Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-07-10 / 27. szám
I szú 9 r. VII. 10. RIPORTÚTON AZ NDK-BAN Berlin, az NDK fővárosa ünnepi díszben volt ottjártunkkor. Megalapítása 750. évfordulójáról emlékeztek meg. Az utóbbi évtizedek rohamos fejlődéséről a látogatók lépten-nyomon meggyőződhetnek. A széles, többsávos utcákat korszerű épületek szegélyezik: középületek, lakóházak egyaránt. A számok segítségével pontosabb képet kaphatunk a városról: jelenleg 1 millió 200 ezer lakos él itt, 1990-re előreláthatólag 1 millió 300 ezerre növekszik számuk. A szakemberek véleménye szerint maximálisan 1 millió 400 ezerre emelkedhet a lakosság száma Berlinben. A város területének 28 százalékát az épületek, 12 százalékát a vállalatok, üzemek, 30 százalékát a zöldterületek alkotják, s ez utóbbi adat miatt Európa „legzöldebb“ városai közé sorolják. A terület több mint 10 százalékán mezőgazdasági termelés folyik, 6 százalékot pedig a tavak, vízterületek tesznek ki. Már szóltunk róla, hogy a lakásépítés es -felújítás milyen nagy társadalmi feladat az NDK-ban. A lakáskérdést elsődlegesen a fővárosban kell megoldani. Ehhez viszont a helybeli építómunkások már két évtizeddel ezelőtt is kevésnek bizonyultak. Három éve párt- és kormányhatározat született, hogy egyes kerületek küldjenek munkásokat a fővárosba. Jelenleg a mintegy 400 ezer helybeli építőmunkáson kívül az ország különböző pontjairól 23 ezren építik, fejlesztik a fővárost. De mindennek ellenére az építőiparban még további 4 ezren találnának munkát. A MÚLT HANGULATÁT MEGŐRIZVE Berlin 11 városkerületében 16 építőipari kombinát van, négy speciális vállalat az épületek javításával van megbízva, 13 ipari szövetkezet tagjai pedig a különböző szakmunkákat végzik az egyes építkezéseken. Mi a város központjában levő kombinátot kerestük fel, melyet Hans Janka igazgató mutatott be:- Vállalatunk közel három évtizeddel ezelőtt jött létre. 1980-ig 500 dolgozója volt, jelenleg 1100 alkalmazottunk van. Kétszázötven szakmunkástanulónk van, akiket 30 pedagógusunk oktat. Négy részlegünk évente 50 millió márka értékű munkát végez, ebből mintegy 30 millió márka a szakmunkák értéke. Kapacitásunk mintegy 60 százalékát a lakások karbantartására, illetve felújítására használjuk ki. Az igazgató elmondotta, hogy évente 485 lakást korszerűsítenek.- Egy-egy lakás felújítása 30-40 ezer márkába kerül, de a költségeket nem a lakók, hanem az állam fedezi. Nekünk az a feladatunk, hogy ebbe az összegbe ne csak a lakás korszerűsítése ,,férjen bele", hanem a közvetlen környezetének rendezése is. S hogy a munkák menetéről a helyszínen is meggyőződhessünk, az igazgató elvitt bennünket a Sophia Strassera. Elmondotta, ez az utca már a 18. század végén lakott volt és el szeretnék érni, hogy visszanyerje régi hangulatát. Azt hiszem, az építészeknek ez sikerült is.-Ottjártunkkor már az utolsó épületeken dolgoztak, s kezük nyomán újjávarázsolták az utcát.- Háromszáztízenkét összkomfortos lakásban mintegy ezer ember él itt - tájékoztatott Udo Schulze brigádvezetö, aki az utcán folyó munkálatokat irányítja. - Valamennyi épület műemlék, így felújításukra különös gondot kellett fordítanunk. 1981- ben kezdtük meg a munkákat, most már napok kérdése a teljes befejezés. Nemcsak a szigorú műemlékvédelmi előírások megtartására kellett ügyelniük, hanem azzal is számolniuk kellett a felújítási munkálatok során, hogy Berlin legsűrűbben lakott körzetében dolgoznak, ahol vállalatok, intézmények üzemelnek, ezért a forgalmat nem zárhatták le. EGY CSODÁS LAKÓTELEP Az egyik délután kísérőnk, Hans Erdmann, a Berliner Zeitung napilap szerkesztője volt. Már a bemutatkozáskor tisztáztuk: nemcsak azonos foglalkozásúak vagyunk, hanem hasonló környezetben lakunk. Ő ugyanis nemrég járt Bratislavában, többek között a Duna jobb partján levő városrészben is, így módunkban állt összehasonlítani nemcsak lakásainkat és a szúkebb környezetet, hanem általánosítani is tudtunk.- Mielőtt az én lakótelepemet megmutatnám, szeretném, ha a város néhány, nekem igen kedves utcáján is végigmennénk - indítványozta, s mi elfogadtuk ajánlatát. Csodálatosan felújított utcákon haladtunk, olyan szépek, színesek az egymás mellett sorakozó házak, mintha egy gondosan megfestett képet néznénk. Aztán láttunk néhány még rekonstrukcióra váró épületet, s akkor tudatosítottuk, mennyi munka áll a szép mögött. Jártunk olyan udvarokban, melyek korábban levegőtlenek, rendezetlenek voltak, de a házak korszerűsítésével egyidöben virágos kertekké varázsolták őket.- Most pedig egy különösen szép lakótelep következik - tájékoztatott további úticélunkról. Meghatározása nem volt túlzás. A város központjában levő gázgyár korábban ronAz Ernst Thälmann-Park lakótelep-----------------------------------------tóttá a levegő tisztaságát. Lebontották, s helyén 4000 lakosnak adtak otthont. S ha korábban a szennyezés forrása volt ez a hely, most ellenkezőleg, a lombos fák, sok-sok különleges virág díszíti a környezetet. Az Ernst Thälmann Park lakótelep példa arra, hogy lehet „másképp“ is építeni az új negyedeket. Mire a lakók ideköltöztek, a házak közti mesterséges tóban már színes halak úszkáltak. Ez nem mese, ez az igazság. S a házak: szintén panelből készültek, de nem szürkék, és egyáltalán nem keltik a kőrengeteg benyomását. A különleges architektúra, a tereprendezés, a beüvegezett erkélyek látványa lenyűgöző.- Persze nálunk sem ilyen minden lakótelep - magyarázta Hans Erdmann. - De ez a park bizonyíték arra, hogyan lehet jobbat, szebbet építeni. Itt például az építkezés során a szállítóktól nem vették át a meghibásodott panelokat. A lakások minősége is meghaladja az átlagosat. S ha a gazdaságosságot vizsgáljuk: a nem sablonos elemek alkalmazása drágább volt, de ezt a takarékos technológiákkal ellensúlyozták. Üzletek, művelődési ház (ezt a régi gázgyár adminisztratív épületének átalakításával nyerték), uszoda is van a lakótelepen. LÁTOGATÓBAN A délutáni csúcsforgalomban csak lassan haladhatott gépkocsink a város központjából kollégánk lakótelepe felé. Hiába a szé- ;S5 az útkereszteződéseknél várni kell. Kísérőnk kihasználta az alkalmat, s néhány érdekes adatot mondott a város lakáshelyzetével kapcsolatban.- Berlinben a lakások átlagos területe 64 négyzetméter, s ez meghaladja az országos átlagot. Nyolcvanöt százalékukban van fürdőszoba vagy zuhanyozósarok, 63 százalékukban pedig távfűtés. Az összes lakás 17 százaléka egy-, 37 százaléka két-, 33 százaléka három és a továbbiak négy-, illetve többszobásak. A Marzahn lakótelep helyén falu volt, de a tervezők nagyon érzékenyen bántak a lakótelep rendezésének kérdésével. Meghagyták a földszintes házakat - ezekben többnyire szolgáltató részlegeket létesítettek. Terveikben szerepel további „alacsony“ házak építése is, mert tudják, ezáltal változatosabbá teszik a lakótelepet.- Tíz évvel ezelőtt kezdték itt meg az építkezést. Jelenleg mintegy 160 ezren élnek ezen a telepen, s előreláthatólag még 20 ezren találnak itt otthonra. Többnyire fiatal családok költöznek ide. A gyermekintézmények folyamatosan épültek, egyidöben a lakásokkal, s így nagyobb gondok nem voltak ezekkel kapcsolatban. Van itt rendelőintézet és épül az új kórház. Két áruházban és 54 üzletben vásárolhatnak az itt élők. Hans Erdmann családjával egy 11 emeletes házban lakik. A környezet már régen rendezett, körös körül virágok, díszbokrok. A házba belépve örömmel fedeztük fel a működő kaputelefont, de aztán sajnálattal állapítottuk meg, a felvonó nem működik. Vendéglátónk felesége már várt a hatodik emeleti lakásban.- Háromszobás a lakásunk, nyolc éve élünk itt. Korábban a városközpontban laktunk egy régi házban, erre a lakásra nyolc évet vártunk. Szövetkezeti, ötezer márkát kellett befizetnünk és 2500 márka értékű munkát pedig az építkezéseken kellett ledolgoznunk. Havonta 151 márka lakbért fizetünk. Betthina asszony szintén szakmabéli, az egyik nőnap belpolitikai rovatának vezetője. Elsősorban neki volt furcsa az új lakásban, hogy a konyhán nincs ablak: úgy van megoldva, mintha a lakószoba része volna, tehát közvetlenül nem szellőztethető. Nem vált be ez a típus, s azóta az ilyen megoldású lakóházakat nemigen építik. Kollégánk arról is beszélt, hogy lényegében elégedettek az itt élő emberek, hogy a rendezett környezeten kívül a szolgáltatások is elérhetők, a közlekedést viszont még javítani kell. Ó például a városközpontban levő munkahelyére egy óra hosszat utazik. De bíznak benne, hogy ez a gond is megoldódik. DEÁKTERÉZ Nyugdíjasként a pult mögött Egykedvű. De a jó sztorik feldobják. Már 13 évesen az Anna Kareni- nát olvasta. Nem emlékszik, ki adott először kezébe könyvet, de hálálkodik: - Hogy is alakult volna az életem könyv nélkül. Nem mentem férjhez, családom nincs. A tévé nem köti le úgy a figyelmemet, mint az Írott szó. Minden újságot elolvasok, a színes emberi sorsok érdekelnek. A jómultkor egy idős nőről olvastam, bejártá a világot, még Japánban is járt, micsoda történeteket mesélt... De mit írhat rólam, dolgoztam, dolgoztam, dolgoztam, és elkoptattam 61 évet. Persze 1944-ben Sárosfáról (Blatná na Ostrove) ő is elindult világot látni, de csak Bratislaváig jutott. Jóllehet, néha azért tovább is, Bulgáriába, Romániába, Olaszországba. Az emlék rengeteg, de az út fárasztó volt, a látottak már megfakultak. Azóta sem kívánkozott sehová. Vegyes érzelmekkel, vegyes óhajokkal él: néha a nyugalmat keresi, a ki se mozdulást, máskor alig várja, hogy a pult mögé álljon, egy-két szót váltson az emberekkel. Újságárus a Duna utcában. Nehéz lehetett a döntés, bakfisként egyedül indulni el a fővárosba. Miként alakult volna az élete falun? Talán családi ház kerttel, férjjel, unokákkal, az albérleti szobák sivársága, magánya helyett falusi közelség. De kitartott .választása mellett. Nem olyan, aki visszakozt parancsol, mégha fáj is, ha nem kedvez a szerencse. A próbát kiállta: egyedül, erős lélekkel. Már csak gyerekkorsirató és a rokoni látogatások színhelye a falu. Szereti, mert ráérősek, mindig a vendégvárók az emberek, lombárnyékos a nyári kánikula. Egyedül van, de nem elhagyatottan. Huszonkilenc évig dolgozott textilüzletben, nem felejtenek a kollégák, az egykori vásárlók, ma is megkeresik. Csodálatos éveket, az ifjúságát töltötte a Mihálykapu utcai üzletben. A gyereksírás sem hiányzott az életéből. Testvérei gyermekeit szereti, viszontszeretik. Különösen öccse fia nőtt a szívéhez. Együtt laktak. Most megnősült. Sajnálja is egy kicsit, de örül, hogy boldognak látja. Jó fiú volt, sokat olvasott, könyvekről, a színészek játékáról, filmekről, évekig együtt alkotott véleményt egy nyugdíjas asszony és egy főiskolai hallgató.- Most majd nélküle olvashatom a Filmvilágot meg a Filmkultúrát. A fiú szerettette meg velem a filmművészet alkotásait. Sok filmet nem láthatok, legalább olvasok róluk. Szikár asszony, visszafogott érzelmekkel. Mindent megfigyel, mindent meghallgat, a vásárlók magánéletéről, érzéseiről, titkairól többet elárul, mint önmagáról. Mert a bódéból mindent látott, őrizte az utca forgatagát. Mióta beköltöztek a meleg üzletbe, kisebb a forgalom.- Tizenöt éve vagyok újságárus. Nehéz volt megszokni az 50 filléres papírárut a textil után. Szerettem a finom, szép kelméket. De újságárusként többet kereshetek. Mások az emberek is. A textilüzletben csak vásárlók, itt megállnak egy-két szóra, kifecsegik bánatukat. Jól érzem magam közöttük. Mit csinálnék munka nélkül. A munkát szoktam megf abba menekültem az egyedüllét elöl, amikor 44-ben otthont kerestem a fővárosban. Nem volt könnyű azonosulni a város életvitelével. Évekig albérletben laktam. Szerencsére mindig olyan főbérlőkre találtam, akik családtagként fogadtak. Egyedül szórakozni se jártam. Később kaptam egy garzonlakást. Ugyanabban a panelházban lakott egy idős néni. Beteges volt, gondozásra szorult. Szívesen vállaltam istápolást, így egyikünk sem volt egyedül. A két garzont, az övét és az enyémet elcseréltük egy háromszobásra. Akkor beköltözött hozzám az öcsém fia. Most újra egyedül leszek. Ezért dolgozom nyugdíjasként is. Horváth Ilona életét nem tarkították színes események. Anélkül is boldog. Ilyen a természete. TALLÓSI BÉLA Régi épületek - úl köntösben (Archívumi felvételek)
