Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-09-11 / 36. szám
1 1 1 i ■ | m 1 1 11/ 1 p ■ ■ 1ml jÉj 1 I mBUff mm mm I I I I MIHAIL ZOSCSENKO Bolondos történet Petya már nem volt egészen kicsi fiú, hiszen négyéves elmúlt. Édesanyja azonban még mindig úgy bánt vele, mintha pöttömnyi, tehetetlen kisfiú lenne Kiskanállal etette, kézen fogva vezetgette, maga öltöztette. Egy reggel, amikor Petya felébredt, édesanyja kivette a kiságyból és szépen felöltöztette. Aztán lábra állította. Ám mi történt? A gyerek elesett. Ismét felállította őt, de megintcsak elesett. Megijedt az édesanyja, futott a telefonhoz és hívta a férjét:- Gyere gyorsan haza! Valami baj van a gyerekkel. Nem tud lábra állni. Amikor hazaért, Így szólt az apa:- Nem értem, mi történhetett, hiszen Petya ügyes gyerek, szépen járt. futkosott. Megpróbálta ő is felállítani a gyereket, de hiába. •- Hívjunk gyorsan orvost. Itt valami komoly baj van. Megjött az orvos, ö is csak csodálkozott, nem tudta mire vélni a dolgot- Mit csináltál, Petya? Talán elfelejtettél járni? Petya így válaszolt:- Nem tudom, mi bajom van, doktor bácsi. Tegnap még futkostam, ma meg mindig eldőlök.- No, anyuka vetköztesse le a legénykét, megvizsgáljuk!- Semmi. A gyerek egészséges - állapította meg kis idő múlva az orvos. Aztán mégiscsak feltette szemüvegét, hogy alaposabban szemügyre vegye a ,,kis beteget".- Nincs mit tenni, el kell hívni a professzort. Ő talán majd rájön, miért esik el Petya. Közben csengettek: az ajtóban Kolja állt, a szomszéd kisfiú. Annyira sietett barátjához, hogy még köszönni is elfelejtett. Biztos nagyon fontos mondanivalója volt! Amikor azonban meglátta Petyát, olyan nevetés tört ki belőle, hogy visszhangzóhoz egész lakás. Az aggódó szülők rosz- szallóan néztek Koljára, még meg is szidták.- No, majd én mindjárt megmondom, miért esik el Petya - mondta Kolja.- Nicsak, megjött tudós Hüvelyk Matyi! Azt hiszi, okosabb nálam - haragudott az orvos.- Hát nem látják, hogy van felöltözve Petya! A nadrágja... - nevetett Kolja. - A nadrág egyik szára üresen lóg, a másik szárába meg két láb van.- Nahát! Ilyesmit! - csodálkozott mindenki egyszerre.- A mama öltöztetett - vágta rá gyorsan Petya, nehogy azt higyjék, ő az ügyetlen.- Bizony, reggel nagyon siettem - mentegetőzött az édesanyja. Észre sem vettem, hogy rosszul öltöztettem fel.- Én egyedül öltözködöm - büszkélkedett Kolja. Már régóta. Ilyesmi velem nem történhet meg. A felnőttek mindig valami ostobaságot csinálnak.- Ezután én is egyedül fogok öltözködni - mondta Petya, majd kézen fogta Kolját, és eltűntek a másik szobába. URBÁN GABRIELLA fordítása KÖVESDI KÁROLY Lóg az eső lába, belelóg a tájba. Leng a délutánba, az ebédutánba, az este elóttbe, nagyapa zsebébe. Bajusz alatt cseréppipa, füstöt gomolygat a lika. Huncut szeme nagyapának, számolja a karikákat: egy barika, két barika, három kari... Mennyi bari! Jaj, aludjon el a pipa, bari-ontó füstös lika, mert különben lesz galiba, teli már az udvar! Lóg az eső iába, v 10. Egy útmerfti fogadóban Az ókori rómaiaknak gyakran kellett hosszabb útra indulniuk. Voltak, akik távoli birtokaik ügyeit mentek elrendezni, másokat hivatali teendőik késztettek utazásra, s persze olyanok is akadtak, akik pusztán kedvtelésből keltek útra. A jól megépített országutakon viszonylag nagy volt a forgalom, s bár a közlekedés sebessége a maihoz viszonyítva szinte nevetségesen lassú volt (gyalogosan kb. 30 km-t, kocsival kb. 60-90 km-t tettek meg egy nap), azért olykor balesetek is előfordultak, főleg olyankor, amikor valakinek sürgős dolga akadt és meghajtotta a fogatot. A közönséges utazó gyakran találkozott futárokkal és postakocsikkal, sót ha nem volt saját kocsija és sokallta a bérkocsi díját, postakocsival is utazhatott. A tehetősebbek azonban saját kocsijukon utaztak, amelyen magukkal vitték az étkészletüket, a sátrukat és a hevenöjüket is, hogy az éjszaka beálltával kényelmesen aludhassanak. Természetesen ezek a sátrak alig hasonlítottak a mai kempingezők sátraihoz, hiszen a padlózata márványlapokból volt; asztal és kis fürdőmedence is volt benne, s persze puha fekvőhely is. Egy ilyen szálláshely előkészítéséhez tucatnyi rabszolgára is szükség volt, s az előkelő utas személyi biztonságára számtalan fegyveres ügyelt. Aki nem kedvelte a sátrat, s az anyagi helyzete lehetővé tette - kis házat építtetett az út mentén, szükség esetén akár többet is egymástól egynapi járóföldre, hogy az utazás során legyen hol megszállnia. Mások barátaikat vagy üzlettársaikat kérték meg, hogy biztosítsanak számukra szállást, az útmenti vendégfogadókat csak végszükség esetén keresték fel. Pedig vendégfogadó, kocsma elég sok akadt az országutak közelében is, a nagyobb városokban meg szinte egymás hegyén-hátán voltak. Ezeknek a szolgáltatásait azonban elsősorban a kevésbé tehetős polgárok vették igénybe, mert igen olcsó volt az étkezés, A múlt év szeptemberében mutatta be a Magyar Területi Színház komáromi (Komárno) társulata A négy kalap című bolgár mesejátékot Az előadásnak olyan sikere volt az alapiskolás tanulók körében, vagyis köreitekben, akik hétről hétre átböngészitek a vasárnapi Új Szó Gyermekvilág rovatát is. hogy a Kis Építő szerkesztőségével közösen úgy döntöttek a színház munkatársai: a lap hasábjain rendszeresen figyelemmel kísérik majd a mesejáték előadásait és beszámolnak olvasóinak a körülöttük történő érdekesebb eseményekről, a velük kapcsolatos kérdésekről. Bár nem tudtunk minden kiváncsi nézőnek válaszolni, azéd sokak érdeklődését kielégítettük Volt, aki azt kérdezte: ha a négy ikertestvérnek különböző szinü kalapot vett az apjuk, hogy össze ne tévessze őket, akkor a fülükbe miéd akasztott egy- ' forma gyűrűt Más az iránt érdeklődött, hogyan lesz valakiből színésznő. nagyon sokat kell-e tanulni a főiskolán, és miként lehet „fejben tadani azt a rengeteg szöveget", melyet a színésznek el kell sajátítania Arra is rákérdeztek, vajon a színész maga varratja-e színpadi ruháit, vagy a színháztól kapja őket, s ha igen, akkor kell-e érié fizetnie, vagy egyszerűen „munkaruhának" minősíthetők ezek a jelmezek Az egyik kislány arra kéri bennünket, hogy mivel mi „úgyis színháznál dolgozunk", meg (Komáromban) a határhoz is közel vagyunk, írjuk meg Isaurának, hogy ó levelezni szeretne vele, annak rendje és módja szerint hosszú levelet is kanyarintott egy további kérés kíséretében: fordítsuk le „brazil nyelvre" (jóllehet Ilyen nem létezik, mert Braziliában podugálul beszélnek), majd Izaura „brazil nyelvű levelét" is fordítsuk le neki magyarra... MINEK A NEVE? A „TERLUNA“ szóban szereplő betűk átcsoportosításával minek a nevét kapjuk meg? A - gépkocsiét B - városét C - államét D - állatét E - növényét A mesejáték nézői - ha szépen kifestették a műsorfüzetben található rajzot, s elküldték a Magyar Területi Színház címére - ezt a fényképet kapták ajándékba, a színészek aláírásával. Balról jobbra: Dráfi Mátyás érdemes művész (Petko gazda), Mikola Róbert (a négy ikertestvér alakítója), Benes Ildikó (Mesemondó Nagyanyó), Házi Tánya (Bonka) és Ferenczy Anna érdemes művész (Gena néni). (Nagy László felvétele) Bevalljuk őszintén, ennek a különleges kérésnek bizony (vagy bizaura?) nem tudtunk eleget tenni, flöstelljük is azóta magunkat nagyon - még a színfalak is belepirosodtak olykorolykor. De mit tehetünk egyebet: hallgatunk, mint éjszaka a sötétség . A négy kalap előadásaihoz még egy meglepetéssel szolgált a színház: ingyen osztogatott műsorfüzetet a nézők között, amely egy kifestendő rajzot is tadalmazott A színház munkatársai megígériék, hogy azoknak, aKj,k a legszebben festik ki a műsorfüzetben található rajzot, és elküldik a Matesz címére, ajándékkal fognak kedveskedni Először úgy szólt az TARKA ÁBRÁK Keresd meg az ábrában azt a kis négyzetet, amelynek valamennyi szomszédos ábrája - szám szerint nyolc - különbözik egymástól! Melyik ez a négyzet? ígéret, hogy száz legügyesebb kifes- lönek egy-egy csopodképet küldünk a színészek aláírásával A képről (amint azt mellékelve láthatjátok) A négy kalap szereplői mosolygnak majd viasza az „alkotókra" Nos, a kifestő versenynek akkora sikere lett. hogy a színház postása már-már fel akad mondani. Elhatározását végül csak azéd változtatta meg, meri neki is van egy alapiskolás kisfia. A színház előbb kétszázra, majd háromszázra emelte a jutalomképek számát. végül ennél is többet küldött szét KMECZKÓ MIHÁLY leng a délutánba, az este elóttbe, az ebédutánba. Hinta-Unta, kis Katinka, libikóka lendül, föl-le billen, jár az udvar, a cipó leperdül. Kis Katinka lába leng a délutánba, szürke ködök pöfékelnek, gomolyognak, hemperegnek, mint megannyi füstkarika a pipa likából, s nagyapa csak számol. Kertünk alatt hömpölyög már, alig szuszog az esőzsák, zutty! - kireped és elered, szakad az eső! ▲ ■ ❖ <► • © A ■ b, • A © • ♦ ♦ • © A ■ • o © * © © ■ © ❖ * © A © ♦ ■ A • • ♦ • © ♦ ❖ ■ A ■M• © © o ♦ ■ A ' MEGFEJTÉS ——— Az augusztus 28-i számunkban közölt feladatok megfejtése: a gylk; pöttyös - 2, csíkos - 1. Nyertesek: Simko László, Hont- füzesgyarmat (Hontianska Vrbi- ca); Patasi Tímea, Gabőikovo; Fasanga János, Zseliz (2elie- zovce); Szkokan Norbert, Pel- sőc (Pleáivec); Lengyel Andrea, Alsópéter (Dolny Peter). a bor és a fekvőhely is. Igaz, a minőség sem volt kifogástalan, s olykor utonállók is megzavarták a nyugalmat, de azért volt ezeknek a vendégfogadóknak pozitívumuk is. A messziről érkezett idegenek híreket hoztak és vittek, a fogadóban megvitatták a világ dolgait, s ha unatkozni kezdtek, előkerült a kockajáték, amely felvillanyozta őket, s akinek ez is kevés volt, az elszórakozhatott a fogadó személyzetéhez tartozó lányokkal. A fogadósnak kötelessége volt, hogy törődjön a vendég kényelmével, vigyázzon a poggyászára, s természetesen a lovaira is gondja volt, szükség esetén pedig cserefogatot is tudott adni. A császárság korában a vendégfogadók színvonala sokat emelkedett, amit egyebek között bizonyít, hogy az utazót fűthető szoba és melegvizű fürdő várta. Az utazás - a vendégfogadók kedvező árkínálata ellenére - meglehetősen költséges dolog volt. Ezért is figyelemre méltó, hogy a hivatalosan útonlevőknek megbízójuk megtérítette a kiadásokat, ezt a jogszabály biztosította számukra. A vendégfogadókban olykor véres események is lejátszódtak. Feljegyezték például, hogy Kocsma Pompejiben (Gyökeres György fotoreprodukciója) >K3 I ■■ I i. e. 52-ben két, egymással ellenséges viszonyban álló római politikus gladiátorai tűztek össze a bovillaei fogadóban, amely a Via Appia mentén állt. A csetepatéban tizenhármán veszítették életüket, köztük az egyik politikus és a vendéglős is. Egy másik fogadó arról vált hírhedtté, hogy ott gyilkolták meg i. sz. 275-ben Aurelianus császárt. A városi fogadósok egyébként már kétezer évvel ezelőtt is versengtek a vendég kegyeiért. Az egyik a finom ételeivel, a másik az olcsó, de mégis zamatos boraival, a harmadik a csinos felszolgálólányokkal csábította az utazót vagy a szórakozni vágyó férfinépet. Már azokban az időkben is voltak cégérei a fogadóknak, ezek többnyire valamilyen állatok voltak: elefánt, sas, fácán, oroszlán, szarvas. A meggyőzés érdekében olykor különböző öndicsérő szövegeket is felírtak a vendégfogadó falára, de hasonló módon a vendégek szintén beszámolhattak az élményeikről, amint azt a Pompejiben feltárt kocsmabelsők tanúsítják. Az egyik vendég például, aki elégedetlen volt a borral, a következőket karcolta fel a falra: „Sár mennél efféle csalások miatt tönkre kocsmáros! Nekünk vizet adsz, te magad meg színbort iszol. “ LACZA TIHAMÉR ■■■■■■■■■ I I I I I | I I I I I I I I ÚJ SZÍ 18 1987. IX. Színház - kifestő versennyel
