Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-08-07 / 31. szám
V Közúti közjáték Autót vezetni bizonyos szempontból szórakozás, az autó egy szép, nagy ,Játékszer", sok-sok kapcsolóval, gombbal és néhány pedállal... Csak egy baj van: a vele járó játékba bizony bele lehet halni. Eleinte magam is azt hittem, ezt mindenki tudja, aki egyébként szeret játszani, aki pedig - ilyenkor nyáridőben vagy máskor - életveszélyesen vezet, az amúgysem szeret jászani, az egyszerűen agresszív, felelőtlen és így tovább, ahogy a rendőri jelentésekben, a baleseti jegyzőkönyvekben - sajnos - gyakran olvasható. Az egyik minapi esetem a Fülek (Fitakovo) és Losonc (Lucenec) közötti közúton aztán arra késztetett, hogy némileg módosítsam addigi elképzelésemet napjaink esetenként tapasztalható közúti agresszivitásáról. Hazafelé igyekezvén, és lévén a dolgunk sietős, vettünk magunknak annyi bátorságot, hogy megelőzzünk egy, a miénknél legalább kétszer lóerősebb és jóval több acélból készült járművet, amelynek fiatal vezetője szemmel láthatóan a különben festőién szép, gabonaérleló táj élvezetében - vagy a mellette ülő, fürdöruhás barna nő csodálásában? - merült el. Ahogy mellé értünk, észrevett bennünket. Elmosolyodott, valamit súgott a dús hajkoronás hölgy fülébe és rátaposott a gázpedálra, miáltal sikerült elérnie, hogy kétsávos úttesten egymás mellett haladjunk, mi természetesen a szembejövő forgalom számára szolgáló útfélen. A kedves ,.pilóta“ pajkos mosollyal figyelte erőlködésünket, és rendkívül ügyesen úgy intézte a dolgot, hogy se elé, se mögé ne tudjunk besorolni. Az embernek - legyen az gépjárművezető vagy csak egyszerű utas - ilyenkor sok minden eszébe jut, miután közel százas tempó mellett valahogy, mégis sikerül elkerülnie a nemkívánt ütközést. Hevesebb kifakadásunk után mindjárt elsőnek az a kérdés ötlött fel bennem is, hogy az a jómódúnak látszó autótulajdonos vajon meg akart-e ölni bennünket? Bizonyosan nem, hiszen egymást nem ismervén, nincs semmiféle érdekellentétünk, nincs ellenszenvünk egymás iránt. Vagy esetleg szeret tragikus karambolokat látni? Alig valószínű. Hát akkor? Nem tudok mást elképzelni, minthogy egy huncut ifjonc akarta megmutatni, hogy az ő , játékszere“ jobb, és ő még ráadásul nagyon ügyesen is bánik vele. Egyszerűen kizárt dolog, hogy a következmények várható képsoraiból akkor bármi átvillant volna az agyán, legkevésbé az, hogy minden hasonló közúti, közjáték, manőver - vagy nevezzük bárminek - a sok szomorú tapasztalat szerint kiválóan alkalmas arra, hogy ő, valamint barátnője vagy felesége is (esetleg más) belehaljon a , játékba". A közút ugyanis egyáltalán nem játszótér, az autó pedig nem játékszer! Ajánlatos lenne végre ezt tudomásul venni mindazoknak a gépjárművezetőknek, akik hasonlóképpen szeretnek tréfálkozni, I hogy ők is ugyanolyan eséllyel rohannak a halálba, mint akit, Játékos“ jj kedvükben,,megviccelnek“, vagy felbosszantanak. «ANIZSA ISTVÁN Oldsmobile Toronado A szélvédő körül Buick Le Sabre A General Motors leányvállalatai közül a Chevrolet a legtöbb kocsit gyártó cég. Utána következik az Oldsmobile és a Buick. A gyáralapító Olds 1900-ban, apja műhelyében állította elő első kocsiját. Miután a további barkácsolása is sikeres volt, felvetődött benne az ötlet, hogy autókészítő üzemet kellene létesítenie. így is történt, és Oldsmobile néven gyára az első autóipari nagyvállalat lett Detroitban. A kezdeti siker azonban a későbbiek folyamán lanyhulni kezdett, azért az üzemet 1903-ban kénytelen volt bezárni. Ez az állapot nem tartott sokáig, mert még ugyanebben az évben megalakult az Olds Motor Vehicle Company, amely később beleolvadt a GM-be, és azóta is a cég oszlopos tagja. Az Oldsmobile is megérezte a tavalyi válságot, hiszen amíg 1985- ben 1 164 868 kocsi készült el, addig 1986-ban csak 916 776. A cég jelenleg a következő típusokat gyártja. Firenza, Calais, Cutlass Ci- era, Trofeo Cutlass Supreme, Delta 88, Ninety-Eight, Custom Cruiser, Toronado. A motorok közül pedig a 2 literes négyhengerest, a 2,5 és a 2,8 literes négyhengerest, a 3 és a 3,8 literes V6-ost, valamint az 5 literes V8-ast építik be. A Buick céget David Dunbar Buick fürdőkádkészítö alapította, aki szabadidejében autó-összeállítással is foglalkozott. Az előbbre jutás érdekében ö is társult a megalakuló General Motorshoz. Kocsijai 1903- ban jelentek meg a piacon, és azóta is a legkeresettebb típusok közé tartoznak. A gyár 1985-ben 1 001 105 autót készített, de a lanyhuló kereslet miatt 1986-ban már csak 776 586-ot. A cég típusai a következők: Skyhawk, Somerset Skylar, Century, Regal, Le Sabre, Electra, Riviera. A motorházba az Oldsmobile-nál már említett erőforrásokat szerelik be. (Lovász) Autónknak egyik különösen fontos, finom kis alkotó eleme, az ablaktörlő nemrég ünnepelte 70 éves jubileumát. A szabadalmi bejelentés így hangzott: a géperejű járómű első szélvédőjének tisztítására rendeltetett szabadon mozgó pálca. A feltaláló - szinte alig hinné az ember - „őfelsége“ Henrik porosz herceg, II. Vilmos császár fivére. Az ö készüléke még kézzel működött, elektromotort akkor még nem alkalmaztak hozzá, csak 1926-ban először. Napjaink autósa már szinte egy lépést sem tudna megtenni ablaktörlő nélkül. A tiszta kilátás a biztonságos vezetés alfája és ómegája. Annál bosszantóbb tehát, ha az ablaktörlő egy idő után nem úgy dolgozik, mint ahogy elvárnánk tőle. Nos, ha ez a valóban felettébb bosszantó és veszélyes állapot előáll, már csak a vezetőn múlik, az ilyen ablaktörléssel mit tud kezdeni. Maga az ablaktörlő az alkatrészek egész sorából épül fel. A legveszélyeztetettebb rész a törlőgumi, ami szinte úgy dolgozik, mint a seprű: piszokeltávo- litó és hólapát egyszerre. Előfordulhat (kiváltképp akkor, amikor a tömlőt száraz üvegen járatjuk), hogy az élesre metszett gumiszél akár az üvegre tapadt egyetlen kvarcszem- csétöl is csorbát szenved. És ez a parányi sérülés már éppen elegendő ahhoz, hogy ez a nélkülözhetetlenül fontos kis szerkezet a továbbiakban már ne tudja maradéktalanul ellátni a feladatát. Márcsak azért sem, mivel a finom törlőéi roncsolódása következtében kialakult „árok" felettébb zavaró félkör-nyomot hagy maga után a szélvédő felületén. Többnyire ügyet sem vetünk erre az egyszerűnek tartott felszerelésre. Tudjuk, hogy ott van, ott kell lennie az autókon, s úgy véljük, mindig rendelkezésünkre áll, ha kell. Baj csak akkor van igazán, ha nem úgy dolgozik, ahogyan kellene, vagy bekapcsolásakor éppen működésképtelen. És ha netán így adódik, zord, csapadékos időben nem ritkán csupán emiatt félbe is kell szakítanunk utazásunkat. Valójában mi is okozhatja azt, hogy az ablaktörlő rosszul működik? Például a következők:- a törlölapát kopott;- a szélvédőn olajfilm képződött, ami a törlést zavarja;- a törlőlapát gyengén fekszik fel a szélvédőre. Ha azt szeretnénk, hogy ezek a hibák be se következzenek (márpedig miért ne döntenénk így?), érdemes tanulmányoznunk, valójában hogyan is működik az ablaktörlő? így mindenekelőtt: a széles körben ismert - hivatalosan is elismert - kifejezés valójában nem tükrözi pontosan a működési folyamatot, vagyis a törlés lényegét. A törlölapá- tok ugyanis nem „törlik“ a szélvédőt, hanem a rárakódott víz egy részét egyenletesen szétterítik az üveg felületén, miközben a víz többi részét maguk előtt tolva, lenyomják a felületről. Ily módon tehát - ideális esetben - az üvegen egyenletes vékony vízréteg marad vissza. Az ablaktörlő nem kielégítő működése éppen erre a vízfilm-egyenetlenség- re vezethető vissza. Az egyenletes vízréteg kialakulása számos tényezőtől függ. így elsősorban: a törlőguminak, a gumi profiljának azonos nyomással kell teljes hosszában felfeküdnie. No, persze, ezt a különleges térgör- béjú (hajlású) szélvédőüvegek esetén nem mindig sikerül maradéktalanul megoldani. Mindamellett rugalmasnak, formatartónak, kopásállónak is kell lennie. Éppen a felmerülő követelmények kielégítésére különleges törlölapát-profilt alakítottak ki. A természetes elhasználódásnál nagyobb veszélyt jelent az ablaktörlő rendellenes használata. Ha a szélvédő száraz, az ablaktörlő működésekor kenést szolgáltató vízfilm jelenlétére eleve nem számíthatunk, s ezért a kopás még gyorsabb. A szélvédőre száradt kemény szennyeződés ebben a száraz környzetben még .könnyebben megsérti a lapát vékony törlőélét. A megsérült részben visszamaradó vastagabb vizréteg viszont fénytörést okoz, és ezzel zavarja a látást. Kerüljük tehát az ablaktörlő száraz szélvédőn való beindítását, járatását. Az eső kezdetekor sem célszerű mindjárt az első cseppek után beindítani a törlőt. Mindenesetre ilyenkor (ilyenkor is!) jó szolgálatot tehet az ablakmosó berendezés, amely révén az első lapátcsapásoknál kispriccelt víz elősegíti az „átlátható“ és éppen a normális, nemzavaró vízfilm kialakulását. Ebből is következik tehát, hogy az ablaktörlőt nem a piszkos ablak törlésére, tisztítására szerelik fel az autóra, hanem éppen azért, hogy esőben, hózáporban haladáskor is elősegítse a kocsiból kilátásunkat, biztonságos tájékozódásunkat. Számolnunk kell tehát azzal, hogy - jóllehet egyszeri ránézésre esetleg minden rendben levőnek tűnik - az élek kopása miatt mégis ki kell cserélni a gumiprofilt, ha a törlés minősége rossz. Az olajos, zsíros és egyéb víztaszító réteg jelenléte is gátolja a szélvédőn az egyenletes vízfilm kialakulását. Az olajfolt határán és esetleg a felületén kialakult gyöngyöződé- sen a fény ugyancsak megtörik, ami a kilátást számottevően zavarja. Ilyen gondot okozhatnak a szilikon- tartalmú karosszériaápoló-szerek, balzsamok is, amelyek hatékonyságát éppen a szilikon víztaszító hatására építik. Óvakodjunk tehát attól, hogy az ilyen anyagok az üvegre kerüljenek. Vagy ha már így adódott, még a felületre száradásuk előtt tisztítsuk meg alaposan az üveget. A gépjárművek korszerűsödése mindinkább magával hozta és hozza a végsebesség emelkedését. A mai modern utak, autópályák szinte kínálják az alkalmat arra, hogy még rossz időben is száguldjunk rajtuk. Ez viszont magával hozott egy korábban figyelemmel alig kísért jelenséget is. Nevezetesen azt, hogy az ablaktörlő működése bizonyos sebességhatáron túl már eleve nem kielégítő. Az ablaktörlő lapát a külső holtpont előtt felemelkedik a szélvédőről, és útjának egy részét úgy teszi meg, hogy az üvegfelületet törlés nélkül hagyja. Tehát az a paradox hatás áll elő, hogy éppen a gyors tempójú utazáskor csökken (amikor éppen a legnagyobb szükség lenne erre) a törölt felület, s ebből következően a kocsiból való kilátás, biztonságos tájékozódás. Bár szükségmegoldás, mégis figyelemre érdemesnek nevezhető az ablaktörlőknek az úgynevezett szélterelő lapátokkal való leszorítása. Amikor-tehát a szélerő növekszik, nemcsak az ablaktörlő lapátot kezdi emelni, hanem a széltereló lapátot is nyomja. így a légáramlásból eredő erőhatások kedvező esetben egymást kiegyenlítik, azaz az ablaktörlőt végső soron csak az eredetileg tervezett rugóerő nyomja. A kereskedelemben kapható szélterelő lapok vagy lapátok univerzálisak. így a szóban forgó erőhatás-egyensúly minden típusnál eleve nem is alakulhat ki. Ezen túlmenően, a szélterelő lapátok súlya is sokat nyom a latban. Mindenesetre az ablaktörlő motortól nagy teljesítményt kíván, s ez szintén kedvezőtlen. Éppen emiatt is ez a megoldás- jóllehet széles körben elterjedt és divatos szokás - nem nevezhető mindenhatónak. Ennek ellenére, felszerelésük nem árt, sőt kifejezetten célravezető lehet olyan autókon, ahol az ablaktörlő lapát hajlamos az emelkedésre. A témához tartozik azonban - ezt nem szabad szem elől téveszteni -, hogy az a legjobb megoldás, ha zuhogó esőben nem száguldunk 100 km/h felett. Márcsak azért sem, mert ilyenkor - az esőáztatta úton robogva - számolnunk kell az aquaplaning, vagyis a vizen siklás felettébb veszélyes jelenségével. Ugyanakkor leszögezhetjük azt is, hogy a szélterelő lapátoknak- csakúgy, mint a divatos spoilereknek, stabilizáló szárnyaknak - 60 km/h alatti utazások alatt nincs semmi jelentőségük. Tény, hogy az ablaktörlő önmagában különösebb karbantartást nem igényel. Számításba kell vennünk, hogy kopó alkatrész, és időnként cserélnünk kell. Márpedig, ha nem hó vagy a szélvédőre rakódott egyéb szennyeződés letakarítására, hanem az ablak rendeltetésszerű törléseié használjuk, élettartama meghosszbbodik és biztonságosabbá teszi mindennapi autózásunkat. (am) Szemüvegeseknek A megfelelő látásélesség a járművezetésben elengedhetetlenül fontos. Már a kisfokú rövidlátás is gondokat okozhat, akár nappali, de még inkább az éjszakai vezetés során. A volánnál egyszerre kell élesen látni közeire (pl. műszerfal) és távolabbra is (pl. 200 méterre lévő útjelző tábla) - az orvos által előírt szemüveg viselése tehát ésszerűségből is kötelező. Szemorvosok javasolják, hogy a szemüveges vezetők néhány apróságra ügyeljenek: széles szárú, vastag keretű szemüveg nem jó a kocsiba - holt teret hoz létre. A .Könnyű, vékony keret, a viszonylag magasra helyezett szár a megfelelő. A szemüveg lencséin amúgyis keletkeznek különböző fényfoltok, Van egy bizonyos belső tükrözés is rajtuk, ne rontsuk ezt tovább azzal, hogy az üvegen ujjnyomok vagy egyéb szennyeződések is vannak. A zsebkendővel való letörölgetés nem sokat segít. Éjszakai vezetés előtt a szemüveg lencséit érdemes tisztító folyadékkal letisztítani, majd leöblíteni hideg vízzel. És persze tanácsos pótszemüveget is tartani a kocsiban. Soha nem lehet tudni, mikor lesz hirtelen szükség rá. (ess) ÚJ 16 1987. Vili. 7
