Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-10-09 / 40. szám
T. E. WELSH AZ- INDIAN \ Valamikor régen egy indián fáradtan és éhesen ért egy fehér ember házához, aki éppen az ajtó előtt állt. Köszöntötte őt, majd ennivalót kért tőle, hogy éhségét csillapítsa. A fehér ember, ahelyett, hogy enni adott volna az indiánnak, ráförmedt, mondván, számára nincs semmi ennivaló. Az indián vizet kért ezután, mert nagyon szomjas is volt. A fehér ember újra rákiáltott: - Takarodj innen, te indián kutya! - Az indián az emberre pillantott és csöndben eltávozott. Bizonyos idő múlván a fehér ember egyszer vadászni ment az erdőbe. Sokat barangolt, amíg egy indián kunyhóhoz nem ért. Kérte az indiánt, mutassa meg neki az utat hazafelé. Az indián így szólt:- Nagyon hosszú út áll előtted, a sötétség beálltáig biztosan nem érnél haza. Éjjel az erdőben megtámadhatnak a farkasok, és felfalhatnak. Jobban tennéd, ha itt nálam várnád meg a reggelt és aztán folytatnád tovább az utadat. - A fehér ember örömmel elfogadta az ajánlatot. Az indián ellátta őt élelemmel és gondoskodott éjszakai szállásról. Reggel felébresztette, és mondta, most már folytathatja útját. Mielőtt az ember elindult volna, az indián megkérdezte tőle, emlékszik-e rá? A fehér ember így válaszolt: - Mintha már láttalak volna téged valamikor, de nem tudom biztosan, hol. - Erre az indián elmondta neki, majd hozzátette:-Ha a jövőben egy indián megáll az ajtód előtt, ne mondd neki: takarodj, te indián kutya! A fehér ember szégyenkezve indult el. A SZAMÁR ÉS A KUTYA Egy forró nyári napon ember ballagott az erdőn keresztül, szamarával és kutyájával. A szamár hátán kenyeres kosár volt. Az ember fáradt volt, leült egy fa alá pihenni. Addig a szamár legelt. Az ember elszundított, majd mély álomba merült. Amikor a kutya észrevette, hogy az ember elaludt, így szólt a szamárhoz: - Bocsáss meg a zavarásért, de nagyon éhes vagyok. Lehajolhatnál, hogy vegyek kenyeret a kosárból. - Erre a szamár így felelt: - El vagyok foglalva. Ébreszd fel a gazdát, talán ő majd ad neked valamit enni. Kis idő múlva jött a farkas és megtámadta a szamarat. A szamár kérte a kutyát, segítsen.- Azt te csak hiszed, te ostoba csacsi - mondta a kutya. - Ébreszd csak fel a gazdádat, ó majd segít neked. Mire ez megtörtént volna, a farkas megölte a szamarat. Mészáros Sándor fordításai DÉNES GYÖRGY CSÁMPÁS LEGÉNY TÁNCA * — Szól a doromb: bőm, borom, mellényem szétgombolom. Ráncos csizmám csoszogó, csámpás lábam két karó. Hej, haj, fakupa, dünnyög, köhög a duda. Rácsapok a csizmaszárra, aki legény, velem járja, tekerőlant, nyenyere, essen belé a fene! 14. Kocsik, hintók, szekerek Talán meglepően hangzik, de az országutak állapota a középkori Európában sokkal rosszabb volt, mint a Római Birodalomban. Igaz persze az is, hogy időközben jelentősen megnőtt a forgalom, gyarapodott az utak száma is, s ezek karbantartása, felújítása sok energiát és pénzt felemésztett, a költségeket viszont senki nem akarta viselni, így sok helyen elmulasztották a szükséges munkálatokat. Aki tehette, inkább otthon maradt, vagy a kocsi helyett a lovat választotta, nemcsak azért, mert az gyorsabb volt, hanem azért is, mert a nyereg feltalálása óta kényelmesebbé vált. A rómaiak ugyanis még nem ismerték a nyerget, ez a találmány a középkorban terjedt el. De azért a szekereken, kocsikon is javítottak egyet-mást, főleg a lovak húzóerejének jobb kihasználása és a kényelem fokozása céljából. A forgó elsőtengely alkalmazásával egyszerűbbé vált a kocsi irányítása, a felhércre erősített hámfák az erőátvitelt és a befogott lovak mozgását könnyítették meg. Próbálkoztak a rázkódás és a zötyögés kiiktatásával is, de a különböző felfüggesztési módok nem váltak be: a szekerek és a kocsik szekrénye olyan erősen imbolygott, hogy az utas szinte tengeribetegséget kapott tőle. De végül ezen a téren is megtört a jég és sikerült egy új kocsitípust kialakítani, amelyet mi, magyarok, hin- tónak nevezünk, külföldön viszont a magyar „kocsi“ szó különbözőképpen deformálódott alakjával illetnek; az angolok co- ach-nak, a hollandok koets-nek, a németek Kufsche-nek (illetve régebben Gotschi-nak, Gotschi- wagen-nak), a franciák cocáénak mondják. Vajon mi a magyarázata ennek? Mátyás királyunkról feljegyezték a történetírók, hogy gyakran járt-kelt az országban, s bár olykor álruhát öltött és az apostolok lován közlekedett, azért szívesebben ült kocsira vagy hajóra, KŐKORSZAKBELI BÁNYA A legősibb mesterség minden bizonnyal a bányászat és az ács- mesterség, e kettő ki is egészíti egymást. A kunyhóépítés, hidak, kerítések stb. elkészítése ácsmunkát, az ásványi anyagok előteremtése bányamunkát kívánt. Képünk egy, belgiumi - Spién- nes-ben levő - régészek által feltárt kőkorszakbeli kovakőbá- nyát ábrázol. A kőkorszak embere szerszámkészítéshez, fafaragásra, bőrök vakarására, állatok és ellenségei ellen kőszerszámot, kőfegyvert használt. Szerszámkészítésre alkalmas kovakő, tűzkő nem található mindenütt, ezért ahol ilyet leltek, a saját szükségletüknél többet szedtek össze, és csereáruként használták. Ősi kőbányát találtak az angliai Norfolk és Suffolk határában, ahol a Grimes-barlangban állatcsontokkal feszegették a kőszilánkokat, a csont „bányászszerszámok“ között emberi combcsontot is találtak. A spiennes-i bányában a művelést a föld felszínén talált kovakövek összeszedésével kezdték, majd amikor a „készlet“ elfogyott, mind mélyebbre ásva kutattak a kovakő után. Tíz méter mély aknák nyomait találták meg, alján szarvasagancs-csá- kányt, kovakő kést találtak az ősrégészek. Ezekben a - körülbelül 20 ezer éves - bányákban csak addig hatoltak a mélybe, amíg a napfény bevilágította. A függőleges aknát beomlás ellen ácso- lattal nem biztosították, hanem lefelé keskenyedve képezték ki, ami némi biztonságot adott be- dőlés ellen. Egymás közelében több aknát mély esztettek, ezeket vágatokkal, átjárófolyosókkal kötötték össze. Ezekben nemcsak a bányászat emlékeit, hanem omlással eltemetett bányászok maradványait is megtalálták. A bányászok, ha nagy töm- zsöket - nagy terjedelmű kovakő tömböket - találtak, teremszerú üregeket vájtak ki, amit beomlás ellen „szálban álló“ - eredeti kőzetből való - lábakkal biztosítottak. A magyarországi fertőrá- "kosi kőbányában jól láthatók az ilyen bányászkodás emlékei. Sümeg közelében, a Mogyorósdombon a régészek ősi kovakőbányászat nyomaira bukkantak, sok szarvasagancsból készített szerszám töredékét szedték össze. A kőkorszakbeli bányász a kitermelt követ bőrvedrekben húzta „napszintre“. A bányába eleinte póznákon másztak le és jöttek fel onnét, majd a kőkorszak legzseniálisabb találmánya, a létra segítette le és fel a közlekedést. A legrégibb bányaszerencsétlenség nyomait ugyancsak Belgiumban találták meg (Obourg- ban), ahol a bányász még halálában is szorította fejtőszerszámát. Az észak-amerikai Kentucky államban levő mamutbarlangban gipszbányászok mu- mifikált tetemeire leltek, omlás temette el őket, lábnyomaikat a gipszporban megtalálták. A kovakő jó csereáru volt, a magyarországi - Borsod megyei - kovakő szerszámok eljutottak az Ibériai-félszigetre is, ahol több ilyen kovakőpengét találtak régi települések maradványaiban. Dr. Horváth Árpád Szélsebesen Gondolkodom, tehát... KERÍTÉS-KERÍTÉS Kovács mester négyzet alakú kis kertjét szeretné bekeríteni. Ehhez be is szerzett 16 cölöpöt. Meg tudod mondani, hogy hány cölöp kerül a kerítés minden oldalára? ÓRÁS KÉRDÉS Ha az órád hétfőn délután négykor megáll, akkor hány órával mutat kevesebbet kedden este tizenegy órakor? A - hét B - tizenhárom C - tizenkilenc D - huszonöt E - harmincegy —r MEGFEJTÉS ------A szeptember 25-i számunkban közölt feladatok megfejtése: Szótlan hal is mondhat igazat; az A-val jelölt. Nyertesek: Gál Igor, Péterfala (Pet- rovce); Jéney Péter, Jánosi, (Ri- mavské Janovce); Szarka Gyula, Palást (Pláéfovce); Morvái Zsófia, Ebed (Obid); Vendégh Márta, Gellér (Holiare). BBEBSEBBSBBBEBBBBEE A repülés legjelesebb képviselőit a madarak között találjuk. A repülés bajnoka megtisztelő címet a vándorsólyomnak kell adományoznunk, hiszen 250-300 kilométeres sebességet is elérhet. Nem véletlenül: a kiszemelt prédára - parányi pockokra, egerekre, ürgékre stb. - villámsebesen kell lecsapnia, mielőtt a prédajelölt „észbe kapna“. A sarlósfecskék - zuhanórepülésben - elérhetik a 200 kilométeres sebességet. A postagalambok 130-150 km sebességgel haladnak az égi országutakon, hogy minél előbb célba vigyék a testükre erősített parányi levelet, üzenetet. A varjúfélék 60-80 kilométert is megtesznek egy óra alatt, a nagy testű, lomha mozgású keselyúfélék ennél kevesebbet. A repülő rovarok - például méhek, pillangók - 25-30 kilométeres teljesítményre képesek. P. B. ahol mégiscsak nagyobb kényelembe helyezhette magát. Állító-' lag az ő kezdeményezésére a Kocs községben élő szekérkészítő mesterek minden eddiginél könnyebb és kényelmesebb szekereket kezdtek készíteni, amelyek híre hamarosan külföldön is elterjedt. Ezeket a járműveket kocsi szekérnek nevezték el, amelyből a jelző idővel önállósult és kocsi lett belőle. Mátyás udvarában szinte nyüzsögtek az olaszok, akiket a király második felesége, Beatrix hozott magával. Ök vitték hírét a csodálatos járműnek Itáliába, ahová később maga a kocsi is megérkezett Más nemzetek fiai sem győzték eleget dicsérni; Avila y Zuniga spanyol történetíró 1546-ban szükségesnek tartja megjegyezni, hogy ,,V. Károly födött szekérre feküdt le aludni, az ilyen járművet Magyarországon kocsinak nevezik; az elnevezés és a találmány ezen országból ered". Amikor tehát a hintó megjelenik a színen, a külföldiek ezt vélik kocsinak, s ezért adják a „kocsi“ nevet neki. S ha már szó esett Mátyás királyról, ne feledkezzünk meg a királyi kocsiposta intézményéről sem, amely a nagy uralkodó kezdeményezésére jött létre. Először Bécs és Buda között indult meg a postaforgalom, később a királyság más városaiba is indultak postakocsik. Sajnos a király halála után ez az egyedülálló intézmény fokozatosan megszűnt. A cseh történelemben is fontos szerephez jutottak a szekerek. A huszita háborúk idején - az 1420-1430-as években- a Zsigmond császár ellen harcoló huszita seregek gyakran építettek több száz vagy akár több ezer járműből álló szekérvárat. Az 1427-ben lezajlott ta- chovi ütközetben a husziták egy, 3600 darabból álló szekérvárból győzték le - Prokop Holy vezetésével - a császári seregeket. A középkori csatákban egyébként is gyakran szerepet kaptak az ún. lobogós kocsik, amelyekre a sereg harci lobogóját tűzték. Ha a kocsi felborult, vagy a lobogót levágták, a csata véget is ért - természetesen az ellenfél győzelmével. Hogy erre ne kerülhessen sor, a kocsit négy, földbe vert karóval rögzítették és a lobogót foggal-körömmel védelmezték. A középkorban már nem harcoltak mozgó kocsikról, ez az ókori hadviselési mód végérvényesen kiment a divatból. LACZA TIHAMÉR 1 A , I i Huszita szekérvár (Gyökeres György fotoreprodukciója)
