Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-11-13 / 45. szám

NEMCSAK OTT- Papa, hallottam, hogy Afrikában még vannak olyan törzsek, ahol a férj csak az esküvő után ismeri meg a feleségét.- Nemcsak Afrikában... - morog­ja az apa. ELTŰNT- A férjem tegnapelőtt eltűnt ott­honról és azóta nem láttam - pa­naszkodik egy kétségbeesett nő a rendőrségen. - Ez itt a fényképe.- És mi volt rajta, amikor eltűnt?- Szürke, foltozott nadrág, ing, gombok nélkül, egy fekete és egy piros zokni és egy fehér cérnával megvarrt barna szvetter. Elek Tibor karikatúrája SKÓT Egy úr felkeresi a skótot a la­kásán:- Uram, azért jöttem, hogy meg­kérjem a lánya kezét. Tisztességes, becsületes ember vagyok, nemesi családból származom, előnevem van...- Akkor nem lesz a dologból sem­mi - vágott közbe a skót.- Miért, kérem?- Mert ha én magának sürgö- nyözni akarok, egy szóval többet kell fizetnem. SZEM Kovács elmegy az orvoshoz és elpanaszolja, hogy rosszul lát. Az orvos megvizsgálja, és semmiféle szembajt nem konstatál.- Nincs a maga szemének semmi baja - mondja -, honnan veszi azt, hogy nem jól lát?- Onnan doktor úr, hogy azelőtt, ha egy szép nőt láttam, rögtön izga­tott lettem, és most már egy fél éve nem vagyok izgatott. INTÉS Az egyik vállalathoz új alkalma­zottat vesznek fel. Az osztályvezető kioktatja:- A vezér vicceket szokott mon­dani. De figyelmeztetem, hogy han­gosan ne nevessen, mert azt nem szereti; mosolyogni se mosolyogjon, mert akkor azt hiszi, hogy kineveti öt; ha pedig egyáltalán nem nevet, azt fogja gondolni, hogy nem tetszett a vicce. Hát ehhez tartsa magát. JÓZSEF* Töprengők TRAGÉDIA Mozdult a mag és útnak indult, Az űr magába szívta, Tömeg csalogatta, Napszél taszította, Mielőtt célba ért (volna!) Az Ember széthasította! KATASZTRÓFA A poétának volt egy Katája, Katájának volt egy mamája!... A poéta intézett Katához pár strófát, A mama elintézte a poéta sorsát!... Férj lett a poéta, műve: „Kata Strófa“ Anyós lett a mama, ez meg katasztrófa! NAGY KÉRDÉS Az lesz csoda - mondták régen- Ha majd ember száll az égen, Ha Ócéán vize alatt Legyőzzük a nagy halakat... S miként termel Föld és Tenger Dirigálja majd az ember!... Megtörtént hát - tudom, mondom:- Földi ember járt a Holdon. Rémült vizák, cápák, bálnák Haláltáncaikat járják!... Átalakul a Természet Nem fenyeget-e enyészet? KI ÉRTI? Őszülő haj és szakáll eltüntetve, Lányokra bamba szemet mereszt, Ifjan vénet játszott ókelme, Most ifjat majmol, ki érti ezt?! A hét vicce A vendég rászól a pincérre:- Nézze, barátom, hogy adhat nekem ilyen piszkos szalvétát?- Bocsánat - szól a pincér -, csak rosz- szul van összehajtva. JOBBAN- Hogy sikerült a házasságod? Rosszul. Nem tudok bele­nyugodni, hogy a feleségem job­ban ment férjhez, mint ahogy én nő­sültem. OPERÁBAN Kovács és neje az Operában a Rigolettót hall­gatja. Kovács el van ragadtatva az előadástól, és fel­kiált:- Szenzációs koloratúrája van ennek az énekes­nőnek. Kovácsné mér­gesen rászól:- Te vén sza­már, inkább az énekét figyelnéd. MAI MESE- És a legkisebb fiú is útnak indult, három vasbocskort is elkoptatott, de pótalkatrészt ő sem kapott... (Kiss István rajza) VÁLASZ Földrajzórán a tanár megkérdi a diákot:- Mit tud a Holt-tengerröl? A diák mélyen hallgat. A tanár nógatja:- Miért nem beszél? A diák zavartan hebegi:-A holtakról vagy jót vagy semmit... ALIBI Két zsebtolvaj beszélget:- Engem azzal vádoltak, hogy a villamoson egy embernek elloptam a pénztárcáját. Hat tanúval is igazol­tam az alibimet, és mégis elítéltek.- Hát az hogy lehet?- Megtalálták a tárcát a zse­bemben. AUTOMATA Jenőke hazajön és elmeséli, hogy ötkoronást dobott be az utcai auto­matába, és kijött a csokoládé is, a pénz is.- Na és erre mit csináltál? - kér­dik tőle.- Erre megint bedobtam egy pénzt, és megint kijött a csokoládé is, a pénz is.- Na és harmadszor?- Harmadszor egy kis baj történt, mert kijött egy bácsi, és elvette tő­lem a csokoládét is, a pénzt is. Hallottuk Nyugodtabb lesz az életünk, ha az embe­riségnek több lesz a célja, mint a célpontja VÁLASZ- Hol volt olyan soká? - kérdezi a főnök a könyvelőt.-A hajamat vágattam le a fod­rásznál.- Úgy, tehát ön a hivatalos idő alatt vágatja le a haját?- Bocsánat, főnök úr, de a hajam is hivatalos idő alatt nőtt meg! UGYANAZ- Mondhatsz Erikáról amit akarsz, de az biztos, hogy hűséges.- Hogyhogy, hiszen már négy­szer elvált!- Igen, de mindig ugyanaz a házi­barátja. ALBÉRLET Egy fiatalember albérleti szobát vesz ki. Mikor már az árban megál­lapodtak, azt mondja a háziasszony:- De figyelmeztetem, hogy nő­vendégeket nem tűrök. Az ifjat szemmel láthatóan kelle­metlenül érinti ez a kijelentés, és rövid gondolkodás után így szól:- De férfivendégek, remélhető­leg, feljöhetnek?-Természetesen - feleli a házi­asszony.- Rendben van, akkor a szobát a menyasszonyom számára veszem ki. / SAGDAJN CEND-AJÚS: Fortély Az autóbuszmegállóban vélet­lenül Bátarba botlottam.- Ezer éve nem láttalak! Eljö­hetnél egyszer hozzánk - invitált vendégségbe.- Nagyon messze laksz a vég­állomástól, sokat kell gyalo­golni.- Mi van, elfelejtettél járni? Na gyere csak! - és fellökött az induló buszra. - Ez egyenesen a házunkig visz. ' Azt hittem, hogy ismeri a so­főrt. Ment a busz, egyesek fölszáll­tak, mások leszálltak. A végén ketten maradtunk a kocsiban. Bátar a sofőrhöz lépett:- A barátomnak fáj a lába, legyen szíves, álljon meg annál a háznál. Nem értettem, miért akar Bá­tar leszállói, amikor még a végál­lomáson se voltunk. Bátar rava­szul rámkacsintott.- Barátom, itt álljon meg - kérlelte újból a pilótát. Az válaszul teljes sebességre kapcsolt, és egész magatartásá­val kihangsúlyozta, hogy nem is­mer ilyen Bátar-féle alakokat.- Mibe kerülne magának, ha megállna, hogy segítsen egy emberen!... No itt is vagyunk. Ugye megáll? A sofőr tovább robogott, még a végállomásnál sem állította meg a kocsit. Bátar folytatta a színjátékot.- Álljon neg végre!- Elromlott a fék! - válaszolta pimaszul a vezető. No nézd csak, most értünk Bátar házához. Ekkor a barátom így szólt:- Na tessék, most aztán itt gubbaszthatunk a kocsiban a következő megállóig... A sofőr hirtelen lefékezett:- Szánjanak le azonnal! Felugrottam az ülésről, de Bá­tar megrántotta a karomat, hogy • üljek csak nyugodtan vissza.- Majd a mi megállónknál szállunk le, ha újból odaérünk - jelentette ki határozottan. - Ez ugyanis körjárat. t Azonnal szánjanak le! Ne tartsák fel a menetrend szerinti járatot! - rivallt ránk a buszveze­tő, és kilökdösött a kocsi belsejé­ből. - Viszontlátásra, uraim - in­tegetett utánunk, aztán gázt adott. Akkor vettem észre, hogy ép­pen Bátarék háza előtt állunk.- Hogy te milyen dörzsölt vagy! - rikkantottam őszinte tisz­telettel. ■ - Hol itt a dörzsöltség? A leg­több ember idegeskedik a közle­kedés miatt, holott egyszerűen csak jobban kellene ismerni az emberi lelket - válaszolta ártat­lan mosollyal Bátar. - Vegyük például a mi esetünket. A sofőr is örül, hogy úgy történt minden, ahogy ő akarta. És én is örülök, hogy úgy sült el a dolog, ahogy én szerettem volna... És van-e annál nagyszerűbb, mint amikor az emberek örömet szereznek egymásnak? ZAHEMSZKY LÁSZLÓ fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom