Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-11-13 / 45. szám

A felszabadulás utáni években alig ötszáz ember élt Tlma- öeban. A Garam menti település csupán parányi pont volt a térképen, lakosai földműveléssel, kökiterme- léssel, korábban halászattal foglalkoztak. Szűkösen éltek, a háború előtt sokan kivándoroltak, munkát, megélhetést keresve a tengerentúlon. Ha valaki azt mondja akkoriban, hogy egykor olyan jelentős gyár épül itt, amelynek neve külföldön is ismert lesz, álmodozónak tartották volna. Ám a Tlmaőei Szlovák Energetikai Gépgyár megépült, s ez a település olyan ütemú fejlődését vonta maga után, hogy tavaly óta városi ranggal dicsekedhet.- Régi vágyunk vált valóra - nyugtázza Július Fábry, a vnb elnöke. - A címet már 1975-ben megpályáztuk, mégpedig a település fennállásának 900., a gyár beindításának 25. évfordulója alkalmából, címerünkhöz egy 1807-ból származó pecsét adott alapot. A közigazgatásilag ide tartozó Maié és Veiké Kozmalovceval együtt a városnak mintegy hatezer lakosa van.

A város magvát néhány tömbház kivételével családi házak képezik. Új lakótelep is épült, ezeken az első lakásokat harminchat évvel ezelőtt adták át. Ma ezerkétszáz állami, szövetkezeti, vállalati és kétszáz családi ház van a városban és természetesen üzletek, gyermekintézmények, egészségügyi létesítmények. A fejlődés a jövőben sem áll meg, erről árulkodnak Jozef Ku- delának, a vnb titkárának szavai:- A legutóbbi tervidőszakban a lakásépítés nem volt olyan ütemű,

Julius Fábry

mint azelőtt. Százhat állami, vállalati és 45 családi ház épült fel. Ebben a tervidőszakban ötven családi ház mellett 864 lakás épül egy új lakótelepen a hozzá tartozó járulékos építkezésekkel együtt. Nagyobb területet közmúvesítünk az egyéni építkeJozef Kudela

zók részére. Mindkét városrészben van vízvezeték és épül a gázvezeték is. Ma már a lakások zömében gázfűtés van, ami csökkenti a levegő szennyeződését.

Épül a vnb új székháza, amely ha igaz, az év végére elkészül. Itt kapnak helyet a tömegszervezetek, a szertartásterem, s mindazok a létesítmények, amelyek a város mindennapi életéhez szükségesek. A város lakosai nem ülnek ölbe tett kézzel, maguk is igyekeznek városukat gyarapítani. A Z akcióban a múlt választási időszakban több mint huszonöt millió korona értéket hoztak létre és több mint negyedmillió órát dolgoztak társadalmi munkában.- Nem könnyű mindent felsorolni, amivel a múlt megbízatási időszakban gyarapodtunk - bizonytalankodik el az elnök. - Néhány új létesítményt azért megemlítek. Temetőt építettünk, Z akcióban készült el a műjégpálya, s a hozzá tartozó épület, amelyben negyven szálláshely, vendéglő és szauna is van. A tervezéshez, a kivitelezéshez nagy segítséget kaptunk a Szlovák Energetikai Gépgyártól, amelyben ma mintegy hétezer ember dolgozik. Veiké Kozmalovce új élelmiszerüzletet kapott és épül a tűzoltószertár, Maié Kozmalovceben pedig lefektetjük a vízvezetéket, illetve öltözőt építünk a sportpályán.

Megszólal a telefon. Amíg az elnök az egyik óvoda igazgatójával beszélget, a titkár folytatja a felsorolást.- Még az idén szeretnénk átadni a tornatermet, a tűzoltószertárat, jövőre pedig a ravatalozót. Mindezek Z akciós építkezések, éppúgy mint a tízmillió korona beruházással épülő szeméttelep. A lakosok segítik a város fejlődését. A társadalmi munkákat a képviselők, a tömeg- szervezetek és a négy polgári bizottság szervezi. Különösen nagy segítségünkre van az igazgatók tanácsa. A műjégpálya építéséhez a gépgyár kétmillió koronával járult hozzá, s a szeméttelep építéséhez is ötmillió koronát ad. A másik üzem, a Pre- ciosa pedig egymillió koronával járul hozzá.

A város és az itt múködó üzemek jól együttműködnek. A gépgyár tavaly például egy kétosztályos óvodát épített. A meglevő öt óvodából kettő üzemi, a három bölcsődéből ugyanennyi. A Preciosa a gyermekintézmények üzemeltetési költségeihez járul hozzá. Büszkék arra, hogy ma minden gyereket el tudnak helyezni a gyermekintézményekben, de ennek ellenére az új lakótelepek építése során a gyermekintézményekről sem feledkeznek meg.-A közigazgatásilag ide tartozó településeken élő emberek problémáit is szüntelenül szem előtt tartjuk - állítja Elena Janóová, a jnb alelnö- ke. - Könnyebb volna a dolgunk, ha a szabályoknak megfelelően építészeti hivatalunk is lenne, de sajnos működéséhez nincsenek meg a feltételeink. Pedig ahol ilyen nagyütemű a fejlődés, ott szükség volna rá.

Van postájuk, amely új helyre költözött, alapiskolájuk, szakmunkás- képző intézetük, művelődési otthonuk, üzemi klubjuk, szolgáltatóházuk, jól kiépített kereskedelmi hálózatuk. Ha sikerül, a tervidőszak végén megkezdik Z akcióban az egészségügyi központ építését. A két üzem, a vnb és a két szomszédos hnb közös beruházással, mintegy ötmillió korona ráfordítással, termálfürdőt készül építeni.- A hatodik megbízatási időszakban dolgozom a nemzeti bizottságon - mondja az elnök. - Azt hiszem, nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy Tlmaőe nagy fejlődésen ment keresztül és szép jövő áll előtte. Az csak természetes, hogy mégsem vagyunk mindennel elégedettek. A jövőben utakat teszünk rendbe, járdákat építünk, növeljük a zöldterületet. Mindennapi gondjainkon sokat segített, hogy a gépgyár új üzemi éttermet épített, gyógyszer- tárat létesített és korszerűsítette az egészségügyi létesítményét. A mo- chovcei atomerőmű beindítása után onnan kapjuk majd a hőenergiát, s így a ma sem nagy levegöszeny- nyezódés tovább csökkenhet.- A szolgáltatások színvonalának emelése, az üzletek jobb ellátása áll figyelmünk középpontjában - viszi tovább a szót az alelnök. - Új szolgáltatásnak számít a háztartási elektromos gépek javítása, és a kozmetikai szalon. Éltünk a lehetőséggel és huszonnyolc személynek adtunk iparengedélyt. Ha már szóba került az atomerőmű, hadd mondjam el, hogy a Veiké Kozmalovce- ban épülő gát befejezése után a felvonulási épületeket idegenforgalmi és sportolási célokra alakítjuk majd

Elena Janóová

(A szerző felvételei)

át. Talán ekkorra a városi tömegközlekedésben felmerülő problémákat is meg tudjuk oldani.

Szlovákia legfiatalabb városát két részre osztja a Garam. A bal parton a régi település a múltat, a jobb parton az új lakótelep a jövőt jelképezi. Az egykori kis település kilépett az ismeretlenségből, város lett. Ahhoz, hogy még jobb életfeltételeket teremtsenek még sokat kell tenniük, mert a szükséges létesítmények nagy részét társadalmi munkával kell felépíteniük. A helybeliek azonban már eddig is bebizonyították, hogy szívügyüknek tekintik városuk fejlesztését.

NÉMETH JÁNOS

K

özel két éve a szerkesztőség ablakából láttam meg először. Két mankóval a hóna alatt nehezen emelte lábait, mégis araszolva bár, de lépegetett az erkélyen. Arca konok elszántságról árulkodott. Minden reggel, függetlenül attól, esett-e az eső, vagy sütött a nap, plusz tíz fok, vagy mínusz 15 fok volt, megjelent az erkélyajtóban és megkezdte napi sétáját. És mindig egyedül. Egy idő után már többen is figyeltük erőlködését, s míg ö rótta a távot, megvitattuk, javult-e járása vagy sem. S ha egy- egy nap a megszokott időben nem jött az erkélyre, kissé nyugtalanul tekintgettünk ablaka, ajtója irányába. A makacssága, a kitartása ejtett ámulatba. Mert arcán látszott a fájdalom és a félelem, teste mégis nekilendült. Találgattuk, vajon baleset érte, s művégtaggal barátkozik? Combnyaktörést szenvedett s újból járni tanul? Netán mú- forgót kapott, vagy agyvérzés bénította meg?

