Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-09-04 / 35. szám
m ■ — ...................... ii ....... ............. i mi .in. .............................. SZLOV ÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1987. szeptember 4. XX. évfolyam 35. szám Ára 1 korona A lighanem a legtöbben úgy vagyunk vele, hogy az idő múlását általában évente visszatérő pirosbetűs ünnepnapok révén tartjuk számon. Feltéve, ha nem olyan területen dolgozunk - választott hivatásunknak, szakmánknak köszönhetően -, amely egy további évközi, igaz, nem pirosbetűs ünnepnappal, ,,időmérföldkővel“ jutalmazza az érintetteket. Mint például a tüzelőanyag- és energetikai ágazatnak a mintegy 350 ezer főnyi dolgozóját, akik a föld mélyén bányászként, geológusként, vagy éppen olajbányászként, energetikai dolgozóként biztosítják a gazdasági élet, az » egész társadalom fejlődésének egyik alapfeltételét, a zavartalan energiaellátást, s ezzel együtt az otthonok melegét. Ezúttal immár 38. alkalommal öltenek ünneplőt szeptember 9-én a nehézkezű bányászok, s velük együtt erőművek fűtői, azok is, akik az atomerőművek vezérlőpultjainál dolgoznak, azaz munkások, mérnökök, ügyintézők. E napon egy rövid időre önmagukat ünnepük a búcsúzni készülő nyárvégen, - amire egyébként az év folyamán vajmi kevés idejük marad. Mi, kívülállók pedig tudomásul vesszük a tényt - megírja az újság, bemondja a rádió, tévériport is készül róla -, de túlságosan nem figyelünk oda, elvégre tulajdonképpen még nyár van, s ilyenkor ki gondol az energiazt tartják már évek óta, hogy a kóolaj- és gázipar a hazai tüzelőanyag- és energetikai bázis gerince. Dolgozói a legkritikusabb időszakban is biztosították a gázszolgáltatást a népgazdaság és a lakosság számára. Egyre nő a hazai földgáztermelés is, és az elmúlt évben elkezdték a gázszolgáltatást - Szlovákiában utolsóként - a Őadcai járásban is. A földgáz egyik legfontosabb eleme (és nemcsak energiahordozóként) a népgazdaság intenzifikálásának, és természetesen környezetvédelmi szempontból is rendkívüli szerepe van. Ezért nő a Szovjetunióból hozzánk gázvezetékeken eljuttatott földgáz jelentősége. E földgáz túlnyomó része közvetlen felhasználásra kerül, a többit földalatti gáztárolókban „raktározzák“- évente csaknem 1,5 millió köbmétert- ahonnan a gázfelhasználási csúcsidőben fedezni tudják akár az 55 százalékos fogyasztásnövekedést is. Mielőtt azonban a föld mélyének kincse - energetikai vagy egyéb - felhasználásra kerülne, a szintén ünnepre készülő geológusok hosszú, fáradságos munkájára is szükség van. Ók kutatják a föld méhét, azt aprólékosan „feltérképezik“, hogy az egyre drágább bányászat minél hatékonyabb lehessen. Munkájuk nyomán biztossá vált, hogy a szlovákiai szénbányászat a korábban féltéMindennapi kulcsszó: ENERBM I ára, ami a legtöbbünk számára csak a fütöidény beköszöntésével válik igazán fontossá. Pedig az energia annyira átszövi mindennapi életünket, hogy napirendünkből „kihúzni“ sosem lehet, így nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy mindennapjaink kulcsszava e hétbetűs szó: ENERGIA... Igaz, mindezt a leggyakrabban akkor tudatosítjuk, ha valahol az energiaszolgáltatási láncban zavar áll be. No, de távolról sem az ünneprontás szándéka vezérelt, amikor ez is az eszembe jutott, sót, örömmel nyugtázhattuk az idei zord télen is, hogy a zavar egyre kevesebb. Ez pedig elsősorban - még mindig - a bányászoknak köszönhető, akiknek munkája napjainkban is emberpróbáló, nagy küzdelem a természet erőivel. E munka ma is nehéz és veszélyes. Nehezebb és veszélyesebb a legtöbb munkánál. Éppen ezért értékesebbek a bányászsikerek is. Pedig ma már a hazai - külszíni és mélyművelésű - bányákból évente mintegy 130 millió tonna szénre és lignitre van szüksége az országnak. Mert annak ellenére, hogy az atomerőmüvekben megtermelt energiamennyiség részaránya fokozatosan nő, az energiaszükséglet túlnyomó részét még szénből kell fedezni. Abból a szénből, amelynek fűtőértéke az elmúlt két évtized alatt kilogrammonként annyival csökkent, hogy évente mintegy 15 millió tonnával kell többet termelni belőle, mint amennyivel fedezni tudnánk a növekvő szükségletet a húsz évvel ezelőtti szénből: Azaz: „nem elég szólni: itt a bánya!“ A szénbányászat ráadásul nemcsak nehéz, hanem egyre drágább is. Nem könnyű - és nem is olcsó - a szintén ünneplő érc- és magnezitbányászok munkája sem, akik értékes nyersanyaggal látják el a fémkohászatot, vegyipart, építőipart. Jelentős e bányászati ág exportja is, hiszen a magnezitipar termelésének több mint a fele valamilyen formában a világ 32 országában kerül hasznosításra. Az ünnepen róluk sem feledkezhetünk meg, még ha az energiának ők leginkább csak - fogyasztói. Az olajbányászok létszámban a legkevesebben vannak a bányászat és energetikai ipar dolgozói között, mégis telezettnél 15 évvel hosszabb időre elegendő szénkészlettel rendelkezik. Újabb földgázlelőhelyekre bukkantak, kutatómunkájuk révén újabb ásványkincslelőhelyek várnak kiaknázásra. Amikor az ember mindennapi teendőit végzi, teszi azt lépten-nyomon „energiaközegben“. Azaz, nem nélkülözheti az energiát (villamos-, hőenergia, gáz, gőz formájában) fényként, melegként észleljük, , általa gépeket működtetünk. Az is az energetikai hálózat minőségét dicséri, hogy a legutóbbi télen is, a szokatlanul zord időjárás ellenére, szinte zavarmentes volt az energiaszolgáltatás. Igaz, az utóbbi évtizedben lényegesen javultak az energiafogyasztási szokások, megszűnt az energia szinte korlátlan - és felelőtlen - pocsékolása, még ha ezen a téren akad még jócskán javítani való. Két energiasokkra is szűk-' ség volt, hogy errefelé is alaposabban megvizsgáljuk az energiafogyasztást, hogy számbavehessük a pazarlás okait. Közülük is a leggyakoribb volt (?) a gépek üresjárata, de a listán szerepel a fölösleges világítás, az utcák „fűtése". Ma már össztársadalmi szempont, s kiemelt elbírálás alá esik az energiafogyasztás mértéke. Egyre nagyobb szerepet kap a párt- és gazdasági vezetés irányadó dokumentumaiban is - a gazdaságos termelés igénye mellett. Kimutatások készülnek a fajlagos energiafelhasználásról, keressük a még meglévő tartalékokat, amelyek a vállalati önelszámolás és önfinanszírozás során a dolgozókollektívák jövedelmét is befolyásolják. Száműzhetjük a „kicsire nem adunk“ elvet végképp az energiafogyasztási gyakorlatból, még ha korábban meg is szoktuk, hogy a népgazdaság milliókban, sőt milliárdokban „gondolkodik“, mert ezek az összegek is csak „aprópénzből" gyűlnek össze. Az energia árából úgy, ha megtermeljük, és - ésszerűen használjuk fel. Ez utóbbival egyidejűleg pedig a bányászok az energetikai dolgozók munkáját is a korábbinál nagyobb tisztelettel illetjük: minden nap, nemcsak e nem pirosbetüs ünnepnapon, amikor tisztelegni is illik előttük. „Cserébe“ a fényért, emberi hajlékok melegéért.. MÉSZÁROS JÁNOS A fenti képen: A nagykürtösi (Vel'ky Krtíé) Dolina-bánya dolgozói az év első felében 568 tonna szenet fejtettek terven felül. A Frantiéek Hatala (jobbról) vezette kilenc tagú brigád pedig 915 méternyi folyosót hajtott - 62 méterrel többet a tervezettnél. Balról Jozef Benko, a III. részleg vezetője és a brigád két tagja. A középső képen: Magnezitbányászok. A lenti képen: Ilyen óriásgépekkel jövesz- tik a szenet az Északcsehországi Barnaszénmedencében. Az RK 5000-es kotrógép óránkénti teljesítménye 4450 köbméter; önjáró, lépegető mechanizmusa révén óránként 100 métert is tud haladni; 29 méter magas, 85 méter hosszú, súlya 4900 tonna... Nem csoda, hogy az ember eltörpül mellette. (CSTK felvételei)
