Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-11-06 / 44. szám
Vasárnap 1987. november 8. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 06.32, nyugszik 16.09, Közép-Szlovákia: 06.39, nyugszik 16.16, Nyugat-Szlovákia: 06 45, nyugszik 16.2? órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 17.25, nyugszik 09.55, Közép-Szlovákia: 17.32, nyugszik 10 02. Nyugat-Szlovákia: 17.38, nyugszik 10.08 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük ZSOMBOR - BOHUMÍR nevű kedves olvasóinkat • 1837-ben született Illa CSAVCSAVADZE grúz író, költő, publicista (f1907) • 1887- ben született Jurij Alekszand- rovics SAPORIN szovjet-orosz zeneszerző (f1966). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL MINDIG A PÁRT ÉS A NÉP ÉRDEKEIT KÉPVISELTÉK Kulik Gellért cikke FEGYELMEZETLENSÉGEK AZ ENERGIAFELHASZNÁLÁSBAN Mészáros János Írása BÚTORIPARUNK SEREGSZEMLÉJE Deák Teréz riportja ,,Az ifjúsági kezdeményezési számla“ elnevezésű mozgalomnak a jelenlegi időszakban nagy jelentősége van. Célja a kitűzött gazdasági feladatok teljesítése, különös figyelmet fordítva a tudományos-műszaki fejlődésre. A mozgalomba több ifjúsági munkacsoport kapcsolódott be, köztük a Prágai Híradástechnikai Kutatóintézet ifjúsági kollektívája is. A képen: az intézet két SZISZ-tagja látható, akik nagymértékben hozzájárultak az ügyintézés és a nyilvántartás modem számítástechnika segítségével történő ésszerűsítéséhez (Stanislav Peska felvétele - ŐTK) A Harrachovi Üveggyár dolgozói évfordulóról emlékeznek meg. A mai üzem helyszínén 1712 óta, immár 275 éve gyártanak üvegipari termékeket. Jelenleg több mint 40 országba exportálják a híres cseh üveget, melynek termelését az idén egymillió koronával növelik. A képen: Bohumil Ően/eny tálat csiszol (Petr Josek felvétele - ŐTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az SZKP átalakítási irányvonala világszerte rendkívüli visszhangot kelt. A nemzetközi közvélemény egyre jobban tudatosítja, milyen óriási hatást gyakorolnak a Szovjetunióban végbemenő forradalmi változások a nemzetközi kapcsolatokra és eseményekre. A kommunisták, a haladó és demokratikus erők szerint a forradalmi változások kifejezik a szovjet vezetés felelősségvállalását az ország jövőjéért, a szocializmus és a béke sorsáért. Megértik, hogy minél nagyobb sikereket érnek el, minél dinamikusabb lesz a Szovjetunió szociális, gazdasági, politikai és szellemi fejlődése, annál nagyobb hatást gyakorol a szocializmus és a kommunista világnézet a népek sorsára... A szocialista államok életének mai szakaszát az jellemzi, hogy új módszereket keresnek az irányitás és a tervezés, a szocialista demokrácia elmélyítése, a népnek a társadalom irányításában való részvételének bővítése területén. A szocialista demokrácia működésének és fejlesztésének törvényszerűsége, hogy következetesen érvényesíteni kell azt az alapelvet, miszerint a nép a hatalom forrása és hordozója... Minden testvérpárt, a szocialista világ minden országa saját tapasztalatai, feltételei és szükségletei szerint jár el. A gyakorlat megerősíti Leninnek azt az előrejelzését, hogy megnyilvánul majd a forradalmi folyamat formáinak és az űj társadalom építése módszereinek sokfélesége. Ennek következtében egyre nagyobb- jelentösége van a testvérpártok tapasztalatainak, kölcsönös cseréjüknek, a szocialista úton haladó nemzetek munkája során született értékes tapasztalatok általánosításának és kihasználásának. Ez arra ösztönöz bennünket, hogy szüntelenül tökéletesítsük társadalmi rendszerünket és egyúttal megsokszorozza lehetőségeinket is. A szocialista építés éveiben Csehszlovákia népe olyan eredményeket ért el, amelyekre joggal vagyunk büszkék. A mi viszonyaink között is bebizonyosodott a nagy október forradalmi igazsága. A társadalom további fejlődése, az emberek alkotó kezdeményezésének fejlesztése és a szocializmus ereje jobb kihasználása alapján magasabb minőségi színvonalra való emelése érdekében Csehszlovákiában is szükségessé vált a társadalmi élet valamennyi területének átalakítása. A csehszlovák kommunisták és dolgozóink lelkesen üdvözölték és támogatják az SZKP irányvonalát. Lenin pártjának politikáját példának, ösztönzőerönek tekintik mai feladataink teljesítésében. (Gustáv Husák elvtársnak a Béke és szocializmus folyóirat novemberi számában megjelent cikkéből) rnrnm (Folytatás az 1. oldalról) akarnak. Békét ajánlottak fel minden ellenük harcoló hatalomnak, és hangsúlyozták: az orosz nép nem tart igényt más népek, nemzetek területeire. Ezért javasolják, hogy mi is kövessük példájukat. A frontokon egyre gyakoribbá váltak a ..fraternizálások", az ellenséggel való barátkozások. Mindezt leginkább azoktól tudtuk meg, akik sebesülésüket követően szabadságra jöttek haza, vagy egyenesen a frontról szöktek meg és éjjelente látogatták meg családjukat. Mindjobban elszaporodtak nálunk is a katonaszökevények. Már nem daloltak, már nem lelkesedtek a frontra induló katonák sem; ellenkezőleg, káromkodtak és zúgolódtak. A kakastollas csendőrök sem nagyon merészkedtek az erdők mélyére, mert onnan bizony már gyakran rájuk is lőttek. A hátországban is egyre forróbb lett a hangulat. A kakastollasok puskatusa, a főhadnagy urak bikacsöke, de még a kikötések sem tudták rákényszeríteni az embereket a parancsok teljesítésére. Már nem lehetett megakadályozni a tömeges ellenállást, erősödött a lázongás. Egyre gyakrabban jött híre annak, hogy az éhező emberek, de főleg az asszonyok megrohamozták a raktárakat, az üzleteket, az uradalmi épületeket és kifosztották. A bányákban sztrájkolni kezdtek a bányászok: élelmet, bakancsot, ruhát követeltek, de mindenekelőtt azt, hogy örökre távolítsák el az üzemekből a katonai ellenőrzést. Ezek után annyira felgyorsultak a dolgok, hogy minden nap új eseményeket hozott a falunkba. Az egyszerű emberek nálunk is mind jobban kezdték megérteni azt, hogy nem a szemben lévő lövészárokban szenvedő katona az ő igazi ellenségük, hanem azok, akik odahaza a háború folytatására, más népek gyűlöletére uszítanak, miközben milliós hasznot vágnak zsebre a háborúból, tízezrek életének árán is. Az új csehszlovák állam megalakulásában a cseh és szlovák dolgozó tömegek a jogos nemzeti igények megvalósulását látták. Sokan olyan illúziókat is tápláltak, hogy ők maguk is gazdái lesznek az új államnak. Az urak - főleg az első időben - bizonyos engedményekre kényszerültek. Megszüntették a régi címeket és rangokat, számos olyan törvényt hoztak, amely a korábbi állapotokhoz képest bizonyos szociális vívmányokat is rögzített. Amint azonban rendezték soraikat, hamar támadásba lendültek, minden eszközzel igyekeztek csökkenteni a nagy októberi szocialista forradalom, a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság hatását, megpróbálták kitörölni a munkások és parasztok tudatából a forradalmi harcok emlékét. Emlékszem, 1920-ban a gömöri bányászok is csatlakoztak a decemberi általános sztrájkhoz. Még ma is magam előtt látom a tüntető menetben haladó bányászok szemének, lámpáinak fenyegető villogását. De emlékszem arra is, hogy közülük sokakat elhurcolt a karhatalom. Azt már a dokumentumokból tudjuk, hogy a polgári joghatóságok a sztrájk mintegy kétezer résztvevőjét állították bíróság elé. Jómagam a húszas évek közepén ifjúmunkásként, idősebb elvtársaim elbeszéléseiből szereztem tudomást az akkori események horderejéről. A magyar és a szlovák tanácshatalmat az urak összefogása vérbefojtotta, de sokezer cseh, szlovák és magyar ifjú forradalmárnak az oroszországi csatatereken, az állig felfegyverzett hazai és külföldi ellenséggel szemben a fiatal szovjet állam megvédéséért vított harca, az ott szerzett tapasztalata, kommunista meggyőződése, összeforrt a csehszlovákiai szociáldemokrata baloldal fokozatos eszmei érlelődésével. Október eszméi nálunk is termékeny talajra leltek. Létrejött Csehszlovákia Kommunista Pártja, melynek soraiban nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül harcoltunk a töke uralmának megdöntéséért hazánkban, s ebben támaszunk volt a szocialista építés útjára lépett fiatal szovjet állam. A polgári Csehszlovákiában igazat mondani a Szovjetunióról, az ott folyó építőmunka hatalmas eredményeiről, főbenjáró bűnnek számított. Engem is több elvtársammal együtt börtön- büntetésre ítéltek - nem is egyszer - azzal a váddal, hogy idegen hatalom ügynöke vagyok. Az sem véletlen, hogy a mi kormányunk csak a harmincas évek közepén vette fel a diplomáciai kapcsolatot azzal az országgal, amely később a legnehezebb időkben felkínálta a segítségét. Nekünk, idősebb csehszlovák állampolgároknak, közvetlen tapasztalataink vannak arról, hogy a polgári Csehszlovák Köztársaság alaposan megszervezett államapparátusával, fejlett technikájával, jól felszerelt katonaságával erős államnak számított, s ez talán az uralkodó körök szemével nézve így is volt. 1938 vészterhes hónapjaiban mégis tért nyerhettek a szeparatista és nacionalista erők, amelyek aláásták a köztársaság létét. Mindez azért történhetett meg, mert a burzsoázia nem tudta, de nem is akarta megoldani az alapvető szociális és nemzetiségi problémákat. Államapparátusa nem a széles dolgozó rétegeket védte, hanem egy szűk kizsákmányoló csoport érdekeit. S ha a nagybirtokosok, a gyárosok és idegen részvényesek gyáraiban vagy a földeken dolgozók sztrájkoltak - magasabb bért, jobb megélhetési feltételeket követelve -, akkor ez az államapparátus közéjük lövetett. A csendőrsortűz eldördülését idézi Krompachy, Duchcov, Kosút, Telgárt gyászos, de fölemelő emléke. Az uralkodó körök voltak azok, akik kiszolgáltatták hazánkat a megszállóknak. A Szovjetunió példája bebizonyította, milyen erő rejlik a népek egységében akkor, ha a társadalmi rendszer az ö érdekeiket és felemelkedésüket szolgálja. Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulása óta ezért az igazságosabb társadalmi rendért szállt síkra. Hazánk feldarabolása és megszállása után is egyedül a mi pártunk volt az, amelynek világos, érthető és cselekvő programja volt. Ezért követte népünk nagy többsége ezt a programot, szállt szembe az idegen megszállókkal és az őket kiszolgáló hazai árulókkal. Szabadságunkat a nagy szovjet népnek, a dicső Vörös Hadseregnek köszönhetjük. Ekkor indulhattunk el végre .azon az úton, amelyet a sorsdöntő októberi események nyitottak meg számunkra is. A fasizmus szétzúzásáért oly sok áldozatot hozó nemzedéktársaimhoz hasonlóan nekem is megadatott, hogy a szocialista építőmunka frontján csatasorba állhassak. Fűtött bennünket a lelkesedés. így hatott ránk a Leninnél oly ritka költői hasonlat: a forradalom szolgálata azt jelenti, hogy tudni kell nemcsak „mai dudvát kaszálni“, vagyis a régi világgal harcba szállni, hanem „holnapi búzát aratni is“ - új világot teremteni. S eközben rá kellett ébrednünk, hogy a szocialista építés nemcsak erőink megfeszítésével, hanem igyekezetünk és tetteink szüntelen röntgenfény elé állításával haladhat előre. A nagy október évfordulóinak ünnepi légkörében végzett számvtések beszédes bizonyságot szolgáltattak arról, hogy a lenini elveket követve mérhetetlen segítséget jelentenek számunkra a szovjetek országának gazdag tapasztalatai és segítőkészségének megnyilvánulásai. Ezt tudatosítva sikerült megóvni 1968-ban a szocializmus vívmányait hazánkban. P ártunk a lenini örökség szellemében és a szovjet kommunisták tapasztalataiból merítve vezeti a gyorsítás stratégiájából adódó igényes feladatok teljesítését, a minőségi fordulat elérését. A számvetések során szembesül az október eszméjéből táplálkozó eszmény és a valóság. Ezek egyeztetésében nemzedékem számára ma is erősen közrejátszik a jelen és a múlt szembeállítása. Közvetlenül érzékeljük a szocializmus korszakos eredményeit. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy ami ifjú korunkban sokak számára vágykép volt, vagyis az emberhez méltó élet, az ma már termékeny valóság. A társadalmunk többségét kitevő fiatal nemzedékek jó részének már a szocializmus alapjainak lerakása is történelem. Eszményeiket a létező szocializmus önmagával mért lehetőségei, az új gondolkodásmód kialakításának követelményei szabják meg. De vajon hiányozhat-e eszményeikből a múlt és jelen folytonosságtudata? Pártunk az egész társadalom nevében nyilváníthatja ki: a múlt küzdelméből minden tovább él a mában, ami segíti az előrehaladást. Felemelő érzés, hogy a mai nemzedékek tovább táguló távlatokat követve, de a valóság talaján állva viszik tovább október sok vihart megélt zászlaját.
