Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-08-07 / 31. szám
T udtuk, szépet fogunk látni, éreztük, felejthetetlen élményekben lesz részünk. S amikor megláttuk a rilai kolostor 14. századi kőkapuját, s az 1833-ban újjáépített épület árkádjait, kerengöit, a látogatók hömpölygő tömegét, a látványtól eleinte szót- lanná váltunk, majd hangos „csodálatos“ „óriási" felkiáltásokkal, élesre töltött fényképezőgépekkel indultunk felfedező utunkra. Némán álltunk a faragott ikonosztáz előtt, csodáltuk a faliképeket, s fájó szívvel arra gondoltunk, vajon a jelen művészei képesek lennének ilyen maradandót alkotni? Az UNESCO védnöksége alatt levő és anyagi segítségével restaurált kolostorban ma már csak hat szerzetes él, szerény körülmények között. Ott sétálnak a látogatók között, rendre intik a rohangáló gyerekeket, de hosszabb beszélgetéseket folytatnak a felnőttekkel is. - Többet kell adni, mint kapni - attól válik teljessé az ember élete - hallottuk az egyik szerzetes bölcs szavait. Persze nem jutottunk be a 300 helyiség mindegyikébe, de láttuk azt a kormos, füstös konyhát és katlant, amelyben a szerzetesek valaha 3 ezer zarándoknak főzték a levest. Megmosolyogtuk bortermő vidéke is. De akkorra már Pazar- dzsikba értünk, s első látásra megszerettük a 90 ezer lakosú, hangulatos várost, örömmel indultunk az esti felfedező útra, megcsodáltuk a macskaköves sétálóutcákat, a gondosan rendben tartott parkokat, virágágyakat éppúgy, mint az zenélő szökőkutat. Közben megtudtuk, hogy a 320 ezer lakosú járás háromnegyed része a hegyvidéken terül el, s hogy valaha ezen a földön nagy szegénységben éltek az emberek. A minket kísérő házigazdák büszkén mesélték, a felszabadító harcokban részt vevő partizánok legtöbbje a járásból származott. Másnap, veröfényes napsütésben a város talán még szebbnek tűnt. Nehezen búcsúztunk házigazdáinktól, a korszerű szálloda kedves alkalmazottjaitól, akik nagyon jól megtanulták a vendégfogadás ábécéjét. A szálloda három évvel ezelőtt épült 5 millió leva ráfordítással, azzal, hogy tíz év alatt a költségek megtérülnek. Persze, sajnálattal vettük tudomásul, hogy míg 25 ezer szovjet, 15 ezer nyugatnémet, 3 ezer magyar, és 2 ezer lengyel turista látogatott erre a vidékre, hazánkból csupán ötszázan. S a szüreti víA rilai kolostor (Eman Uher felvétele) a tolbuchini Christov házaspár gyermekeit, akik szemmel láthatóan meggyőződtek arról, igazi-e a falakon levő koromréteg. Hirtelen orrunkba csapott a friss kenyér ínycsiklandó illata, s mi is elindultunk amerre a többi látogató igyekezett. A szembe jövök már élvezettel falatoztak a fehér cipókból, és néhány perc múlva már mi is meg ízlelhettük Christov Todorev Pasztra pékmester remekét. (Ami viszont nem tetszett, sokan csak a kenyér héját ették meg, a bele a földön hevert. Nem veszett ugyan kárba, csilingelő báránycsorda felfalta mind, de kissé drága eledelnek tartottuk a 0,40 levás kenyeret). A pékmester elmondta, húsz éve süti a finom cipókat, s annak ellenére, hogy a kis kemencéből óránként szedi ki a ropogós kenyeret, perceken belül élkel mind. Csak azt bánja, eljárt felette is az idő, s nem tudja, ki folytatja mesterségét nyugdíjba vonulása után. A paradicsom és uborka földjén Tolmácsunk büszkén mutatta a lépten- nyomon látható üvegházakat. Közölte, hogy ahol vagyunk, az Bulgária egyik legnagyobb gasságra - a Triton zarezanra -, amit folklórfesztivál követ, japán, brit és amerikai turisták is kíváncsiak voltak. Borkóstoló A Karabunar nevű falut (törökül fekete kutat jelent) hiába kerestük a térképen, ezért nem értettük, tolmácsunk miért beszél olyan sokat a trák falu többezer hektáros szőlőültetvényeiről, s a vidék nyolc borászati üzeméről. Csak amikor megálltunk az állami gazdaság kapujában, ahol pazardzsiki házigazdáinkkal láttuk viszont egymást, jöttünk rá, valami készül ellenünk. „Éljenek azok az emberek, akik a nap energiáját képesek átültetni az ember leikébe“ - olvasható Makszim Gorkij gondolata a pince bejárata fölött. S amikor leértünk a hat méter mély pincébe, az üzem igazgatója és Ivan Boncsev vincellér borkóstolóra invitáltak. Kortyolgatás közben a társaság férfitagjai szakemberek módjára dicsérték a nemes nedű illatát, és zamatét, döngették az 1936-ban készített tölgyfahordókat. - „Csak" egymillió liter bort tárolunk a hordókban, kilencmilliót tankokban - magyarázta Ivan Boncsev, miközben a fehér borokról rátértünk a vörösekre. Megkóstoltuk a Karabunar fajtát, de legjobban a Pamit ízlett, amivel örömet szereztünk a gazdaság dolgozóinak. - Ez a szőlőfajta még a trák időkből való, háromezer éves is van már... De mivel időnk lejárt, s estére Plovdivba vártak, elbúcsúztunk, s vitt az autóbusz tovább. A 350 ezer lakosú vásárvárost sokan ismerik, de az UNESCO támogatásával megmentett öreg városrész ámulatba ejti azokat is, akik már többször jártak itt. Sokáig sétáltunk Plovdiv utcáin, élveztük a, napsütést. S még szerencsénk is volt, hiszen a római kori amfiteátrumban épp Verdi Aidájának próbáját láthattuk, s a csodás dallamokkal búcsúzhattunk a szép várostól. Rózsaszedés A rózsát a virágok királynőiéként emlegetik, s mint megállapíthattuk, joggal. Hisz rózsaföldek mentén száguldott velünk az autóbusz, s mi nem győztük kapkodni a fejünket, csodálni, majd eldönteni, melyik fajta szebb, illatossabb, a fehér vagy a vörös.- A fontos az, mennyi rózsasziromból sajtolnak ki egy liter rózsaolajat - világosított fel minket Sznyezsana Gencseva, a 150 gimnazistalány egyike, akik tíznapos turnusokban váltakozva segítenek a betakarításban.- A munka nem könnyű, a tövisek, mintha védenék a virágot. Nekünk naponta fejenként 16 kiló szirmot kell begyújtenünk. A lányok elárulták azt is, hogy egy liter rózsaolajat 3,5-4 tonna fehér, illetve 2 és fél tonna vörös rózsafajtából nyernek* s hogy a rózsaolaj drágább, mint az alany.- De siessenek Kazanlakba, most van a rózsák ünnepe. Sajnos, mi nem lehetünk ott- búcsúztak tőlünk kissé szomorúan. A hatvanezer lakosú kisvárosban mozdulni sem lehetett a tömegtől, az évente egyszer megrendezésre kerülő pompás ünnepség nagy turista-csalogató. Rózsakoszorúval és maradandó élménnyel gazdagodva hagytuk magunk mögött a vigadó sokaságot, hogy még sötétedés előtt megtekinthessük Sipkát, a monumentális emlékművet, amely az 1877- es bolgár-török harcok hősi halottainak emlékét hirdeti. PÉTERFI SZONYA Moooooosooccosocoeooeocooocoooosoococooocoscooecooocooeosooo&sscoíscc Ami ég, az hasznosítható Biogáz a szeméttelepről Nem tudom, hogy az utóbbi időben mennyien kívánták, illetve kívánják a kassai (KoSice) szeméttelepet - és jóllehet, annak tervezőit, valamint építőit - a pokolba, ám aligha tévedek, ha azt állítom, hogy sokan. Nem százan, nem ezren, hanem minden bizonnyal jóval többen, hiszen amikor az lángra lobban, füstje nemcsak a közeli új lakótelepeket és Miszlóka (Myslava) falut „fojtogatja“, hanem a szél irányától és erősségétől függően olykor szinte az egész várost. Ha évente csupán egyszer-kétszer füstölögne, talán nem is dühítené az embereket, nem borzolgatná a lakosság kedélyeit. Csakhogy gyakrabban ég, mert nem kell sok hozzá, hogy meggyulladjon. Elég, ha az ott rendszeresen kutató „kincskeresők“ közül valaki eloltatlan cigarettavéget dob a földre, vagy egy homorú üvegdarab összegyűjti a rá eső napsugarakat. Füstön kívül még mással is szennyezi a környéket. A levegőt kellemetlen bűzzel, a Baska patakot pedig káros anyagokat is tartalmazó hordalékkal. Az egyre nagyobbodó hulladéklerakat szégyenfoltja a Hernád parti városnak. Evek óta az, de talán nem sokáig... A lakosság panaszára a városigazgatási szervek is foglalkoznak már vele. A közelmúltban több helyi szakembertől megkérdezték: mit tenne, milyen megoldást javasol? Egyesek azt mondták, új szeméttelepet kell nyitni. A legreálisabbnak tűnő tervvel az IGHP-föld- tani és vízkutató műszaki vállalat szakemberei rukkoltak elő. Ók azt ajánlották, maradjon a szeméttelep ott, ahol van, csak jóval szakszerűbben kell azt kezelni, s ugyanakkor hasznosítani kell a benne keletkező biogázt. A közérdekű feladat megoldásán _ fáradozó szakcsoport egyik vezetője iMajor György bányamérnök, az említett vállalat helyi-üzemének részlegvezetője. A minap vele beszélgettünk a jelenlegi tizenegy hektáros szeméttelepről.-A hulladéklerakatokban természetes folyamat a szemétben levő szerves anyagok erjedése és bomlása, aminek során biogáz keletkezik. Hasznosítás hiányában az a környezetet szennyezi. Különböző szaklapokból és szakkönyvekből tudomást szereztünk arról, hogy az Amerikai Egyesült Államokban, továbbá Nyugat-Európa néhány városában és Magyarországon is a hetvenes évek elejétől kezdve egyre elterjedtebb a szeméttelepi biogáz kitermelése. Nyilván nem divatból teszik, hanem alapos megfontolásból, ugyanis így egy csapással két legyet ütnek agyon. Rendkívül olcsón nyerik az értékes fűtőanyagot, ugyanakkor pedig a környezet- szennyezést is mérsékelik. Ennek tudatában néhány hónappal ezelőtt felajánlottuk segítségünket a szeméttelep üzemeltetőjének, a városi műszaki szolgáltató üzemnek. Vállaltuk a földtani vizsgálatokat és a telep hasznosítási tervének elkészítését. Utána tapasztalatszerzés céljából többször jártunk Magyarországon és beszélgettünk az ottani szakemberekkel. Szombathelyen, valamint másutt is tanulmányoztuk a szemét szelektálását, telepítését, takarását és a gázkitermelés technológiáját. Közben a kassai telepen elvégeztünk néhány próbafúrást és a Prágai Fütöanyagipari Kutatóintézetet megkértük vegyenek gázmintát.- Hazai tapasztalatok után nem kutattak?- Bizonyára azokat-is felhasználtuk volna, ha lennének. Sajnos, nálunk egyelőre ismeretlen a szeméttelepek ilyen jellegű hasznosítása. Igaz ugyan, hogy az említett prágai kutatóintézet a Prága-Libuá-i hul- ladéklerakatot már feltérképezte és kiadós biogázforrásnak találta, ám a lecsapolás, illetve az ott rejlő fűtőanyag kiaknázása még várat magára. Úgy érzem, kár, mert rengeteg olcsó energiahordozó illan így a levegőbe. S nemcsak a libusi szeméttelepről, hanem a többiről is. A szak- vélemények szerint ugyanis a húszezer főnél nagyobb lélekszámú települések szemétlerakatainak biogáz- hasznosítása gazdaságos.- A szakvizsgálatok szerint milyen teljesítményre képes a kassai szeméttelep?- A prágai kollégák ez év májusában tíz napon át vizsgálták a próbakutakat, azok gázhozamát és a gáz összetételét. Nos, az eredmény biztató. A szeméttelepről naponta legalább 400 köbméter, 50-60 százalékban metánt tartalmazó biogáz nyerhető, amelyet felhasználás előtt már nem kell tisztítani. Fűtőértéke 18-21 MJ/m3. ... - naponta 400 köbméter biogáz mennyi fűtőolajat, illetve földgázt helyettesíthet?- Annak a mennyiségnek a napi energiateljesítménye 176 Gigajoule. Vagyis annyi, mint 4,6 tonna fűtőolajnak, vagy 4920 köbméter földgáznak. Ilyen teljesítmény mellett a szeméttelep biogázkészlete hat esztendeig kitart. Persze, ha közben tovább hordják oda a hulladékot és azt szakszerűen takarják, tömörítik, és locsolják, akkor a gázkitermelés időtartama akár 15-20 év is lehet.- Azt mondják, a biogáz minőségét nagyban befolyásolja a szemét összetétele és az alkalmazott telepítési technológia. Ilyen szempontból a szakemberek milyennek tartják a kassai szeméttelepet?- Mi tagadás, rendezetlennek. Rengeteg ott például a fém, sok a faanyag és a betontörmelék is. A nagy lángcsóva bizonyítja, hogy a 20 méter vastag szemétréteg sok biogázt rejteget (A szerző felvétele) Ugyanakkor a szemétréteg tömörítése és takarása sem tökéletes, így aztán nem csoda, hogy néha az egész telep ég, füstöl. Gázkitermelés szempontjából fontos dolog lenne a telep öntözése is, éppen ezért a most készülő tanulmánytervben azzal is részletesen foglalkozunk. Javasoljuk elterelni a szeméttelepnek használt völgyből az ott csordogáló Baska patakot, ugyanis a térségből az sok szennyező anyagot visz magával a Miszlóka patakba, majd pedig a Hernád folyóba. Ugyanakkor szeretnénk felfogni a szeméttelepről kijutó esővizet, hogy az ne kerüljön onnan tovább. Egyébként a telep üzemeltetője azt felhasználhatja majd a hulladékréteg öntözésére. Locsolással a szerves anyagok bomlása meggyorsítható, s ezáltal a gáztermelés is.- Az energiaforrás adott, csak hasznosítani kell. Van már valamilyen elképzelésük arról, hogyan?- Külföldön lakó- és középületeket, kertészeti üvegházakat és fóliasátrakat fútenek az így nyert gázzal. Kassán talán az lenne a legokosabb megoldás, ha a közeli Lunik IX lakótelepet fütenék vele. A vizsgálatok megállapították, hogy a szeméttelep egész évben győzné gázzal. Egyébként az ottani kazánház jelenleg földgázzal üzemel. Előzetes számításaink szerint a biogáz lecsapolása körülbelül 2-2,5 millió koronába kerülne. A Baéka patak új medre és a környék tereprendezése szintén felemésztene néhány koronát, ám kétségtelen, hogy közegészségügyi és környezetvédelmi szempontból hasznos lenne a befektetés. A kassai szeméttelep hasznosításának tanulmányterve rövidesen elkészül. Jó lenne - s a város füstszennyes övezetének lakossága örömmel venné -, ha az ügyesnek tűnő elképzelések nem maradnának csupán papíron, hanem azt a beruházó és a kivitelező minél előbb megvalósítaná. _ GAZDAG JÓZSEF 1987. Vili. KÉTEZERKÉTSZÁZ KILOMÉTER BULGÁRIÁN ÁT
