Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-10-16 / 41. szám
A Dunajec kavicskotró úszómű átszerelés közben NYOLC ÉV UTÁN, Úü LENDÜLETTEL mán, Sagler Lajos, Mészáros Zoltán és Kancz András. A többi négy alapító tag sem azért ment el, mert nehéznek találta volna a munkát, hanem továbbképzésen vettek részt, s más kotrógépekhez kerültek. Fájó szívvel búcsúztak el Bacskor Zoltán társuktól, aki két évvel a nyugdíjaztatás előtt távozott az élők sorából. Ő volt az első műszak kapitányhelyettese. Ezt a beosztást most Dusán Knazko látja el, aki előzőleg a fögépészi tisztséget töltötte be. Az első műszakban még Nagy Árpád tartozik a később érkezettek közé. A Vajka (Vojka nad Dunajom) határában üzemeltetett kotrógép monoton zúgása, zakatolása az elmúlt hetekben néhány napra elhallgatott. Az úszó kotrómü tehetetlenül állt a parthoz kikötve, s szerelőmunkások hada szorgoskodott rajta. Nem a gép főjavítását végezték, hiszen erre a téli hónapokban kerítenek sort, s üzemzavar sem következett be, ami nagyobb arányú javítást igényelt volna. Csupán az osztályozó berendezést alakítják át, korszerűsítik a technológiát. A néhány éve itt működő kotrógép kezeléséről egy 16 tagú kollektíva gondoskodik, tagjai különböző foglalkozású szakmunkások, főleg gépészek, villanyszerelők, de hajósoknak is nevezhetnénk őket, hiszen az úszóműnél olyasmihez is kell érteni, ami ehhez a szakmához tartozik. Két műszakban dolgoznak, nyolcan-nyolcan. Mindkét műszaknak saját kapitánya van, ezért mú- szakkapitányoknak is nevezik őket. Az egyik héten az egyik műszak naponta 16 órát dolgozik, 8 órát pihen, míg a másik műszak tagjai az egész hetet a családjuknál pihenéssel töltik. Aztán cserélnek. Most azonban mindkét műszak tagjai jelen vannak, sót kisegítő dolgozók is érkeztek a Nyugat-szlovákiai Kő- és Kavicsbányák Zlaté Moravce-i, partizánskei, Nővé Mesto nad Váhom-i és más üzemeiből. A kotrógép ugyanis az említett vállalat tulajdonát képezi, amelyre itt a kavics kitermelését és szállítását bízták. E kavics nélkül a vízi erőmű építését el sem lehetne képzelni. Éppen ez tette sürgősen szükségessé a kavicsosztályozó átalakítását, tökéletesítését is. A munkát hozzáértő szakemberek irányítják, végzik, de a gép kezelői sem azért vannak itt, hogy a mások munkáját szemléljék, hiszen a feladatok döntő hányadát ők végzik el, s igyekeznek pontos munkát végezni, hogy elejét vegyék az esetleges későbbi meghibásodásnak. A komáromi (Komárno) hajógyárban készített Dunajec úszó kotrómü 1980-ban kezdte itt el a kavics kitermelését. Amint azt kezelői mondják, nem volt könnyű ezt a hatalmas gépezetet ide, a legelő közepére eljuttatni. Akkor csupán annyit tudtak, hogy itt a föld alatt rejlő kavicsot vékony földréteg borítja, s a talajvíz szintje is magas, a kitermelés tehát könnyen megvalósítható, ha a kotrógép utat csinál magának hogy idáig jusson, (gy is történt. A tizenhat bátor gépkezelő megbirkózott a feladattal. A kotrógép először a Duna egyik holtágában közelítette meg a kitermelés kijelölt helyét, majd pedig a száraz földet kotorva tört magának utat. Azóta az áttörés parti helyét már be is temették, s hatalmas tó kerekedett ki a legelő helyén. A Gaböíkovo-Nagymaros-i Vízlépcső építkezésein sok összeforrott kollektíva dolgozik, a Dunajec kotrógép kezelői valamiben mégis különböznek tőlük. Elsősorban abban, hogy tizenketten kezdettől fogva dolgoznak benne, pedig nyolc év teit el azóta, hogy összeállt a csoport. Az alapító tagok közé -tartozik az első műszakban Molnár Kálmán kapitány, ifj. Molnár Ferenc, Beke Zoltán, Paál Attila, Závodsky György, Győri Ottó, a másodikban pedig Lengyel István kapitány, Szűcs Vilmos, Hubert KálA második műszakban az új dolgozók közé Bagin István kapitányhelyettes, valamint Tóth Roland tartozik. Tény, hogy a kotrógép üzemeltetése rendkívül nehéz, felelős munkával jár, de van benne valami különleges, romantikus is. Ennek ellenére csak az tud itt megmaradni, aki nem hátrál meg a nehézségek elől. Amint azt egyesek találóan megjegyezték, azoknak való ez a munka, akik nem szeretik a fedelet a munkahelyük felett. De vajon mennyi kavicsot jövesztettek már ezen a helyen. Látogatásom egész ideje alatt ez a kérdés motoszkált a fejemben. A parancsnoki hídon ülök, ahol érdeklődéssel hallgatom Molnár Ferenc kapitány magyarázatát e gépkolosszus működésének irányításáról. Figyelem a piros és zöld jelzőlámpákkal ellátott vezérlötáblát is, de nehezen tudom felfogni, hogy miként lehetséges egyetlen irányítási központból vezérelni ezt a bonyolult szerkezetet. Azt azonban megjegyeztem, hogy ez a kotrógép óránként 400 köbméter kavicsot képes kiemelni 16 méteres mélységből. Ezt bizony Az első műszak dolgozói a fényképezőgép lencséje előtt (A szerző felvételei) VÁLLALATI TÖRVÉNYTERVEZET Hogyan tovább? Szlovákia bútoripara a vállalati törvénytervezet tükrében Nem régiségek, csak divatjamúlt bútorok. Nem szépek és nem csúnyák, csak éppen meguntuk már őket. Meguntuk, mert legyenek bármennyire praktikusak, évek óta változatlan formában és kivitelben láthattuk a boltokban. A következmény: elfekvő áruktól zsúfolt raktárak és elégedetlen fogyasztók. Nagyjából így festett a szlovákiai bútoripar helyzete a nyolcvanas évek elején. Meglehetősen komor a kép, mely gyáraink akkori teljesítményét tükrözi. A bútorok megcsappant exportját, az elhanyagolt innovációt, a nem kielégítő minőséget. Ezeket a fogyatékosságokat már az elemzések hozták felszínre, melyek egyúttal a megoldás kulcsát is adták. De két-három éven belül lényegesen megváltozott a helyzet. Új, ízléses termékekkel bővült a választék, ismét fellendült a bútorkereskedelem és ma már a vásárlók is elégedettebben távozhatnak az üzletből. Persze, egy-két fehér folt még mindig maradt, mert továbbra is hiánycikk az asztal és a szék, az elemes bútorok gyártása és értékesítése is gyakran akadozik, s bútoraink minősége jobbára csak az európai átlagszínvonalat éri el. A bútoripar válsága után néhány évvel nem sok értelme van töprengeni azon, hogy az akkori helyzetért kik voltak a felelősek. Sokkal inkább aggaszthat bennünket az, hogy gyáraink a jövőben, a vállalati törvény hatálybalépésével, illetve a gazdasági mechanizmus átalakításával létrejött új körülmények között miként oldják meg a rájuk háruló feladatokat. Mert bár az utóbbi években sokat léptek előre, de végeredményben még mindig leginkább csak az európai átlagszínvonalnál, a megszokott szekrénysoroknál, a meglehetősen nagy energia- és anyagfogyasztásnál, a mennyiségi mutatóknál tartanak. Márpedig a következő időszakban - miként arra az állami vállalatról szóló törvénytervezet is több ízben utal - az ilyen szemléletnek és hozzáállásnak gyökeresen meg kell változnia. Ezt bizonyítja a vállalati törvénytervezetről folyó vita a bútorgyárakban, melyből teljesen nyilvánvaló: sokan várják, hogy a törvény hatályba lépjen, de meglehetősen sokan vannak azok is, akik nem szívesen hallanak róla. Vajon miért? Talán azért, mert nem teszi lehetővé, hogy elmulasztott kötelességeikért másokra hárítsák a felelősséget, hogy számadatokkal, statisztikai kimutatásokkal tereljék el a figyelmet a kihasználatlan állóeszközökről, a gazdaságtalan beruházásokról, a holt tőkévé változott készletekről, a megkésett vagy egyáltalán teljesítenie is kell, mert csak így lehet kitermelni a tervezett évi egymillió köbméternyi kavicstömeget. Még elképzelni is nehéz, hogy milyen nagy dombot alkotna az a 8 millió köbméter kavics, amit az itt kialakult 100 hektáros tó helyén termeltek ki. Most újabb 12 hektárt szabadítottak fel a kitermelésre, a munka tehát tovább folytatódik, hiszen az üzemvízcsatorna és a vízmű építése óriási mennyiségű kavicsot igényel. A kavicsosztályozó szerelői szemmel láthatóan igyekeznek, mert napokon belül el akarják kezdeni a próbaüzemeltetést. A parancsnoki hídról távozva egy pillanatra megállók a kotrógép kanalai mellett, amelyek térfogata akkora, hogy egy ember kényelmesen meg is fürödhetne bennük. Közben főtt étel illatára figyelek fel, s kíváncsian tekintek körül, hogy honnan érkezik. A kezelőszemélyzet kabinjai mellett elhaladva az úszó kotrómű fedélzet alatti térségében végülis megtaláltam az ebédlőnek berendezett társalgót, ahol a dolgozók szabad idejükben a televízió műsorait nézik, vagy különböző társasjátékok állnak a rendelkezésükre. Emellett mindannyiuknak jut itt kényelmes hely a szomszédos konyhában elkészített meleg ételek elfogyasztásához. Molnár Kálmán, az első műszak kapitánya a vezérlőpult kezelését magyarázza A konyhában éppen Paál Attila tevékenykedett, mind megtudtam, rendszerint ő gondoskodik a vacsorák és a reggelik elkészítéséről, míg az ebédet a Hydrostav üzemi konyhájáról hordják. Most éppen borjúpörkölt szerepelt az esti étlapon. Az amatőr szakácsnak az ételkészítésnél mások is besegítenek, így a kollektíva által eltervezett és kivitelezett ételkülönlegességek mindenkinek nagyon ízlenek. Mivel közeledett már a vacsoraidő, számomra sem maradt más hátra, csak az, hogy elbúcsúzzak ettől a példásan összetartó közösségtől, sok sikert kívánva az új kavicsosztályozóval végzendő munkához. Amikor néhány nap elteltével újból ellátogattam erre a munkahelyre, a Dunajec már a tó túlsó oldalán kotorta a kavicsot. A mellette tornyosuló kavicshegyek arról tanúskodtak, hogy teljes ütemben halad a vízmű építéséhez nélkülözhetetlenül szükséges kavics kitermelése és osztályozása. JOZEF SLUKA meg nem érkezett szállítmányokról, a sokszor következetlen irányításról... Sorolhatnánk még a fogyatékosságokat, melyekkel persze nemcsak a bútoriparban találkozhatunk. S ha ezúttal mégis azt szorgalmazzuk, hogy ebben az iparágban fokozottan oda kell figyelni a vállalati törvénytervezetről folyó vitára, az egyes vállalatoknak a kísérletbe való bevonására, annak több oka is van. Elsősorban az, hogy olyan iparágról van szó, amelynek a lehetőségekből kiindulva - komolyabb eredményeket kellene felmutatnia. Az eddiginél gazdaságosabb termeléssel szebb kivitelezésű, jobb minőségű bútorokat kellene kínálnia a hazai és a külföldi piacokon egyaránt. A gazdagabb és színvonalasabb kínálat érdekében talán hasznos lenne, ha a bútorgyárak önállóan, nem termelési-gazdasági egységbe tömörülve dolgoznának. Ez bizonyára nemcsak arra ösztönözné őket, hogy egymás munkáját és a piaci helyzetet figyelve alakítsák ki termelési programjukat, hanem arra is, hogy hatékonyabban dolgozzanak. Mert az effajta önálló gazdálkodás már nem ad lehetőséget arra, hogy az egyik vállalat lemaradását a másik kimagasló teljesítményével egyenlítsék ki. KOVÁCS EDIT
