződést, de csak 50 000-ért szállítottak. Női vásárlóink igényeit nem tudjuk kielégíteni, hisz például a preáovi Nálepka kapitány Ruhaipari Vállalattól egyetlen darab szoknyát, nadrágot sem kaptunk az említett időszakban. Női darabáruból egyébként 1 029 000 korona értékű áru hiányzik, de például férfinadrágból és öltönyből sincs elég. De hogy valami jót is mondjak: rövidáruból kielégítő a kínálat hasonlóan az apró cikkekből. Az utóbbiakat szállító vállalat még túl is teljesítette kötelezettségeit, bár az áruszerkezetben vannak fogyatékosságok. Példás partnereink közé tartozik a roz- üovi Loana vállalat. Nagyon jó az együttműködésünk nyolc ipari szövetkezettel, ezekből nem nagy mennyiségű, de a kínálat bővítése szempontjából fontos árut kapunk. A helybeli szállítókkal sincs könnyű dolgunk. A Zdroj vállalat egész évben akadozva szállította az élelmiszert. Kéthetes késések is előfordultak, csupán októberben sikerült behoznunk az év elejétől eltolódott szállítási határidőket. De a kiesést most már nem lehet pótolni, hisz „utólag“ nem lehet élelmiszert vásárolni. A vállalat vezetői ugyan magyarázkodnak: ők látják el a Nagykürtösi (Vefky Krtís) járást is, gondjaik voltak a gépkocsi-parkkal és a személyzettel, de ez sem rajtunk, sem pedig az árut kereső fogyasztókon nem segít. A zöldségellátás sem nevezhető kiegyensúlyozottnak, bár ebben némi segítséget nyújtottak a kertészkedök, de a teljes megoldáshoz nem ez az út vezet. Szinte állandó problémánk a tejtermékek szegényes választéka, de sajnos, ezen a téren sincs remény gyökeres változásra. Marián Mózer: A mi szövetkezetünket a következő év elejétől a kísérletezők közé sorolták. Ez nagy feladatokat állít elénk. Eddig a kiskereskedelmi forgalmi terv teljesítése volt a döntő mutató számunkra, a következő évtől viszont a nyereség lesz a meghatározó. Természetesen ez esetben is az lesz a lényeges, hogy elegendő áruval rendelkezzünk. A nyereség tervét idén ed; dig nem sikerült teljesítenünk. A fő ok? Az iparcikkek eladásában nagy a kiesésünk. Ez nem a mi hibánk, hanem a szállítóké, de az ostor végül is rajtunk csattan. A jövő évi gazdasági tervünket már a kísérlet elvei alapján dolgoztuk ki. 8,5 millió korona nyereséget kell elérnünk, a forgalmi tervünk pedig 450 millió koronát irányoz elő. Egyelőre nehéz megmondani, sikerül-e ezt megvalósítani. Épp a napokban tárgyaltunk a háztartási cikkeket forgalmazó vállalat zvoleni, Banská Bystrica-i és Hronská Dub- rava-i nagyraktárainak igazgatóival az év végéig megoldandó feladatokról és a jövő évi kilátásokról. Nem biztató, amit mondtak: a legkeresettebb iparcikkek, a mélyhűtők, a mosógépek, a színes televíziók, az asztali rádiók, a sportkerékpárok, továbbra is az ún. központilag elosztott áruk közé tartoznak. A forgalom szempontjából ugyancsak jelentős árucsoport az építkezési anyagok. Igaz ugyan, hogy a visszaigazolt megrendelések alapján megkapjuk az árut, de sajnos ez a mennyiség nem elegendő a kereslet kielégítésére. Jóval többen kezdtek családi házat építeni, mint amennyivel számítottunk. Nincs ablak, cement, épületvas és hiánycikk a csempe, a padlóburkolók és még sorolhatnám tovább. A gyártók azzal érvelnek, hogy nekik is a nyereségre kell törekedniük, és előbbre helyezik az exportot. Ezen a téren mielőbb rendet kellene teremteni. ■ A szállítókkal és gyártókkal folytatott együttműködésről sok szó esik, milyenek az önök tapasztalatai ezen a téren? Ján Nociarik: A szállítói-megrendelői kapcsolatokban valóban mielőbb fordulatot kell elérnünk. Az élelmiszeripari vállalatok szerintem hiába gyártják a számukra előírt mennyiséget, ha nem érdekli őket a kereskedelem, a fogyasztók véleménye, igénye. Például a hűtőipari váHalat arra hivatkozva, hogy nem fizetünk devizával, nem szállít halat, pedig mi naponta 3500 gyereknek főzünk ebédet, s emiatt a heti étrendjükből hiányzik ez. De szólhatok a pékséggel kapcsolatos gondokról is. Innoválják a termékeket, természetesen az árral együtt. Ha pedig másképp nem megy (mindenáron a gazdaságosságra törekednek), csökkentik például a kifli súlyát. Vannak esetek, amikor majdnem ugyanannyiért adjuk el az árut, mint amennyit a szállítónak fizetünk érte. A húsiparral is hasonló a tapasztalatunk: nekik jobban megéri, ha magasabb áron a feldolgozott húst szállítják. Gyakran kifogásolható azonban a minőség. Ha pedig nekik éppen úgy alkalmasabb, feldolgozatlanul küldik el a húst. Művészet elérni, hogy a tejüzemből idejében kapjuk meg például a tejszínt. Ha nem bírjuk kivárni a szállítmányt, saját kocsinkkal mehetünk érte. Amíg ilyen felesleges költségek terhelik a vállalatot, a nyereség fokozása nem lesz könnyű. » Miroslav Miadok: A gyártókkal való együttműködést mindenképp javítani kell, de előre tudjuk, hogy ez nem lesz egyszerű. Ók is a gazdaságosságra törekednek, és a számukra legmegfelelőbb partnerekkel kötnek szerződést. Például azokkal, akik egy-egy áruból nagyobb mennyiséget rendelnek. Ha viszont az áruházban bővíteni akarjuk a választékot, kis tételeket kell rendelnünk. Mi hátrányos helyzetben vagyunk, mert áruházunk tulajdonképpen üzem, és a vállalatok elsősorban egymás között próbálják majd a szerződéseket teljesíteni, mi pedig a sor végén várhatjuk jut-e, marad-e nekünk is valami. Végre meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a kereskedelemnek könyörögnie kell az áruért. Például a járásunkban lévő Füleki (Fiíakovo) Kovosmalt vállalattól nincs egyetlenegy tűzhelyünk sem. A városban bevezetik a gázt, s mi nem tudunk az érdeklődőknek gázkazánt adni. Saját járművünkkel Brnóból ugyan hozhatnánk, de ki fizeti meg nekünk az üzemanyagot az ilyen utakra? ■ De • a jó kereskedő még az ilyen esetekben sem maradhat tétlen... Mirolslav Miadok: Nem ülünk ölbe tett kézzel és nem támaszkodunk csupán a szállítókra, ha látjuk, hogy az együttműködés sántít. Magunk is próbálkozunk, viszont ezen a téren az igyekezet önmagában nem elegendő. Az idén több mint 2 500 000 koronáért szereztünk be árut a lekötött mennyiségen felül. Elsősorban élelmiszert és konfekciót. De például, ha a vállalatunk túllépi a megengedett raktárkészletet, mi már nem vásárolhatunk, annak ellenére, hogy a készleteink ezt elbírnák és az árura is szükségünk van. Az pedig más lapra tartozik, hogy mi történik akkor, ha a vállalat által rendelt árut nem tudjuk eladni... Marian Mózer: Én is konkrét példákat sorolhatnék fel arról, hogy szövetkezetünkben sem hiányzik az akarat. A vevők igényeinek minél jobb kielégítése érdekében például december elsején ESO-boltot nyitunk a járási székhelyen. Sajnos, már most tudjuk, hogy az áru beszerzésével nehézségeink lesznek. Keressük a szállítókat. Többek között gondoltunk a Modrai Egységes Földműves-szövetkezetre is, amely szép csomagolásban háromféle bort kínál. Aztán számolni kezdtünk. Harmincöt koronába kerül egy csomag, s ha ezer darabot kérünk, 35 000 korona forgalmunk lesz, a hasznunk pedig 2450 korona. De ez utóbbiból le kell vonnunk a szállítási költségeket (mert nekünk kell az áruért menni), s így meg kell gondolnunk érdemes-e ezt az üzletet megkötni. De hogy egy jó hírt is mondjak: még karácsony előtt Magyarországról közel 680 000 koronáért behozzuk az ismert Hélia D termékcsalád több darabját az ESŐ bolt számára, ahol kozmetikát is árusítunk majd. ■ A veszteséges gazdálkodás felszámolására egy évet kaptak a vendéglátóipari vállalatok. Hogyan látják ennek a feladatnak a megoldását? Ján Nociarik: Nekünk kb. egymillió korona a nyereségünk, de 6-7 millióra volna szükségünk ahhoz, hogy teljesen önellátóak, önállóak legyünk. Úgy tizenöt évvel ezelőtt el is értük az említett összeget. Azóta az áremelkedések és a különböző intézkedések miatt mindig lefaragtak belőle, legutóbb például a szakmunkások képzése költségeinek térítése címén. Vagy vegyük például az anyagi-műszaki alapot. Vendéglátóipari egységeinket rendszeresen fel kell újítani, ha azt akarjuk, hogy színvonalasak legyenek. Ez nem kevés pénzbe kerül. Csak egy nagyon egyszerű példán illusztrálom az ilyen költségek növekedését. Amikor az említett magas nyereségünk volt, egy szék még 100 koronába se került, mostanában viszont 350-400 koronát kell adunk egy darabért. De emelkedett a fűtőanyagok, az energia ára, a telefon- és a postaköltségek • Marian Mózer is. A szolgáltatások térítési díjai is magasabbak, nálunk például jelentős tételt tesz ki a mosásért kifizetett összeg. Ezeket a tényezőket az új elvek meghatározásakor szerintem figyelembe kell venni. ■ Sokat hangoztatott igazság: áru nélkül nem lehet kereskedni. A szállítói- megrendelői kapcsolatokkal már foglalkoztunk, de azt hiszem, a kereskedelmi szervezetekben, konkrétan önöknél is vannak még tartalékok. Miroslav Miadok: Tudjuk, hogy a következő esztendő nem lesz könnyű. Forgalmi tervünk az idén 165 millió koronát irányzott elő, a jövő évben 10 millióval többet kell elérnünk. Az idei év az említett nehézségek ellenére is jó kiindulási alapot jelent. A két erős hónap még előttünk van, de már eddig is 6 637 000 koronával túlléptük a forgalmi tervet. Azt is tudatosítjuk, hogy a gazdaságosság követelménye egyre szigorúbb lesz. Nincsenek még kezünkben a pontos mutatók, de a költségek csökkentése - az alapanyagokkal, az energiával, az üzemanyaggal való takarékosság - valamennyi dolgozónk alapvető érdeke és feladata lesz. Január elsejétől bevezetjük a bérrendszer tökéletesítésére vonatkozó előírások második szakaszát. A mozgóbér a dolgozók igyekezetétől, hozzáállásától függ majd. Úgy tervezzük, egy év múlva visszatérünk a személyi értékelésekhez, hogy valóban a munka szerint javadalmazzunk. Ily módon még odaadóbb munkára, szolgáltatásaink javítására ösztönözzük dolgozóinkat. Természetesen az irányításban is kihasználunk minden lehetőséget az eredményesség fokozására. • Miroslav Miadok (Lőrincz János felvételei) Ján Nociarik: Mi teljes mértékben önállóságot szeretnénk adni egységeink dolgozóinak. Fel akarjuk számolni a fölösleges papírmunkát, megszüntetjük azokat az osztályokat, melyek munkatársai eddig szinte kezüknél fogva vezették az egységek vezetőit és a két fokozatú irányítást érvényesítjük majd. Az anyagi érdekeltség nálunk már eddig is érvényesült, hisz a dolgozók keresete nagymértékben az elért forgalomtól függött: 50 százalékot tett ki a mozgóbér, arányát a következő évtől 70 százalékra növeljük. Dolgozóinkkal megbeszéltük a feladatokat. Döntő többségük kedvvel, lelkesedéssel fogadta az új elképzeléseket. Magyarországi tapasztalatok alapján kísérletileg szerződéseket kötöttünk néhány részleg vezetőjével vagy kollektívájával. Ezekben pontosan rögzítettük mit várunk el tőlük, mivel járul hozzá a vállalat a zavartalan üzemeltetéshez és azt is leszögeztük, hogy a feltételek teljesítése esetén, milyen lesz az anyagi juttatás. Például Cinobanában a művelődési házban lévő eszpresszót felújítottuk. Eddig ketten dolgoztak ott, most egy fiatalember vette át az irányítást. Rábíztunk mindent. Kibővítette a kínálatot, ételt és cukrászkészítményeket is árusít. Reméljük, hasznos lesz ez a forma. Hasonlóképp kötöttünk szerződést a Poltári Kriátál 22 tagú kollektívájával. Nem akarjuk viszont ezt a módszert senkire ráerőszakolni. A körülményeknek és a feltételeknek megfelelően fogunk eljárni. Marian Mózer: Fogyasztási szövetkezetünknek a járásban 313 egysége van. Mintegy 70 kilométer a távolság a két legmesz- szebbre fekvő között. A járási székhelyről irányítjuk őket, s úgy érezzük, ezáltal a napi problémáktól igen távol állnak a vezető dolgozók. Úgy döntöttünk, nyolc felügyeleti körzetet hozunk létre, s így az igazgatás közvetlenebb lesz. A felügyelők segítséget nyújthatnak például a boltok vezetőinek az áru átvételekor, vagy jelen lesznek a berendezések javításánál, ha a térítési díj meghaladja az 500 koronát. Ugyanis 180 olyan egységünk van, ahol egy személy dolgozik, s bizony valamennyi felmerülő probléma megoldását nem bízhatjuk rájuk. Hogy az együttműködés minél jobb legyen, az elárusítók kollektíváját és a felügyelőt anyagilag érdekeltté tesszük a jobb eredmények elérésében. Úgy érzem, sokat tettünk a kísérlet sikeres bevezetéséért. A szövetkezet vezetősége részletesen elemzett minden felmerülő kérdést, de nagy súlythelyeztünk arra is, hogy „lent", a boltvezetők is teljes mértékben tudatosítsák, mi vár rájuk. Az akarat nem hiányzik, tudják a gazdaságosság a legfontosabb követelmény. Ugyanakkor hangsúlyozták: az ö követelményeiket is meg kell hogy értsék. Ha lesz áru, dolgoznak, de ha az ellátás nem javul, mire lesz az igyekezet? Hisz a kereskedelmi .szervezetek célja pedig csak egy lehet: teljes mértékben kielégíteni a vásárlók igényeit. DEÁK TERÉZ
