Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-08-14 / 32. szám
MIREK SLAVÍK Ha én fecske lennék Szeretnék legalább egyetlen egy napra fecske lenni. Reggel felébrednék, nyújtózkodnék egyet, szám helyett csőröm lenne, kezeim helyett szárnyak, és ilyen iciri-piciri lennék. Csak úgy szökdécselnék a szobában, aztán megsuhogtatnám a szárnyaimat, és ha sikerülne, akkor supsz, kirepülnék az ablakon. Cikáznék a nyári reggeli égen. Először köröznék a házunk telett, üdvözölném a verebeket a tetőn, az eresz alatt lakó testvérkéimet, aztán elszánnék valahová messzire. Átsuhannék az iskola, a bevásárló központ felett és talán még a posta felé is elszánnék. Persze, az én úticélom egészen más. Elrepülnék arra a félszigetre, amelyet nálunk egyszerűen Nyuszifülnek neveznek. Szálldosnék a viz felett, aztán megmártanám a lábamat a part menti habokban, amelyek a forró homokfövényt nyaldossák. Egyszerű lenne az egész... De hát röpködhetnek a fecskék ilyen gondtalanul? Hiszen folyton élelmet hajszolnak örökké éhes kicsinyeiknek, vagy építőanyagot gyűjtenek a fészekhez, javítgatják azt. Nem, mégsem fenékig tejfel a fecskeélet. Annál bizony sokkal jobb egy kislány sora. Az igaz, hogy a fecskéknek nem kell iskolába járniuk, azonban ha fecske lennék, nem járhatnék énekórára, nem tudnék olvasni és még a tévét sem nézhetném. Nem bizony! így hát ég veletek fecskék, nekem be kell még fejeznem a házi feladatot. Orel Éva fordítása Gondolkodom, tehát.. f---ie I Q B----N 18 i e 13 ei 1B 3 V ___ 17 s e S3 i J BŰVÖS Hát persze, hogy bűvös négyzetről van szó! Nos, neked csak az a dolgod, hogy beírd a négy üres mezőbe a megfelelő számokat, hogy azután a vízszintes és a függőleges sorok számainak összege mindig ugyanaz legyen. Mi a megoldás? Egy kis logika „Ha néhány növény húsevő, és néhány húsevő fogakkal rendelkezik, akkor szükségképpen néhány növény is rendelkezik fogakkal." Logikailag helyes-e a fönti megállapítás? A - igen B - nem C - egyik sem Barak László Mondóka Ling-long lakatos, patak partján Maca mos. Heje-huja, sok a ruha, türelmetlen is az ura... Ling-long lakatos, Maca ura haragos: éhes már a sok csepóré, nincsen leves, csak egy póré.. Ling-long lakatos, patak vize zavaros. Sietne a Maca haza, de oly nehéz a batyuja... Ling-long lakatos, jobb, ha csendben maradok; Maca ura már nem mérges, kemencében sül a rétes... Megszámolhatók-e a csillagok? Ismert mondás, hogy „mindenkinek van egy csillaga az égen.“ Pedig ha szabad szemmel elkezdenénk számlál- gatni őket, legföljebb kétezerig jutnánk. Nem jutna mindenkinek. Mégis, sokkal több csillag van az égen, mint ahány ember él a Földön! A Tejút ugyanis - az a halvány, fehér sáv az égen - sok millió halvány csillag fénye. Ha távcsövei nézzük, külön-külön is megláthatjuk e távoli csillagokat. Ha számlálgatni kezdenénk a Tejút csillagait, életünk végéig is számolhatnánk, akkor sem jutnánk a végére-. S.T.L. MEGFEJTÉS A július 31-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 3+9:4x6-8:5+7=9 (az egyik megoldási lehetőség); a los (a többi mind igent jelent). Nyertesek: Soltész József, Perény (Perín); Stanko Marek, Rad; Vitéz Csilla, Tornaváralja (Turnianske Podhradie); Vanya Péter és Magdolna, Érsekújvár (Nővé Zámky); Krajnyák János, Szína (Sena). FÜRDŐT A MADARAKNAK!- Nézd csak, hogy pancsolnak! - mutatott Feri az utca felé. Valaki néhány perce kocsit mosott a járda mellett, és a hátrahagyott tócsában pillanatok alatt tucatnyi madár kezdett vidám fürdőzésbe. A legtöbben a verebek voltak, de odatipegett egy balkáni gerle, és megpróbálta magát megmártani egy sárga csőrü feketerigó is.- Voltaképpen csinálhatnánk egy madárfürdőt - mondta Feri elgondolkozva, miközben még mindig a csapzott tollú madarakat nézte. Gondolatban végigfutott a környéken, az ismerős utcákon, azután hozzátette: - Sehol sincs állandó víz a közelben!- És hová tennénk? - kérdezte Jóska, aki gyakorlatiasan gondolkodó fiú volt, és az ötlet láthatóan teszett neki.- Hát, valahová a kert sarkába! Azt hiszem, a bokrok mellett jó helye lenne. Ott árnyék is van, és a macska sem tudja észrevétlenül megközelíteni őket.-A szomszédban betonoznak. - Jóska a kerítésen túlra pillantott: - Ha gyorsan összeütjük a sablont, még ma megcsinálhatjuk. A kis műhelyben, melyet Feri édesapja szokott használni, éppen elegendő deszkát találtak, egy madárvédelmi könyvből vett rajz alapján hamar elkészítették a sablont, és a szomszédban megkapták a szükséges friss betont is.- Csináljuk lejtősre - tanácsolta Jóska akkor a kisebb és nagyobb madarak egyformán fürödhetnek benne.- A legmélyebb pontra lyuk kerül, a rajz szerint alája majd egy nyelögödröt ásunk. - Feri olyan ügyesen simította el a cementet, hogy egy kőműves is megirigyelhette volna. Amikor teljesen kész volt, óvatosan egy árnyékos helyre tették.- Ne felejtsd el néha meglocsolni! - figyelmeztette barátját Jóska, amikor hazafelé indult. A cement néhány nap alatt szépen megkötött, ekkor a sablont óvatosan lefeszegették róla, és a medencét a peremig a földbe süllyesztették. Színültig töltötték vízzel, azután lesben álltak a műhely ajtajában. A bokrok körül ugráló feketerigó volt az első, amelyik felfedezte a csillogó vízfoltot. Kíváncsian jött közelebb, aztán egy-kettőre beleugrált, és vidáman pancsolni kezdett. Később egy zöldike jött, majd egy széncinege a barackfáról. A sárga mellényes madárka hosszan ivott, és utána úgy megfürdött, hogy átnedvesedett tollaival alig tudott visszarepülni az ágak közé.- Ezt azért nem gondoltam volna - súgta Jóska. - Ilyen gyorsan megtalálták! ,-Várj csak, mi - lelkendezett Feri. lesz itt még, ha híre megy a környéken! - Rengeteg madár fog idejárni. A kerti csapról egy tömlővel a medencéhez lehetne vezetni a vizet - vélte Jóska. - Ha csöpögőre állítjuk, egész nap friss vízben fürödhetnek a vendégek.- Nézd csak - bökött kifelé Feri yálasz helyett harkály is jött! mar egy A fehér, fekete és piros toliakkal ékes madár hátrálva ereszkedett lefelé a barackfa törzsén. Jobbra-balra forgatta a fejét, aztán hirtelen lendülettel az itatónál termett. Egy barátposzáta rémülten repült a bokrok közé, pedig a harkály csak inni és fürödni akart.- Jó ötlet volt! - mondták a fiúk egymásnak, szinte egyszerre. Feri még hozzátette: - Azt hiszem, ezzel a medencével nagyon sok madárnak segítettünk. SCHMIDT EGON I 6. KOCSIKON JÁRÓ TÖRTÉNELEM Korábban már szó volt róla, hogy a harci kocsikat valószínűleg a hurrik találták fel, s feltehetően ők is vetették be először ezt a fegyvert. Kezdetben minden ellenfelüket meglepték vele, ennek köszönhették gyors sikereiket, később azonban rá kellett döbbenniük arra, hogy mások is megtanulták a harci kocsi készítésének módját, s ez véget vetett rövid életű tündöklésüknek: a hurrik letűntek a történelem színpadáról. Nem tűnt el azonban a ló húzta kocsi, sőt egyre nagyobb területeket hódított meg. Az i.e. XVII. században eljutott Egyiptomba, ahol addig nem ismerték. Megérkezése nem volt éppen örvendetes esemény, hiszen a harci kocsikon hódítók is jöttek, a hikszoszok, akik 150 évig uralkodtak is az egyiptomiak felett. Aztán a hikszoszokat elkergették, a kocsi viszont ottmaradt és meghonosodott, amit számtalan rajz, dombormű és felirat bizonyít. Az i.e. XV. és XVI. században élte fénykorát a hettita birodalom, amely a mai Törökország középső és déli részén terült el. A hettiták igen harciasak voltak, jól bántak a fegyverekkel és nagyszerűen értettek a lótenyésztéshez is, ami már csak azért sem elhanyagolandó körülmény, mert jól betanított lovak nélkül értelmetlen dolog lett volna csatába indulni. Aligha véletlen, hogy az első lótenyésztési (hippológiai) művet hettita nyelven írta egy Kikkuli nevű, Mitanni városbeli férfi. Ebben a munkában egyebek között szó esik a harci kocsiba fogott lovak 170 napra beosztott tréningeztetésé- ről. Természetesen nemcsak a lovakat kellett betanítani, hanem a katonákat is fel kellett készíteni a kocsiharcra, ami sok fáradsággal járt ugyan, de az Amint a képen látható, olykor a harci kocsit is hajón kellett szállítani (Gyökeres György fotoreprodukciója) emberek szívesen vállalták, mivel a kocsin harcolókat sokkal többre tartották a gyalogosoknál. Ez a megkülönböztetés sok viszály forrása lett a hadseregben, aminek nemegy esetben csata- vesztés lett a következménye. A birodalmak feltűnnek, hosz- szabb-rövídebb ideig tündökölnek, majd lehanyatlanak. A hettiták birodalmával is ez történt, s a hanyatlást jól érzékelteti az alábbi levélrészlet. III. Hattusili hettita király így könyörög II. Ka- dasman-Enlil babilóniai királynak: ,,így szólok én testvéremhez: küldj lovakat, mégpedig jó növésű méncsikókat. A mének, amelyeket atyád küldött, jók voltak, de már gebe lett belőlük, és az öreg lovak nem kitartóak.“ Ezeket a sorokat olvasva ki hinné, hogy egykor Hatti volt a lótenyésztés központja. A kocsi térhódítása nem fejeződött be a Földközi-tenger afrikai és ázsiai partjainál. Kréta szigetén már az i.e. XVI. században megjelenik, később eljut az akhájok lakta Peloponézoszi-fél- szigetre, s onnan tovább a kontinens belsejébe. Az sem kizárt, hogy a ló vontatta kocsik egyszerre két irányból „közelítették meg“ az ókori görög világot, hiszen a Fekete-tenger északkeleti partvidékén is lóval bánni tudó népek laktak, akik nyugaton és keleten egyaránt kiterjedt kereskedelmet folytattak. A kétkerekű kocsik mellett hamarosan felbukkantak a négykerekű, elsősorban teherszállításra alkalmas szekerek. A fennmaradt agyagmodellekből arra következtethetünk, hogy ezek a kocsik sok esetben fedettek voltak. Indiában és Kínában feltehetően az i.e. III. évezredben jelent meg a kocsi. A tudósok véleménye szerint az indiai, illetve a kínai kocsi saját találmány, tehát nem a szomszédos népektől tanulták el a kocsikészítés mesterségét, a kínai krónikák még azt is tudni vélik, hogy ki volt a kerék és a kocsi feltalálója: Huan Jüan- sinak hívták, ami magyarul any- nyit tesz, „kocsirúd nemzetségből való." A kereket állítólag úgy találta fel, hogy megpillantott néhány letépett kökörcsin virágfejet, amint a szél görgeti őket, s ebből támadt volna a kerék ötlete. Háromezer évvel ezelőtt a kínaiak már arra is ügyeltek, hogy az utakon zavartalan legyen a forgalom. Megtiltották a gyorshajtást, s az utakat aszerint csoportosították, milyen nyomtávú járművek közlekedhetnek rajtuk. Az országutakon három szekér is elfért egymás mellett. LACZA TIHAMÉR 1987. Vili 04166613