Egy nap a szerkesztőségbe igyekezvén a kapuból láttam kifordulni. Most vagy soha, gondoltam, s megszólítottam. Elmondtam mióta figyelem, mennyire csodálom kitartását, akaraterejét. Megkértem, mesélje el hogyan él. - Majd délben, ha visszatérek napi sétámról -mondta kedvesen, s kísérője társaságában elindult a város felé.

Délután türelmetlenül csengettem be Kristina Hapsunová lakásán. Egy fiatalasszony nyitott ajtót, s betessékelt. - Geriátriai nővér vagyok - mutatkozott be Zuzana Baumgartnerová. - Hetente látogatom Krisztina nénit, elbeszélgetek vele, megmérem a vérnyomását, kikérdezem hogyléte felől. Pénteken pedig a körzeti orvos dr. Milutin Tatár látja el a beteget. A néni egyedül él a lakásban s bizony a házban - habár nem hiszem, hogy ne tudnának állapotáról - senki sem nyitja rá az ajtót. Annak ellenére, hogy bent a lakásban önmagát ellátja, segítségre szüksége van. A bevásárlást, az ebéd elkészítését egyelőre egy kézzel nem győzi. A néninek agyvérzése

volt, jobb oldala megbénult - mondta el, amíg a néni a konyhából a szobába ért. A hetvenéves vendéglátómon látszott, örül a geriátriai nővér látogatásának éppúgy, mint a véletlenül betoppant idegennek. Ám amikor beszélni kezd betegségéről, életéről, két kövér könnycsepp gördül le az arcán.- 1985 telén itthon lettem rosszul. Ezt megelőzően halt meg a férjem, s elvesztettem lányaimat is, akik más hazát választottak. A nagy lakásból ebbe a kisebbe költöztem, s mire mindent elrendeztem, s talán kezdtem megszokni új környezetemet, agyvérzést kaptam. Hat hónapot töltöttem kórházban. Nem keseredtem el, nagyon igyekeztem meggyógyulni, tudtam, nincs támaszom sem a betegségemben, sem a magányomban. A kórházi tornateremben gyakoroltam a járást, s az ujjaimba is lassan visszatért az erő. Annyira feljavultam, hogy a kórházból egy mankóval engedtek haza. Idehaza Is erőteljesen tornáztam, persze éreztem, hogy ez nem ugyanaz. Meg is kértem az orvost, küldjön a Bezruc utcai rendelő- intézetbe gyógytornára. Ott is jó volt - mondta mélyet sóhajtva. - Edit nővérke segítségével egyre javult az állapotom. És milyen jól esett biztatása, dicsérő szavai. Nemsokára közölték velem, a kúrának vége, otthon folytassam.

Krisztina néni állapota a házitorna becsületes elvégzése ellenére romlott. Az idén januárban gyógykezelésen járt, de nem volt elégedett. Keserűen panaszolta, annak ellenére, hogy mozgásra, tornára volt szüksége, vízkúrákkal gyógyították. Magas vérnyomása miatt nem engedélyezték a gyógytornát. A gyógykezelésről már két mankóval tért vissza otthonába. S ha nem lenne egy régi jóravaló ismerőse, aki barátságból, em- berszeretetből elvégzi a bevásárlást és naponta lekíséri az utcára az emberek közé, talán már nem is élne, közölte pityeregve. Nem kaphatna gondozónőt? - kérdeztem a geriátriai nővértől. Elmondta, hogy már több gondozónője volt, de valahogy egy sem maradt meg nála. A miértre nem tud egyértelmű választ adni. - A hiba talán mindkét félben keresendő - jegyezte meg halkan, de Krisztina néni meghallotta s tiltakozott.- Az egyik azért ment el, mert júniusban ismét kórházba kerültem, s máshoz osztották be. Fáj is a szívem utána. Elmondta, a gondozónőktől nem azt várja el, hogy mossanak rá, naponta takarítsanak. Még arra sincs szüksége, hogy fürdessék, mert amióta kapott egy kádba helyezhető ülőkét, ellátja magát. - Mégis mire van szüksége?- A bevásárláson kívül csak arra, hogy a gondozónő sétálni vigyen. Nem bírom a bezártságot, azt, hogy életterem az erkélyre korlátozódik. Ha már megesett velem a baj - ami nem is csoda, hiszen a sors sohasem volt hozzám kegyes,- amíg ismét rendbejövök, csak erre van szükségem. Erkélyem, ablakaim az udvarra nyílnak. Ha nem mennék le az utcára, embert napokig nem látnék - mondta keserűen. - Az első városkerületben - közölte szépítés nélkül a geriátriai nővér- kevés a gondozónő és sok a gondozásra szoruló beteg. Az anyagi ellenszolgáltatás tudjuk, nem nagy, talán ez is az oka, hogy a sótálást nemigen vállalja senki sem, hiszen ez nagyobb felelősséggel jár, mint a főzés, takarítás.- Hetven éves vagyok, mégsem adom fel. Hiszem, hogy javul még az állapotom. Persze, ha arra gondolok, nincs senkim aki gondozzon és az ismerősöm sem vállalhatja ellátásomat a végtelenségig, néha elkeseredem. Hát ezért küzdők olyan konokul... PÉTERFI SZONYA

A SZISZ ELNÖK

Szeretek egyféle embertípust. Az olyat, akivel ha szembe ülök, úgy tudok beszélgetni, mintha évek óta ismernénk egymást. Mert nyílt, őszinte, akárcsak Pa- tassy Lehel, a Zselízi (Zelie- zovce) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium negyedikes diákja, a SZISZ iskolai szervezetének elnöke.

A gyerekkoráról kérdeztem, mert úgy vélem, ez befolyásolja az egyén későbbi kialakuló nézeteit, jellemét- A gyerekkor nagyon tág fogalom - mondja. - A gyerek nem vattába csomagolva, légüres térben él, hanem egy környezetben formálódik, így végül is a környezeti hatásokat hozza magával, s a tudásszintje alapján ezekből egyeseket felerősít, másokat megpróbál elnyomni. Annyit azért elárul, nyugtalan gyerek volt nagy mozgásigénnyel. Ezt egyfelől a focival elégítette ki, másfelől aktívan bekapcsolódott a pionírszervezet munkájába. Érdemeiért három hétig élvezhette a szaratovi pionírtábor hangulatát, légkörét, ismerkedhetett az idegen környezettel, és úszhatott a Volgában. SZISZ-elnökként érte a következő elismerő megtiszteltetés, küldöttként ott lehetett Prágában, a SZISZ IV. kongresszusán. Mindent látni akart, mindent hallani. Jegyzetelt, hogy tapasztalatait átadhassa utódának, mert ahogy mondja, új vezetőséggel kezdetben megélénkül egy-egy szervezet munkája, de ez csak időleges. Mert nem elég a lelkesedés, többet kellene törődni az utánpótlással; felkészíteni őket az együttműködésre.

Arról beszélgettünk, hogy meg kell ismerni a lehetőségeket, s a fiatalok érdeklődési körét. A közösségnek egységesnek kell tennie, ez a jó munka feltétele. És hogy a fiatalok megismerjék önmagukat, azt, milyen nemkívánatos hatások vonzásába kerülhetnek. Ezért tartja fontosnak nem elhallgatni előlük, hanem ismeretterjesztő előadások formájában felvilágosítani őket az alkohol, a kábítószerélvezés egészségromboló hatásáról. A negatívumokat úgy lehet elkerülni, ha ismerjük azokat.

Szülőfalujában, Kálnán (Kálna nad Hronom) is bekapcsolódik a falusi SZISZ- szervezet munkájába. Faluhelyen a lehetőségek kialakítására, kell megkülönböztetett figyelmet fordítani. Szereti a falut, inkább mint a nagyvárost, ahol úgy véli sokkal önzőbbek az emberek, türelmetlenebbek egymással szemben, mégis sokszor unatkozik, hisz se mozi, se színház, csak a kis magnó.- Ha sikerül az érettségi és felvesznek a bratislavai Komensky Egyetem Jogi Karára, pár évig az én otthonom is a nagyváros lesz. Nehéz volt a pályaválasztás, a pedagógia is vonzott, de mert minden tantárgyat egyformán szeretek, nincs olyan, amit minden más fölé helyeznék, és nagyon-nagyon szeretnék. ezáltal meg tudnám szerettetni, tanítani másokkal is, így lemondtam a tanári pályáról. A pszichológia is érdekel, mélyen megismerni az embereket, még az utazásban is ez vonz. Belenézni a kirakatokba, s az emberekbe. De a jog áll hozzám a legközelebb, a rokonságban sok a jogász, tőlük több mindent hallottam erről a tudományról. A SZISZ-munká- ba később, az egyetemen is szeretnék aktívan bekapcsolódni. -si-