Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-08-07 / 31. szám
Az aranykezek Élt egyszer a styeppén egy öreg állattenyésztő. Volt egy szépséges szép leánya: Meftuk. Amikor Meftuk kisétált a sztyeppére, az égen kihunytak a csillagok, a patakok sem csörgedeztek tovább, mert a lány szeme fényesebben ragyogott, mint a csillagok, dallamos hangja pedig csengőbben csengett a patak énekénél. Édesapja nagyon- nagyon szerette Meftukot, vigyázott rá, és minden kívánságát teljesítette.- Kihez akarsz férjhez menni, szépséges leányom? - kérdezte tőle egyszer.- Csakis olyan emberhez megyek feleségül, édesapám, aki a leggazdagabb és egyúttal a legszegényebb a földön - válaszolta Meftúk. Eltöprengett ezen az öreg, váltig csóválta a fejét.-Igen nehéz feladatot adtál nekem. Ugyan hol találok ilyen vőlegényt? Hol keressem?-Sehol se keresd - felelte a leány. - Csak hirdesd ki, és majd idegyűlnek a kérők. Az édesapa kihirdette, hogy leányát, a szépséges Meftukot ahhoz adja feleségül, aki bebizonyítja, hogy ő a leggazdagabb és egyúttal a legszegényebb ember a világon. A napot is kitűzte, amikor a völegényjelölteknek meg kell jelenniük a házában. Beköszöntött a régóta várt nap. A menyasszony körül már kora reggel sürögtek-forogtak a barátnői, szépítették, öltöztették. Egyikük a sűrű fekete haját fonta be és gyönggyel díszítette, a másik a brokát köpönyegét készítette elő, a harmadik a gyűrűk között válogatott, hogy Meftuk finom ujjait ékesítse velük. Közben a lányok az udvaron egybegyűlt legényekről meséltek Meftuknak.- Száz tevét hozott magával az egyik kérő - lelkendezett az első lány -, és mindegyik teve értékes portékával van megrakva.-A másik ezer harcost és pompás fegyvereket hozott- mondta a második barátnő.- A harmadik kérőnél gyémánttal, smaragddal, gyönggyel teli ládikákat látok - újságolta a következő.- Készen vagy-e, lányom?- nézett be a küszöbről az édesapa. - A völegényjelöltek már egybegyűltek, és várnak téged.- Készen vagyok, édesapám- bólintott Meftuk, és kisietett az udvarra. Szépsége a gyönyörű ruhákban még inkább tündökölt, ragyogott, mint a nap. A kérők mélyen meghajoltak előtte és az édesapja előtt. Az öregember letelepedett egy lócára, leányát maga mellé ültette, és hangosan így szólt:- Meftuk leányom olyan férfihoz kíván feleségül menni, aki a legszegényebb és egyúttal a leggazdagabb a világon. Beszéljetek hát önmagátokról. Pompásan öltözött legények léptek elő.- Szeretünk téged, te szépséges leány, és nőül kivártunk venni - jelentették ki a legények, és újra meghajoltak. - Válaszd ki, melyikünk a szived szerint való.- Valamennyien igen gazdagok vagytok? - kérdezte Meftuk.- Igen, szépséges leány, valamennyien gazdagok vagyunk.- Akkor miért gondoljátok úgy, hogy emellett a legszegényebbek is vagytok ezen a világon?- Mert nem a miénk a föld legdrágább kincse: a te szíved és kezed - felelték az ifjak. Meftuk elmosolyodott:- Nos, ha megkapjátok a szívemet és a kezemet, még gazdagabbak lesztek, tehát már nem szegények. Nekem nem kellenek a ti kincseitek. Ti nem azok közül vagytok, akiket én vártam - fejezte be szavait. Ekkor néhány dicső harcos lépett elő. Csapatuk követte őket.-Mi nem vagyunk roppantul gazdagok, Meftuk - mondták ezek a férfiak -, katonáink segítségével azonban a világ leggazdagabb embereivé válhatunk, ha idegen földeket hódítunk meg.- És mihez tudtok kezdeni egymagatok, a katonáitok nélkül? - kérdezte Meftuk.- Katonáink nélkül semmit sem tudunk kezdeni - ismerték el a harcosok.- Akkor ti sem vagytok alkalmasak vőlegénynek - állapította meg a leány. Ekkor váratlanul egy délceg ifjú lépett elő, aki a szegények durva öltözékét viselte, és mélyen meghajolt Meftuk előtt.- Talán te is meg akarod kérni a leányom kezét? - kérdezte az édesapa kissé gúnyosan.-A gazdagságomat mindenkor magammal hordom - szapo- rázta a szót vidáman a legény, és azzal tűt, kalapácsot meg főzőkanalat vett elő a zsebéből.- Kitűnő szabó vagyok, és sokkal szebb ruhát tudok varrni annál, mint amilyet most viselsz. Kitűnő kovács vagyok, és a ménesed minden lovát meg tudom patkolni. Szakács is vagyok, s olyan ebédet tudok főzni, amelyhez foghatót a világ egyetlen uralkodója sem evett még. Az én gazdagságom a tudásomban, a kezemben rejlik.- Végre-valahára, itt az igazi vőlegény! - kiáltott fel Meftuk.- Igaza van neki, édesapám. Azok a kezek, amelyek ily sok mindenhez értenek, felérnek a tevékkel, a zsoldoskatonákkal és a drágaságokkal. Aranykezek. És a szépséges szép leány a mesteremberhez ment feleségül. Ge|jért György fordítása K isiskolás korunkban társaimmal nagyon kedveltünk egy mulatságos játékot. Sorba- áiltunk vagy körbeültünk, és valaki a szomszédja fülébe súgott valamit, s azt a szót, néha rövid mondatot kellett továbbsúgni. Bármennyire figyeltünk, sohasem érkezett vissza épségben a „feladóhoz“ az eredeti szöveg. Mire odakerült, a sok ,,előállás“ következtében átalakult, gyakran igen tréfás változattá... Valószínűleg hasonló okok miatt igyekeznek a népdalgyűjtők a legszebb dallamváltozatokat lejegyezni, megörökíteni, nem bízva további sorsukat a szájhagyományra. A népdal- gyűjtő jegyzetfüzettel a zsebében és hangrögzítő eszközzel - magnetofonnal, korábban fonográffal - felfegyverkezve járja az eldugott kis falvakat, ahol az idős emberek ajkán még élnek a régi dalok. Az elröpülő szó, dallam papírra, szalagra kerül, örökre megmarad az utókornak. Ma is születnek új dallamok, és a régiek ma is változnak, átalakulnak olykor, szájról szájra vándorolva. De sok szép, már-már elfeledett dalt éppen a korábbi gyűjtésekből ismerünk, azokból A zenelejegyzés kezdetei: tanultuk meg újra. Akkor élő a népdal, ha örömükben, bánatukban éneklik az emberek, s nemcsak könyvtárak polcain, vaskos kötetekbe lejegyezve alussza álmát. De mióta van hangjegyírás? Az írástudók, elsősorban papok és diákok, keresték a daliaGALAMBOSI LÁSZLÓ Násznép Méhek aranylakodalmat ülnek, Viasz-bárkán vígan hegedülnek. Kas ajtaján kifordul a násznép. Lobog az ég, bársonyos ajándék. Táncolnak a tulipánok, mályvák. Ringanak a gyöngyvirág- , kosárkák. Királyasszony villogó selyemben hársról hársra pipiskedve lebben. Csipkésedik fény-koszorús bodza, égre szálló mennyegzői torta. Margaréták székeikre állva tücskök ropják tikkadtan bokázva. MEGFEJTÉS A július 24-i számunkban közölt feladatok megfejtése: Miska lemezgyűjtö, Feri fényképész, András modellező; Marianne. Nyertesek: Vaczulka Annamária, Sárosfa (Blatná na Ostrove); Halász Olivér, Somodi (Drienovec); Básty Judit, Ipolybalog (Balog nad Ip- l’om); Burkus Mária, Kassa (Koáice); Csókás Ilona, Kéménd (Kamenín). e o o m co "o Jd-o <L> £= o O mok lejegyzésének, pontos rögzítésének módját. A zene leírásához jeleket kellett találniuk. Először a betűkkel kísérleteztek. Magasabbra, mélyebbre írták a hangokat jelölő, egymást követő betűket. így a dallam irányát viszonylag pontosan tudták jelezni, kevésbé a hangok időtartamát. Ez a kottaírás Keleten született, ott, ahol a másik érdekes kísérlet is: számkotta! Rájöttek arra az emberek, hogy a lépcsőzetesen emelkedő számsor hasonlatos a lépcsőzetesen emelkedő dallamsorhoz. Csak társítani kell a kettőt! Ezzel a hangok egyik fő tulajdonságát, a magasságot már sikerült írásban kifejezni, a másik fontos jellemzőt, az időtartamot apró pontocskák jelezték a számok mellett. Távoli országokban, például Kínában, ma is használják a számkottát. „ .„ . „ . „ . BALAZS ÁRPÁD Betű rejtvény JELSZÁMTAN □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □□ □ □□ □ DD □ □□ □ □□ =9 =9 =9 II 9 ii 9 ii ii 9 9 ii :9 'S’i S 1 •© ( > ( :Q l ! ^ í1 A Nílus a világ második leghosszabb folyója. 6670 kilométernyi utat kell megtennie addig, amíg forrásvidékéröl - Afrika szívéből - elvergödik a Földközitengerig. Alsó folyása mentén több mint ötezer évvel ezelőtt olyan birodalom jött létre, amely hosszú évszázadokon át meghatározó szerepet játszott az ókori világ történelmében. Egyiptomot - hiszen erről az országról van szó - a Nílus nemcsak éltette, hanem, mint valami hatalmas országút, össze is kötötte. Az egyiptomiak a hajózáson kívül szinte semmilyen más közlekedési módot nem használtak. A városokban természetesen gyalogosan közlekedtek, a tehetősebbek esetleg gyaloghintóbán, de hosszabb utazásokra kizárólag hajóval indultak, hiszen az volt a legkényelmesebb és a legbiztonságosabb, arról nem is szólva, hogy a folyó mentén termőföldek húzódtak, s alig néhány kilométerrel távolabb már a sivatag kezdődött, így az országutak számára nem is maradt volna hely. Felvetődik persze a kérdés, hogy miből is készültek az első egyiptomi hajók, hiszen az ország fában szegény, legfeljebb a szikomorfa tenyészik ott nagyobb tömegben, ennek viszont kemény a fája, melyet a kezdetleges kőszerszámokkal nehéz volt megmunkálni. A korabeli ábrázolásokból kiderül, hogy a kisebb vízi járművek alapanyaga a papirusznád volt, amely abban az időben bőségesen termett a Nílus környékén. A nádszálakból szivaralakú kévéket kötöttek, ezekből a kévékből készült a hajó teste. A papiruszhajókkal túlságosan hosszú utazásokra aligha mert volna bárki is vállalkozni, hiszen a nád rövid idő alatt rengeteg vizet szívott magába, s ezzel egyidejűleg a hordképessége is rohamosan csökkent. A hajósok, amint kikötöttek a partra vontatták a hajót, hogy a papirusz megszáradjon. Egy ilyen papiruszhajó élettartama - még a legkíméletesebb bánásmód mellett is - legfeljebb három hónap lehetett. Ennek ellenére századunk hatvanas éveiben akadt egy merész tudós és tengerész, aki azt próbálta bebizonyítani, hogy az ókori egyiptomiak papiruszhajóikon átkelhettek az Atlanti-óceánon és elérhették Amerika partjait is. A derék svéd - Thor Heyerdahlnak hívják - 1969-ban Rá egyiptomi napistenről elnevezett papiruszhajóján útnak is indult a marokkói Szafiból Amerika felé, de a cél előtt mintegy 1000 kilométerrel a hajó tönkrement. Egy évvel később a Rá II fedélzetén sikeresen átkelt az óceánon, de ennek ellenére továbbra sem látszik valószínűnek, hogy az egyiptomiak (akár az afrikai partok mentén) hosszabb tengeri utazásokra vállalkoztak volna papirusznádból készült hajókon. A papiruszhajók mellett később a fából készült hajók is megjelentek a Nílus vizén. Ezeket a járműveket egészen egyedi módon készítették, .mivel az Egyiptomban termő fák viszonylag kistermetüek és göcsörtösek voltak, amelyekből nem tudtak volna nagy görbületú hajóbordákat ácsolni. A hajótestet hosszirányban vastag kötelek és rögzítő oszlopok segítségével merevítették, a keresztirányú mere- vítést a fedéleztet is tartó gerendákkal oldották meg. A hajókat kétféle hajtóerő működtette; noha többnyire pompás vitorlázatuk volt, szélcsend vagy kedvezőtlen széljárás idején az emberi energiát is igénybe kellett venni. Az evezés kimerítő munkáját rabszolgákkal végeztették, s ha belegondolunk abba, hogy egyik-másik egyiptomi hajó akár 1500 tonna súlyú terhet is elbírt, bizony egyáltalán nem irigyelhetjük őket. Az ókori egyiptomi hajókról számtalan felirat, rajz alapján alkothatunk képet magunknak, de a leghitelesebb dokumentumok kétségtelenül azok a megdöbbentő pontosságú hajómodellek, amelyeket a fáraók és más egyiptomi előkelőségek sírkamráiban találtak a régészek. E modellek alapján a hajóépítés technikája és a hajók kormányozásának módja is jól rekonstruálható. A hajó fontos szerepet játszott az egyiptomiak vallási hiedelmeiben. Úgy tartották, hogy a halottak lelke hajón utazik a túlvilágra, sőt bizonyos értelemben saját országukat is egy óriási hajónak képzelték, amely - természetesen képletesen - déli irányba Készül a hajó. Egyiptomi hajóácsok munka közben halad. LACZA TIHAMÉR frj a jelek helyébe számokat úgy, hogy azonos jeleket mindig azonos számjeggyel helyettesíts, és a beírt számok összege vízszintesen és függőlegesen mindig 9 legyen! Nos, rájössz, hogy melyik jel milyen számot jelent és hogy hányas szám helyett áll a kérdőjel?
