Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-07-31 / 30. szám

jn érő típus volt. il fölriadt. Az ablakon kopo- s neki eszébe jutott fiatal in a nyirkos sírgödörben. Ez szén annyi éve nem gondolt ite szégyen. Most a födetlen ta Celiát, akitől már házas-’ sokévnyi korkülönbség vá- nindenfelé szétfutó cserme- fiatalaszony egyedül feküdt idvességben. A síron nem g Hecht esküdni mert volna, ílte a sírápolást, i Hecht nekiindult, talán Celiát egy vízhatlan lepellel, sgélt a temető csöpörgő fái ilan nyirkos parcella között, idt rá a sírra. Álmában nem övön, nem volt se parcella- slyszám, s noha Hecht órák léit, semmi eredmény - csak írig ázott. A sírnak lába kelt. takarni egy olyan asszonyt, gvóbelyén? Na, hát ez Celia, jgel Hecht kikászálódott az Jamaica-negyed felé tartó kiderítse, hová temették Ce- ndeje nem járt a temetőben; at, ezen senki sem csodálko- Dben. Celia mellett az élet (thatatlan volt. De hát idővel dk - legalábbis látszólag, lecht - ki tudja, miért - élén- szett a múltra. Hatvanöt felett mek addig megvolt a világo- i két oldala, mintha egyszeri- alúvá növekedne. Ettől aztán olódik minden, ha az ember agy számol. Hecht számolt, te során többé-kevésbé min- jglalkozott, személyes iratot I, s ezen a délelőttön hiába / kisebb kupacnyit, nem talált ligazította volna Celia jelenle- óen. Miután egy órát bolyon- < között, úgy gondolta, inkább a módszerrel. Újabb órát ponti iroda fiatal titkárnőjénél, entyűzte be Hecht és Celia ítógépbe, minduntalan temetik, parcella- és sirhelyszámok izát kapta válaszul, amitől p elkeseredett.

edvesem - mondta a kapko- krnönek -, ha a géptől csak, kor muszáj más módszer után inben elfogy a türelmem. Ez (fémen nincs sehol, úgyhogy írni értelmeset kell csinálnunk, ljuk.

Jól, mit csinálok, ha szabad

csinál, nincs sok foganatja, nítógépnek elvileg jó a mecha- jzete, de most, úgy látszik, iy az alkatrészei rozsdásodtak gy én se hoztam magammal de a gép ez idáig mindössze t bennünket, hogy nincs infor- imunkra.

jrmált, hogy nem találja azt az tmelyet ön kér.

ä nagy semmiről - nyugtázta éretném felhívni a figyelmét, jlkallódott karikagyűrűről van agy elveszett sírhelyről. Annak a sírját szeretném megtalálni, em volt.

fiatal nő ekkor pár szót váltott ín személlyel, majd íróasztalán negszólalt a csengő, s Hecht ipott, hogy befáradjon az igazin úr várja önt.

állta meg, hogy azt ne mondja: d, jóember, hogy öregapádnak bólintott, s a fiatal nő nyomá- i belső irodahelyiség felé. A átitatott, majd eltűnt, odabentról ágos hang szólt ki: tessék.

eszengeni, ha nem én vagyok londolta magában Hecht. i úr az íróasztala előtt álló szék- Hecht leült, s nézte, amint az y literes üvegből narancslevet i zöld pohárba.

rt velem egy pohárkára? - kér- gatót, s egy fejbiccentéssel az itott. - Minden délelőtt ilyentájt ni ezt a kis üdítőt. Jót tesz mnek.

öm, nem - felelte Hecht, jelez- ö gondjai komolyabbak. - Azért a feleségem sírját keresem, ez ilenül. - Köszörült egyet a tori (Jelenec) várrom ágy László felvétele)

kán, s közben elcsodálkozott saját meghatottságán, mely torkát elszorította.

Goodman úr érdeklődéssel figyelte Hechtet.- A titkárnője nem találta meg - folytatta Hecht, és bevallotta, hogy maga se találta az iratokat, melyekkel a sírhelyet azonosítani lehetne. - A kis hölgy töviről hegyire kifaggatta a számítógépet, de nem jutott semmire. Egy aszony sírja elveszett, és egyszerűen nincs sehol.- Korai volna azt mondani, hogy elveszett - próbálkozott a helyesbítéssel Goodman. - Inkább úgy mondanám, hogy nincs a helyén. Kerek huszonnyolc esztendeje töltöm be ezt az állást, s állítom, hogy azóta egyetlen sír se veszett el.

