Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-10-09 / 40. szám

\ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! m? VASÁRNAPI 1987. október 9. XX. évfolyam SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Ára 1 korona 0A szövetkezetben az idén jó almatermésre van kilátás. A felvételen a szüretelók egyike. Kovács Alfréd látható munka közben 0 A jövő évi ga­bonatermés megalapozása és a cukorrépa betakarítása a legfontosabb őszi tennivalók közé tartozik. A felvételeken fent búzát vet­nek az Ádor dű­lőben, lent a le- vélzet eltávolítá­sával előkészítik a terepet a répa­betakarító gépek számára. (Lörincz János felvételei) Ismét ősz van, a mezőgazdasági dolgozók közül szinte mindenki a határban szorgoskodik. A napsugaraktól lebarnult földművesek, szinte megállás nélkül dolgoznak. Az idei bő termés mielőbbi betakarításáról és a jövő évi megalapozásá­ról van most szó. összetorlódtak a munkák, ezért minden órát ki kell használni. Ezt állította Varga Gyula, a vásárúti (Trhové Myto) Csehszlovák-Szovjet Barátság Egységes Földműves­szövetkezet elnöke is, amikor a határt jártuk. Kicsit füstölgött az időjárás alakulása miatt, mert a nyári munkák egy része áthúzódott az őszbe. Például a gépesített brigádok nem takaríthatták be korábban a silókukoricát, mert a vegetációs időszak elhúzódása miatt a növényzetnek még nem volt kellő szárazanyag tartalma. Aggódva mondogatta, hogy a szemes kukorica agy része valószínűleg nem érik be idejében, Így a betakarítás eléggé elhúzódhat. Számítása _ szerint, akármilyen rugalmasan szervezik a munkát, még novemberben is lesz elég tennivaló a cukorrépaföldön. Persze a napos, száraz ősz sokat segíthet. Az aszálytól nem félnek, mert a földjük 92 százalékát öntözhetik. A berendezések üzemeltetésére nem sajnálják a pénzt, bár bizonyos esetek­ben az öntözés is kockázattal jár. Ha vetés előtt öntöznek, és utána még jól megázik a talaj, akkor bizony nem dolgozhatnak rajta a gépekkel. Növekedik a termelési költség, és a vetéssel is megkéshetnek. _ Ilyen gondok foglalkoztatták az elnököt és a vezetőség többi tagját ezen az ősz eleji napon. Abban egyetértettek, hogy a jónak ígérkező termést a lehető legkisebb veszteség­gel kell betakarítani és elraktározni. Oravec István, a szövet­kezet alelnöke is ezt hangoztatta, amikor a határjárás közben összetalálkoztunk. Azt fejtegette, hogy a szeptemberi napos időjárás meggyorsította a növények fejlődését és a termés beérését, de más évekhez viszonyítva még így is elég nagy a késés. Naponta foglalkoztatja őket, miként lehetne idejében betakarítani a megtermetteket. Nagy Mihály, a vásárúti gyü­mölcsös vezetője elmondotta, hogy elég jó az almatermés, de a minőségi követelményeket nem mindig tudják teljesíteni. A jégverés is nyomokat hagyott a gyümölcsön. Eddig még nem fordult elő, hogy a Jonathán almafajtát ennyire megtá­madta volna a betegség. Bár elég sok a napsütés, mégis lassan színeződik a gyümölcs. A betakarítás meggyorsítása érdekében a vezetőség úgy döntött, hogy minden szövetke­zeti család köteles hat tonna almát leszedni. Aki teljesíti az előírt minőségi normát, prémiumot és 100 kilogramm almát kap. Ilyen serkentéssel szeretnék elérni, hogy a felvásárlók­nak minél több jó minőségű almát adhassanak el. Varga István mérnöknek, a szövetkezet növénytermesztési ágazatvezetőjéneK sok volt a dolga, az idén 1200 hektár búzát vetnek. Tapasztalataik szerint, a Danúbia, Viginta, ins es «g™ búzafajta adja a legnagyobb hozamot határukban. Ezért ezek kapnak nagyobb területet a vetésforgóban. Kísérletképpen 20 hektáron SO 211-D kemény búzafajtát is vetnek az Ádor dűlőben. A talajt jól előkészítették, s vetés előtt megöntözték. Az idén búzából 6,9 tonnás, árpából 5,5 tonnás hektárhoza­mot értek el. Az új gazdasági évben is legalább ilyen termés­hozamokra számítanak. Silókukoricából 45 tonnát takarítanak be hektáronként, s a cukorrépa szintén ilyen hektárhozamot ígér. A szervezési kérdésekről és a veszteségeket csökkentő módszerekről szintén szó esett. A cukorrépa levólzetének egy részét - a szórványosan előforduló gyomokkal együtt - egy speciális géppel összezúzzák és elszállítják a tábláról, hogy a répabetakarító gépek jobb körülmények között dolgozhas­sanak. Németh József mérnökkel, a növénytermesztési ága­zat egyik agronómusával folytattuk a határjárást. A Bontó dűlőben silózókkal találkoztunk. Ágh Gyula, az SPS-35-ös típusú járvaszecskázó kezelője elmondotta, hogy a gép kiváló teljesítményt nyújt. Bugár István, a pótkocsit vontató traktor vezetője szintén azt állította, hogy kedvezőek a körülmények a munka végzésére. A kombájn kezelője azonban megje­gyezte, hogy nagyobb teljesítményt nyújthatnának, ha nem kellene lépten nyomon a szállító járművekre várniuk. Amikor az Ádor dűlőbe értünk, már két vetőgép szórta a magot a földbe. A munkacsoportok a jól előkészített területen nagy teljesítményt nyújtottak. A dűlő másik részébe a cukorrépát takarították be. A gépek kezelői az első „nekiru­gaszkodás“ után még igazítottak a berendezéseken, hogy később teljes lendülettel dolgozhassanak. Szépen sütött a nap, ezért nem vesztegették az időt, még az ebédet is a határban fogyasztották el. A határjárás után Csölle Lászlóval, a növénytermesztési ágazat vásárúti és kürti részlegének gépesítőjével munka- szervezési problémákról beszélgettünk. A nagyteljesítményű vontatókkal két vagy nyújtott műszakban dolgoznak. Amikor szükséges, a talaj előkészítésénél kihasználják a kisebb traktorokat, mert sürgeti őket az idő. Az igyekvők szükség szerint szombati és vasárnapi munkát is vállalnak. Nem kell biztatni az embereket, megfogják a dolog végét. Például amikor meghibásodott a járvaszecskázó, azonnal összeállt az éjszakai javítócsoport. Ágh Gyula, Kálmán Károly, Kovács János és Papp József szerelők. Ma tus Bálint mérnök, műhely- vezető és Bugár Ferenc raktárom addig nőm nagytan eí a javítóműhelyt, amíg a gép nem állt készen a reggeli induláshoz. Az őszi munkák tervébe ugyanis belefoglalták? hogy a kisebb javításokat még az éjszakai órákban elvégzik, hogy nappal a lehető legtöbb gép dolgozhasson. Látogatásunk napján a vásárúti szövetkezetben igazán szervezetten, teljes ütemben folyt a munka. Egyre több alma került a tárolóba, az utakon gyakran találkoztunk szecskázott silókukoricát szállító járművekkel, a nagyteljesítményű beren­dezésekkel terv szerint öntözték a kijelölt területet. Egyszóval a szövetkezet tagjai mindent megtettek a termés gyors betakarításáért és azért, hogy a jól előkészített területeken idejében földbe kerüljön a mag. BÁLLÁ JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom