Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-11-06 / 44. szám
v A Buharában, az ősi türkmén városban áll egy magas minaret. Nagyon régi, csaknem ezeréves. Magasan fent a minaretben van egy gólyafészek. A gólya minden évben elrepül melegebb vidékre, s minden tavasszal visszatér fészkére. Egyszer a minaret azt mondta:- Te gólya, már nagyon régen élsz nálam. Minden ősszel el röpülsz, s minden tavasszal visszatérsz hozzám. Miért nem hozol te nekem soha ajándékot?- Milyen ajándékot akarsz? - kérdezte a gólya.- Hozz nekem egy csizmát!- Jól van - mondta a gólya -, hozok neked egy csizmát. Ősszel, mint mindig, a gólya elröpült, aztán tavasszal visszatért Buharába. Eltelt néhány nap. A gólya nem szólt az ajándékról. A minaret először hallgatott, aztán megkérdezte:- Mondd csak gólya, hol van az ajándékod!-Az ajándék? Meghoztam neked a csizmát. Ide állítottam *a földre. De nem voltál itt, elmentél valahova, s közben valaki elvitte a csizmát.- Mit beszélsz?! - mérgelődött a minaret. - Te nagyon jól tudod, hogy én már ezer éve itt állok a helyemen és sehová nem megyek.- Ha te nem mégy sehova, akkor minek neked a csizma? A kisfiú és a gonosz kígyó Egyszer egy öregember érkezett a faluba. Kezében egy ládikó volt, a nyaka körül pedig egy hosszú, gonosz szemű kígyó tekergett. Az utcáról mindenki elmenekült. Hiába kiabált az öregember:- Ne fussatok, jó emberek! Tegyetek igazságot közöttünk. Mindenki a háza mögül pislogott ki, csak egy hétéves kisfiú mert odamenni a kígyós öregemberhez. A bácsika megörült a fiúcskának, majd elmesélte, hogy véletlenül ásta ki a ládikót, felnyitotta, s egy élettelen kígyót talált benne, amely magához tért a friss levegőn, aztán az öregember nyaka köré tekeredett, sziszegve: megfojtlak. ,,De én jót tettem veled, kímélj meg“ - könyörgött az öreg. ,,Nem kíméllek - így a kígyó -, a jóságra gonoszsággal kell válaszolni. “ A kígyó ekkor váratlanul emberi hangon szólt a kisfiúhoz:- Te mint gondolod? Mondd gyorsan! Már nagyon szeretném végrehajtani az ítéletemet, amely igazságos. A kígyó még szorosabban tekeredett az öregember nyakára.- Megfelelek neked - mondta a kisfiú -, csak azt nem értem, hogy te, az igazságos kígyó, hogyan kerültél hozzánk.- Már mondták neked: a ládikóból - sziszegte haragosan a kígyó.- Nem hiszem én. A ládikó túl szűk neked. Te most nem mondasz igazat.- Szóval hazudok? - haragudott meg a kígyó. Azzal letekeredett az öregember nyakáról, lecsúszott a földre, visszabújt a ládikóba, s gyűrűbe csavarodott. A kisfiú gyorsan ráborította a ládikót tetejét.- Nos, kígyó! Most pedig halld a válaszom. A jót csak jóval szabad viszonozni. De aki a jót még megköszönni se hajlandó, s csak magára gondol, az előbb-utóbb megbűnhődik. Átányi László fordításai VLAGYIMIR MAJAKOVSZKIJ AZ IFJÚ GÁRDA Forogjon a Föld Gondolatot vetünk ez a dolga és aratunk. s a vízé, Előre! hogy ömöljön. De mindez nem elég. Az ifjú gárda: Zúgj át robogva, a hegyen bátran ne riadj meg, előre ha égbenövő gát törjön! ugrik eléd. Ha kitűztük a célt: Új érzésekkel tüstént itasd meg indulunk a gondolatot! zászlónk vörösen ég. Még ez sem elég. Komszomol, Porold ki a világot, millió faltörő kosként mint egy szőnyeget, előre! a molyokat, De ez nem elég, verd ki belőle. a könyvespolcokra Parancsolj lecsap s enged az egész világ neked: vidám csapatunk: repül majd agyunkba gyűjtjük balra, a betűk seregét.- előre. Képes Géza fordítása Gondolkodom, tehát... OSZLOPREJTVÉNY Vízszintes: 1. Őrölnek benne, de játék is van ilyen, 2. Hegység Európában, 3... Mór, többek között A kőszívű ember fiai című regény szerzője, 4. Nem ehhez, 5. A könyvnyomtatás elterjedése előtti időből származó, kézzel írott könyv, 6. Zenekísérettel előadott énekes drámai mű, 7. Madár, 8. Ilyen tenger is van, 9. A régi görögök legfőbb istene, 10. Hordókat, dézsákat készítő iparos, 11. Női név, 12. Szovjetunióban élő népcsoport, autonom szocialista köztársaság is. Függőleges I: Szovjet költő. MEGFEJTÉS Az október 23-i számunkban közölt feladatok megfejtése: dajka, ajkad, kaja, akad, adj, Ada; gépkocsi. Nyertesek: Ibos László, Rimaszombat (Rimavská Sobota); Szűcs Gabriella, Szentes (Pleéany); ifj. Szórád Ferenc, Nyárasd (Topol'níky); ifj. Bállá János, Csallóközaranyos (Zlatná na Ostrove); Pokorny Tünde, Érsekújvár (Nővé Zámky). SZÓKERESŐ Az ÁLGE- RIDNN szóban szereplő betűk átcsoportosításával minek a nevét kapjuk meg? A - gépkocsiét B - városét C - államét D - állatét E - növényét Készítette: B. Gy. I : HSS00SSBSEEEBESBBBSBBSESEEEBEBSSSBEBEESESSSSSBEBSSBSSSBSSEEEBSEESSSS 18. Ki az úr a tengereken? Amerika felfedezését követően közel egy évszázadon át lényegében a spanyol hajóhad uralta a tengereket és az Atlantióceánt. Az Európától távolabbi vizekre csak elvétve merészkedtek más nemzeték hajósai, s még a spanyolok legnagyobb vetélytársainak számító portugálok is kénytelenek voltak beletörődni a másodhegedűs szerepkörébe. A spanyolok azonban rosszul sáfárkodtak a kegyetlen módon leigázott kontinensen összeharácsolt kincsekkel: az anyaországba áramló aranyat értelmetlen hódítások és háborúk pénzelésére fordították, a spanyol gazdaságot, mindenekelőtt a kézműipart elsorvasztották, így a kétkezi munkájukból élő emberek milliói teljesen elszegényedtek. A spanyol uralom alatt élő népek, elsősorban Németalföld lakói azonban egyre nehezebben viselték a rabigát és szívós, kitartó küzdelemben végül kivívták a függetlenséget. Ebben nagy segítséget kaptak az angoloktól, akik tervbe vették Spanyolország tengeri egyeduralmának megdöntését. A gőgös spanyolok azt hitték, hogy egy nagy hajóhad elég lesz ahhoz, hogy az angolokat megleckéztessék, s 1588-ban útnak is indították a flottát, amely Armada néven vált ismertté. A vállalkozás azonban teljes kudarccal végződött: sok hajót a vihar pusztított el, mielőtt még egyáltalán csatasorba állhatott volna, a többit a fürgén manőverező angol hajók rongálták vagy semmisítették meg. Ez olyan csapás volt a spanyolok számára, melyet többé nem tudtak kiheverni. Ettől kezdve az angolok diktálták a feltételeket, s nemcsak az Atlanti-óceán európai partvidékét tartották ellenőrzésük alatt, hanem a Karib-tenger vizein is tartósan berendezkedtek. Az angolok fokozatos térhódítását természetesen a többi európai nagyhatalom nem sokáig nézte ölbe tett kézzel. Anglia örök riválisa: Franciaország szintén ott akart lenni a zsákmány elosztásánál, de még az egykori szövetséges, Németalföld is úgy vélte, hogy eljött a kedvező pillanat. E három ország a XVII. század folyamán állandó harcot vívott a tengerek fölötti uralomért, s hol az egyiknek, hol a másiknak, hol pedig a harmadiknak sikerült egy kis előnyre szert tennie. Azt gondolhatnánk, hogy ebből a civakodásból a spanyolok hasznot húzhattak, de nem ez volt a helyzet. Mert amikor a spanyolokról volt szó, a három ellenség egyszeriben nagyon jól megértette egymást, és szinte egymással versengve fosztogatták a rengeteg áruval és kinccsel megrakodva Spanyolország felé tartó hajókat. A spanyol hajók megpróbáltatásai már Amerika partjainál elkezdődtek. A köny- nyú, de jól felszerelt angol és francia hajók harcedzett matrózainak nem okozott különösebb gondot a lomha mozgású spanyol vitorlások kézrekerítése és kifosztása. A spanyolok ugyan hiába tiltakoztak az angol vagy a francia udvarnál a kalózok garázdálkodásai miatt, ott azt a választ kapták, hogy a haramiák tetteiért nem vállalhatnak felelősséget. Az igazság viszont az volt, hogy ezek a kalózhajók nemcsak az angol vagy a francia király tudtával, hanem beleegyezésével és hathatós támogatásával tevékenykedtek a tengereken, s a legtöbb kalózkapitánynak nemhogy a haja szála nem görbült meg, de még különböző kitüntetésekben és elismerésekben is részesültek. Számos kalózvezért lovaggá ütöttek vagy nemesi rangba emeltek és jómódban és nyugalomban éltek életük végéig. A Karib-tenger néhány szigetén a kalózok jól felszerelt támaszpontot létesítettek, s innen indították támadásaikat a spanyol hajók ellen. A legismertebb • Ilyennek látta egy francia sorhajó keresztmetszetét az 1669-ben kiadott hajóatlasz rajzolója. A hajókon, a biztonságos haladás érdekében fenéksúlyt is elhelyeztek; ez többnyire homok vagy kavics volt (Gyökeres György fotoreprodukciója) hajófosztogatók a bukánok és flibustierek voltak. Az angolok Jamaicán, a franciák Tortuga szigetén rendezkedtek be. Ezek a mozgalmas évtizedek a kalandfilmek rendezőinek igen hálás témát jelentenek, számtalan változatban feldolgozták már a bátor és elszánt, de ugyanakkor gyengéd érzelmekre is képes kalózkapitányok- utólag jócskán kiszínezett és megszépített- élettörténetét. Az angol és a francia gyarmat- birodalom fokozatos kiépülésével egyidejűleg azonban a kalózok tevékenykedése egyre terhesebbé vált a londoni, illetve a párizsi udvar számára, ezért feloszlatták a kalózflottákat. Sokan ebbe nem tudtak beletörődni és még éveken át magányos farkasként 'raboltak, amíg a hóhér, vagy egy tengeri vihar nem végzett velük. LACZA TIHAMÉR ÚJ! 18 ■ »■a mm mm 1987. XI. 6.