Az igazgató megnyomott egy-két billentyűt az asztali komputeren, egy szemhu- nyorítással megnézte a képernyőt, majd vállat vont. - Sajnos, pechünk van. Úgy

BERNARD MALAMUD

látszik, hiányzik a H betűs dosszié a régi nyilvántartásunkból, amelyet a számítógépesítés előtt használtunk. De biztosíthatom önt, hogy ez a helyzet átmeneti jellegű.

Erről már a kis hölgy is tájékoztatott.

Nem kis hölgy, hanem a titkárságom vezetője.- Elnézést a tévedésért - engesztelte Hecht. - Nem állt szándékomban megsérteni.- Nekem sem önt - felelte Goodman. - Mindenesetre tovább keresünk. Szíveskedjék megmondani, ha lehetséges, milyen jogállásban voltak önök egymással a kedves felesége halálakor? - Az igazgató félhold alakú szemüvegen át böngészte a képernyőt.- Nem volt jogállás. Külön éltünk. De mi köze ennek a sírhelyhez?- Azért érdeklődöm, hátha ezáltal felfrissítem az emlékezetét. Például: biztos, hogy a kedves felesége ebben a temetőben nyugszik, a Mount Jereboamban? Sokan ugyanis összetévesztenek bennünket a Mount Hebronnal.- Egészen bizonyos, hogy a Mount Jereboamban.

Pillanatnyi tétovázás után Hecht a következőket tárta fel:- A feleségem nem volt valami stabil teremtés. Kétszer elhagyott, s hónapokra eltűnt. Noha mind a kétszer visszafogadtam, a halála idején nem voltunk együtt. Egyszer megfenyegetett, hogy véget vet az életének, de aztán nem tette meg. Végül szokványos betegségben halt meg, nem rákban. Ez évekkel később történt, amikor

már nem éltünk együtt, de mégis én temet- tettem el, a legjobb tudásom szerint. És itt, ebben a temetőben. Most hatvanhat éves vagyok, s úgy éreztem, meg kell látogatnom annak az asszonynak a sírját, akivel fiatalpn együtt éltem. Ez az a sír, amelyről mindenki azt mondja, nincs meg.

Goodman felállt az íróasztaltól: alacsony ember volt, úgy százhatvan centi.-Alapos kutatást fogok elrendelni az ügyben.

Minél előbb, annál jobb - felelte Hecht. - nagyon kiványcsi vagyok, mi történt azzal a sírral.

Goodmanből kis híján kirobbant a nevetés, de türtőztette magát, s kezet nyújtott. r Nyugodjék meg. Fplyamatosan tájékoztatni fogom önt.

Hecht idegesen jött el. Hazafelé a metrón Celiára gondolt és Celia sokféle boldogtalanságára. Bárcsak elmondta volna Good- mannek, hogy az életét Celia tette tönkre.

Aznap éjjel esett. Hecht meglepődött, amikor párnáján nedves foltot talált. Másnap ismét elment a sírkertbe. - Mit felejtettem el, amire emlékeznem kéne? - tűnődött magában. Nyilván a parcella, a sor meg a sírhely számát. Hiába keresett-kutatott, nem találta meg a sirt. Hogy lehetne fölidézni olyasmit, amit az ember egyszer s minde- korra kitörölt az emlékezetéből? Ez fából vaskarika.- Csak türelem kérdése, és rá fogok jönni. Ha a memóriám igent mond, én nem fogok vele vitatkozni.

Csakhogy teltek-múltak a hetek, s Hechtnek még mindig nem jutott eszébe, amire emlékezni akart. - Lehet, hogy zsákutcába jutottam?

Újabb hónap elteltével végre telefonáltak a temetőből. A vonal túlsó végén Goodman úr köszörülte a torkát, s Hecht szinte maga előtt látta, amint íróasztalánál ülve narancslét kortyol.- Hecht úr?- Én vagyok az.- Itt Goodman beszél. Boldog Ros háSánát.- Boldog Ros háSánát magának is.- Hecht úr, fejleményekről szeretnék beszámolni. Felkészült-e az igazságra lelkileg?- Maga tudja, miről van szó - felelte Hecht.- Megpróbálom másképp. Utánanéztünk, és kiderült, hogy az ön felesége csakugyan nincs abban a sírban, ahol a számítógép nem találta. Az az igazság, hogy egy másik úr mellett találtuk meg, egy másik sírban.- Miféle úr mellett? Az Isten szerelmére, kicsoda mellett? Hiszen én vagyok a törvényes férje!- Az illető úr, engedelmével, az a férfi, akivel az ön felesége együtt élt, amiután elhagyta. Többé-kevésbé folyamatosan együtt éltek, úgyhogy ön igazán nem tehet magának szemrehányást. A hölgy halála után a férfi megszerezte a bírói igazolást, s ennek értelmében az ön feleségét másik sírba helyezték. Később, a férfi halála után öt magát is oda temettük. A bíró azért adta ki az igazolást, mert a férfi meggyőzte, hogy sok éven át szerette a hölgyet.

Hecht zavarban volt. - Mit beszél? Hogyan helyezhette át bárhová a sírt, amikor az nem is a ó jogos tulajdona? A feleségem sírja az enyém. Kifizettem.- A sír most is ott van - magyarázta Goodman -, csak a nevek cserélődtek föl. A férfit Káplánnak hívták, de az embereink Caplan néven temették el. Az ön sírhelye is megvan a temetőben, bár nem Hecht, hanem Kaplan név alatt. Elnézését kérem e miatt a kényelmetlenség miatt, de úgy hiszem, a rejtélyt végre sikerült megfejtenünk.-Hát köszönöm - felelte Hecht. Ráébredt, hogy feleségét ugyan elvesztette, mégsem özvegyember többé.- És ne feledje - figyelmeztette Goodman -, hogy ön egy üres sír birtokába jutott, bármikori felhasználásra. Senki se nyugszik benne, s a sírhely az öné.

Hecht azt mondta, csakugyan.

Elképesztette a történet. De valahányszor úgy érezte, hogy el kell mesélnie egy régi vagy új ismerősének, elbizonytalanodott.

NEMES ANNA fordítása

CSONTOS VILMOS

Egy borpincére

Megvénült borpince mért is áll? Fölötte Kor szele trombitál.

Rég porlad, ki kedvét lelte itt, Tudva: a hegy leve lelkesít.

Megvénült borospince - bűnjeled: Rút képet fest az új hegy - veled. Helyeden terem majd az a bor,

Mi derít jókedvre, ha kiforr!- Cimborák, a gádor már sötét, Kiverték az ajtó sarkszögét,

Nem nyílik csikorgón soha már, Bor nélkül elárvult a pohár.

Állok a helyeden - s néma csend. Gyartyafény nem villan „odalent". Idézek elszaladt éveket,

Réges-rég eldalolt éneket...

Lánctalpas roppanton oly nagyot, Belőled egy tégláj sem hagyott. Kordonos szőlősor helyeden, Emléked csak bennem eleven...

VINCENT SIKULA

Tóthpál Gyula felvétele

mim

Az a ház a vasút közelében állt. Csak át kellett szaladnod az úton, átugranod az árkon s máris a síneken voltál. Ha vonaton utaztál, beláthattál az udvarba, s ha éppen nyitva volt a konyhaajtó, még a konyhába is bekukkanthattál. Egyébként a házon nem volt semmi különös, hacsak az nem, hogy nyaranta mindig hullott előtte a körte, hogy mindig akkor hullott, amikor kellett, s hogy sosem hullott le belőlük se túl sok se túl kevés, mindig éppen elég; többnyire egyesével potyogott a gyümölcs, s az embernek munkából jövet vagy munkába menet jólesett egy ilyen körte.

Kissé odébb gyerkőcök üldögéltek, tudták, hogy a körtét lerázni nem szabad, hogy erre nincs is szükség, a körte magától is lehullik, amikor a legjobban kívánják, sót, egyszerre kettő vagy három is, attól függően, mikor mennyi a gyerek.

Ha fújt a szél, sűrűbben hullottak, de még akkor sem potyogott le belőlük több a kelleténél, mert ilyenkor rendszerint több gyerek verődött össze, s minden körte megtalálta a maga gazdáját.

A ház mellett elhaladó vonatszerelvények rendszerint végeláthatatlanul hosszúak voltak, az embernek az volt az érzése, hogy sose lesz már végük. Egyszer délidőben, amikor a nyári nap a legjobban tűzött, egy ilyen végeláthatatlan szerelvény megállt a háznál. A mozdonyvezető kidugta a fejét, szemmel tartotta a pályát, a fűtő pedig leereszkedett az árokba.

A házból, amely előtt a körtefa állott, kijött egy öregember, intett a mozdonyvezetőnek, aki, mintha csak megértette volna a jelzést, oda- küldte hozzá a fűtőt, s az öreg ellátta őket körtével.- Jól húz? - mutatott a modonyra.-Jól.- Magam is mozdonyvezetósköd- tem. Marchengbe jártam és Zilinára is. Harminchárom évig...- Az éppen elég.- Elég - bólogatott az öreg. - Még ma is kapható lennék rá, de már csak úgy, tolatásra... Nagy útra már nem vállalkoznék...

Kicsit elgondolkodott, mustrálgatta a mozdonyt, mintha csak azon tűnődött volna, valójában hány vagont képes elhúzni, s hogy három-négy vagont hozzá lehetne-e még csatolni. Szívesen körülnézett volna odafönt, a mozdonyvezetőnél, de ehhez segítségre lett volna szüksége, egymaga olyan magasra nem tudott volna fölkapaszkodni, meg egyébként sem volt rá idő. A mozdonyvezető és a fűtő még- egyszer intettek neki, s a szerelvény meglódult. •

Az öreg még sokáig ott állt, nézte a síneket, a szeme kék volt és még mindig olyan tiszta, mint egy gyermeké. Aztán bement az udvarba, leült egy székre, s az utcakapu résén át kémlelte az utat. Valaki éppen elhaladt arra s ö szilvaszemet dobott ki neki, de aztán restellte, mert összetévesztette az illetőt. Az arrajáró azonban felvette a szilvát, mert a. szilva jólesik, ha az ember ilyen fülledt időben jut hozzá, ilyenkor a szilva is jó.

Hetente kétszer vagy háromszor is

eljártam abba a házba. Amikor az öreg meglátott, mindig elkomorult.- Megint itt járt nálam az a cigány- mondogatta, miután elmentem.- Nem cigány az - javították ki.- De hiszen láttam, cigány.- Nem az.- Dolgozik valahol.- Mindenki dolgozik valahol. A cigányoknak is van munkahelyük.

Eleinte azonban mégsem hitt nekem, s ha elmentem hozzá, a legkeményebb és legfanyarabb, a legkor- csosabb körtét választotta ki számomra.- Na milyen? - kérdezte rámpillantva.- Jó - dicsértem meg.- Sokféle ember létezik. - A székre pillantott, s a keze máris lendült egy pók után, amely a körte felé araszolt.- Jól jörme egy kis szél, s némi esócske sem ártana...- De hiszen fúj a szél - mondtam, s mindketten a fára pillantottunk, amelyen zizegtek a levelek.- Fúj. Ez jó. Legalább nem lesz annyi pók. Idén nagyon sok a pók. Ez jó, hogy fúj a szél. Csöppnyi eső azonban nem ártana...

Ismét vonat haladt el, s az öreg, valami belső kényszertől vezérelve, kiállt a kapu elé, abban reménykedett, hogy megpillantja az ismerős mozdonyvezetőt, akinek az arca azonban valahogy nem vésődött az emlékezetébe, minden mozdonyvezetőről azt hitte, hogy ö.az, akinek annak idején a körtét adta, mindenkinek intett, s minden mozdonyvezető visszaintegetett neki, mintha csak az összes mozdonyvezető valamilyen gyűlésen megegyezett volna ebben; az öreget mindnyájan már jó előre megkeresték a tekintetükkel, már messziről mosolyogtak, messziről integettek, s az öreg csak állt a kapu előtt, s hosszan, hosszan nézte a síneket.

Néhanapján vittem neki egy üveg bort, 6 megkínált dohánnyal, magatermelte szűzdohány volt, mert a vett dohányban nem bízott, füstöltünk és iszogattunk, s felváltva hol egyikünk, hol másikunk figyelte a kapurésen át az utat, hogy ki jár arrafelé. Az volt az érzésem, hogy végül mégiscsak megszokott, hogy már másképpen kezel, ha akartam, magam választhattam a körték közül.- Amikor hosszú vonalakon vonatoztam - mondogatta -, mindig megraktam velük egy tarisznyát, egyet- kettőt megettem magam, a többit szétosztogattam a férfinép között. Sokféle népség létezik, de ezt még nem tudhatod. ..

Miután elmentem, megint ugyanazt mondta:- Már megint itt járt nálam az a cigány.- Nem cigány az.

Egy nap fiaskóval érkeztem, az öreg aludt. Az üveget a sarokba állítottam s csöndesen kilopakodtam az udvarra. Leültem a székre, s a kapurésen tekintgettem kifelé. Az út telistele volt lehullott körtével. Fülledt nap volt, az elhaladó tehervonat mozdonyvezetője egészen kihajolt a mozdonyból s egy kicsit megemelte a sapkáját.

BERECK JÓZSEF fordítása