Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-11-06 / 44. szám
M int az élet valamennyi területén, a testnevelés terén is nagy utat tett meg a Szovjetunió. A rendszeresen sportolók száma meghaladja a 90 milliót, ezer és ezer sportlétesítmény épült, s jelentősen bővült a magas képzettségű szakemberek tábora. Kiemelkedően fontos és felelősség- teljes vizsgát jelentett a Moszkvában rendezett 1980-as nyári olimpia előkészítése és lebonyolítása az ismert és nem könnyű nemzetközi helyzetben. Tapasztalhattuk, láthattuk: a szovjet főváros becsülettel teljesítette feladatát, s a hazai sportolók úgyszintén, 80 arany-, 69 ezüst- és 46 bronzérmet nyertek. A Szovjetunió népei büszkén emlékeznek arra, milyen hatalmas erőfeszítéseket tett az ország az olimpia előkészítésében, s azért, hogy a szovjet élsport legmeggyőzőbb módon lépjen a világ színe elé. Az a tény, hogy az érmeken 88 város és falu képviselői osztoztak, ékesen igazolja: milyen széles alapokon nyugszik a szovjet testnevelés. Mindössze nyolc alkalommal indultak (indulhattak) a Szovjetunió képviselői a nyári A CSITRI. A bűbájos kislányt aduként tartogatták. Mesterei remélték, hogy a kis „csit- ri“ nemcsak megállja helyét a tapasztalt felnőttek között, hanem „első hölggyé" növi ki magát. És Larisza Latinyina az ausztrál nézők mellett a kőszívű pontozókat is egy- csapásra meghódította. A csapatarany átvételét követően az egyéni összetettben hallatlanul izgalmas küzdelemben előzte meg a magyar Keleti Ágnest, lóugrásban és talajon - ez utóbbin a magyar bajnoknővel holtversenyben - újabb győzelmet aratott. Huszonkét esztendős korában - akkoriban szemtelenül fiatalon! - tornászkirálynőként emlegették. Pedig a távoli földrész sportszerető nézői még csak az üstököst látták. Róma és Tokió tornacsarnokában már állócsillagként ünnepelték. Az örök városban három aranyat nyert, a felkelő nap országában kettőt és ezzel minden idők legeredményesebb olimpiai résztvevőjeként búcsúzott a szerektől. Vitrinjében kilenc arany mellett még öt ezüst- és négy bronzérmet őriz. És a megérdemelt magas kitüntetést, a Lenin-rendet. 3. A szovjet sport nagykövetei olimpián, s a mérleg: 340 arany-, 293 ezüstös 252 bronzérem. Tehát egy-egy olimpián átlagban 42,5 aranyérmet nyertek. A szovjet sport képviselői először 1952-ben Helsinkiben vettek részt a nyári olimpiai játékokon. Nagyszerű szereplésükre, kiemelkedő sikereikre, a játékok egy-egy hősének remek győzelmére emlékezünk összeállításunkban. 1. SÍNBE TETT UJJAL! A reccsenésre mindenki felkapta a fejét. Csapattársai aggódva vették körül, s amikor meghallották a diagnózist („Törés!“), nem akartak hinni a fülüknek. „Máris vége lenne annak, ami el sem kezdődött?“ - kérdezgették. A már nem éppen fiatal Viktor Csukarin azonban nem keseredett el. Keményebb fából faragták, minthogy egy ilyen „semmiségért“ ne szerepelhessen élete és a szovjet sport első olimpiáján. Helsinkiben sínbe tett ujjal lépett a szerekhez. És - 31 évesen megnyerte az összetett egyénit, a lólengést és a lóugrást, s aranyérmet vett át a csapatverseny után is. Az olimpiák történetében ilyen szereplésre még nem volt példa. Mintegy ráadásként ezüstérmes lett gyűrűn és korláton. A szakemberek álmélkodva mondogatták: „Mi lett volna, ha egészséges?!“ Négy esztendővel később Melbourne- ben megtudták: három arany- egy-egy ezüst- és bronzéremmel gyarapította olimpiai éremgyűjteményét. „Könnyű neked, hiszen a neved is az, hogy Győző“ - ugratták társai. Pedig tudták, hogy tehetsége mellett vasszorgalmának és akaraterejének köszönheti sikereit. Csukarin nyitotta meg a szovjet férfitornászok arannyal kikövezett útját, amelyen azóta Sahlin, Tyitov, Voro- nyin, Andrianov, Gyityatyin, Bilozercsev járt és jár. 2. A SZŐKE TENGERÉSZ. Jellegzetes fényképe akkoriban bejárta a világot: jobb kezét a győzelem örömében feltartva, lobogó szőke hajjal szakította át a célszalagot, ellenfeleit rendszerint utcahosszal megelőzve. Vlagyimir Kuc sorozatban aratta győzelmeit. A szakírók véleménye szerint fiatalabb esztendeiben sportpályafutását ökölvívóként kezdő atléta a szorítóból magával hozott rámenősségével gyilkos iramot diktált minden versenyén. Egyik felejthetetlen, számára tanulságos viadalát Budapesten a Népstadion zsúfolt lelátói előtt vívta. Közel 200 méterrel elfutott már Kovács Józseftől, de a „Bütyök“ néven becézett ellenfele hallatlanul izgalmas párharcban behozta hátrányát. Kuc azután Melbourne- ben végig bírta a maga által diktált gyilkos iramot. A megnyitó napján rendezett 10 000 méteres versenyen már az első 61,4 másodperc alatt teljesített körrel leszakította ellenfeleit, az első lépéstől az utolsóig az élen volt. Utána 5000 méteren duplázott. A világcsúcsok egesz sorozatát állította fel. Az életben sajnálatosan ugyanennyire „sietett“; 1975 augusztusában fiatalon, 48 évesen örökre búcsút vett az atléták nagy családjától és tehetséges leningrádi tanítványaitól. A szerek királynője két könyvében (Az egyensúly, A tornászévek tükrében) nemcsak saját életét, hanem versenytársaiét is megörökítette. Művészi szinten. Ahogyan tornázott... ARANYKERESÉS. A szőke diák udvariasan meghajolt, s Avery Brundage, a NOB elnöke a nyakába akasztotta az evezős Viktor Csukarin, aki törött ujjal szerezte az aranyérmeket a helsinki olimpián egyesben aratott győzelmért járó olimpiai aranyérmet. Szokatlanul forrón gratulált hozzá, hiszen tizenévesnek több mint negyedszázaddal ezelőtt ritkán kínálkozott arra alkalom, hogy a sport legáhitottabb dijában részesüljön. Vjacseszlav Ivanov határtalan örömében akkorát ugrott, hogy aranyérme leszakadt a szalagról. A tóra épített „stég“ deszkapadlóján gurult, csak gurult, majd hirtelen eltűnt, az egyik repedésen át a vízbe pottyant. A mosoly ráfagyott az ifjú győztes arcára, hogy aztán habozás nélkül a vízbe vesse magát. Persze hiába kutatott, búvárkodott... Ivanov a korábbi szovjet olimpiai bajnok Tyukalov legyőzésével jutott ki Melbourne- be, ahol az óriás ausztrál McKenzie és az esélyes amerikai John Kelly (a neves hollywoodi filmszínésznő, Grace Kelly fivére) előtt evezett a célba. Igazán megérdemelte, hogy Brundage az elveszett érem helyett adott neki egy másikat. Az emlék mintha Ivanov egész további pályafutására sajátságos ösztönzésként hatott volna. Mintha újra és újra mindig az elveszített aranyérem helyett szeretett volna újabbakat nyerni. Nyert is annyit, hogy mindmáig az evezőssport legnagyobb egyéniségénelrtarthatjuk. Melbourne után olimpiai bajnok lett 1960- ban, sőt 1964-ben is. Világbajnok, ötszörös Európa-bajnok. Ritka, mondhatni példátlan teljesítmény. 5. KILENC VILÁGCSÚCS. „Ilyen még nem volt“ - állítják a statisztikusok a mai napig a hármasugrók felejthetetlen mexikói versenyére emlékezve. Az Estadio Olimpico küzdőterén csodás dolgok történtek. Bob Beamon távolugró 890 cm-re repült, Ál Oerter diszkoszvető negyedik olimpiáján sem talált legyőzőre, a magasugró Fosbury a róla elnevezett floppal, háttal szökkent át a lécen, s az afrikai futók is leadták névjegyüket; a hármasugrás versenyében nem kevesebb, mint kilencszer (!) dőlt meg a világrekord. Az akkor 23 éves Viktor Szanyejev hatodik, utolsó ugrásával (17,39) csodás világcsúcsot állított fel, s ezzel az aranyérmet is elnyerte. A Fekete-tenger partjáról, Szuhu- miból érkezett koromfekete hajú egykori távolugró pedig alig két esztendővel korábban tért át a hármasugrásra; ezzel a győzelemmel még csak elkezdte ragyogó pályafutását, hiszen a következő két olimpián egyaránt nyert. Súlyos műtété után Moszkvában negyedszer is ott volt a rajtnál. Utolsó kísérlete újra nagyszerűen sikerült, de ez már „csak“ a második hely megszerzéséhez volt elegendő. Joao de Oliveira, a brazilok exvilágcsúcstartója bronzérmese mondta akkor: „Uudmáe győzelme óriási fegyvertény, ám azt hiszem, nem veszi rossz néven, haiazt állítom: Viktor minden idők legkiválóbb hármasugrója“. 6. TÖRTÉNELMI MÁSODPERC. Vannak mérkőzések, amelyeken a döntés olykorolykor csak másodperceken múlik, no és persze a pillanatokat kihasználó sportlókon. Alekszandr Bjelov a Szovjetnió - USA férfikosárlabda müncheni döntőjének legeslegutolsó másodpercében véste be nevét a sport arany könyvébe. Az USA válogatottja a kosárlabda műsorra tűzése (1936) óta minden olimpiai döntőt győzelemmel fejezett be. Megszakítás nélkül, gépszerü pontossággal gyűjtötte az aranyérmeket. Három másodperccel a befejezés előtt 50:49- re Münchenben is a tengerentúliak vezettek Aztán sokáig állt a játék, az amerikaiak szerint lejárt az idő; a versenybíróság szerint viszont nem. A folytatásban a szovjet palánk alól az egész pályát átívelő indítással Paulauskas Bjelov felé dobta a labdát, aki két amerikai között a legmagasabbra ugrott. Megkaparintotta és a következő, végső pillanatban ismét ugrott, a palánk felé fordult és dobott; a labda „csont nélkül“ hullott a kosárba. 51:50! Az olimpiák történetében a szovjet kosárlabda első aranyérme. Alekszandr Bjelov sok csatát vívott a palánk alatt, de ez volt ragyogó pályafutásának legfényesebb pillanata. 7. A LEGERŐSEBB. „A világ legerősebb embere“ - Vaszilij Alekszejev, az ólomsúlyú súlyemelő joggal viselte ezt a megtisztelő címet; a világon elsőként szárnyalta túl az összetettben (nyomás, szakítás, lökés) a bűvös 600 kg-os határt. Münchenben 640 kilóval olimpiai csúcsot állított fel, közel 90 világrekord tulajdonosa volt. Lökésben még három évvel ezelőtt is nevéhez fűződött a legjobb eredmény (256). Alekszejev 1942-ben Pahorov-Siskino faluban született; ma is vidéken, Sahtiban él Münchenben és Montrealban - időközben eltörölték a nyomást - olimpiai bajnokságot nyert. Két aranya mellé hat világ- és nyolc Eb-elsőséget szerzett. Vágya, hogy hazai közönség előtt a világ első súlyemelőiéként a harmadik olimpián is diadalmaskodik, nem teljesült. Két esztendőn át nem versenyzett, önállóan készült és ez megbosszulta magát. A szupernehézsúly váltóbotját Szultán Rahmanov vette át. A legerősebb emberek súlycsoportjában a római olimpia óta csak szovjet sportoló győzedelmeskedett. Minden bizonnyal így lett volna ez 1984-ben is, ha a Reagan-adminisztrá- ció nem teszi lehetetlenné a Szovjetunió és a szocialista országok sportolóinak részvételét a Los Angeles-i olimpián. 8. ÁLOMHATÁR. „Nem, nem hiszem, hogy Vlagyimir megdönti az álomhatárt, 15 percen belül ússza az 1500 métert, nem lesznek igazi vetélytársai“ - mondotta Szergej Vajcehovszkij edző a moszkvai olimpia előtt. De Vlagyimir Szalnyikov, a 20 éves leningrádi úszó rácáfolt mestere óvatos jóslatára, s a világon elsőként hagyta maga mögött az 1500 métert 15 percen belül fantasztikus világcsúccsal (14:58,27). Az álomhatár ostromát az 1978-as vb-n kezdte, amikor új Európa-csúcsával (15:03,99) alaposan megközelítette az amerikai Godell teljesítményét (15:02,40). A 800 m-en elért világrekordja (7:56,49) még jobban megacélozta akaraterejét. Kitartóan készült a 80-as olimpiára, s a béke sugárúton épült gyönyörű uszodában nagyszerű siker koronázta erőfeszítését. Mindmáig senki sem úszott 15 percen belül... TOMI VINCE & VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetö János. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10., telefon: 309, 331-252, 332-301. Főszerkesztő: 532-20. Szerkesztőségi titkárság: 550-18. Sporlrovat: 505-29. Gazdasági ügyek. 506-39. Távira: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 81580 Bratislava, Volgogradska 8. Fenyszedessel készül a Pravoa. az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava. Marlanovióova 21). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5., telefon 335-090. 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 815 80 Bratislava. Vajanského nábreZie 15., II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként 13,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Üstredná expedicia a dovoz tlaíe, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6. Vjacseszlav Ivanov az evezőssport legnagyobb egyéniségei közé tartozik Óriási küzdelmet hozott a müncheni olimpián a SzovJetunió-USA kosárlabda-mérkőzés. Alekszandr Bjelov a földön fekve is birtokolja a labdát. (Archívumi felvételek)
