Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-10-02 / 39. szám
Péter, aki a körzeti orvost játszotta a filmben, a tanárom volt a főiskolán, vele sikerült kontaktust teremtenem munka közben, de a többiekkel nem. Ettől aztán olyan voltam, amilyen. Az Aranyidő Ilonkája kedves, szerény, visszafogott naiva. Satánál éreztem, hogy honnan indul és merre tart, Ilonkánál nem. A naivaszerepek nem nekem valók. Makk Károly egy vizsgadarabban látott ... egy évvel később rám bízta Az ytolsó kézirat Flóráját. Nem tudom, hogy csinálja, de amint beléptem a műterembe, máris lendületet adott. Flóra huszonhat éves heA Csinszka bemutatója előtt - Nagy-Kálózy Eszterrel Tartása van. Ez az első, ami szembetűnő nála. Kihívó nőiesség helyett nemes önérzet. Lázas-zöld szemek mögött zárt világ, megbonthatatlan harmónia. Múlt századi líra. Halk, szenvedélyes orgonamuzsika. Nagy-Kálózy Eszter a Villámfénynél című Német László-drámából készült tévéjáték holdarcú Satájaként vált egy csapásra ismertté. Alakításáért nívódíjat - és gyors egymásutánban jobbnál jobb szerepeket kapott. Makk Károly filmjében, az Utolsó kéziratban Flórát, az író földi múzsáját, Krúdy Aranyidő című kisregényének tévéfilmváltozatában a halálba menekült Ilonkát formálta meg. Közben a Cseresnyéskert Anyáját játssza a Madách Színházban, majd ismét egy tévéfilm következik, a Csinszka, amely újabb elismerést hoz számára:, Boncza Berta megformálásáért különdíjban részesül a veszprémi tévéfesztiválon. A Nagy-Kálózy. Ma már csak így emlegetik. Fogalommá vált a neve. A főiskolát jövőre fejezi be.. Kosztolányi Édes Annája a legújabb tévészerepe. „Sokat töprengek mostanában... néha nekem is az az érzésem: túl hamar jött minden. A nagy szerepek, az elismerések... azt hiszem, a legjobbkor vállaltam a gyereket. Legalább szünetet tarthatok, magamba szállhatok, tanulhatok, hisz olyan keveset jártam a főiskolára! Elsőévesként már forgatni jártam. Aztán hívott a Madách Színház, előbb Anya, majd Takáts Alice szerepére. Ha most azt mondaná valaki, hogy készüljek fel, mert egy időre megfeledkeznek rólam a rendezők, attól sem félnék. Bár ami Satát illeti: minél messzebb vagyok tőle, annál elégedetlenebb vagyok az alakításommal. Sata céltudatos, határozott lány, villámfény a sötétben, én meg csak úgy le s föl járkáltam tétován. Huszti gedúmüvész, de lélekben sokkal érettebb. Az író, akihez feljár, idős és beteg. Imádja a lány tudását. Valósággal rajong érte. Az írót Jozef Kroner játssza. Rámnézett és azonnal megéreztem, hogy az én színészem. Annyira beteg és annyira öreg tudott lenni a szerepben, hogy azonnal megszerettem. Ősz haj, halálsápadt arc, remegő száj - csak a filmbeli arcára emlékszem. magamban Csinszka valós és önmaga által megrajzolt arcát. De nem csak ettől volt nehéz a szerep. Attól is, hogy azt a húsz évet is el kellett játszanom, amiről egyelőre semmit sem tudok. Én és a negyvenéves Csinszka! Borzasztóan féltem a szerep ívétől. Később aztán kiderült: nem kellett volna annyira izgulnom. Én legalábbis úgy érzem: az érett Csinszkát sokkal árnyaltabban, érzékletesebben formáltam meg, mint a tizenhat éves lányt. Azt is tudom, miért. Mert hiába akartam újra tizenhat éves lenni... a rajongásom, a lelkesedésem nem hasonlíthatott Csinszka akkori lobogására. Az arcom, az egyéniségem nem engedte. Legfeljebb az akaratunkban van valami közös. Bakfis koromban naponta háromszor határoztam el, hogy színésznő leszek* és Csinszka is ugyanígy érzett: tudta, hogy felnőttként csak a művészetnek élhet. Egyenesen az örökkévalóságnak szánta magát. Törzs Jenőért is rajongott, nemcsak Adyért. Rajzolt, festett, verseket írt... Ady mellett aztán semmire sem maradt ideje. Teljesen megváltozott az élete. Beteg, rokkant emberhez ment feleségül, akitől sokkal kevesebb sze- retetet kapott, mint amennyit elvárt tőle. Deák Krisztina filmje tárgyilagos munka, ezt szeretem benne. Nem isteníti ezt a kapcsolatot. Ady halála után Babits volt az egyetlen férfi, akibe Csinszka igazán szerelmes volt. Csak hát Babits elutasította öt. Ez volt a másik fájó seb Csinszka lelkén. Amikor feleségül ment Márffy Ödönhöz, én már a megtört, önmagát teljesen tisztán látó, érett nőt játszom. Maszk nélkül - pusztán egy új frizurával. Ma sem tudom, hogy A film elején robbanékony, kiszámíthatatlan bakfis, aztán lelkes, tevékeny, alkotó nő, a végén keserű, megviselt negyvenéves asszony. Ez Csinszka. Akit Nagy-Kálózy Eszter formál meg. Ahogy rám néz az ágyból és fogja a kezem... Csinszka? A legszebb lehetőség. A legnehezebb feladat. Olvastam a naplóját... a kegyes hazugságait... az Adyhoz írt leveleit. Aztán három könyvet - róla. A végén attól féltem, nem tudom egymásra illeszteni (Helyey Zsuzsa felvétele) lehetett; álltam a tükör előtt és úgy tűnt: egy idegen nőnek nézek a szemébe. Ez erőt adott. Megnyugtatott. Igen, eddig simán ment minden. Szinte nincsenek is gyűrődések bennem. Néha az az érzésem: a legszebb éveimet élem.“ SZABÓ G. LÁSZLÓ Műsort műsorért BESZÉLGETÉS A CSEHSZLOVÁK TÉVÉPROGRAMOK EXPORTJÁRÓL Tévéfilmjeink külföldi népszerűségéről időnként rövid, pár soros hírek jelennek meg a sajtóban. Jaroslav Bazanttal, a Telexport igazgatójával a televíziós programok cseréjéről beszélgettünk.- Tulajdonképpen mivel foglalkozik a Telexport?- A Telexport a Csehszlovák Televízió egyik legjelentősebb osztálya, amely programcseréket bonyolít le. Tévéműsorokat, köztük sportközvetítéseket, a külföldi műsorok szerkesztőségének megrendelése alapján veszünk. Tevékenységünk további részét a kivitel, a koproduckió, a külföldi forgatócsoportnak nyújtott szolgáltatások és a reklám teszik ki. A koprodukció a televíziós műsorkészítés egyik legfontosabb módja. Két vagy több gyártásvezető pénzeszközeinek összevonása ma már megszokott dolog a világon; a koprodukcióban készült adások által nemcsak színesebb és színvonalasabb lesz a tévé műsora, hanem sok esetben jelentős devizabevételt is elkönyvelhetünk. Több külföldi parnerrel együtt most éppen a Cirkus Humbertót forgatjuk, amelynél nagyobb munkára eddig nem volt példa a Telexport történetében, a nyugatnémet WDR-rel pedig gyermekfilm-sorozatot készítünk Tartsd szemmel Hörcsög mérnököt címmel. Ami a jövőt illeti: szeretnénk elmélyíteni az együttműködést azokkal a szervezetekkel, amelyek kulturális értékcserével és a csehszlovák kultúra népszerűsítésével foglalkoznak. Most még csak a kezdet kezdetén tartunk ezen a téren, de az a meggyőződésem: ahol jó eredmény várható, ott egyesíteni kell a rátermettséget, a szellemi képességet és az anyagi lehetőségeket.- Melyek azok a tévéfilmek, amelyek a legközelebbi hetekben, hónapokban indulnak külföldre?- Legjelentősebb partnereink az európai szocialista országok televíziós társaságai, de a többi földrész televíziós társaságaival is kapcsolatot tartunk. A szocialista országok tévénézői több sorozatunkat láthatják ebben az évben. Többek között a Klement Gottwald, a Látogatók, a Jakub Sklár fiai és lányai és az Egy járás északon című sorozatunkat. Japánban a közeli hónapban mutatják be a Férfiak, nők, gyerekek című szlovák tévéfilmet, amelyet a Magyar Televízió kétszer is sugárzott már, Finnországban most vetítik majd A mentókocsit, Kínában az Ezüstcsengöket, az NSZK-ban A múló idő orvosát. Programjainkat ázon- ban Nicaraguában, Angolában, Afganisztánban és másutt is nagy érdeklődéssel fogadják.- Ezt ugye, a gyermekműsorainkról is elmondhatjuk?- Igen. Ha nem így lenne, a gyermek- és ifjúsági filmek forgatásához sokkal nehezebben találnánk koprodukciós partnert. A tavaly készült Ezüstcsengöket és a brati- slavai televízió Az égből pottyant című sorozatát számos ország megvette. A csehszlovák ifjúsági filmeket ugyanis eredetiség és humánum jellemzi. Elégedettek azonban így sem vagyunk, mert a rajzfilmekben még mindig nem értük el azt a színvonalat, amelyet szeretnénk. Pedig az esti mesék nagyon kapósak külföldön. A minőségbeli hibákért természetesen nemcsak a dramaturgok és a képzőművészek felelősek, komoly gondot jelentenek a munkálatok során jelentkező anyagi gondok és a nem éppen korszerű gyártási feltételek is.- Zenés műsoraink iránt milyen az érdeklődés?- Zenés műsorokat, s most elsősorban a komolyzenei adásokra gondolok, a külföldi televíziók általában ritkán sugároznak. Eladni így csak magas művészi és műszaki szinten készült programokat tudunk. A Prágai Tavasz és a Bratislavai Zenei Ünnepségek hangversenyeit rendszerint több ország átveszi tőlünk. Zenés tévédrámáink közül mostanában az örök Faust kapta a legnagyobb elismerést, az az alkotás, amely a salzburgi nemzetközi fesztiválon is nagy sikert aratott. A Smetana, Dvorak és Janá- cek művei alapján készült tévéoperáinknak azonban az előadóművészek gyenge teljesítménye miatt sajnos nincs sok esélyük a külföldi piacon. Egyetlen kivételről számolhatok csak be: Az eladott menyasszonyt, amelynek főszerepét Gabriela Benacková és Peter Dvorsky énekelték, mindenütt nagy tetszéssel fogadták.- Ne feledkezzünk meg a rövidfilmekről sem.- Rövidfilmjeink és ismeretterjesztő műsoraink sajnos ritkán kerülnek a figyelem középpontjába. Ezért is tartom kitűnő kezdeményezésnek az ostravai televízió nívós műsorát, A múlt tanúit. Hiszem, hogy nagy sikere lesz az Állatok egymás közt című többrészes sorozatnak is. Tavaly a Channel 4 angol tévétársasággal Otakar Kubín festőművészről forgattunk koprodukciós filmet, idén ugyancsak a Channel 4-gyel a csehszlovák egyiptológusokról készítünk hosszabb dokumentumfilmet. VÉRA DRÁPELOVÁ Fekete-fehér tévésorozatok színezése Amerikában folytatódik az elkeseredett vita a klasszikus fekete-fehér filmek színezéséről. A legutóbbi kongresszusi meghallgatásokon Washingtonban, neves filmesek, igy Woody Allen és Sydney Pollack szembeszálltak az olyan nagy régi filmek színezése ellen, mint például a Casablanca. De miközben a jelek szerint a tiltakozások egyre intenzívebbek, a megingathatatlan film- szírtezők csendesen átlépnek a második szakaszba: elfelejtett régi tévésorozatoknak akarnak a színezéssel új életet kölcsönözni. Legutóbb Alfred Hitchcock 1950-es és 1960-as sorozatait színezték, és közvetítették a tévében horrortörténeteinek modernizált verzióival. A Coca-Cola Telecommunications Inc. (korábban Columbia Pictures Screen Gems) Mike Connorsnak a késői 1950-es években forgatott krimisorozatát színezi, és további sorozatok színezésére is készül, a többi között az Ivanhoe-re Roger Moore főszereplésével. „Egy egészen új nemzedék látja majd ezeket a sorozatokat“ - mondja Herman Rush, a Coca-Cola Telecommunications elnöke, majd hozzáfűzi: „Most már sokkal jobb technológiával dolgozunk, mint korábban, hatásosabban lehet a legkisebb árnyalatokat is színekben kifejezni“. „Eddig a nagyközönség nem tiltakozott a régi tévésorozatok színezése ellen“ - állítja Charles Powell, a Color Systems Technology alelnöke. Az ő vállalata volt az elsők egyike a színezés bevezetésében. „A tiltakozás elmaradásának az is egyik oka, hogy a nagyközönség nem tartja oly nagy becsben ezeket a sorozatokat, mint a régi nagy filmeket." A nagy színezési láz kirobbanásáról Powell ugyanazzal a magyarázattal szolgál, amelyet a régi filmek színezésével kapcsolatosan is hangoztattak. „Tény, hogy a mai tévénéző csak színeket akar - állítja. - De ami ennél is fontosabb, a hirdetők nem tesznek színes hirdetéseket a fekete-fehér műsorokba.“ „A színezett műsorok segítenek majd kielégíteni a tévé programéhségét is - teszi hozzá Powell. - Ahelyett, hogy végtelenül ismételnék ugyanazokat a programokat, a tévéadóknak nagyobb lesz a programválasztékuk." Míg a fekete-fehér sorozatokkal rendelkező vállalatok felismerik az új bevételi lehetőséget a színezésből, mégis óvatosságot tanúsítanak. „A színezéssel történő feljavítás nem tesz minden régi sorozatot értékes árucikké - mondja Roger Mayér, A Turner Entertainment elnöke. - Egyes sorozatok a jelek szerint valóban örökéletü- ek, mások egész egyszerűen nem eléggé klasszikusak ahhoz, hogy színezni lehetne őket. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy körülbelül 2000 dollárba kerül egy régi műsor egy percének színezése. Tehát mielőtt nekifognának a színezésnek, a vállalatok jobban teszik, ha előbb körülnéznek, van-e piac a sorozat számára. De kétségtelenül lényegesen kevesebbe kerül a színezés, mint egy új sorozat egyetlen epizódjának elkészítése, míg egy régi sorozat egyórai műsoridejének színezése csak 100 000 dollár. Rush elmagyarázza, hogyan döntött, mely sorozatok színezésével kezdje. „A vadnyugati filmek és a kosztümös kalandfilmek sorozatai időtlenek, és ezért döntöttünk úgy, hogy ezekkel kezdünk. Napjainkhoz időben közelebb álló filmek elkészültének időpontja könnyebben felismerhető, és ezért előbb tisztázni próbáljuk a várható reagálást, mielőtt eldöntenénk ezeknek a programoknak a színezését. Gondolni kell arra is, hogy amennyiben a régi sorozatokban jólismert sztárok szerepelnek, komoly piacuk lehet az európai tévében.“ Noha a tévésorozatok színezésének bírálata kevésbé heves, mint a filmeké, valószínűtlen, hogy mindenki tetszéssel fogadná. Dán Einstein a Los Angeles-i California Egyetem Film- és Tévéarchívumának munkatársa: . „Alapvetően azonos a kérdés a filmnél és a tévénél. Azokat a műsorokat feketefehér verzióban készítették, és nem látom értelmét, hogy változtassunk ezen. Véleményem szerint megvan az értéke annak, ha figyelmeztetjük az embereket, hogy nem minden volt régebben ugyanúgy, mint most. Ez a történelmi érzéket fejleszti.“ H. T. új szú ixr 1987. X. 2. X
