Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-11-06 / 44. szám

K orán esteledik. A város túlsó végén dolgozók jóformán már sötétben ér­nek haza. A délutáni csúcsforgalom utolsó buszairól hat óra körül szállnak le az új bratislavai városrész, Ligetfalu - Petrzalka lakói. Az egésznapi távoliét után végre együtt a család. A lakótelep egyik 12 emele­tes toronyházának legfelső szintjén dr. Ku- bik Tibor otthonában a szokásos kép fogad.- Nemrég értünk haza a kicsivei a böl­csődéből, épp hogy átöltöztünk - üdvözölt szívélyesen Júlia asszony, majd hellyel kí­nált. - Andrea mesét néz a televízióban. Ez az ö programja, az enyém a vacsoraké­szítés. Míg a ház asszonya a konyhában tesz- vesz, Kubik Tiborral arról beszélgettünk, hogyan is kerültek erre a sokak által beton­rengetegnek nevezett lakótelepre.- Mindketten Deákiból (Diakovce) szár­mazunk. Én Galántán (Galanta), a gimnázi­umban érettségiztem, majd a bratislavai Komensky Egyetem Jogi Karára kerültem, később doktorátust is szereztem. Az egye­tem elvégzése után egy évig a rádiós szak­mába is belekóstoltam, aztán visszatértem a joghoz. A galántai járásbíróságon voltam gyakornok, 1981-ben pedig letettem a bírói vizsgát. Ezután a Bratislava-vidéki Járásbí­róságra kerültem, ahol egy évig az általános bűnözéssel foglalkoztam, jelenleg pedig a fiatalkorú bűnözők sorsának eldöntése tartozik hatáskörömbe. Tulajdonképpen Tibor munkahelyválasz­tása volt döntő abban, hogy végül is főváro­si lakosok lettek.- Én a galántai kórház szülészetén dol­goztam, nagyon szerettem a szakmát. Ide- költözésünk azt jelentette, hogy más mun­kahely után kellett néznem - egészítette ki férjét Júlia asszony. - Igaz, korábban egész pici gyerekekkel - újszülöttekkel - kerültem kapcsolatba, az új helyemen, a bölcsődé­ben pár hónappal nagyobbak gondját vise­lem. Ez a választás Andrea szempontjából is jó volt, de talán ha felcseperedik, újra visszamehetek az eredeti szakmámba. A kis Andrea időközben boldogan felsó­hajtott, mert a mesebeli nyúlnak sikerült megmenekülnie a farkas karmai közül és a gyerekszobában babái között keresett magának szórakozást/ Mi pedig komoly témára fordítottuk a szót, hisz az a munka, melyet Tibor végez, méltán megkívánja ezt.-A bíróságon a fiatalkorú bűnözőkkel kapcsolatban mindig sok a munka. Az iratok tanulmányozása, a tárgyalások kitűzése és maga az eset tárgyalása is nagy odafigye­lést igényel. Mindig a lehető legobjektivab- ban kell értékelni a terhelő és az enyhítő bizonyítékokat, hogy az ítélet igazságos legyen. Az ítélet kidolgozására különös gondot kell fordítani, hisz ez megtámadha­tó, megfellebbezhető, tehát úgy kell megfo­galmazni, hogy egyértelmű legyen. Ezt a munkát gyakran itthon végzem, este, vagy néha még hétvégeken is. Ez utóbbi viszont csak akkor jön számí­tásba, ha nem utaznak a szülőfalujukba. Amikor az időjárás kedvező, nem maradnak a négy fal között. Otthon a szülőknek jól jön a segítség a házkörüli munkában, a kert­ben. Meg a kislány is kedvére játszhat, futkoshat az udvaron.- Bizony a lakótelepünkön nagyon kés­nek a környezetrendezéssel - panaszolta Júlia. - Hiába szerveznek itt társadalmi munkát, nemigen kapcsolódnak be a lakók, mert a korábbi rossz tapasztalatok visszari­asztják őket. Az általunk rendbetett terüle­tek többségét újra feltúrták a „kifelejtett" vezetékek lefektetése miatt. A gyerekeknek is alig van hol játszaniuk. A lakótelep égető problémájára tapintot­tak rá. Többek között ezért menekülnek ók is, meg a többi lakó is hétvégeken vidékre, vagy a szabadba.- Barátaink, ismerőseink ugyan élnek itt is a közelben, de szorosabb kapcsolatot, mely rendszeres találkozásokban nyilvánul­na meg, nem tartunk - vallotta Kubik Tibor.- Andrea még kicsi - három és féléves- arra, hogy látogatóba járjunk, hétközben ez különben is lehetetlen, hisz a munkaidő mindkettőnket köt.- Este idejében kell elaludnia, mert én minden másnap hattól dolgozom a bölcső­dében, s reggelente együtt indulunk el ha­zulról - folytatta az anyuka. - Nem késhe­tünk, mert vannak szülök, akik hat előtt már a kapunál állnak az apróságokkal. Én ugyan kettőkor végzek, de Andreáért csak három­kor mehetek az óvodába. Hazafelé együtt bevásárolunk. Ha pedig délutános vagyok, mint ma, este hatkor végzek. Ilyen megha­tározott időrendben telnek napjaink. Csak miután Andreának elolvassa a ked­venc mesét, ő pedig babáinak beszámol az aznapi élményeiről, van idejük arra, hogy együtt tévét nézzenek, könyvet vegyenek kezükbe, illetve Júlia a kötőtűket. A szóra­kozás - meg tudják számolni hányszor voltak moziban, színházban, mióta a fővá­rosba költöztek -, a társasági élet egyelőre mellékvágányon van náluk. A kicsit nincs kire bízni még néhány órára se. A falakon ugyan a szomszédék zaja áthallatszik, de a három év alatt nem sikerült „szomszéd­közeibe“ kerülniük.- Nem volt könnyű a beilleszkedés - val­lotta be Kubik Tiborné. - Az első itt töltött esztendő okozta a legtöbb gondot. Az új, szinte merőben más munkahely, meg a ki­csi gyakori betegeskedése is bonyolította a helyzetet. De most már, úgy érzem, egyre könnyebb lesz. önállóbb a gyerek, meg a külső tényezők is lassan rendeződnek. Bár fárasztó, nagy felelősséggel jár a böl­csődei munka, megszerettem. Fokozatosan a por és sártenger is eltűnik körülöttünk, az üzlethálózatot is építik. Bízom benne, igazi otthonná alakul majd ez a telep. Tibor is úgy látja, a kezdet nehezén túl vannak. Szereti munkáját, lényegesnek tartja, hogy azt, amit az ember végez, körültekintően, pontosan csinálja. Tudato­sítja, hogy sok fiatal egy-egy életszakaszá­ról dönt és nemcsak arról. Azon is sokszor eltöpreng, vajon melyik vétkesnek segítet­tek abban, hogy jobb útra térjen, vajon a kimondott ítélettel elérik-e a kitűzött célt: a megtévedt lányokat, fiúkat sikerül-e még megállítani a lejtőn. Beszélgetésünk során felmerültek nem­csak a család, hanem a fiatalok általános gondjai is. Hisz Kubíkék mindketten kap­csolatban állnak nemcsak a gyerekekkel, hanem a szülőkkel is. Júlia asszony állítja, hogy az alig egyéves gyerekekre nincs jó hatással, hogy keveset vannak a szülőkkel. Az iskoláskorúak is túl sokat vannak ma­gukra hagyva. Tibor viszont az alkoholban látja a következő veszélyforrást. És termé­szetesen a kedvezőtlen környezet is megte­szi hatását. Andrea már bizonyára szépeket álmo­dott, mire a házaspártól búcsút vettem. Mindkettőjükből nyugodtság, kiegyensúlyo­zottság áradt. A napi problémák után mindig boldogan jönnek haza, hogy hármasban, kizárva mindent, ami a családi harmóniát zavarná, egymásnak örülve gyűjtsenek erőt a következő naphoz. Mire a házból kijövök, már a második műszakból érkezőket hozzák a buszok a Duna túlsó partjáról. Lassanként kialsza­nak a fények a panelházak ablakaiban. Nyugalomra térnek a családok. DEÁK TERÉZ • Este találkoznak (Lörincz János felvétele) Parti László gyermekkorát falun töltötte. Kérdésemre, hogy nem volt-e nehéz letelepedni a városban, nemlegesen vála­szolt. Egyrészt Safárikovo nem olyan nagy város, másrészt a család, a munkahelyi és társadalmi elfoglaltság miatt nem is volt ideje odafigyelni a változásra. Ha ö mondja, így van. Én úgy vélem, ö maga sem változott. Természetét még mindig a falusi ember egyszerűsége, szókimondása mellett is lelki zártsága, s az a logikája jellemzi, hogy csak az a fontos, ami hasznos. Következésképpen a tömörség, a tárgyilagosság, a céltudatosság. A mezőgazdaság, a munkahelye - a helyi állami gazdaság - is a faluhoz köti még mindig. Furcsállja a kérdést, mert sose fogalmazta még meg, mi a mezőgazda- sági munka szépsége. - Szeretem a gépeket - mondja. - Mezőgazdasági munka? Ez a dolgom, ehhez értek, és igyekszem a legjobban csinálni. Ha megcsap aratáskor a gabona illata, kombájnra kívánkozom. A mezőgazdaságban minden munkát szeretni kell, nem tudni, mikor hol van szükség az emberre. Hát így nézek én magunkra. Eredmé­nyesen dolgozni, az a szép. Egy további érintkezés a faluval. A SZISZ Közép-szlovákiai Kerületi Bizottságának plénumtagjaként falvakra jár, az ottani SZISZ-alapszervezetek gyűléseire. Hozzá is teszi, bizony elég rossz a helyzet, ami elsősorban a helyi nemzeti bizottsá­gok hibája. Nem fogják meg, hagyják a faluból elmenni a fiatalokat. Pedig csak akarni kell, lehet velük jól dolgozni.- Deresken (Drskovce) pár éve jómagam segítettem, próbál­tam meg a fiatalokat összefogni a SZISZ-szervezetbe, és kitűnő eredményeket értünk el. Lényeges, hogy erőnket oda összpontosítsuk, azon a területen próbáljuk meg összefogni, támogatni őket, ami érdekli a mai tizenéveseket. Például olyan klubokat berendezni, ahol foglalkozhatnának a számítástech­nikával. Ám ez nagy szó lenne faluhelyen, hiszen Safárikovó- ban Kudlák Árpád (a Piesoki Gépgyár safárikovói üzemében SZISZ-elnök) például jó ideje szorgalmazza ilyen klub létreho­zását, de borzasztó nehezen lépeget előre. Támogatni kell a klubtevékenységet. A fiatalok problémáit, szórakozási igé­nyeit nem lehet azzal letudni, hogy kapnak egy helyiséget. Nálunk a városi SZISZ-szervezet megkapott egy mulatóhely alatti pincehelyiséget. Mondanom sem kell, hogy a fejünk fölött lévő mulató nincs jó hatással a klubtevékenységre. S hogy eljutottunk a SZISZ-munkához, a fiatalokhoz, nem volt nehéz témára lelni. Csupa „fiatalok" kérdéssel folytattuk a beszélgetést. Szóba került, hogy Laci azért szereti a fiatalokat, mert erő, lendület sugárzik belőlük. - És szeretem, hogy olyan vidámak. Jó dolog, ha nevetünk, ha megtaláljuk az élet örömeit. Ugyanakkor nem szabad, hogy elmenjenek az őket érintő komoly, olykor nem kívánatos dolgok, jelenségek mellett. Ide sorolja a vandalizmust. Említi, hogy a megelőzésre kell tenni a súlypontot, visszatartani őket, elkerülni, hogy durva megnyilvánulásokban mutassák meg erejüket. Mert ott, ahol olyan nagyarányú a cigánylakosság, mint náluk is, nem megoldás a méltatlankodás. Ezután még többször tértünk vissza a nevelés kérdéseihez.- Például a Julius Fuöík Művelődési és Pihenőpark sport­csarnokában a SZISZ-kongresszus előestéjén megtartott közel három órás szórakoztató műsoron az öltözködésben is megnyilvánultak a szélsőségek - mondja -. Nem csoda, ha a rajongók külsőségekben utánozzák kedvenceiket. Sajnos, ismerek bóditószer-élvezó fiatalokat is. Saját családomban- négy gyermekem van -, nem is tudok ilyesmit elképzelni. Úgy nevelek, hogy rávezessem őket a tanulásra, hogy már most, gyerekkorban tudatosítsák az értelmét annak, mi érinti őket, az alkotómunka, ami náluk most a tudás elsajátítása, szükségét, szépségét. Szükség van bizonyos fokú korai önállóságra, rendszeretetre, függetlenségre, hogy a kamaszo­kat akkor se befolyásolják esetleg nem kívánatos hatások, tényezők, ha a szülői háztól távolra kerülnek középiskolákba. Ne használják ki ellenünk és maguk ellen, hogy kikerültek a szülői ellenőrzés alól. Jövőjük érdekében kell a bizalom. Igen, a fiatalok sorsának alakulása nagymértékben függ attól, mivel indulnak a családból. Ellenérvként nem fogadható el, hogy a szülők nem érnek rá gyermekükkel foglalkozni. Laci is panaszkodhatna, hiszen munkahelyén becsületesen dolgo­zik, mindig úgy, hogy munkáját elismerjék, és az említett SZISZ-tevékenység mellett a jnb képviselőjeként a népi ellenőrzési bizottság tagja. Munkája van bőven, mégis mindig jutott ideje arra, hogy gyermekeit már óvodás korban elve­zesse a mesék, a versek birodalmába. Ö is hátat fordíthatott volna az ifjúsági mozgalomnak, hisz a középiskolában nem is nagyon érdekelte őt a SZISZ-munka, nem szentelt neki nagyobb figyelmet, mint a többiek. Csak később, a munkahe­lyén mérte fel, hogy a jól működő SZISZ-szervezet közösség- formáló, és a munkafeladatok színvonalas teljesítésére ösztö­nözhet.- Az egyes szervezetek támogatása során az ideológiai- nevelő munkát sem szabad elhanyagolni - mondja -, mert némely falusi szervezetben tapasztalom, hogy a fiatalok kritikusan néznek ugyan a közöttük és körülöttük zajló esemé­nyekre, de ez csupán a panaszkodásban merül ki. Kevésbé hajlamosak a tettekre, inkább másoktól várnak segítséget. Laci nem panaszkodó, hanem cselekvő típus. Tanúsítja ezt, hogy a csehszlovák fiatalok csoportjával ott lehetett a Moszkvai Világifjúsági találkozón. Munkájának legfrisebb elismeréseként a SZISZ IV. kongresszusa előestéjén meg­kapta a Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök által a SZISZ és pionírszervezete legjobb tisztségviselő­inek adományozott, A kitűnő munkáért állami kitüntetést. A huszonkilenc éves fiatalember számára ez a legbecsesebb elismerés, és egyben ösztönzés a további munkára. TALLÓSI BÉLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom