Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-10-23 / 42. szám
Világnézet - tudatosság - átalakítás A gyakorlati gazdasági feladatok megoldása a szocializmusban elképzelhetetlen az emberek tudatos kezdeményezése és cselekvő részvétele nélkül. Ez a megállapítás ma, a szocializmus jövője szempontjából történelmileg döntő szakaszában érvényesebb, mint korábban bármikor. Ezt az elméleti tényt tükrözi az a helyes politikai felismerés is, amely az eddiginél egyértelműbben és sürgető társadalmi követelményként emeli ki az emberi tényező jelentőségét, az egyén szellemi életének, autonóm gazdagságának fokozottabb bekapcsolását a szocializmus társadalmi-gazdasági lehetőségeinek és erőforrásainak intenzívebb kihasználásába. Hadd utaljunk itt mindenekelőtt az SZKP XXVII. kongresszusán elhangzott állásfoglalásokra és arra a fokozott társadalmi aktivitásra, szellemi pezsgésre, amely a szovjet kommunisták múlt évi februári tanácskozását követően a Szovjetunióban ma meghatározó. Az emberi tényező jelentősége felismerésének fontos jelentősége volt a CSKP XVII. kongresszusa irányvonalának kidolgozásában és az ezt követő, a gazdasági mechanizmus átalakítására irányuló, konkrét társadalmi és politikai folyamatokban. Ezek eredményei közül az eltelt másfél évben talán a legfontosabb a gazdasági mechanizmus átalakításának alapelveit megfogalmazó dokumentum kidolgozása volt, és a jelenleg folyó új vállalati törvénytervezet nyilvános vitája. A SZUBJEKTÍV TÉNYEZÓ SZEREPE Pártunk XVII. kongresszusán - a társadalmi és gazdasági fejlődés felgyorsításának stratégiái fontossága mellett és az ezzel kapcsolatos feladatok részletes elemzésével szoros összefüggésben - nagy hangsúlyt kapott az ideológiai munka hatékonyságának elmélyítését, a gyakorlati élettel való kapcsolatának intenzívebbé tételét célzó követelmény. Ez természetes is, hiszen a társadalom anyagi, gazdasági élete mindig állandó kölcsönhatásban van szellemi életével; és ugyanez érvényes az egyének mindennapi gyakorlati termelő tevékenysége és tudati, szellemi élete kölcsönös kapcsolatára is. A szükséges társadalmi és gazdasági váltásnak, a társadalmi és gazdasági fejlesztés új, a XVII. kongresszuson megfogalmazott s azóta részletesebben is megismert stratégiai irányvonalának gyakorlati megvalósítása éppen ezért nem jelenthet pusztán gazdasági programot, hanem szükségképpen feltételezi az új körülményekhez újszerűén viszonyuló gondolkodás- módért, a társadalom szellemi életének egészét átfogó változásokért indított küzdelmet is. Gyökeres szemléletváltozást igénylő, meglevő tudati állapotokat érzékenyen érintő döntések kényszere a gondolkodó ember számára, bizonyos pontokon, szükségessé teszi saját társadalmi összefüggéseinek újragondolását; ennek mikéntje, tehát az a mód, ahogyan a valóságos viszonyok tudati feldolgozása során kialakított válaszok létrejönnek, megfogalmazódnak, a maga gondolatitudati közegében általában világnézeti álláspontokat is takar, illetve fed fel. Nyilvánvaló, hogy a világnézet ily módon jelentős szerepet játszik mind az egyéni, mind a társadalmi tudat alakításában, és ezen keresztül jelen van a cselekvésben, hat az emberek gyakorlati magatartására. A szubjektív tényezőnek egyre nagyobb jelentősége van a szocializmus építésében, a társadalmi fejlődés újszerű feltételeinek tudatos kialakításában. Ebből következik, hogy megnövekszik a világnézet közvetítő szerepének a fontossága, mint a tudatos létezésnek és cselekvésnek olyan eleme, amely folyamatos szembesítésre késztet önmagunkkal, külső és belső társadalmi környezetünkkel. Egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy a társadalmi és gazdasági fejlődés felgyorsításának üteme minden korábbihoz képest jobban fog függeni attól, hogy a társadalmi fejlődés objektív dialektikája mennyire képes majd teret biztosítani e követelmény érvényesülésének. Vagyis: az egyének intellektuális, szellemi képességei, erkölcsi, magatartásbeli tulajdonságai oly módon bontakozhassanak ki, hogy mindinkább a marxista-leninista világnézet váljék szellemi életünk közvetítő és integráló elemévé mind az egyén életében, mind a társadalom szellemi élete egészének a szintjén. A VILÁGNÉZET - TÁRSADALOMPSZICHIKAI TÉNYEZŐ Magától adódik a kérdés, mi módon képes a világnézet ténylegesen és hatékonyan befolyásolni a mindennapi gyakorlati cselekvés irányát, következetes ragaszkodását az adott társadalmi célok megvalósításához. Tapasztalatból tudjuk, hogy egy adott világnézeti rendszer - még ha tudományos világnézetről van is szó - elsajátítása pusztán az ismeretszerzés szintjén távolról sem azonos annak gyakorlati alkalmazásával az életmódban, a (társadalmi) valósághoz való konkrét mindennapos viszonyulásban, s általában az egyén társadalmi létezésmódjában. A világnézet a társadalom szellemi életének összetett, sokrétűen meghatározott, következésképpen tartalmát és funkcióit tekintve többféle megközelítést igénylő alkotóeleme. Noha épp úgy, mint bármely más tudati jelenséget, végső soron ezt is a társadalom anyagi élete, mindenekelőtt gazdasági szerkezete határozza meg, kialakulására és főleg belső, tartalmi felépítésére különböző mértékben, közvetve vagy közvetlenül hatnak a társadalmi tudat egyéb összetevői, a politikai és az ideológiai felépítménynek az adott társadalom osztályszerkezetét, belső erőviszonyait tükröző és látszólag az anyagi termelés s a gazdasági alap fölött „lebegő“ rendszere is: elsősorban a politikai és a jogrendszer, az erkölcsi tudat, a tudományos megismerés, a vallásos tudat és egyebek. Ebből kiindulva szokták a világnézetet úgy jellemezni, hogy ez a világra, a társadalomra és az embernek benne elfoglalt helyére vonatkozó általános fogalmak, nézetek, elképzelések összessége, olyan rendszer, melynek szerkezetét mindenekelőtt politikai, ideológiai, erkölcsi, tudományos, esetleg vallásos nézetek alkotják. Ebből a szempontból a világnézet valójában kognitív módon, ismeretszerzés, tanulás útján elsajátítható ismeretek összességét jelentené. Csakhogy ez a megközelítés a világnézetnek csak az egyik megjelenési módját fedi fel. Ebből a szempontból egy adott világnézetet vagy a hozzá tartozó elképzelést a bizonyítás lehetőségeinek egy történelmileg és társadalmilag behatárolt keretén belül minősíthetjük igaznak vagy hamisnak. Túlságosan leszűkítenénk a világnézet fogalmát, ha ezen a még oly fontos megközelítési módján túl nem vennénk észre másik, legalább ennyire lényeges, a gyakorlati cselekvésre közvetlenebb hatással lévő sajátosságát. Szociológiai értelemben és a társadalom életének egészében elfoglalt helyét tekintve a világnézet szerepe túlmegy a bele tartozó ismeretek megszerzésének, racionális megértésének vagy akár a velük való absztrakt, formális-elméleti azonosulásnak a szintjén: olyan társadalompszichikai tényezőt képvisel, amely egyének és társadalmi csoportok mindennapi tudásának integráns része, ezek belső meggyőződését fejezi ki. Mint társadalompszichikai tényező a világnézet érzelmi, különösen pedig alternatív, választásra kényszerítő helyzetekben, értékmeghatározó és magatartást motiváló, s mindezt együttvéve tehát cselekvésre késztető elkötelezettséget hordoz. Ily módon közvetlen szerepe van a konkrét tettekben megnyilvánuló gyakorlati állásfoglalások, igenlő vagy éppenséggel elutasító magatartások kialakításában. A VILÁGNÉZET MINT MEGGYŐZŐDÉS ÉS TUDATOSSÁG Világnézeti kérdésekkel az ember mint társadalmi lény tudati fejlettségének, szellemi gazdagságának ilyen vagy olyan fokán, valamilyen formában mindenképpen szembesül, akár a mindennapi tudat síkján, köznapi dolgai közepette, akár elméleti-filozófiai szinten kidolgozott világnézeti rendszer formájában. E tudati formák mindegyike - legyen szó akár a tapasztalattal közvetlenebb kapcsolatban levő mindennapi tudatról, vagy egy, az elméleti gondolkodás által létrehozott elvontabb szintézisről -, végső soron ugyanazt a természeti és társadalmi valóságot tükrözi vissza. Az objektív valóságnak ez a „leképzése“ eltérő módon és a valóság más-más rétegeinek különböző A Kladnái Egyesült Acélművek gyártelepének közelében megkezdték egy új autóroncs-zúzógép komplex próbaüzemeltetését. A képen Jaroslav Kral (jobboldalt) és Antonin Procházka a fémzúzalékot vizsgálja. irányú közvetítésével történik a mindennapi, illetve az elméleti tudat síkján. Egyéni világnézetről szólva leginkább a mindennapi tudat fontos részét képező életfelfogásra gondolunk, amelyet az emberben különböző objektív és szubjektív, közvetlenül vagy közvetve ható tényezők alakítanak ki; ezek közé tartoznak közvetlenül az egyéni élet külső társadalmi feltételei, az emberek vélt vagy valós érdekei, szükségletei ugyanúgy, mint a jórészt közvetett - a társadalmi élet komplex egészéből kiinduló - spontán, illetve intézményesen szervezett és irányított szellemi és ideológiai hatások széles rendszere. A mindennapi tudatot át meg áthatják a társadalmi pszichika olyan összetevői is, mint az emberek társadalmi közérzete, történelmi tapasztalatai, s különböző, részben a hagyományokból táplálkozó, noha gyakran csak a megszokás erejével ható gondolkodásbeli és magatartásbeli sztereotípiák. Mindezek egyúttal átrendezik és bizonyos mértékig át is szűrik a külső ráhatások által az egyéni tudatnak közvetített világnézeti rendszer - általánosabb és egyetemesebb - eszmei-elméleti tartalmát, mely ily módon, ha találkozik az egyén belső szükségletével, egyedi és emocionális vonásokká színesedve, egyéni meggyőződéssé, a személyiség társadalmi és pszichikai felépítésének fontos összetevőjévé válik. Adott esetben tehát a világnézet elfogadása belső meggyőződéssé minősül át, és mint ilyen, az értelmes élethez, a személyiség tudatos fejlesztéséhez nyújt nélkülözhetetlen eszmei alapot és szellemi forrást. Másrészt, ezzel szoros összefüggésben, mélyebb távlatot nyit a tudatos gyakorlati tevékenység számára is, beláthatóvá s tudatosan belülről irányítottá téve az egyéni cselekvés helyét és mozgásterét a szélesebb társadalmi, sőt történeti összefüggések rendszerén belül. SZOCIALISTA TUDATOSSÁG ÉS ÁTALAKÍTÁS Ezt a szerepet a maga teljességében csak a magát tudományos módszerrel építő és a társadalmi fejlődés mozgásának irányát adekvát módon kifejező világnézet, a marxizmus-leninizmus képes valójában betölteni. A marxista-leninista világnézetnek ezért pótolhatatlan cselekvésformáló ereje van és nélkülözhetetlen a szerepe abban, hogy a szocializmus céljainak megvalósításával kapcsolatos feladatok tudatos felvállalását, a szocialista tudatosságot, a társadalom életében meghatározó mozzanattá tegye. Manapság sok szó esik a szükséges társadalmigazdasági változásokról, a minőségről, a társadalmi erőforrások intenzívebb hasznosításáról, az új fejlődési szakaszra történő áttérésről és a gondolkodásmód megváltoztatásáról. Ezt az igényt, vagyis a társadalom szellemi életének egészével való szoros összefüggést húzza alá az a XVII. kongresszJSon elhangzott megállapítás is, mely szerint a kitűzött célok elérésének alapvető feltétele „az emberek részvétele és támogatása, annak elérése, hogy a dolgozók legszélesebb rétegei mély érdeklődéssel és meggyőződéssel vegyenek részt a lehető legjobb eredmények elérésére irányuló erőfeszítésekben“. A marxista-leninista világnézet egyik legfontosabb társadalmi funkciója a szocializmus eszményeivel, értékeivel, a szocialista társadalmi rend normáival összhangban levő belső meggyőződés, életvitel kialakítása. Olyan szocialista tudatosság megteremtése, illetve folyamatos elmélyítése, amely adekvát módon tükrözi a társadalmi fejlődés irányát és szükségleteit, konstruktív módon viszonyul a felmerülő problémákhoz, nem tévesztve szem elől a megoldásukra, kiküszöbölésükre irányuló gyakorlati cselekvés összekapcsolását a szocializmus fejlődésének távlati céljaival. A tudatosság ebből a szempontból is a szocialista társadalom egyik lényeges jellemzője. A szocializmus belső lehetőségeinek fokozottabb kihasználása a társadalmi és gazdasági fejlődés felgyorsításában nagymértékben függ attól, mennyire sikerül visszaszorítani a rögtönzést, vagyis mennyire kerülnek előtérbe a további fejlődést tudatosan megtervező, megszervező és megvalósító folyamatok. Ahhoz, hogy képesek legyünk egyénileg és össztársadalmilag, a társadalmi valóságot a maga viszonylagos teljességében, bonyolult és ellentmondásos mozgásában megragadni és a gyakorlati cselekvés számára a további fejlődés nyomvonalát kijelölni, elengedhetetlenül szükséges az a fajta tudatosság, amelynek segítségével az egyén képes az adott követelményekkel szembenézni, kapcsolatba tudja hozni ezeket saját érdekeivel, törekvéseivel, és ebből kiindulva fel tudja mérni saját feladatait, s mi több, mozgásterét, valós lehetőségeit a társadalom egészének mozgásában, fejlődésének adott szakaszában. Nyilvánvaló, hogy a társadalmi célkitűzések és az ezekhez kapcsolódó mozgáslehetőségek tudatosítása itt is eleve világnézeti szempontok érvényesítését feltételezi. Jelzi azt a pótolhatatlan szerepet, amelyet a marxista-leninista világnézet a maga objektív igazságtartalmával, társadalmi eszményeivel és cselekvésre mozgósító hatásával a szocialista tudatosság kialakításában és elmélyítésében betölt. NÉMETH ISTVÁN kandidátus )
