Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-09-25 / 38. szám
Dorz heikáldlett íjom em. kos, Ifutíjta. Két alajt lem s is )SZvas lem agy itha nál. agy ;em ilöl, álja ilja, nik, 3 el ;sin II is gja tét, jeni, id- ílé. re- lönilek val inint 3S, és lede át, eit in, aaz ibi z3S a levegőben, majd szembefordul a többi szekerekkel, és a térdéhez suppantja néhányszor a kucsmát. Az emberek köszönést vélnek ebben, és átszólnak neki:- Aggyon az Isten, Kalandos!- Fogadjad, te! - szól rá Kalandos a sapkájára, és felteszi rögtön. S aztán, mialatt Vilmos bétakarja a lovakat, s szénát vet nekik, szivart sirít lassan, s átballag a cimborákhoz, akik éppen a háborútól beszélgetnek.- Hát maga vöt-e csatában, János- bá? - kérdi tőle az egyik.- Én igen, többször is - feleli Kalandos, és átmutat Vilmos felé: - ez a fiam is abból kifolyólag született. Félreértik a szót, és nevetnek rajta. De éppen megérkezik egy úr a téglagyártól, és nézni kezdi a fákat. Megvesz öt szekérrel és elhajtja. Kalandos arrafordulva, egyhelyből nézi a dolgot:- Az úrnak nem eladó! - szól oda végre. A sánta odajön, és duzzogni látszik.- Ingyen sem kéne - mondja.- Hát akkor mért tapogatja?- Szórakozásból. f- Szórakozzék olyan fa mellett, amelyik a tövin van.- Né-né, beh bölcs! - mondja a városi. - Ebben a nagy sapkában mind fej van, ügyé? - emeli fel a botját, és egy ügyes-mozdulattal letaszítja a Kalandos fejéről a kucsmát. De meg is szöki magát abban a pillanatban, és szaladni kezd. Vinnyogva, csorbán szalad. Valahonnan egy kutya is előugrik, űzőbe veszi. Mindenki nevet.- Én azt látom, de az ára mennyi?- Ahhozmérten, amilyen a fa. A vevő türelmét veszti és egy másik gazdával kezd alkudozni. Kalandos nem bánja, mert olyan természetű ó, hogy szereti végigcsiklandozni a napot. Jön is ebédidőig még kettő, de azokat is elereszti. Már nem is maradnak eladók, csak valami tízen. S a vételár is sokat hanyatlik.- Gyenge vásár van - jegyzi meg Vilmos ebéd után.- Az urak ilyenkor heverésznek - menti az öreg a dolgot. És várnak. Négy óra körül megélénkül ismét a forgalom. Egymás után öten is feltűnnek vevő szándékkal, sót ketten Kalandostól kérik első ízben a fát. Ö azonban kifigurázza, és elveszti ezeket is.- Az sok egy jücsit.- Sok a nyavalyát! Egy akkora szekér fáért!- Elég jól meg van rakva - dicséri Vilmos -, de a közepiben csutakok vannak, s revesek. Kalandos tiltakozik:- Ott áztán egy sincs!- Mert azt én tudom, hogy van!- S hát azt honnét tudja?- Én onnét, mert együtt raktuk vót. Az öreg el is kacagja magát.- Bár ne tudnál olyan sokat... - mondja, és végét veti a játéknak. Ketten két keréknek az agyára ülnek, és várnak. Már szürkül. Vevőknek híre sincs. Már esteledik. Kalandos forr. Pusmog. Az arca fWwrr nme Kalandos nincs közöttük. Tíz perc múlva egy nagy, magos egészséges vendéglős ügyelgeti a fákat. Nagy nehezen megvesz öt szekérrel az is, és elhajtja. De Kalandos nincs közöttük. Időteltével valami iskolától is megjelenik egy szigorú tanár. Tisztelet- adóan és ügyetlenül alkudozik. Végre feljegyzi nyolc embernek a nevét, és a lerakódás helyét is bemondja nekik. És Kalandos ismét nincs közöttük.- Ma csupa vak vészén fát - jegyzi meg, és forr. Újra szivart sirít, és taszigálja a fején a sapkát.- Szinte megvevék a fáját, János- bá! - hergeli valamelyik. Az öreg nem pattan fel.- Hadd érjék... - feleli könnyedén.- Hát nem eladni hozta?- Minden megeshetik. Éppen egy sánta, iparosféle ember közeledik feléjük. Egyenesen a Kalandos szekeréig büllög, s a botjával kopogtatni kezdi a fát. Vilmos nagy örömmel szól az apjának átal:- Édesapám, kérik a fát!- Ki kéri? - szólal meg az iparos.- Hát maga nem azért kopogtatja?- Én nem.- Hát?- Csak. Maga Kalandos is tréfának minősíti a dolgot, s csak annyit jegyez meg, felemelvén a sapkát:- Játszi vevő vót. Vilmos is úgy élvezi a dolgot, hogy nem tud megmaradni egyedül, hanem átjön, és egy nagy hős képében így szól:- Máskor az ilyen vevőt nem a kutya fogja meg, hanem mi. Úgyé, édesapám? Apai intelemmel válaszol Kalandos:- Ne dógozzál a kutya ellen, hanem eredj vissza a szekérhez.- Úgysem jönek a vevők, édesapám.- Eredj, ne tudj annyit! Ha látják, hogy személy van mellette, akkor inkább jönek. S csakugyan igaza van az öregnek, mert alig megy vissza Vilmos, mindjárt jön egy börkötényes ember.- Mennyi ez a fa? - kérdi. Felelet helyett átszól megint Vilmos örömteli hangon:- Kérik a fát, édesapám- Hadd el, hadd kérjék. A börkötényes látván a helyzetet, átjön Kalandoshoz:- Mennyi az a fa, bácsi? - kérdi.- Egyszekérrel raktam vót - mondja Kalandos. Mire hat óra eljön, egyedül marad az egész fapiacon. Egy ideig vár és leskelődik, majd egy hirtelen gondolattal Így szól a fiához:- Lám, tégy úgy, mintha meg akarnád venni a fát! Vilmos csodálkozik az első percben, aztán kuncogni kezd, mert nagyon furcsának találja a dolgot.-Tégy úgy, nem érted? - szól rá megint az apja. A fiú eltávolodik a szekértől egy kicsikét, aztán megfordul, és jőni kezd visszafelé. Látszik az arcán, hogy küzdik a nevetéssel, de azért körüljárja a szekeret, és megkérdi nagyosan:- Hát aztán mennyiért adja ezt a fát, édesapám?- Nem helyes! - rázza Kalandos az ujját - mert hogy a sújba lehetek én édesapád, ha te úgy jössz hozzám, mint egy idegen vevő?- Az is igaz - ismeri be Vilmos, és visszamegy újra. Komoly magatartást vesz, és úgy jön.- Jó napot kívánok! - kezdi. Az öreg nem akarja megzavarni mindjárt az első szóval, s illően fogadja:- Aggyon az Isten.- Mit teccik kérni ezért a fáért? - folytatja Vilmos.- Kétszáz. fintorog. Egyszerre hirtelenül feláll, a szekeret megbontja, és a piac közepére kezdi rakásba rakni a fát. Vilmos tátja a száját.- Mit csinál, édesapám? - kérdi. Kalandos felelet nélkül rakja a fát. Csak amikor kész van, akkor szól oda neki:- Hozz egy öl szénát hamar! Amikor elhozza, a rakás alá téteti véle. Maga gyufát lobbant és alágyújtja. Aztán ostort vesz, és félül szépen a rakás tetejére. Vilmos még jobban tátja a száját.- Szaladj az utca felé - rendeli neki az apja -, s kiabáljad, hogy sül egy. ember, sül egy ember! Vilmos megrémülve topog egy helyben. A füst gyúródni kezd fel Kalandosnak.- Eredj! - kiáltja haragosan és prüszköl. Vilmos szaladni kezd sebesen az utca felé, és húzza a vészharangot, nagyokat kiáltván:- Sül egy ember!- Sül egy ember! Az öreg tikácsol a füstbokorban, majd leugrik egyszerre, hogy friss levegőt gyűjtsön. Körüljárja a rakást, megszítja a tüzet is, és lesi, hogy nem érkezik-e csodalátni valaki. A láng átkúszik a szénáról a fákra, és eloszlik a füst. Három szaladó ember körvonala látszik. Kalandos felhág a rakás tetejére, és elhelyezkedik ottan. A lábait felhúzza az álla alá, a fejét a válla közé rejti, és úgy kucorog tornyos sapkájában, mint egy vigyori manó.- Maga megbolondult, bácsi? - kiált rá az egyik megérkezett csodalátó.- Éppen, hogy nem - feleli Kalandos, és suhogtatja az ostort, nehogy le merje valaki húzni.- Szálljon le! - kiabálnak feléje. Újabb csodalátók csődülnek oda. Vilmos még mindig futkos, és szaporán kiáltja:- Sül egy ember!- Sül egy ember! A tűz ropog alól, és csiklintja Kalandost. Már csődületben vannak az emberek körülötte.- Szálljon le, bácsi!- Ma nyersen nem!- Hát meg akar sülni! A rakás négy oldalán kúszik már fel a láng.- Fát vegyenek! - kiáltja Kalandos, mint a bolond. A nők sikongani kezdenek. Az egyik térdre állva kéri: Édes bácsi, szálljon le!- Vagy eladom a fát, vagy meghalok! - hirdeti Kalandos.- Megvesszük! - lelkesednek többen is.- össze kell adni a pénzt! - kiáltja valaki. Egy úr rögtön megajánl száz lejt. Egy másik is százat. Gyűl a pénz szaporán. De a láng is süti már Kalandost, hogy alig bírja.- Négyszáz elég-e? - kérdi egy úr, a markában a pénzzel. Az öreg leugrik, és elveszi tőle.- Elég, mert immár csipött - mondja nevetve, aztán szólítja Vilmost, felülnek a szekérre, és elindulnak. Az emberek is megenyhülve nézik a lobogó tüzet, amely kivilágítja az egész fapiacot, miképpen a ritka öröm. Aztán ők is elszélednek lassan. Csak az ínségesek s a koldusok maradnak ott. Derülten melegszenek az ingyen tűznél, és tiszta szívből dicsérik az Urat. ' Az íróra emlékezünk, születésének 90. évfordulója alkalmából. a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a cert szokatlan zajra. Úgy tűnt neki, mintha zongorát hasogatna, aprófának. Vagy alá? Felkelt és megnézte az óráját. Még kezdésig. Kinézett az ablakon, honnan adón egy bozontos, szakállas fiú nyúzta azi a dalt, hogy azután őszinte haraggal art. g másokat csendháborítani? A parkon jlondíthatnád a zenéddel. Az biztosan 5 -, onnan nem hallaná meg az imádott ap egyik ablakára a fiú. A férfi követte vés arcú lány hajolt ki kíváncsian, értened, hogy éjszaka dolgozom és ;áig akarsz zenélni? n jön feleségül a szerelmem. azó nélkül, álmosan, fáradtan. A negye- i lakó lányhoz és becsengetett. Gyöékozik feleségül menni ahhoz az örült ég -, ha ennyire türelmetlen, menjen árt ajtónak mondhatta a bocsánatkérö as ismét a pádon ül. Megjelent előtte ■eshetsz magadnak egy új ideált. iú. falamon állnak a lakók és a törvény is. zonyt! - és gyengéden magához ölelte 3tt, nagyon szép és hát, izé, gratulálok em a hatodikon még csak ki sem néz. redem. :tette a pengetőt és... HORVÁTH FERENC fordítása .Isi 1 a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a 1 1 a a a H anyatt fekszik a barna huzattal bevont he- verőn, tekintetét a homályba boruló plafonra szegezi. Nem kapcsolja fel a villanyt. Hagyja, hadd, szippantsa magával a nyugodni térő nap a bútorok unalomig ismert képét. így elviselhetőbb minden. Megfáradt, közönyös leikéhez illik a színeit vesztő, fakuló világ. Időnként oldalra fordítja a fejét, egyenként számba veszi a múltját korszakoló tárgyakat: a legelső rádiót, a magnót, a tévét, elképzeli a vadonatúj tapéta színeit, majd ismét a plafonra mered. Döntenie kellene... Néhány órányi gyönyör, régmúlt vágyak parányi beteljesülése, mely esetleg minden rosszat lerombolhat és hozhat boldog holnapokat, vagy pedig belenyugszik abba, ami van... Sokáig halasztgatta a férj- hezmenést. Azt mondták róla, válogatós! Hogy lehetne válogatós, aki nem akar válogatni! Hiszen ö mindig csak egyre várt, egyetlen egyre! Délcegen, mosolyogva, kéken villogó szemmel jött volna felé, s határozottan, vágy inkább merészen, gyengéd csókot lehel nedvesen reszkető ajkára... S aztán társa lett volna örökre, olyan társ, aki megértő, okos és fel lehet rá nézni! Persze mindenki jött, csak ö nem. Később már adta volna alább is. Eleinte majd kezüket-lábukat törték érte a legények! Nem is csoda, szabályos alakját, szép arcát megirigyelhette volna bármelyik színésznő! A problémák mindjárt a megszólításkor kezdődtek... Amikor a kisváros aranyifjai rádöbbentek, hogy a gyönyörűséges lány egy keleti bölcs megfontoltságával válaszol - gat ostoba kérdéseikre, gyorsvonat sebességével iszkoltak el a közeléből. Amelyik netán okosabb volt a többinél, az külalakja miatt nem illett az ő sudár termetéhez. Mondta is neki sokszor CSÓKA FERENC rá, a gyerekeink érdekében! - hajtogatja egyvégtében. Az az igazság, hogy egyszerűen gyáva. És szörnyen unalmas! Azok az őrjítő esték, azok az önző, kamaszosan rövid együttlétek. Szűzen ment férjhez, és minthogy eddig nem csalta meg a férjét (talán csak az alkalom hiányzott hozzá?), fogalma sincs arról, milyen is lehet az igazi az apja, aki töpörödött, bogaras emberke volt, hogy nem a külcsín számít, édes lányom, ami belül van, az ezerszerte többet ér! Jó, mondta, de az nem lehet igaz, hogy nincs ezen a világon egy olyan férfi, akivel teljes lehetne a boldogságom! Nem lett! Legalábbis eddig nincs. Hozzáment egy, apja által jószÍvűnek, gyerekcentrikusnak mondott pojácához, aki a gyönyörtelen gyerekcsináláshoz meg ahhoz ért, hogy a tekintélyek előtt hajlongjon. Szükség van testi gyönyör. Volt, hogy megpróbálta szeretni, becéz- getni az urát, de már erről is letett. Három gyerekük van. Mindhárman iskolások. Imádja őket, feléjük sugározza minden szeretetét, gyengédségét. Csak miattuk túri sok-sok éve a kínt. Csak miattuk? Vagy ennél erősebb kapocs a megszokás, a biztonságérzet? Nem, nem valószínű. .. A férfi, akit utál, az a férfi a gyerekei számára apuka... Sohasem uszította őket a férje ellen. Szépen végigcsinálta az iskolába, munkába indulás előtti családi reggeliket, este a vacsorákat, a vasárnapi ebédeket, szóval mindent, ami egy gyereknek örömet szerez... Ha most azt mondaná nekik, elég, úgysem értenék meg... Ha összehasonlítanák szüleiket, nyomban tudnák, ki az, aki szétrombolta a családi békességet... A minden este szorgalmasan mesélő, mé- zes-mázos apjuk biztosan nem. Most itt fekszik kiégetten, bepárásodó szemmel, s döntenie kellene. A férje és a gyerekek csak két nap múlva jönnek haza. Megszólal a csengő. Ijedten ül fel a heverőn, ruháját igazgatja, könnyeit törölgeti. Fülel. Várja a második csengetést. A csengő éles hangja újra belesivit a levegőbe. Tudja, az ajtó előtt a délceg, kéken csillogó szemű királyfi áll. Ő hívta. Délután ismerkedett meg vele az utcán, munkából hazatérőben, amikor még arany színben tündökölt a világ, s a nap sugarai a szívét melengették. Amikor még mérhetetlen távlatok villantak fel előtte - boldogság, megértés, gyönyör. Szól a csengő. Érzi, utoljára. .. Akit ő elképzelt magának, az nem csenget többször. Megpróbál felállni, szive azonban nem bir az agyával. Kezét az ajtó felé nyújtva suttogja: - Megyek már, megyek, kedvesem... Majd minden izében reszketve az ágyra veti magát, arcát tenyerébe temeti és zokog... Urr Ida Tátrai elégia Dr. Cuhr Mihály főorvos emlékének, aki megmentett bennünket. Láz viszi a vonót muzsikálunk havazik havazik süt a lángunk... a hegyek fehér köpenyben ülnek s hallják hangjait a hegedűknek a zene mindent felolvaszt lassan ásit a hold és szitál a dallam... a vonósnégyes tagjai égnek s megszületnek a hangból szőtt képek vibráló csillagok hallgatóznak de ilyen zene jaj! egyszer volt csak!
