Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-10-23 / 42. szám
Hallottuk Aforizmák búra-bajra ... baj után a bolond is okos már. (Homérosz) ... lehetetlen, hogy akár a baj, akár a jó örökké tartson, s ebből az következik, hogy mivel a baj immár soká tart, a jónak közel kell lennie. (Cervantes) A szomorkodás a tétlenség egyik fajtája. (Samuel Johnson) * A bajra enyhülés olykor, ha elbeszélik. (Corneille) Ahhoz valamennyien elég erősek vagyunk, hogy a mások baját elviseljük. (La Rochefoucauld) ... az emberek minden baja egy dologból fakad, mégpedig abból, hogy nem tudnak szép csendben a szobájukban maradni. (Pascal) • A végső bajban mindent merni kell. (Schiller) Ha elvennék tőlünk mindazt, ami fájdalmat okoz, mi maradna? (Barbuss) Bírálni annyit jelent, mint megpróbálni meggyőzni a szerzőt arról, hogy nem úgy tesz valamit, ahogy én tenném, ha tudnám. (Capek) Az életben nincs idő sokáig búsulni. (Eliot) Az elégedetlenség minden igazi tehetség egyik jellemzője. (Csehov) Minden emberi kin apróságból ered. (Gorkij) ELLENŐRZÉS A rendőrök gyorshajtásért megállítják Korompainét.- Minek száguldozik lakott területen nyolcvannal?- Kérem szépen, elromlott a fékem, és haza akartam érni, még mielőtt igazoltatnak! ÚJ- Édes kisfiam, légy őszinte! - kéri a hatéves Zolikát a papa, amikor első ízben viszi fel a lakásba a második feleségét. - Hogy tetszik az új anyukád?- Apu, téged becsaptak. Ez nem is új! A HÉT VICCE- Mondd, pajtás, neked mit szól a feleséged, ha későn mész haza? - kérdi nehezen forgó nyelvvel az egyik részeg a mellette imbolygó másiktól.- Semmit. Nincs is feleségem.- Akkor miért mész későn haza? (Kiss István karikatúrája) Rossz álom ÉRTÉKREND Férj és feleség vendégségből baktat hazafelé.- Nem tudom, te hogy voltál vele- morfondírozik a férj -, de engem egész este módfelett idegesített, hogy a háziasszony csak ült a fotelben és kötött, kötött, mintha jelen se lett volna, 6 csak kötött!- Ne vedd zokon tőle, drágám!- próbálja az asszony védeni a barátnőjét. - Ő csak valami értelmeset akart csinálni, amíg mi beszélgettünk. NYELVTANÓRA Az igeragozás rejtelmeit magyarázza a tanító néni. “ - Én jövök, te jössz, ő jön... Mit jelent ez, Lajoska?-Azt jelenti, tanító néni kérem, hogy senki se marad otthon! FÜRJTOJÁS A kofa legrégibb vásárlóinak fürj- tojásokat kínál, bizalmasan megsúgva nekik, hogy azok növelik a férfierőt. Az egyik vevő, egy javakorabeli asszony, legközelebb már maga kér fürjtojásokat, de megjegyzi:- Most frissebbeket adjon, mert a múltkori ötből négy hatástalan volt! MAI GYEREK- Na, Bence - kérdi a tanító néni -, mondd meg nekünk, te például mit szólnál, ha karácsonyra kistestvérkét hozna neked a gólya?- Azt, hogy csoda történt.- Miért?- Mert apu másfél éve erőművet épít Algériában. Naponta üvöltöznek egymásra, pedig már nincs is mit mondaniuk egymásnak REVÁNS A férj rájön, hogy a felesége rendszeresen megcsalja a szomszéddal. Egy nap át is megy, hogy megbeszélje a teendőket a szomszéd feleségével. Úgy döntenek, hogy a kutya- harapást szőrivel gyógyítják, egymással fogják megbosszulni a rajtuk esett sérelmet. Nosza megtörténik az élvezetes bosszú. Kis idő múltán a szomszédasszony így szól:- Szerintem ekkora disznóságért még egyszer elégtételt kéne vennünk. A férfi kötélnek áll, de a szomszéd- asszony harmadszor is a bosszú újrázását javasolja. Mire a férfi.-Tudja, mit? Én már nem is haragszom annyira! VADNYUGAT Egy férfi és egy nő lovagol a pré- rin. Cowboy Jack viszi haza otthonába az új feleségét. Ahogy porosz- kálnak, egyszer csak a férfi lova megbotlik.-* Egy! - mondja Cowboy Jack. Ügetnek tovább. A ló másodszor is megbotlik.- Kettő! - mondja Cowboy Jack. Amikor az állat harmadszor is megbotlik, a férfi szó nélkül előhúzza a coltját és fejbe lövi.- De hát hogy tehettél ilyet, Jack? - kérdi az asszony.- Egy! - válaszolja mogorván a férfi. SAGDAJA CEND-AJÚS A FÜLEM Amikor meghallottam, hogy a tervosztály vezetőjét kórházba vitték, megdobbant a szivem. Felfogtam, hogy azonnal cselekednem kell. Egész nap a hivatali főnökünk szobája előtt sündörögtem, és öt órakor végre siker koronázta ténykedésemet: éppen abban a pillanatban ütköztem bele, mikor kilépett az irodájából. Egyik kezében akkora aktatáska, amelybe bízvást bele lehetett volna gyömöszölni egy kisebbfajta tevét, a másikban pedig egy nehéz szatyor. Megértettem: ütött az óra, hogy megkíséreljek kiigazítani egy történelmi igazságtalanságot. Lennék csak én a tervosztály vezetője, mindenki rádöbbenne, hogy a számok és tervek micsoda zsenijét mellőzték éveken keresztül! Nyomás, mondtam magamban, és sólyomként csaptam le a főnökre.- Megengedi, hogy segítsek? - kiáltottam hevesen.-No ha nem esik nehezére... - mosolyodon el, és szívélyesen átengedte nekem a táskát meg a szatyrot. Amit az aktatáskában lévő tevéről mondtam, abban természetesen volt némi túlzás, minthogy minden valószínűség szerint inkább tégla volt benne (akkora mennyiség, ami elég lett volna egy kis házikó felépítéséhez), vagy pedig egy teljes súlyzókészlet egész kollektívánk számára. Elakadt a lélegzetem, de igyekeztem nem mutatni. Felöltöztünk és elindultunk. Odakint borzasztó hideg volt, ám én nem hajtottam le az usánkám fülét, gondolván, hogy a főnököt a hivatal előtt várja a szolgálati autó.- Kár, hogy elküldtem a kocsit - mondta -, bár az is igaz, hogy a kórházba kényelmesebb buszon menni, pont a kapu előtt tesz le.-Ha megengedi - mondtam, miközben éreztem, hogy ma kedvez nekem a szerencse, az előnyös helyzetet pedig teljesen ki kell aknázni -, ha megengedi, önnel tartok. Ugyanis meg akartam látogatni a tervosztály vezetőjét... Szegénynek micsoda pechje van...- No akkor menjünk. De miért nem ereszti le a fülvédójét, a végén még lefagy a füle - mosolyodon el a főnök.- Ugyan kérem, edzett vagyok, egyáltalán nem félek a hidegtől, a legnagyobb fagyban is úgy érzem magam, mint nyáron - hazudtam, és újból gratuláltam magamnak a szerencséhez. A főnökünk köztudottan a testnevelés nagy barátja: értékelje csak, milyen edzett vagyok. Az autóbuszmegállónál beálltunk a sorba. A füleim egy pillanat alatt csonttá fagytak. Persze a főnök aktatáskáját és szatyrát le lehetett volna tenni a hóba, hogy leengedjem a fülvédőt, de önök is beláthatják, hogy most már nem tehetem. A füleim ezalatt úgy összefagytak, hogy azon se csodálkoztam volna, ha pengve a lábaim elé hullanak. Megrántottam a fejemet, abban reménykedve, hogy a sapka a homlokomba csúszik és egy hangyányit betakarja szerencsétlen füleimet, vagy legalábbis azt, ami még megmaradt belőlük.- Mit mond? - kérdezte a főnök.- Semmit, csak a belső gondolataimnak bólogatok - mondtam, és ismét összerándultam. Ez a tetves autóbusz is ugyan mikor jön végre? Persze megtehettem volna, hogy a főnök hasához támasztom a fejemet és ilyenformán mélyebbre húzhatnám a-sapkát, ezután azonban aligha számíthatnék előléptetésre. Túrj, bűvöltem magam, de lehetetlen volt tovább tűrnöm. A főnök mondott valamit, de én nem hallottam, mert gondolatban a füleimtől búcsúztam, amelyek annyi éven át becsülettel és hűségesen szolgáltak. Forgatni kezdtem a fejemet, hogy belecsavarodjak abba a fránya sapkába.- Hogyan? - kiáltott fel a főnök. - Maga talán nem ért ezzel egyet?- Igen, maga. Szóval egyetért vagy nem ért egyet? Tulajdonképpen jó volna tudni, mit kérdezeti, gondoltam. Azt azonban mégsem válthattam be, hogy nem figyelek arra, amit mond, és azért tekergetem a nyakam, hogy a sapkát egy kicsit mélyebbre húzzam a homlokomba.- Nem, főnök elvtárs, ezzel sehogy sem tudok egyetérteni - jelentettem ki keményen, és egy görcsös mozdulattal még egyszer megkíséreltem becsavarni a fejemet a sapkába. Különben erre már nem is volt olyan nagy szükségem, minthogy már rég nem voltak füleim.- Nos, ahogy akarja - szólt szárazon a főnök -, pedig én abszolút biztos voltam benne, hogy maga képes lesz megbirkózni a tervosztályvezetői beosztással!. . Mongolból fordította: Zahemszky László A NAGY ÖTLET- Hogy lehet az, hogy neked mindig van pénzed? - kérdi egy nő a legjobb barátnőjét. - Pedig tudtommal a férjed kifejezetten fukar alak!- Nagyon egyszerű. Ha pénzre van szükségem, veszekedést provokálok, mire ő gorombáskodni kezd, mire én sértődötten azt mondom, hogy akkor hazautazom a mamához, mire ő rögtön ad néhány százast útiköltségre Miroslav Motycík rajza
