Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-11-06 / 44. szám
K orán esteledik. A város túlsó végén dolgozók jóformán már sötétben érnek haza. A délutáni csúcsforgalom utolsó buszairól hat óra körül szállnak le az új bratislavai városrész, Ligetfalu - Petrzalka lakói. Az egésznapi távoliét után végre együtt a család. A lakótelep egyik 12 emeletes toronyházának legfelső szintjén dr. Ku- bik Tibor otthonában a szokásos kép fogad.- Nemrég értünk haza a kicsivei a bölcsődéből, épp hogy átöltöztünk - üdvözölt szívélyesen Júlia asszony, majd hellyel kínált. - Andrea mesét néz a televízióban. Ez az ö programja, az enyém a vacsorakészítés. Míg a ház asszonya a konyhában tesz- vesz, Kubik Tiborral arról beszélgettünk, hogyan is kerültek erre a sokak által betonrengetegnek nevezett lakótelepre.- Mindketten Deákiból (Diakovce) származunk. Én Galántán (Galanta), a gimnáziumban érettségiztem, majd a bratislavai Komensky Egyetem Jogi Karára kerültem, később doktorátust is szereztem. Az egyetem elvégzése után egy évig a rádiós szakmába is belekóstoltam, aztán visszatértem a joghoz. A galántai járásbíróságon voltam gyakornok, 1981-ben pedig letettem a bírói vizsgát. Ezután a Bratislava-vidéki Járásbíróságra kerültem, ahol egy évig az általános bűnözéssel foglalkoztam, jelenleg pedig a fiatalkorú bűnözők sorsának eldöntése tartozik hatáskörömbe. Tulajdonképpen Tibor munkahelyválasztása volt döntő abban, hogy végül is fővárosi lakosok lettek.- Én a galántai kórház szülészetén dolgoztam, nagyon szerettem a szakmát. Ide- költözésünk azt jelentette, hogy más munkahely után kellett néznem - egészítette ki férjét Júlia asszony. - Igaz, korábban egész pici gyerekekkel - újszülöttekkel - kerültem kapcsolatba, az új helyemen, a bölcsődében pár hónappal nagyobbak gondját viselem. Ez a választás Andrea szempontjából is jó volt, de talán ha felcseperedik, újra visszamehetek az eredeti szakmámba. A kis Andrea időközben boldogan felsóhajtott, mert a mesebeli nyúlnak sikerült megmenekülnie a farkas karmai közül és a gyerekszobában babái között keresett magának szórakozást/ Mi pedig komoly témára fordítottuk a szót, hisz az a munka, melyet Tibor végez, méltán megkívánja ezt.-A bíróságon a fiatalkorú bűnözőkkel kapcsolatban mindig sok a munka. Az iratok tanulmányozása, a tárgyalások kitűzése és maga az eset tárgyalása is nagy odafigyelést igényel. Mindig a lehető legobjektivab- ban kell értékelni a terhelő és az enyhítő bizonyítékokat, hogy az ítélet igazságos legyen. Az ítélet kidolgozására különös gondot kell fordítani, hisz ez megtámadható, megfellebbezhető, tehát úgy kell megfogalmazni, hogy egyértelmű legyen. Ezt a munkát gyakran itthon végzem, este, vagy néha még hétvégeken is. Ez utóbbi viszont csak akkor jön számításba, ha nem utaznak a szülőfalujukba. Amikor az időjárás kedvező, nem maradnak a négy fal között. Otthon a szülőknek jól jön a segítség a házkörüli munkában, a kertben. Meg a kislány is kedvére játszhat, futkoshat az udvaron.- Bizony a lakótelepünkön nagyon késnek a környezetrendezéssel - panaszolta Júlia. - Hiába szerveznek itt társadalmi munkát, nemigen kapcsolódnak be a lakók, mert a korábbi rossz tapasztalatok visszariasztják őket. Az általunk rendbetett területek többségét újra feltúrták a „kifelejtett" vezetékek lefektetése miatt. A gyerekeknek is alig van hol játszaniuk. A lakótelep égető problémájára tapintottak rá. Többek között ezért menekülnek ók is, meg a többi lakó is hétvégeken vidékre, vagy a szabadba.- Barátaink, ismerőseink ugyan élnek itt is a közelben, de szorosabb kapcsolatot, mely rendszeres találkozásokban nyilvánulna meg, nem tartunk - vallotta Kubik Tibor.- Andrea még kicsi - három és féléves- arra, hogy látogatóba járjunk, hétközben ez különben is lehetetlen, hisz a munkaidő mindkettőnket köt.- Este idejében kell elaludnia, mert én minden másnap hattól dolgozom a bölcsődében, s reggelente együtt indulunk el hazulról - folytatta az anyuka. - Nem késhetünk, mert vannak szülök, akik hat előtt már a kapunál állnak az apróságokkal. Én ugyan kettőkor végzek, de Andreáért csak háromkor mehetek az óvodába. Hazafelé együtt bevásárolunk. Ha pedig délutános vagyok, mint ma, este hatkor végzek. Ilyen meghatározott időrendben telnek napjaink. Csak miután Andreának elolvassa a kedvenc mesét, ő pedig babáinak beszámol az aznapi élményeiről, van idejük arra, hogy együtt tévét nézzenek, könyvet vegyenek kezükbe, illetve Júlia a kötőtűket. A szórakozás - meg tudják számolni hányszor voltak moziban, színházban, mióta a fővárosba költöztek -, a társasági élet egyelőre mellékvágányon van náluk. A kicsit nincs kire bízni még néhány órára se. A falakon ugyan a szomszédék zaja áthallatszik, de a három év alatt nem sikerült „szomszédközeibe“ kerülniük.- Nem volt könnyű a beilleszkedés - vallotta be Kubik Tiborné. - Az első itt töltött esztendő okozta a legtöbb gondot. Az új, szinte merőben más munkahely, meg a kicsi gyakori betegeskedése is bonyolította a helyzetet. De most már, úgy érzem, egyre könnyebb lesz. önállóbb a gyerek, meg a külső tényezők is lassan rendeződnek. Bár fárasztó, nagy felelősséggel jár a bölcsődei munka, megszerettem. Fokozatosan a por és sártenger is eltűnik körülöttünk, az üzlethálózatot is építik. Bízom benne, igazi otthonná alakul majd ez a telep. Tibor is úgy látja, a kezdet nehezén túl vannak. Szereti munkáját, lényegesnek tartja, hogy azt, amit az ember végez, körültekintően, pontosan csinálja. Tudatosítja, hogy sok fiatal egy-egy életszakaszáról dönt és nemcsak arról. Azon is sokszor eltöpreng, vajon melyik vétkesnek segítettek abban, hogy jobb útra térjen, vajon a kimondott ítélettel elérik-e a kitűzött célt: a megtévedt lányokat, fiúkat sikerül-e még megállítani a lejtőn. Beszélgetésünk során felmerültek nemcsak a család, hanem a fiatalok általános gondjai is. Hisz Kubíkék mindketten kapcsolatban állnak nemcsak a gyerekekkel, hanem a szülőkkel is. Júlia asszony állítja, hogy az alig egyéves gyerekekre nincs jó hatással, hogy keveset vannak a szülőkkel. Az iskoláskorúak is túl sokat vannak magukra hagyva. Tibor viszont az alkoholban látja a következő veszélyforrást. És természetesen a kedvezőtlen környezet is megteszi hatását. Andrea már bizonyára szépeket álmodott, mire a házaspártól búcsút vettem. Mindkettőjükből nyugodtság, kiegyensúlyozottság áradt. A napi problémák után mindig boldogan jönnek haza, hogy hármasban, kizárva mindent, ami a családi harmóniát zavarná, egymásnak örülve gyűjtsenek erőt a következő naphoz. Mire a házból kijövök, már a második műszakból érkezőket hozzák a buszok a Duna túlsó partjáról. Lassanként kialszanak a fények a panelházak ablakaiban. Nyugalomra térnek a családok. DEÁK TERÉZ • Este találkoznak (Lörincz János felvétele) Parti László gyermekkorát falun töltötte. Kérdésemre, hogy nem volt-e nehéz letelepedni a városban, nemlegesen válaszolt. Egyrészt Safárikovo nem olyan nagy város, másrészt a család, a munkahelyi és társadalmi elfoglaltság miatt nem is volt ideje odafigyelni a változásra. Ha ö mondja, így van. Én úgy vélem, ö maga sem változott. Természetét még mindig a falusi ember egyszerűsége, szókimondása mellett is lelki zártsága, s az a logikája jellemzi, hogy csak az a fontos, ami hasznos. Következésképpen a tömörség, a tárgyilagosság, a céltudatosság. A mezőgazdaság, a munkahelye - a helyi állami gazdaság - is a faluhoz köti még mindig. Furcsállja a kérdést, mert sose fogalmazta még meg, mi a mezőgazda- sági munka szépsége. - Szeretem a gépeket - mondja. - Mezőgazdasági munka? Ez a dolgom, ehhez értek, és igyekszem a legjobban csinálni. Ha megcsap aratáskor a gabona illata, kombájnra kívánkozom. A mezőgazdaságban minden munkát szeretni kell, nem tudni, mikor hol van szükség az emberre. Hát így nézek én magunkra. Eredményesen dolgozni, az a szép. Egy további érintkezés a faluval. A SZISZ Közép-szlovákiai Kerületi Bizottságának plénumtagjaként falvakra jár, az ottani SZISZ-alapszervezetek gyűléseire. Hozzá is teszi, bizony elég rossz a helyzet, ami elsősorban a helyi nemzeti bizottságok hibája. Nem fogják meg, hagyják a faluból elmenni a fiatalokat. Pedig csak akarni kell, lehet velük jól dolgozni.- Deresken (Drskovce) pár éve jómagam segítettem, próbáltam meg a fiatalokat összefogni a SZISZ-szervezetbe, és kitűnő eredményeket értünk el. Lényeges, hogy erőnket oda összpontosítsuk, azon a területen próbáljuk meg összefogni, támogatni őket, ami érdekli a mai tizenéveseket. Például olyan klubokat berendezni, ahol foglalkozhatnának a számítástechnikával. Ám ez nagy szó lenne faluhelyen, hiszen Safárikovó- ban Kudlák Árpád (a Piesoki Gépgyár safárikovói üzemében SZISZ-elnök) például jó ideje szorgalmazza ilyen klub létrehozását, de borzasztó nehezen lépeget előre. Támogatni kell a klubtevékenységet. A fiatalok problémáit, szórakozási igényeit nem lehet azzal letudni, hogy kapnak egy helyiséget. Nálunk a városi SZISZ-szervezet megkapott egy mulatóhely alatti pincehelyiséget. Mondanom sem kell, hogy a fejünk fölött lévő mulató nincs jó hatással a klubtevékenységre. S hogy eljutottunk a SZISZ-munkához, a fiatalokhoz, nem volt nehéz témára lelni. Csupa „fiatalok" kérdéssel folytattuk a beszélgetést. Szóba került, hogy Laci azért szereti a fiatalokat, mert erő, lendület sugárzik belőlük. - És szeretem, hogy olyan vidámak. Jó dolog, ha nevetünk, ha megtaláljuk az élet örömeit. Ugyanakkor nem szabad, hogy elmenjenek az őket érintő komoly, olykor nem kívánatos dolgok, jelenségek mellett. Ide sorolja a vandalizmust. Említi, hogy a megelőzésre kell tenni a súlypontot, visszatartani őket, elkerülni, hogy durva megnyilvánulásokban mutassák meg erejüket. Mert ott, ahol olyan nagyarányú a cigánylakosság, mint náluk is, nem megoldás a méltatlankodás. Ezután még többször tértünk vissza a nevelés kérdéseihez.- Például a Julius Fuöík Művelődési és Pihenőpark sportcsarnokában a SZISZ-kongresszus előestéjén megtartott közel három órás szórakoztató műsoron az öltözködésben is megnyilvánultak a szélsőségek - mondja -. Nem csoda, ha a rajongók külsőségekben utánozzák kedvenceiket. Sajnos, ismerek bóditószer-élvezó fiatalokat is. Saját családomban- négy gyermekem van -, nem is tudok ilyesmit elképzelni. Úgy nevelek, hogy rávezessem őket a tanulásra, hogy már most, gyerekkorban tudatosítsák az értelmét annak, mi érinti őket, az alkotómunka, ami náluk most a tudás elsajátítása, szükségét, szépségét. Szükség van bizonyos fokú korai önállóságra, rendszeretetre, függetlenségre, hogy a kamaszokat akkor se befolyásolják esetleg nem kívánatos hatások, tényezők, ha a szülői háztól távolra kerülnek középiskolákba. Ne használják ki ellenünk és maguk ellen, hogy kikerültek a szülői ellenőrzés alól. Jövőjük érdekében kell a bizalom. Igen, a fiatalok sorsának alakulása nagymértékben függ attól, mivel indulnak a családból. Ellenérvként nem fogadható el, hogy a szülők nem érnek rá gyermekükkel foglalkozni. Laci is panaszkodhatna, hiszen munkahelyén becsületesen dolgozik, mindig úgy, hogy munkáját elismerjék, és az említett SZISZ-tevékenység mellett a jnb képviselőjeként a népi ellenőrzési bizottság tagja. Munkája van bőven, mégis mindig jutott ideje arra, hogy gyermekeit már óvodás korban elvezesse a mesék, a versek birodalmába. Ö is hátat fordíthatott volna az ifjúsági mozgalomnak, hisz a középiskolában nem is nagyon érdekelte őt a SZISZ-munka, nem szentelt neki nagyobb figyelmet, mint a többiek. Csak később, a munkahelyén mérte fel, hogy a jól működő SZISZ-szervezet közösség- formáló, és a munkafeladatok színvonalas teljesítésére ösztönözhet.- Az egyes szervezetek támogatása során az ideológiai- nevelő munkát sem szabad elhanyagolni - mondja -, mert némely falusi szervezetben tapasztalom, hogy a fiatalok kritikusan néznek ugyan a közöttük és körülöttük zajló eseményekre, de ez csupán a panaszkodásban merül ki. Kevésbé hajlamosak a tettekre, inkább másoktól várnak segítséget. Laci nem panaszkodó, hanem cselekvő típus. Tanúsítja ezt, hogy a csehszlovák fiatalok csoportjával ott lehetett a Moszkvai Világifjúsági találkozón. Munkájának legfrisebb elismeréseként a SZISZ IV. kongresszusa előestéjén megkapta a Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök által a SZISZ és pionírszervezete legjobb tisztségviselőinek adományozott, A kitűnő munkáért állami kitüntetést. A huszonkilenc éves fiatalember számára ez a legbecsesebb elismerés, és egyben ösztönzés a további munkára. TALLÓSI BÉLA
