Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-11-20 / 46. szám
Lettország a nagy október 70. évfordulójának esztendejében-V, AZ ENTUZIASZT SZÖVETKEZET MÁR BEFUTOTT • ÖTLETEK SOROZATA • KINEK KÖNNYEBB? • BÁTORSÁG KELL ÉS KITARTÁS Riga régi gyárnegyede a Daugava partján. A zegzugos, repedezett aszfaltú utcán egykor volt földszintes lakóházak, kis műhelyek - jobbára üresen, elhagyottan. Mégis éppen itt született valami egészen új, szokatlan - egy ipari termelőszövetkezet, egy az elsők közül, ma már egy a sok közül. Lettország, de fővárosa vezető tisztségviselőivel is beszélgetve vissza-visszatérő téma volt a munkaerőhiány, a termelési alapok nagyfokú, átlagosan 50 százalékos elhasználódása, a lassú termékváltás a nagyüzemekben, rugalmatlanságuk, a konkurencia hiányának kedvezőtlen következményei. Ezekben a problémákban látták okát annak, hogy nincs elég jó minőségű fogyasztási cikk, kicsi a választék, de a gyártók helyzete sem köny- nyebb: rossz minőségű az alapanyag, az új gépeket gyakran maguknak kell „megbütykölniük“, ha termelni akarnak rajtuk. Az alakuló szövetkezetek segíthetnek némiképp ezen a helyzeten - vélekedtek egyöntetűen. Hiszen a szövetkezet képes gyorsan reagálni a változó igényekre, kifizetődő számára a kisszériás termelés, nyereségorientált, tehát ha életben akar maradni, nagyon hatékonyan kell dolgoznia. Bár csak egy-másfél éve alakulnak a szövetkezetek a Szovjetunióban a magánjellegű munkavégzést engedélyező törvény elfogadása nyomán, már eddig is nagyon sok hasznos tapasztalatot gyűjtöttek a piaci igények felkutatása, a hatékony munkaszervezés, a munkaerő- tartalékok feltárása, az ipari hulladékok hasznosítása terén. Ezeket - a maguk feltételei között - eredményesen alkalmazhatják a nagyobb ipari vállalatok is. Egy vállalat és egy szövetkezet - természetesen két különböző dolog. Egy nagyon fontos vonatkozásban azonban teljesen azonosak - el kell tartaniuk magukat és nyereséget is kell produkálniuk. Gondolkodni nem elég Városszerte híres már a rigai En- tuziaszt szövetkezet, csak elismeréssel szólnak róla, amihez némi csodálat is társul. Ezért talán érthető volt meglepetésünk, amikor azt láttuk, hogy a tavaly novemberben alakult szövetkezet „székháza“ egy hosszú földszintes, félig romos, félig már újjáépített téglaház, ahol az egyik gépen szép nyugodtan, ütemesen dolgozik egy munkása, miközben tőle pár méterre a kőművesek éppen helyére illesztenek egy ablakot. A düledezö fakapu mögötti, építőanyagokkal zsúfolt szűk udvaron vár minket az elnök, Jurij Szem- jonovics Tyitov. Meghökkenésünket látva azonnal tovább invitál:- Ne hagyják befolyásolni magukat ettől a látványtól. Egyébként el kell mondanom, ez az épület most már gyönyörű. A legszebb benne, hogy a miénk. Helyeslőén bólogatnak erre a szövetkezet dolgozói is, akik most éppen a kőművesek segítőivé csaptak fel. Ekkor kezdjük úgy érezni, telitalálat volt a szövetkezet névválasztása, hiszen az entuziaszt szó lelkesedő, rajongó embert jelent. Jurij Szemjonovics képzettségét tekintve mérnök, nyugalmazott katonatiszt. Pár percnyi ismeretség után nyilvánvaló: nyughatatlan, energikus, derűs, ember. - A tatarozás miatt itt most nem nagyon termelünk, de tudok mutatni néhány árumintát - invitál tovább birodalmába. Kiderül, pillanatnyi irodája és árumintatára - az egyik helyiség kőművesektől most éppen nem látogatott sarkában álló láda, rajta az aktatáskája. Háztartási gépek műanyagalkatrészei, többfajta csomagolású dohánypor, házszám, autórádió beszerelésére szolgáló fémdoboz...- Most éppen ilyesmit gyártunk, de ha elkészül az épület, ha már nem kényszerülünk ideiglenes megoldásokra, megvalósítjuk további terveinket is. Ötletünk van és bizonyára lesz is még nem egy, de most még csak a kezdet kezdetén vagyunk, még nem mindenki fogadta el, hogy sorra alakulnak a szövetkezetek, s kicsit megkavarják azt az állóvizet, amely olyan kellemes volt egyes tessék-lássék dolgozó, általában monopolhelyzetben lévő vállalatok számára. Mindenki ismeri a tevékenységünket engedélyező törvényt, néha mégis olyan reagálásokkal találjuk magunkat szemben, mintha valami törvénybeütközőt cselekednénk. Pedig mindössze az a célunk, hogy 15 tagunk, s pillanatnyilag 12 alkalmazottunk - jobbára nyugdíjasok, háziasszonyok, diákok, de másodállást vállaló szakemberek is - becsületes munkával keressenek pénzt, javítsanak életkörülményeiken, megvalósítsák ötleteiket. A hulladék - kincs Igazán híressé az tette a szövetkezetét, hogy az első ötlete - minek alapján a tanácsi szervek engedélyezték megalakulását - a rigaiakat egy nagyon bosszantó probléma megoldása volt. A dohánygyár a keletkezett dohányport a város melletti hulladéktelepre hordta. Ez sok bosz- szúságot okozott, mert a szél hol a dohányport magát, hol a meggyújtása nyomán keletkezett nehéz füstöt hordta vissza a városba. Ennek a kellemetlen hulladéknak a hasznosításával kezdte „karrierjét“ a szövetkezet. Tonnáját 150 rubelért megveszi a dohánygyártól - így az is jól jár csomagolja és eladja a kertészkedőknek. A dohánypor ugyanis vízzel vegyítve kitűnő rova- ölöszer, elpusztítja a növények különböző kórokozóit, még az utóbbi időben nagyon elszaporodott és rendkívül ellenállónak bizonyult csigákat is. Emellett nem mérgező, ráadásul egyben trágyázza a talajt is. Sót - szakemberek kutatásai bizonyítják - 12-13-szorosára csökkenti a növények megbetegedését. Még olcsó is - az 1,20 kilogram súlyú csomag ára 80 kopek, a 0,40 kilogramosé 0,40 kopek. Mindezek ellenére rengeteg problémát kellett leküzdenie a szövetkezetnek. Először polietilén zacskókba kezdték csomagolni a dohányport, de ez nem vált be. Kiderült, a zacskó hiánycikk, ráadásul szakad is, így a kereskedelemben gondokat okoz, az üzletvezetők nem akarták átvenni, bár a kertészkedók igényelték. Új megoldást kerestek és - találtak. Csak Rigában évente 19 millió doboz tejet hoznak forgalomba. A szövetkezet ezeket a kiürült dobozokat kezdte felvásárolni - 2 kopekért. Ez megint sokoldalúan előnyös üzletnek bizonyult. Nyert a szövetkezet, hiszen a szakadó polietilén tasakok darabja 5 kopekba került. Nyert a kereskedelem - hiszen ezekben a dobozokban már biztonságosan forgalomba hozható a dohánypor. Nyertek a kertészkedók - olcsó, könnyen tárolható, hatásos növényvédőszert. S „nyert“ a környezetvédelem - kevesebb a hulladék. Csak ötlet kell? Ezzel még nem ér véget a tejesdobozok története. Az Entuziaszt- ban valakinek az is az eszébe jutott, hogy a dobozokban, azokat félbe vágva és kilyuggatva, palántát is lehet nevelni. Az élőzetes piacfelderítés azt bizonyítja, ebből is lesz üzlet. Méghozzá nem is kicsi, mivel a dobozban facsemeték is nevelhetők, s a doboz formája, mérete lehetővé teszi az erdőtelepítés gépesítését. Az erdőgazdasággal már folynak a tárgalások. Ugyanúgy a dobozfelvásárló központok létrehozásáról. Jurij Tyitov elmondta, tud arról, hogy gyerekek és nyugdíjasok - zsebpénz- és nyugdíj-kiegészítés céljából, illetve környezetvédelmi elgondolásokból - már gyűjtik a dobozokat.- Rájöttünk arra - folytatja Jurij Szemjonovics hogy a dobozokat szállitva-raktározva rengeteg levegőt szállítunk és raktározunk. Sok fejtörés után megtaláltuk a megoldást - a dobozokat összehajtogatjuk, olyan módon, hogy nem deformálódnak, szétnyithatók és felhasználhatók. - S már mutatja is, hogyan. Tény, a megoldás rendkívül elmés és egyszerű.- Gondjaink voltak és vannak a gépekkel is - folytatja az elnök. - A vállalatok, ha van megfelelő szabad gépük, bérbe adhatják a szövetkezetnek. Meg is teszik, de ez nem olcsó mulatság. Ezért inkább kiselejtezett gépeket vásárolunk, ezeket hozzuk rendbe, alakítjuk át igényeinknek megfelelően. Mi is jól járunk, a vállalat is, s a gép, amely már alkalmatlan volt a nagy igénybevételre, nálunk még vígan termel. Ez lenne a szövetkezet titka? Csak ötletek kellenek, amelyek egy szövetkezetben, ahol egy maroknyi ember azonos hullámhosszon gondolkodik, könnyen megvalósíthatók? Bizonyára ez is, de még sok minden más. Vállalni kell a járatlan utat, az ezzel járó összes nehézséget, amihez bizonyára nem kis bátorságra és rengeteg energiára van szükség. A vállalatok sem mindig segítőkészek, hiszen az alakuló szövetkezetekben konkurenciát látnak. De kitartással - ezt az Entuziaszt példája bizonyítja - sok minden elérhető.- Vitathatatlanul a dohánypor hasznosítása a legnagyobb akciónk, de már a megvalósítás útján halad néhány további tervünk is - mondja Jurij Szemjinovics. - A háztartások számára kéziszerszámok csomagjait fogjuk gyártani, „kollégáinknak“, az önállóan dolgozó vagy szövetkezetekbe tömörülő szabóknak a varráshoz szükséges, fémből készült apróságokat - nitteket, ringliket, var- rásfelfejtöket. Fém- és műanyaghulladék felhasználásával oktatási segédanyagot készítünk az iskolák és a közlekedésrendészet számára. Ez utóbbi kis szerkezet hasonló ahhoz, amit a mi játékboltjainkban is megvehetünk csemetéink számára, hogy könnyebben megtanulják a szói zótáblát. Ezen is egy kis égő gyullad ki a helyes válasz megjelölésekor. Ilyen módon könnyen, játékosan oktatható a földrajz, történelem, a helyesírás, de a közlekedési szabályok is. A lett közlekedésrendészet máris 200 ezer darabot rendelt ebből a könyvnagyságú segédanyagból. Vagyis a nemcsak nevükben, hanem szó szerint is lelkes szövetkezetieknek nem kell attól tartaniuk, hogy munka nélkül maradnak. Úgy tűnik, a derűlátás ragadós, így elmenöben már a „székház“ sem tűnik olyan „lerobbantnak". Már tudjuk, mi van, mi lesz a falak között. GÖRFÖL ZSUZSA ISZÚ 5 K épzeljünk el egy rabot, akinek gyógyíthatatlan betegség következtében meggyengül a látása. Most pedig képzeljék el azt, hogy ezt a rabot egy beton-magánzárká- ba csukják, ahol éjjel-nappal nagy erejű lámpák, majdhogynem a filmgyártáshoz használt juprtertámpák fénye szegezödik rá.- Meg akarják vakítani! Szándékosan meg akarják fosztani a látásától! - mondanák önök valószínűleg, és aligha tévednének. Ez történik jelenleg az Egyesült Államokban. A kansasi leavenworthi börtön vezetősége igy büntette meg Leonard Peltierre indián vezetőt, népe szabadságának harcosát azért, mert „nem engedelmeskedett a parancsnoknak“. 1977-ben kétszeres életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték két FBI-ügynöknek a Dél-Dakota állambeli Pine Ridge rezervátumban történt meggyilkolásával kapcsolatos koholt ügyben. A börtönben Peltierre súlyos szembetegséget kapott. Úgy látszik, az amerikai hatóságok most vakságra igyekeznek kárhoztatni ezt a politikai foglyot; az életfogytiglani fogságot életfogytiglani sötétséggel akarják tetézni. Kérdezzék meg bármelyik amerikait az utcán, kicsoda Leonard Peltierre? Ezer közül 999-en bizonyára nem ismerik ezt a nevet. Kérdezzék meg, kicsoda Bemard Goetz? Megint csak 999-en - meggyőződésüktől függően - azt váloszolják, hogy ez vagy hős vagy fajvédő, aki „önvédelemből“ lelőtt egy néger kamaszt a New York-i metróban. Az amerikai nyárspolgárt szintén vaksötétségben szeretnék tartani az indián vezető sorsát illetően, bár ebben a mai Amerikának sokkal több faji, politikai, erkölcsi problémája tükröződött vissza, mint Goetz, a „New York-i bosszúálló" feltűnést keltő ügyében. Van az Egyesült Államokban egy Leonard Peltierre védelmére alakított bizottság. Az ügyével kapcsolatos igazságtalan ítélkezésről több könyvet írtak. De a szóbeli közlés és a nyomtatott szó arról, hogy az amerikai igazságszolgáltatás miként számolt le egy politikai ellenzékivel - nem jut el a lakosság szélesebb köreihez, mivel a tömegtájékoztató eszközök részéről a hallgatás összeesküvésébe ütközik. Mi itt nem tartunk igényt arra, hogy valamiképp értékeljük a sajtószabadságnak azt a módját, ahogyan az Egyesült Államokban gyakorolják, mégis kénytelenek vagyunk észrevenni ennek - enyhén szólva - szelektív jellegét. Sikerült engedélyt kapnom az amerikai hatóságoktól, hogy egyórás interjút készítsek Peltierre-rel, aki akkor a Missouri államban levő Springfield börtönének kórházában volt. Az ügyével foglalkozó jogászokkal is beszélgettem. Már a bírósági eljárás részleteivel való első megismerkedés során kiderült, hogy megdöbbentő módon megsértették a vádlottnak, tágabb értelmében pedig egy olyan embernek a jogait, aki politikai téren másként merészelt gondolkodni. Ha Peltierre mokaszinokat varrt és amuletteket készített volna, és nem szólítja fel az embereket arra, hogy harcoljanak a szociális igazságosságért - akkor aligha válik ilyen törvénytelenség áldozatává. A hatóságok több mint 20 ezer oldal terjedelmű, igen fontos dokumentumot titkoltak el az ügyvédek elöl, ez csupán az ítélethozatal után derült ki. Az FBI-ügynökök meggyilkolásának ügyét William Webster bíróra osztották ki, akinek éppen azokban a napokban ajánlották fel az FBI igazgatójának tisztségét. A politikai titkosrendőrség leendő főnöke „öt perc híján“ elfogulatlan döntőbírónak tüntette fel magát. Eltitkolták a vizsgálat elöl az FBI ballisztikai laboratóriumának szakvéleményét. Az egyik szakértő kiderítette, hogy Peltierre puskája és a bűncselekmény bizonyítékai gyanánt beIlyen az amerikai demokrácia mutatott töltények hüvelyei között semmilyen összefüggés sem lehetséges. Jó néhány ilyen „bizonyíték“ volt ebben az ügyben. A jogi önkény feltűnő tényei ellenére tavaly szeptemberben a fellebbviteli bíróság elutasította azt a kérést, hogy új tárgyalást tartsanak. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága, ahová most az ügy került, szintén kevés reményt nyújt az igazságos ítéletre. Az ameri; kai alkotmány 200. évfordulójához a hivatalos Washington úgy érkezett el, hogy az alkotmány igen durva megsértése terheli lelkiismeretét. Az ünnepi tűzijátékot elhomályosították a leavenworthi börtön rabjának szemére szegezett éles fényű lámpák. Úgy látszik, Peltierre-en azért állnak bosz- szút, mert sorsa a nemzetközi szolidaritás hatalmas hullámát korbácsolta fel. A legutóbbi hetekben világszerte figyelmet keltett, hogy szovjet szemorvosok látogatták meg az indián vezetőt. Az általuk otthagyott orvosságok helyett azonban a 89 637-132 számú politikai fogoly a börtönőröktől 15 napi magánzárkát kapott, és éles fénnyel kínozták. Leonard Peltierre egyik elbeszélő költeményében ezt írta: „Én az indiánok hangja vagyok, meg kell hogy halljanak, s népemnek látnia kell az új nap hajnalát“. ^ Egy embert meg lehet fosztani a látásától. De egy néppel nem lehet ezt tenni. Azok a vakok, akik ezt nem látják be. VLAGYIMIR SZIMONOV, az APN politikai szemleírója Xi. 20 ooosoooeooooooocoooooooeeooosoooosooooósoooosooooogoeooeooceoooeoeoooooGQooosooocooocosoooooooooooooooooooosoeoo • Jurij Tyitov (balra) „birodalma“ udvarán (Mészáros János felvétele) 0IHLU1
