Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-09-25 / 38. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1987. szeptember 25. XX. évfolyam Ára 1 korona M ég alig virrad, amikor a Bratislava-újvárosi Vasútállomás kissé már megkopott épületéből árad kifelé a munkába igyekvők sokasága. Az utolsó vágányon indulásra kész dízelmotoros szerelvény utasai viszont csendben ülnek, bóbiskolnak. Nem nehéz kitalálni, hogy legtöbbjük éjjeli műszakról utazik haza. Javarészt kék zubbonyos vasutasok. Eszembe jut, hogy vannak, akik emiatt kék hadseregnek is nevezik népes táborukat. Akkor viszont ők a világ legbékésebb serege - állapítom meg magambam, miközben végigsiklik tekintetem kissé megtört, borostás arcukon. Amikor aztán éles sípszó vegyül a kis mozdony motorjának duruzsoló zajába, s az ablakon keresztül néhány pillanatra felvillan előttem a feszesen tisztelgő egyenruhás forgalmista alakja, arra gondolok, hogy mégiscsak van valami katonás a vasutasi hivatásban: fegyelem, hivatásszeretet, áldozatkészség... Ami általában még kemény, felelősségteljes fizikai munkával is párosul. S azt csak odaadással lehet igazán jól végezni. Valahogy úgy, mint a komáromi (Komárno) vasútállomás közel ötszáz dolgozója is teszi. E dél-szlovákiai város inkább hajógyáráról, folyami kikötőjéről ismert. A szárazföldi kikötő, vagyis a vasútállomás nem bonyolít le olyan hatalmas forgalmat, mint a legnagyobbak az országban, mégis a jelentősebbek, mi több, a legjobbak közé tartozik. Amit a kívülálló aligha sejthet, hiszen ez az állomás nem hivalkodik új, korszerű épületekkel, műszaki felszereltséggel, s az utasforgalma sem szembetűnően nagy. Ám, amikor példamutató vasutaskollektívák iránt érdeklődtem a Keleti Vasutak bratislavai igazgatóságán, az elsők között az ott dolgozókat illették dicsérő szóval. A kérdésre, hogy a komáromi vasútállomás dolgozói mivel érdemelték ki a felettes szerv elismerését, már a helyszínen keresem a választ. Amit már akkor sejtek, amikor kiszállok a vonatból és az állomásfőnök irodája felé indulok. Az országszerte általában elhanyagolt vasútállomásokkal szemben itt frissen felsöpört peron, a falakra és oszlopokra sűrűn felfüggesztett virágok fogadnak. Jóllehet, ez csak az ide látogató idegennek tűnik szokatlannak, s ha egészében nem is nyújt csodálatos látványt a régi állomásépület, mégis észre kell venni a róla való gondoskodást. Ladislav Mihalik, a vasútállomás főnöke elmondja, hogy a vasúti gócpont jelentősége tulajdonképpen a város földrajzi fekvéséből következik. A vasútállomás azért tölt be fontos szerepet az ország vasúti forgalmában, mert Komárom a csehszlovák-magyar országhatáron és a Duna partján fekszik. Emiatt jelentős központ a nemzetközi észak-dél, illetve dél-észak irányú vasúti forgalomban, továbbá összekötő kapocs a folyami és a szárazföldi, pontosabban a vasúti teherszállítás között. Három helyen bonyolítja le forgalmát. A komáromi főállomáson, a MÁV állomásával együttműködve és a kikötő melletti „Duna“ vasútállomáson. A munka oroszlánrésze ez utóbbi helyen folyik, hiszen a folyami szállítóeszközökön hazánkba kerülő érc- és bauxitszállítmányok itt kerülnek vagonokba, hogy aztán eljussanak az ostravai kohókba, a íiar nad Hronom-i Szlovák Nemzeti Felkelés Alumíniumgyárba, illetve a Sered'i Nikkelkohóba. A hazai acél- és vasipar gyártotta nyersanyag pedig ide érkezik vasúton, hogy aztán hajókkal szállíthassák a külföldi megrendelőkhöz.- Vasútállomásunk idei rakodási terve 2 250 000 tonna áru. A téli hónapok mostoha időjárási viszonyai miatt azonban az év első három jónapjában 130 000 tonna volt a lemaradásunk. A tervezett napi három szerelvény helyett csak egyet, néha egyet sem indíthattunk akkoriban útnak. Jó munkaszervezéssel, megfelelő raktározási területek létesítésével és nem utolsósorban dolgozóink áldozatos munkájának köszönhetően a mai napig már csak 49 441 tonna hiányzik a rakodási terv teljesítéséhez. Egyelőre minden feltétel adott, hogy október végén már a terv szerint dolgozzunk - mondja Ladislav Mihalik, majd hozzáfűzi:- A munka még gyorsabban is mehetne, de a múlt év elejétől rossz műszaki állapota miatt nem használhatjuk egyik rendezőpálya-egységünket, és sajnos örökös munkaerőgondokkal is küzdünk. A vasútnál ugyanis kemény munka folyik télen-nyáron. Ráadásul nem is veszélytelen! Sok ember számára nem túl csábító a három műszakos munkahely és bizony nálunk még van mit tenni a munkakörülmények további javításáért is. Ezért sok új dolgozó gyorsan megszökik tőlünk. De akiket keményebb fából faragtak, azok maradnak. Ez utóbbiakból való például Anton Deglovic, az egyes számú szerel- vényrendezö kollektíva vezetője is, aki 1946-tól dolgozik a vasútnál, de 1962-től Nitráról utazik ide naponta.- Valóban, havonta nyolcvan órát utazom a munkahelyemre és vissza- bólogat Anton Deglovic -, de én itt érzem jól magam. A munka nem lenne nehezebb, se könnyebb máshol sem. De itt már jól ismernek a feletteseim, munkatársaim, s én is őket. Nem biztos, hogy máshol is ilyen jó kollektívába kerülnék. Tudom, akad itt is olyan, aki nem akar velem egy csoportban dolgozni, mert szigorúan megkövetelem a fegyelmet. Itt enélkül nem lehet dolgozni, hiszen emberéletek, milliós értékek forognak kockán. Én ehhez tartom magam. Aki erre nem képes, az vagy szégyent hoz a kék zubbonyra, vagy megszökik innen - vélekedik Anton Degloviő, a közlekedés érdemes dolgozója, aki Szí József, Mészáros Vince és Farkas József nevét említi legjobban dolgozó munkatársai közül. Aztán jön a szerelvény, ide-oda gördülnek a vagonok, nincs megállás, míg nem kerül mindegyik a megfelelő vágányra. A vasútállomás épülete előtt közben zavartalanul jönnek-mennek a vonatok. Rudolf Janic és Csontos Gyula forgalmistáknak, meg Daniela Bobeková operátornak nem nagyon jut idejük a beszélgetésre. Minden pillanatban csöng valamelyik telefon, kezelni kell a biztonsági berendezést, közben irányítani a vasútállomás belső forgalmát, ellenőrizni, hogy valóban szabad-e a kérdéses vágány, be kell jegyezni a vonatok érkezésének és indulásának időpontját, számukat... nem is győzöm követni. Csak azt látom, hogy a szolgálatot teljesítő személyzet hozzáértéssel - s ami bizonyára nem mellékes - munkaszeretettel „játszik“ komolyan az igazi vasúttal. BARANYAI LAJOS A Rövid munka- megbeszélés. A felvételen Anton Veg- tov'ic és Szí József, szerelvényrendezők. 0 Ladislav Mihalik, a komáromi vasútállomás főnöke: ... kemény munka folyik itt télen-nyáron 0 Rudolf Janié, forgalmista: Ez komoly „játék“! 0 Csontos Gyula, forgalmista: A biztonság a legfontosabb! (A szerző felvételei)
