Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-10-23 / 42. szám
i it' * «szú 15 K evés ország áll ilyen régóta a közvélemény figyelmének középpontjában, mint Afganisztán. Történelme a függetlenségért és szabadságért vívott küzdelmek krónikája, az előző évszázadokban a perzsák, arabok, mongolok, törökök uralma alá került, majd pedig a brit gyarmatosítókkal szemben kellett védenie függetlenségét. AZ ÁPRILISI FORRADALOM ÉS EREDMÉNYEI Történelmi jelentőségű esemény volt 1965-ben az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt megalakítása. A párt vezető szerepet játszott az 1978-as áprilisi forradalom győzelmében, amely új fejezetet nyitott az ország társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődésében. A forradalom fő célul tűzte ki egy olyan társadalom felépítését, amelyben megszűnik az ember ember által való kizsákmányolása, biztosítják az állampolgárok egyenlőségét, jogait, tekintet nélkül nemzetiségi, szociális és vallási hovatartozásukra. Ezeket a célokat a társadalom különböző rétegeinek nagyobbik része teljes mértékben támogatja. Az ANDP azonnal hozzálátott a haladó változások gyakorlati végrehajtásához. Tudjuk, esetenként elhamarkodottan, a realitások figyelembe vétele nélkül, hiszen az ígéretesnek induló folyamat megszakadt: az Amin vezette csoport ragadta magához a hatalmat, a felületes reformkísérletek, a kispolgári, nacionalista elemek széthúzó politikájának következményeként egyre terebélyesedett a fegyveres ellenállás. A párt korábban háttérbe szorított, Babrak Karmai vezette szárnya tarthatatlannak ítélte a helyzetet, s a forradalom megmentése érdekében kért segítséget a Szovjetuniótól. Hafizullah Amint a forradalmi bíróság az afgán nép ellen elkövetett bűntettekben bűnösnek találta és halálra ítélte. Az ítéletet végrehajtották. Az ANDP, s az új kormány hozzálátott az Amin-klikk által okozott károk felszámolásához, erősíteni kellett a párt szervezeti és eszmei egységét is. Mindezt rendkívül bonyolult körülmények közepette, hiszen az imperialista erők, az USA-val az élen, hadüzenet nélküli háborút folytatnak a ország ellen. A belső helyzet, ha lehet, még összetettebb: fejletlen a gazdaság, figyelembe kell venni a társadalmi, nemzetiségi, törzsi, vallási sokrétűséget, érdekellentéteket, a hagyományokhoz való erős kötődést, s azt, hogy a lakosság döntő hányada írástudatlan. Az afgán gazdaság előtt egy egész sor új feladat áll. Minden nehézség ellenére is jelentős előrelépést tud felmutatni a forradalom előtti helyzethez viszonyítva. Tehát 1978 áprilisa óta 80 ipari üzem épült, a villamosenergia-termelés másfél- szeresére nőtt, az építőanyagok termelése ötször, az áruszállítás terjedelme tízszer lett nagyobb. Folytatódik a földreform, s az ország klimatikus viszonyai miatt szükséges öntözőrendszerek kiépítése, erre az utóbbi öt esztendőben 4 milliárd af- gánit fordítottak. A gazdasági eredmények lehetővé tették egy egész sor, a lakosság életszínvonalának emelését célzó intézkedés bevezetését. Állandóan bővül az ingyenes egészségügyi ellátás hálózata, ma már 80 százalékkal több a kórházi ágyak és 40 százalékkal az orvosok száma. Kulcsfontosságú feladat az írás- tudatlanság felszámolása, e nélkül elképzelhetetlen az ország további fejlődése. E célt szolgálja a népi iskolai rendszer. Az emberek megértik, hogy a tudásra épp olyan szükségük van, mint a katonának a fegyverére. Szó szerint és átvitt értelemben is, hiszen napjainkban többfrontos harc folyik. A forradalom győzelme óta eltelt kilenc év alatt másfél millió ember tanult meg írni és olvasni. -A városokban, falvakban folyó felnőttoktatás mellett fejlesztik az összes iskolatípust, az utóbbi években közel ötszáz iskola épült, a tanítás a különböző nemzetiségek nyelvén folyik. A kabuli egyetemen három új tanszéket nyitottak, megalakították a tudományos akadémiát, létrehozták a művészeti alkotószövetségeket. Jelenleg 38 napilap és 40 folyóirat jelenik meg az országban, ezek közül a legjelentősebb a párt központi sajtóorgánuma, a Hakikate In- kilábe Saur (Az áprilisi forradalom igazsága), amely a mi központi pártlapjainkkal is szoros kapcsolatot tart fenn. A Bahtar hírügynökség a világ negyvenöt hírügynökségéhez továbbítja információit Afganisztán életéről, az afgán rádió és televízió a szocialista országok - főleg hazánk és az NDK - segítségével épült ki. Csak néhányat soroltam fel azon eredmények közül, amelyek hozzájárultak a lakosság anyagi, kulturális és műveltségi színvonalának emeléséhez. S mindez még szembetűnőbb lehetne, ha a demokratikus változásokat fékezni kívánó külső erők nem avatkoznának be az ország ügyeibe. Az imperialista államok, az Egyesült Államokkal az élen, a gazdasági diszkrimináció politikáját a pakisztáni és iráni területeken állomásozó ellenforradalmi bandák fegyveres akcióival kapcsolják össze, a durva nyomás legkemé• Törzsi vezetők gyűlése Kabulban nyebb formáit alkalmazzák a kabuli vezetés ellen. A VALÓSÁG ELFERDÍTÉSE Afganisztán szemléltető példa arra, ahogyan a lélektani hadviselés és az ideológiai diverzió kombinált módszereit alkalmazzák, amelyek egyébként a valóság falzifikálására, féligazságokra, hazugságokra, meghamisított információkra, sztereotípiákra és rágalmazásokra épülnek. Főleg 1979 decembere, az afgán kormány kérésére történt szovjet segítségnyújtás után döntött meg ebben minden rekordot a burzsoá propaganda. Példaként lehet említeni „szenzációs" híreiket arról, hogy a szovjet katonák vegyi fegyvereket alkalmaztak, pedig a valóságban a dusman bandák használtak ilyeneket és más vegyi anyagokat, amelyekkel a kutak százait mérgezték meg. Mindez megfigyelhető azon a mechanizmuson is, ahogyan a nyugati újságírók az Afganisztánról szóló információkat beszerzik és tálalják. A lényeg: rendszeresen terjesztik a valótlan híreket, közben a lapok megpróbálják ezeket úgy közölni, mintha igaz, leellenőrzött és objektív információk lennének, mintha szavahihető forrásokból szerezték volna őket. Az úgynevezett bazári híreket részesítik előnyben, ami abból áll, hogy a bazári árusoktól vagy pl. taxisofőröktől próbálnak híreket szerezni néhány afgáni, vagyis a szokásos baksis fejében. S az így kapott „információkat“ aztán kellő átgyúrás után továbbítják lapjuknak. HAGYOMÁNYOS BARÁTSÁG Az afgán vezetés kitartóan arra törekszik, hogy a helyzetet politikai úton rendezzék. A Forradalmi Tanács nyilatkozatai, s a párt központi bizottsága 16. ülésének dokumentumai is aláhúzzák: Kabul külpolitikája a világbéke szilárdítására, a sokoldalú nemzetközi együttműködés fejlesztésére irányul az aktív el nem kötelezettség alapján, továbbá a jószomszédi, kölcsönösen előnyös kapcsolatok kiépítésére. Számos kezdeményezéssel állt elő a helyzet rendezése érdekében a Pakisztánnal folytatott közvetett genfi tárgyalásokon, s ennek eredményeként az utóbbi hónapokban már ha lassan is, de körvonalazódik a megoldás lehetősége. Az afgán vezetés realista irányvonalának egyre nagyobb a nemzetközi visszhangja, ami az ország presztízsét is növeli. Afganisztán jelenleg csaknem száz állammal, valamint 135 kommunista és munkáspárttal tart fenn kapcsolatokat. Aktívan lép fel az olyan nemzetközi szervezetekben, mint az ENSZ, a Béke-világtanács és az Afroázsiai Szolidaritási Szervezet. Kabul számára elsőrendű fontosságú a Szovjetunióhoz fűződő barátság, ennek egyrészt gazdag történelmi hagyományai vannak, másrészt pedig az új társadalom felépítésének távlatai is szükségessé teszik. Ez az őszinte barátság Afganisztán területi szuverenitásának is garanciája, amit még hangsúlyosabbá tesz az a tény, hogy az áprilisi forradalom után a tőkés országok és egyes nemzetközi szervezetek is leállították a gazdasági és műszaki segítséget. A Szovjetunió más szocialista országokkal együtt ebben a helyzetben nyújtott segítséget a legégetőbb kérdések megoldásához. Jelenleg több mint kétszáz gazdaságfejlesztési program megvalósításához nyújt a Szovjetunió támogatást. Meg kell még jegyezni, rendkívül fontos az a segítség, amellyel a Szovjetunió az állami szektor kiépítéséhez járul hozzá. Jelenleg pedig az állami szektor adja az ipari termelés háromnegyedét, s éppen ezért gyakran ezek az objektumok válnak az ellenforradalmárok akcióinak célpontjává. HADÜZENET NÉLKÜLI HÁBORÚ Főleg pakisztáni területekről folytatják az ország elleni hadüzenet nélküli háborút. A határ menti Pesa- varban hozták létre központjukat az ellenforradalmárok, ahol egymásra találtak a kormányellenes politikai és fegyveres csoportok. A különböző emigráns szervezetek az ADK elleni gyűlölet mellett még egy dolog köti össze: a lehető legtöbbet szeretnének megszerezni a külföldi segítségből, s a dollárinjekciók jelentős részét az egyes csoportok vezetői vágják zsebre. így például Hekma- tár, a Hezbe Iszlámi vezetője egy szállítási vállalat tulajdonosa lett, s a hasonló példák tucatjait lehetne még sorolni. A bandafönökök gazdagsága kirívó ellentétben van a Pakisztánban élő afgán menekültek tömegeinek nyomorával, azokéval, akik az ellenséges propaganda hatására vagy pedig az Amin-klikk erőszakossága miatt hagyták el az országot. Az afgán banditák másik támasza Irán. Annak ellenére, hogy hatalmas gondokkal küzd az Irakkal folytatott, hosszú évek óta tartó értelmetlen háború miatt, kiképzőtáborokat létesített a saját területén. Ezekben főleg azok a síita fanatikusok verbuválódtak össze, akik Afganisztánt valamilyen (iráni mintájú) iszlám köztársasággá szeretnék változtatni. (Itt kell megjegyezni, hogy az új alkotmány tervezete az afgán nép vallásának ismeri el az iszlámot, ami ugyancsak jelzi, mennyire komolyan veszi a kabuli vezetés a nemzeti megbékélést célzó politika megvalósítását.) Amikor Afganisztánban jártam, meggyőződtem arról, hogy az ellenforradalmároknak szállított fegyvereket nemcsak a katonasággal folytatott harcban használják. Állandósultak a polgári lakosság elleni terrorista akciók: ártatlan áldozatok sírjainak ezrei, elpusztított iskolák, kórházak, középületek, földműves-szövetkezetek tanúsították ezt. S az áldozatok száma tovább nő, hiszen az USA korszerű fegyverekkel, például Stinger típusú légvédelmi rakétákkal szereli fel az ellenforradalmárokat. Ennek következtében gyarapodik a lelőtt polgári repülőgépek, a bombamerényietek száma, mint amilyen például e hónap nyolcadikén volt Kabul központjában. Csak ennél az egy pokolgépes merényletnél huszonheten haltak meg, s harmincöt embert szállítottak súlyos sérülésekkel kórházba A gyilkolás és pusztítás korszerű eszközeit olyanok kezébe adták, akik gyakran írni- olvasni sem tudnak. Például a Time hetilap is beszámolt olyan esetről hogy az afgán hadsereg mozgását amerikai kémholdak figyelték, s az adatokat aztán az ellenforradalmárok rendelkezésére bocsátották. A NEMZETI MEGBÉKÉLÉS FOLYAMATA A helyzet normalizálását célzó kitartó erőfeszítések keretében a kabuli vezetés az idén is jószándékú gesztusok egész sorát tette annak érdekében, hogy helyreállítsa az országban a rendet-és a nyugalmat. Kezdte január 15-tel, a nemzeti megbékélés politikájának, az egyoldalú tűzszünetnek a meghirdetésével, így adva lehetőséget mindenkinek, beleértve az ellenzéki erők képviselőit is, hogy részt vegyenek az ország békéjének felújításában, a testvérháború befejezésében. E célt szolgálta a májusban meghirdetett amnesztia is. Nadzsibullah, a párt főtitkára még az év elején megfogalmazta az alapelvet: megbékélést kívánnak mindazokkal az erőkkel - tekintet nélkül a korábbi magatartásukra, nézeteikre, politikai hovatartozásukra - amelyek úgy döntöttek, hogy becsületesen közreműködnek az afgán társadalom haladó átalakításában, az ország fejlődése érdekében. Számukra biztosítják az egyenjogú részvételt a politikai és társadalmi életben. Jelenleg 1300 helyi megbékélési bizottságban több mint 6000 volt ellenzéki is dolgozik. E bizottságokban minden réteg képviselői megtalálhatók: munkások, parasztok, értelmiségiek, az iszlám papság, a nemzeti burzsoázia, valamint a különböző nemzetiségek, törzsek tagjai. E politika meghozta első gyümölcseit. Mind többen térnek vissza a menekültek közül - eddig hozzávetőleg százezren - s kapcsolódnak be a munkába. A fegyveres csoportok tagjai közül pedig több mint 30 ezren éltek az amnesztiával, s tették le a fegyvert. Jelentős részük azonban még mindig elutasítja a megbékélést. Megfigyelők szerint lényegében hét fő fegyveres csoportra tagolódik a „kemény ellenzék“. Tény az, hogy csak azért tudják folytatni katonai akcióikat, mert kívülről állandóan kapják az anyagi támogatást, utánpótlást, és a korszerű fegyvereket. Ezért az afganisztáni helyzet rendezésének legfontosabb külső feltétele, hogy Pakisztán ne adjon otthont e fegyvereseknek, s szüntessék meg a külső beavatkozást az ország ügyeibe, vagyis hagyjanak fel az ellenforradalmárok támogatásával. A belső feltételek megteremtése érdekében a kabuli vezetés mindent megtesz a nemzeti megbékélési politika keretében. A kettő természetesen szorosan összefügg, a külső beavatkozás a belső feltételek létrehozását is nehezíti. Ezt az összefüggést is figyelembe kell venni, amikor arról beszélünk, hogy a szovjet katonák hazatérésének is fontos feltétele a külső beavatkozás megszüntetése, valamint nemzetközi garanciák kellenek arra vonatkozóan, hogy a beavatkozást később sem újítják fel. Tehát amikor Afganisztánban a haladó változások eredményeiről beszélünk, látnunk kell, hogy ezek még szembetűnőbbek lennének, ha a külső és belső ellenzék nem törekedne ennek a folyamatnak a megállítására. Van egy közmondás, amely valahogy úgy hangzik, hogy keserű a türelem, de édes a gyümölcse. Az afgán vezetés és a nép bízik ennek az igazában. JOZEF BORÍSEK • Elfogott ellenforradalmárok (Archív felvételek)
