Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-10-23 / 42. szám

/ * y MÉHES GYÖRGY Szekeres Ábrahám Szekeres Ábrahám nevét nem je­gyezte fel a történelem, de ha ré- ges-régi időkről faggatod az örege­ket a Nyárád menti falvakban, min­dig akad valaki, aki visszaemlékezik arra, hogy öregapjának az apja ke- , nyeres pajtása volt Szekeres Ábra­hámnak. Nem is Így hívták egyébként, csák azért ragadt reá ez a név, mert hadi fuvarosként örökké úton volt fakó szekerével. A negyvennyolcas szabadság- harc idején történt. Nem kisebb em­bernek volt a személyes futárja, mint Bem tábornoknak, a lengyel sza­badsághősnek, kit székely katonái csak így neveztek: Bem apó. Cingár, csatákban összeszabdalt testű férfi volt Bem apó, de acélos lelkű, igaz forradalmár és lángeszű hadvezér. Katonái imádták. Egyik este odasétált egy tábortűzhöz, ahol legalább félszázan gyűltek össze.- Mi történik itt?- Van itt egy vitéz, bizonyos Sze­keres Ábrahám, akinek csodálatos emlékezőtehetsége van. Most olvas­tak fel neki egy egész oldalt a hadiúj­ságból, és azt ő már szóról szóra felmondta, előbb elölről hátra, aztán visszafelé. Egyetlen betűnyit sem tévedett. Bem apó szívott egyet a pipá­jából.- Még ma este jelentkezzék ná­lam az a legény. Hát légény épp nem volt, inkább korosnak látszott, deresedö holló­szárny formájú bajuszával. Bem apó szúrós tekintettel vizs- gálgatta az emberét. Ábrahám állta.- Olvasni tud? - kérdezte Bem apó franciául a segédtisztjétől, aki a világszabadságért harcolta mi föl­dünkön: magyarul ugyanis nem tu­dott.- Tudok.- Olvassa fel ezt. Hosszú, részletes hadijelentés volt, tele idegen katonai kifejezések­kel. Három teljes oldal.- Elolvastam.- Próbálja elmondani. Szekeres Ábrahám lehunyta a szemét, aztán szaporán mondani kezdte a szöveget. A szárnysegéd ellenőrizte a papirosról.- Szóról szóra... A tábornok elgondolkodott. Ez az ember kincset ér. Sehogy sem tudja az ellenséges vonalakon keresMI eljuttatni jelentéseit a főparancsnok­ságra. Futárait elfogják, postaga­lambjait lelövöldözik. No, majd Áb­rahám. ..- Holnap reggel legyen útra ké­szen. Szekeres Ábrahám összevágta bokáját, s ment aludni. Másnap reg­gel átolvasta kétszer a hivatalos ok­mányokat, aztán megrakta a szeke­rét szalmával, közéjük ültetett egy halom köröndi cserépedényt, aztán felkapott a szekérre. Persze, útköz­ben számtalanszor megmotozták, minden cserépbe beleszimatoltak, egy helyen világ csúfjára még a fejét is leborotválták, hogy vajon nincs-e odaírva valami titkos üzenet. Per­sze, semmit sem találtak, s útnak eresztették a jámbor vándorszeke­rest, aki bolond módra ilyen háborús időkben akarja eladni a cserepeit. így vitte-hozta a titkos jelentése­ket csodálatos emlékezőtehetségé­vel ez a székely vitéz az ellenséges vonalakon keresztül. Nagy szolgálatot tett Bem tábor­noknak, s úgy mesélik, hogy még Petőfi is parolázott vele. Alighanem ez volt a legnagyobb kitüntetése. Mi lett vele a háború után, elbúj- dosott Törökországba Bemmel, vagy elveszett az utolsó csatában, mint Petőfi, senki sem tudja már. Csak a híre maradt fenn, amit most, íme papirosra is feljegyeztem. Kancsal rímek Hű de falánk ez a ruca, Csak úgy fogy a kukoruca. Rettentően lusta, Ez a futbalusta. Most csípett egy bögöly meg, Lacsaptam rá: bögölj meg! Megy a hajó, irány Észak, Dalolnak a tengerészak. 'SSSßSSSSSSffMSJrSSfMSSjm’SJ'MSSfSSM EGY ORSZÁG - EGY VICC Skócia Glasgowban élt négy testvér. Szegények voltak, mint a templom egere. Az egyik elhatározta, hogy elhajózik a tengeren túlra, hátha ott jóbbra fordul a sorsa, és talán még pénzt is gyűjthet. Telt-múlt az idó, s miután már vagy húsz évig élt külföldön, elhatározta, hogy vissza­tér hazájába. Levélben arra kérte testvéreit, hogy jöjjenek ki elé a pá­lyaudvarra. A pályaudvaron három öregem­ber álldogált, földig érő, ősz szakál­lal. A külföldre szakadt skót eleinte föl sem ismerte testvéreit. Azt hitte, hogy idegenek.- Áruljátok mái el végre, miért növesztettétek meg mindhárman a szakáliatokat?- Miért? - felelték szinte egyszer­re. - Hát nem emlékszel? Magaddal vitted a borotvát! 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSS. Orosz népköltészet Gólya Szervusz, gólya, hogyan élsz? Aj, gólya, szervusz, mondd, hogyan élsz? Olyan jó, hogy megjöttél, Milyen jó, jaj, hogy megjöttél! Nálunk lakjál, gólya, Aj, minálunk lakjál, gólya! Hársfánkon van a fészked, Itt van a hársfánkon a fészked. Gólya, gólya, roppant fagy volt nálunk, Aj gólya, nagy-nagy, oly nagy volt a fagy! Hársfánk a kertben megfagyott, Hársfánk a kertben bizony megfagyott. Hol alszik a napocska? Hol alszik a napocska? Nagyanyó ágyában. Ki az az anyóka? A nagy kerek égbolt. S mivel takarózik? Bárányfelhőcskével. S ki takarja ót be? Szélnagyapóka. Kulcsár Ferenc fordításai Gondolkodom, tehát... SZÓALKOTÁS Az ábrán látható betűkből képezz öt-, négy- és hárombetűs szavakat!-----------------------------------------*------------------------------> ME GFEJTÉS Az október 9-i számunkban közölt feladatok megfejté­se: 5; A - hét. Nyertesek: Klárik Csilla, Várhosszúrét (Krasnohorská Dlhá Lúka); Kontor Péter, Dunaszerda- hely (Dunajská Streda): Szabó Edit, Nagymegyer (Calo- vo); Burkus Mária, Kassa (Kosice); Gróf Rozália, Király­rév (Králov Brod). Az első oszlop betűiből elve­szünk egyet, ezt írjuk az utolsóba, a maradékból képezzük a máso­dik oszlopot. Az első két oszlop meghatározásait megadjuk so­ronként, a harmadik oszlopban pedig egy hétköznapi fogalom van elrejtve. Vízszintesen: 1. Tapad - a 13 vér­tanú városa, 2. Hosszabb ideig termő növény - csont tartalma, 3. Ilyen növény pl. a kukorica - rizs­ből, kölesből készül, 4. Versfara­gó - ...-hatol, 5. Szovjet - ipari növény, 6. Marhabendő - régen tetőfedésre használták, 7. Gyü­mölcsöt szárít - nem szoros, 8. Cégtábla - állattenyésztő birtok. Szószámtan 1 2 3 4 5 6 7 8 =­— Amint azt már egy korábbi alkalommal említettem - a ma­gyar kocsi szekérről tudósító hír­adások és követi jelentések igencsak felkeltették az uralko­dók és a föurak érdeklődését, megmozgatták a képzeletüket. Szinte egy sem akadt közöttük, aki ne szeretett volna birtokolni ilyen csodálatos járművet. A do­log azonban nem ment simán, hiszen a magyar mesteremberek tudományát sokáig nem tudták utánozni, Magyarországról ko­csit „importálni“ pedig egyre ne­hezebb volt, mert a zűrzavaros belpolitikai helyzet és a törökök előrenyomulása ezt lépten-nyo- mon akadályozta. A külföldre el­jutó példányokat eleinte jól-rosz- szul lemásolták, s csak a XVI. század derekán sikerült ezen a téren a külföldi mesterembe­reknek előbbre lépniük. Ekkor jelennek meg az első hintóra emlékeztető jármüvek, amelyek kényelem dolgában ter­mészetesen még nem veteked­hetnek későbbi leszármazottaik­kal, de tény, hogy az ormótla­nabbnak tűnő szekereknél ké­nyelmesebben lehetett rajtuk utazni. Mivel az útviszonyok to­vábbra is borzalmasak voltak - feljegyezték például, hogy egy szolga akkor lelte halálát, amikor belepottyant az utat csúfító mély gödörbe érthető, hogy az elő­kelő uraságok a lehető legna­gyobb kényelemben szerették volna megtenni az utat. A kátyúk leküzdésére hatalmas rőzsekö- tegeket is a kocsira kötöttek, hogy szükség esetén a kerék alá dugják őket. De nemcsak a fö­urak, hanem az alacsonyabb rangúak sem lelkesedtek az uta­zás viszontagságaiért, így aztán nemegyszer az is megesett, hogy a hadba szólított alacso­nyabb rangú nemesek nem ló­háton, hanem kocsin érkeztek a csatatérre. Nem csoda, ha ilyen kényelemszeretet láttán némelyek már amiatt füstölög­tek, hogy az emberek ellustul­nak, és azt követelték az uralko­dótól, hogy rendelettel szabá­lyozza, ki, mikor és milyen ko­csin utazhat. A hintók külalakja egyre elő­kelőbb lett; a fát drága anyagok­kal: arannyal, ezüsttel, selyem­mel fedték be. A francia királyi család tagjainak kiváltsága volt, hogy a díszkocsit borító takarót odaszegelhették a fához, mások csak ráboríthatták. A királyi hin­tóba csak olyan személy szállha­tott be, aki háromszáz évre visz- szamenőleg igazolni tudta ne­mesi származását. Németor­szágban még azt is előírták, hogy a nemesek csak négy, a grófok és hercegek hat lovat fogathatnak be a hintó elé. Nyolclovas hintája csak a király­nak vagy az uralkodó hercegnek lehetett. 1683-ban egy birodalmi gyűlést azért nem tudtak meg­tartani, mert képtelenek voltak megegyezni abban, hogy a biro­dalmi grófok négy- vagy hatlo­vas hintóbán utazzanak-e a gyű­lés színhelyére. A hintó egyébként nem lehe­tett olcsó mulatság, még a kirá­lyok is meggondolták, hány hin­tájuk legyen. Legalábbis erre utal az a levél, amelyben IV. Henrik francia király mente­geti magát gyengélkedő minisz­tere, Sully előtt, mert nem láto­gathatta meg öt betegágyánál. Az ok: nem volt éppen kéznél a hintó, mert a Királyné már ko­rábban kikocsikázott. A királynak egyébként a hintóval a későbbi­ekben is meggyűlt a baja. 1606- ban a Szajna egyik gázlóján sze­retett volna átkelni - a rossznyel­vek szerint épp valamelyik sze­retőjéhez igyekezett -, de a lo­vak megbokrosodtak és felborí­tották a folyó közepén a hintót. A királynak az ijedtségen kívül nem esett komolyabb baja. Ugyanezt nem mondhatta el ma­gáról négy esztendővel később: hintája épp valamelyik szűk és sötét párizsi utcában haladt, amikor beszállt a kocsiba Fran­cois Ravaillac, egyike a spanyol király - IV. Henrik örökös ellen­sége - ügynökeinek és mellbe szúrta a meglepett királyt, aki a sebesülésbe bele is halt. Az eseményt számos rajzon megö­rökítették, de jellemző a korabeli viszonyokra, hogy ahány rajz és metszet, annyiféle kocsi és hintó látható rajtuk. A hintókban természetesen nemcsak ilyen tragikus esemé­nyek játszódtak le. A XVII. szá­zad második felében Párizsban sok előkelő uraság az elfátyolo­zott hintóbán intézte a szerelmi ügyeit. Hiába, az élet már csak ilyen. LACZA TIHAMÉR 1 a i i i i i 9 I I t I ■ I 1 I I I ÚJSZ 18 1987.X. • Ilyen hintóbán utaztak Angliában a XVII. században (Gyökeres György fotoreprodukcíója) . — --- • ~ ---= == = = = ==T - r=T• 7 £ r =T^= = í-= = =*= í r ="s ='='5 r r = r = ==== = = = = ~ = -.=i^===i.=i = 16. Királygyilkosság a hintóbán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom