Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-09-25 / 38. szám

O tt, ahol a felszabadulást megelő­zően a vasút mentén csupán egy kis bakterház állt, s a dúsfüvű legelőn nyáj legelészett, felépült hazánk legna­gyobb szárazföldi kikötője, a csehszlo­vák-szovjet országhatár mentén fekvő Tiszacsernyöi (Cierna nad Tisou) átra­kóállomás, amely a csehszlovák-szov­jet baráti együttműködés igen fontos tényezője, a szocialista integráció érzé­keltető ütőere. Naponta százával érkez­nek ide a különböző áruval megrakott vasúti szerelvények, melyeket gyorsan továbbítani kell az ország belsejébe, illetve a határon túlra. Az eltelt negyven esztendő alatt fo­lyamatosan nőtt, terebélyesedett ez az átrakóállomás, sokasodtak a sínpárok, megnövekedett azoknak a száma, akik úgy döntöttek, hogy itt telepednek le, itt dolgoznak, hiszen már városi rangra emelt, korszerű település épült a hajdani legelő helyén. E szárazföldi kikötő immár negyven esztendeje szolgálja a Szovjetunió és hazánk gazdasági szerződéseinek gya­korlati megvalósítását, erősíti a cseh­szlovák és a szovjet nép őszinte, meg­bonthatatlan barátságát, sokoldalú együttműködését. Hazánk határain túl még dúltak a har­cok, a szovjet nép rettenetes szenvedé­• Az átrakóállomás gyors működése a szerelvényrendezők munkájától is függ Ahol egykor csak bakterház állt... Negyvenéves hazánk legnagyobb szárazföldi kikötője seket élt át, de képviselői útján már 1943 decemberében szerződésben kö­telezte magát a népünk iránti barátság­ra, a kölcsönös segélynyújtásra és a há­ború utáni együttműködésre. Annak idején Csop felől egyetlen sín­pár vezetett Bodrogköz irányába. A visszavonulásra kényszerített német fasiszták 1944 őszén ezt is tönkretették, a vasút melletti épületeket felrobbantot­ták. A kis őrház -, melynek helyén ma modern épületek ékesednek - a vélet­len folytán épen maradt. De ezen kívül semmi más nem volt ott, csak szántó­föld, beláthatatlan síkság. A szovjet segítséggel helyreállított sínpáron Királyhelmec (Král'ovsky Chlmec) felől csak Bély (Biel) községig közlekedett egy rövid szerelvény, egyet­len személyszállító kocsival. 1946 őszén ezzel érkezett ide Ivan Tyimofeje- vics Nyesztyerov mérnök és kis csoport­ja. Bély bői gyalog folytatták az utat a mai átrakóállomás irányába, majd a meghatározott helyen sátrat vertek, s munkához láttak, mértek, rajzoltak esőben, sárban. Nedves ruhájukat sis­tergő, vizes fa füzénél szárítgatták. Ivó­vízért a tárkányi (Trakany) legelő gé- meskútjához jártak. Személyesen ismertem ezeket a nagyszerű szovjet szakembereket, akiknek irányításával 1947 tavaszán megkezdődött az állomás építése. A mezőben, a sínpárok mentén föld­szintes barakkban létesült az első állo­másépület, amelyben Bodor Imre, az állomás első főnöke teljesített szolgála­tot. Vele együtt igen sokat tettek az átrakóállomás fejlesztése érdekében helyettesei, majd utódai, Füzy Imre és Dubik Ferenc. A jubiláló átrakóállomás kapcsán, azt hiszem minden becsületes állampolgár számára örökre emlékezetes marad az 1947-es esztendő. Sokan emlékeznek arra az aszályos évre, amikor nálunk alig termett valami kenyérnek való. Éhínség, nélkülözés fenyegetett, de a szovjet nép, az őszinte barát segített bajbajutott társán. Még egy év sem telt el az átrakóállomás építésének meg­kezdésétől, amikor 1947 őszén befutot­tak ide a részünkre létkérdést jelentő, búzával megrakott szovjet szerelvé­nyek. 600 ezer tonna kenyérgabonát, 50 ezer tonna vetőmagot kaptunk a Szov­jetunióból. Senki sem vitatja, valóban az ország kenyeréről volt szó, akkor, amikor a esernyői átrakóállomás naponta csu­pán ötszáz tonna átrakására volt alkal­mas. De az ott dolgozó emberek, köztük az ország legkülönbözőbb részeiből ér­kezett „társadalmi munkások“ is, na­gyon jól tudták, hogy családjuk, egész népünk kenyerét biztosítják, ha fokozott szorgalommal dolgoznak. És bizonyítot­tak, szinte a lehetetlent is megoldották, gépi berendezések hiányában nehéz feltételek között lapátolták a kenyérga­bonát a csehszlovák vagonokba. Legalább napi háromezer tonnára kellett növelni a rakodóhely kapacitását a szovjet búzaszállítmányok folyamatos átvételéhez. Ezt csupán 1948 februárja után, munkásosztályunk győzelmét kö­vetően sikerült elérni, amikor egyre na­gyobb mértékben kibontakozott a Szov­jetunióval folytatott kereskedelmünk, árucsere-forgalmunk. A jubiláló esernyői átrakóállomás je­lentőségéről számtalan alkalommal, vasutasnapi és más jubileumi ünnepsé­gek alkalmával igen sokan nyilatkoztak már. Rámutattak, hogy a esernyői átra­kóállomás igen jelentős szerepet tölt be a Szovjetunióval folytatott sokrétű együttműködésünk, gazdasági és ke­reskedelmi kapcsolatainak szempontjá­ból, s mindez éppen itt, az országhatár közelében, szovjet segítséggel felépített átrakóállomáson, jelentős mértékben és arányban nyilvánul meg. Mindennél többet bizonyítanak a szá­mok, az adatok. Elegendő talán azt elmondani, hogy az eltelt négy évtized alatt több mint 303 millió tonna áru és nyersanyag érkezett a Szovjetunióból a esernyői átrakóállomásra, ahonnan 58 millió tonnát meghaladó teherárut irá­nyítottak a Szovjetunióba. Jubiláló szárazföldi kikötőnk jelenleg egy korszerű, több mint 10 négyzetkilo­méter területen fekvő átrakóállomás, ahol a növekvő kereskedelmi forgalom egyre nagyobb igényeket támaszt a vasút dolgozóival szemben, közben nem kis gondokat is előidézve. Nem véletlen tehát, hogy programba vették ennek az átrakóállomásnak a 2000-ig megvalósuló korszerűsítését. Mi taga­dás, erre valóban nagy szükség van, hiszen meg kell könnyíteni az itt dolgozó emberek munkáját. Erre joggal rászolgáltak az átrakóál­lomás dolgozói, akik - az év elejei kedvezőtlen időjárási viszonyok ellené­re - az idén is becsületesen teljesítik feladataikat. Az első félévben csaknem 3,4 millió tonna nyersanyagot, árut vet­tek át a szovjet szállítóktól, terven felül 134 ezer tonna szállítmányt raktak át a csehszlovák vagonokba s így 104,4 százalékra teljesítették átrakási tervü­ket. KULIK GELLERT • A Szovjetunióból érkező vasérckoncentrátumot tárolókban is felhalmozzák (Jozef Vesely felvételei) A gyártmányfejlesztés minőségi eredményei Általános fordulatot elérni az intenzifikáció irányában, növelni a népgazdaság műszaki színvonalát - ezek nap­jaink fontos követelményei, gazdaságunk teljesítőképes­sége fokozásának jelentős módjai E célok elérése első­sorban a tudományos-műszaki haladás sokoldalú érvé­nyesítésétől függ. A gazdasági folyamatok leglényegesebb ismérve a ter­mékek versenyképessége a külföldi piacokon. Hogy ennek a kritériumnak eleget tegyünk, az erőket és az eszközöket feltétlenül a társadalmilag meghatározó jellegű feladatokra kell összpontosítani és meg kell gyorsítani a fejlesztés- termelés - felhasználás ciklusát. A műszaki-tudományos fejlesztés igényes feladatainak megoldása, az intenzifiká­ció sikere, a szociális és gazdasági fejlődés meggyorsítá­sa elképzelhetetlen a Szovjetunióval és a többi KGST- tagországgal való együttműködésünk bővítése nélkül Egyben ez az alapvető lehetőség arra, hogy növeljük a progresszív műszaki-gazdasági jellemzőkkel rendelkező termékek részarányát, jobb eredményeket érjünk el az innováció területén és ezáltal javítsuk termékeink eladha­tóságát a külföldi piacokon. A Nyugat-Szlovákiai kerület ipari vállalatai az elmúlt hónapokban - a célkitűzésekkel összhangban - az inno­vációra és a terméket minőségének javítására összponto­sították figyelmüket Ennek megfelelően az árutermelés 23,3 százalékát - összesen 6 milliárd korona értékben- a magas műszaki színvonalú termékek tették ki. A kerü­let vállalatainak színvonalas munkáját az állami és ágazati minőségellenőrző intézetek is igazolhatják, amelyek a vizsgált csaknem 10 milliárd korona értékű árunak több mint a felét a kiváló tulajdonságokért az első minőségi osztályba sorolták. Ez a mennyiség 3,5 százalékkal több a tavalyinál, örvendetes, hogy az új termékek 71,5 száza­léka szintén ugyanezt a minősítést kapta. S ha már a jó eredményekről szólunk, ki kell emelni a Martini Nehéz­gépipari Művek komáromi (Komárno) Steiner Gábor Hajó­gyárát, a tlmacei Szlovák Energetikai Gépgyárat, a Bánov- ce nad Bebravou-i Tatra vállalatot, valamint a Nővé Mesto nad Váhom-i Légtechnikai Müveket, amelyek magas mű­szaki színvonalú termékeik részarányával túllépik a kerü­leti átlagot. Az elmúlt hónapokban az érsekújvári (Nővé Zámky) Elektrosvit vállalatnál az SMC 250 W típusú világítótestet, a Skalicai Gördülöcsapágy-gyárban pedig néhány csap­ágyat soroltak be a magas műszaki színvonalú termékek közé. A stúrovói Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyárban a centrifugák csomagolóanyagát minősítették hasonlókép­pen, amely az iparilag fejlett külföldi országok hasonló csomagolóanyagaival való összehasonlításban is megállja a helyét. Ami a gyártás új termékekre való átállítását illeti, a kerület vállalatai a tavalyinál gyengébb eredményekről számolhatnak be. A választékot 1793 féle új termékkel gazdagították, 1,7 milliárd korona értékben, ez azonban az árutermelés -volumenének alig több mint 7 százaléka. A legtöbb új termék a konfekcióüzemekböl, a bőrfeldolgo­zó és cipőipari üzemekből, valamint az általános gépipar vállalataiból került ki. Megemlíthetjük közülük az M-180 típusú kompresszoros fagyasztót, amelyet a brnói nemzet­közi gépipari vásáron aranyéremmel tüntettek ki, valamint a Nyitrai (Nitra) Elektrotechnikai Gépgyár SKP 225 TT1 típusú szövőgépét, az ugyancsak nyitrai Bioveta gyár Rotakol, Cenvipar és Medis oltóanyagait a gazdasági állatok fertőző betegségei ellen, a senicai Szlovák Müse- lyemgyár új műszaki poliészterszálait, a Trencíni Ruha­gyár jobb hőszigetelő képességű anyagból készült télika­bátjait, az új típusú, nem gyűrődö gyapjúszövetekből készített öltönyeit és nadrágjait. Néhány vállalat, köztük például a vágsellyei (Sala) Duslo, a tlmaőei Szlovák Energetikai Gépgyár és a komá­romi hajógyár állandóan gyarapítja a magas műszaki- gazdasági színvonalú termékek számát. Velük ellentétben a kolárovói Gördülőcsapágy-gyár, a Zlaté Moravce-i Calex, a Tesla Vráble, a rohozníki Nyugat-szlovákiai Cementgyár és Mészégető, a Stará Turá-i és a piesfanyi Chirana Vállalat, valamint a vrbovéi Trikota elmaradnak a terv ilyen vonatkozásának a teljesítésében. A kevésbé jó eredmények ezeknél a vállalatoknál főleg annak tudhatok be, hogy állandóan nehézségekbe ütközik az anyagellá­tás. alacsony fokú a hatékonyság, nem megfelelők a ter­mékek műszaki-gazdasági jellemzői, s fogyatékosságok fordulnak elő a termelés szervezésében és irányításában. Habár a kerület vállalatai állandóan javítják termékeik minőségét, a harmadik minőségi osztályba sorolt áruk mennyiségét mégsem sikerült csökkenteni. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy az állami és ágazati minőségellenőrző intézetek az elmúlt hónapokban több mint 97 millió korona értékű terméket soroltak ebbe az osztályba. Elsősorban a Trnavai Autógyár, a skalicai Gördülőcsapágy-gyár, a Tesla Vráble és a Stará Turá-i Chirana Vállalat termékei­ről van szó. Az okok az elöregedett műszaki berendezé­sek, a nem megfelelő felületi megmunkálás, a termékek idegen anyagokkal való szennyezettsége, a technológiai fegyelem megszegése stb. A tudományos-műszaki fejlesztés és a racionalizáció következetesebb megvalósítása, a feltaláló és újítómozga­lom, a kutatás-fejlesztés-termelés folyamatának meg­gyorsítása. a specializáció és kooperáció továbbfejleszté­se, valamint az együttműködés bővítése - együttesen azok az eszközök, amelyek lehetővé teszik, hogy a kerület vállalatai teljesítsék a 8. ötéves terv feladatait a hatékony­ság és a minőség terén. BLAZEJ SEDLIAK mérnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom