Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-01-30 / 4. szám
V A gazdasági szabályozók, vagyis a pénz, a nyereség, a hitel a kamat stb. nemcsak a szocialista gazdaságban hatnak, hanem annak peremterületein, az engedélyezett magán- szektorban is. A gazdasági szabályozók úgy rendezik az egyes konkrét gazdasági alanyok közti viszonyokat, hogy ne legyen szükség parancsolgatásokra, utasítások kiadására. Gyakorlati hatásukra ma már a szocialista gazdaságon kívüli területeken is találunk példákat, főleg azokban a hézagokban, amelyeket a szocialista szektor még nem töltött be, ahová a szolgáltatások és a helyi gazdálkodás nem terjedtek ki. Az utóbbi hetekben tudomást szerezhettünk a gazdasági szabályozók meglepően „kedvező" hatásáról, a vállalkozó szellemű egyének gyors reagálásáról a Közép-szlovákiai kerületben kialakult virághiányra, valamint egyes szolgáltató és helyi gazdálkodási vállalatok gyors alkalmazkodására. Az elmúlt évben a középszlovákiai virágkereskedések rendszeresen vásároltak árut egyéni termelőktől is, például Vágsellyéról (Sara), Galántáról (Galanta), valamint az Érsekújvári (Nővé Zámky) járásból. Az egyes szállítások évi értéke több tízezer koronát tett ki, egy esetben pedig a százezer koronát is meghaladta. Tudjuk, hogy a gazdasági szabályozók nemcsak az egyes vállalatok kölcsönös viszonyaiban hatnak, hanem a vállalatok és az egyéni termelők között is. Már hosszú ideje vártunk a hatásukra, s most, amikor már valóban hatnak, nem tetszik a hatásuk? Paradox helyzetnek tűnik, hogy most hirtelen nem tetszik, amikor a szolgáltató vállalatok nagyban vásárolják fel az egyénileg termesztett virágokat, hogy azokat egy más helyen, egy más járásban nyereséggel adják el. Az utóbbi hetekben a bratislavai televízió adásában olyan programokra figyelhettünk fel, amelyekben a kamera az Állami Kereskedelmi Felügyelőség dolgozóinak részvételével közelről vette szemügyre azokat az embereket (számukra kellemetlenül közelről), akik megsértették a piaci rendet, árdrágítást követtek el, s olyan árukat értékesítettek, például rágógumit, különböző textilárut, házilag készített csa- lamádékat stb., amelyek egyéni árusítása nincs engedélyezve. De miért vannak kifogásaink a gazdasági szabályozók ilyen irányú hatásai, s az ilyen jellegű vállalkozásokkal szemben? Ezek olyan tevékenységek, olyan vállalkozási formák, amelyek nem garantálják a minőséget, a higiéniai követelmények betartását, az áru azonosságát, lehetővé teszik a vámelőírások kikerülését, az adó alá nem kerülő egyéni jövedelmek engedélyezésére vonatkozó előírások megszegését, s közben az előírt piaci ár, illetve az összehasonlítható kiskereskedelmi ár jelentős túllépését is. Tény, hogy a termelésben előirányzott szerkezeti változások végrehajtásának lassú üteme bizonyos hiánycikkek előidézéséhez vezet a belkereskedelmi áruellátásban. Erről Jozef Lenárt elvtárs is szólt az SZLKP KB decemberi ülésén, amikor a kongresszusi feladatok szlovákiai vonatkozású teljesítését értékelte. A termelésben és a kereskedelemben egyrészt nagy eladatlan árukészleteink vannak, amelyek iránt nincs érdeklődés, másrészt pedig hiányzanak egyes új, nagyobb használati értékű árucikkek. Felfigyelhettünk például arra is, hogy a piacon egyesek magnetofonkazettákat, valamint videokazettákat árusítottak. Az egyes társadalmi szervezetek által rendezett önsegélyező börzéken szintén találkozhatunk kétes eredetű termékekkel. Az igazsághoz tartozik, hogy a szervezők igyekeznek különböző szabályzatokkal elejét venni az ilyen jelenségeknek, például kihirdetik, hogy tilos a digitális órák árusítása. A fejlődés azonban gyors ütemben halad előre, s digitális órákkal ma már például csak egyes polgártársaink kereskednek. A „komolyabb“ kereskedői szellemű egyének inkább már személyi számítógépekkel vagy bizonyos elektronikai tartozékokkal jelentkeznek a piacon. Az SZLKP KB Elnökségének a beszámolója arra is rámutatott, hogy nem kielégítő a választék jó minőségű elektronikai termékekből, háztartási berendezésekből és a szabadidő eltöltésére szolgáló szórakoztató eszközökből. Számos példából következtethetünk arra, hogy a gazdasági szabályozók intenzíven kezdenek hatni azon a területen, ahol nem is nagyon hiányoztak, vagyis a piacokon, a hiánycikkekkel folytatott kereskedelem. Nem ellenezzük a pénz, a nyereség ösztönző hatását, s azt sem, hogy az állampolgárok munkaidő után végzett tevékenységükkel elősegítsék a jobb áruellátást. Arra azonban fel kell figyelni, hogy a CSKP Központi Bizottságának 6. ülésén elfogadott határozatok hiányos teljesítése táptalajt nyújt egyes csoportok és személyek jogtalan vállalkozásához, ami ellentétben áll a társadalmi érdekekkel. Ugyanakkor azok, akiknek vállalkozniuk kellene - a helyi ipar és a szolgáltatások - nem vállalkoznak. Lehet, hogy eleget tesznek az előírt mutatóknak, de nem járulnak hozzá a piac élénkítéséhez, a kínálat bővítéséhez azokon a területeken, amelyek a hatáskörükbe tartoznak. Még annyira sem, hogy kifogják a szelet a különböző ügyeskedő, üzletelő egyének és csoportok vitorlájából. Egy példát a karácsonyi piacról is említhetnénk. Még az 1985-ös karácsonyi piacon tapasztalhattuk, hogy egyes elárusítóknál újdonságként jelentek meg a fehér polisztirén oldatba mártott száraz Az olomouci LOTOS kertészeti vállalat dolgozói minden évben jól felkészülnek a Nemzetközi Nőnap ünnepére. A vágott virágok, főleg tulipánok és nárciszok mellett sok cserepes virágot is termelnek. Az igényesebb vásárlók színpompás gerberáik, rózsáik, orchideáik között válogathatnak. Termékeikkel nemcsak Olomoucot és környékét látják el, hanem az ország távolabbi részeibe is szállítanak. A felvételen Jirina Vicene- cová és Marta Kuncová orchideákat készít elő szállftásra. ,. , , , , (A ŐSTK felvétele) ágacskák, amelyek behavazott, zúzmarás ágak látszatát keltették. Egy évvel később a piaci árusok már tucatszámra forgalmazták ezeket a fehér ágacskákat. Kicsiség talán, de jellemző a piaci kezdeményezésre. Szinte már hallom is az ellenvetést, hogy a helyi ipari és a szolgáltató vállalatok gyakran a reájuk kényszerített feladatoknak sem tudnak eleget tenni, minek törjék hát a fejüket újabb tevékenységek keresésén. Valóban lehetséges, hogy olyan feladatok teljesítését is megköveteljük tőlük, amelyek más iparilag fejlett országokban a termelő üzemekre hárulnak. A gazdasági alanyokat bizonyos tevékenységek végzésére közvetlen utasításokkal, operatív rendelkezésekkel is kényszeríthetjük. Most azonban arról van szó, hogy a szolgáltatások területén is érvényesüljön a gazdasági érdekeltség, hogy ez a tevékenység az állampolgárok, és ne a szocialista szektor kiszolgálására irányuljon. Azzal is számolunk, hogy a legközelebbi években megnövekszik a szolgáltató és a helyi gazdálkodási vállalatoknál foglalkoztatott dolgozók száma. Az illetékes központi pártdokumentumok a szolgáltatások területén is gyökeres változtatásokat sürgetnek. Ezeket a gyökeres változtatásokat azonban nem tudjuk elképzelni a gazdasági szabályzók hatása és a szocialista vállalkozói szellem érvényesítése nélkül. Erre egyre szélesebb lehetőségek nyilnak. A szocialista vállalkozás kibontakoztatásának egyik kísérő jelenségévé kell tenni azonban a különböző üzleteskedó személyek háttérbe szorítását, akik feltűnő jövedelmükkel és életmódjukkal határozottan rontják a társadalmi légkört. «ŐVÁRY IVÁN Huszonöt éves szocialista munkabrigád Azzal kapcsolatban kerestem fel Bial István elvtársat, hogy a napokban Prágában átvette a Szocialista Munka Úttörője iparági kitüntetést. Közben azt is megtudtam, hogy 1975 óta ó a Nógrádi Sándor nevét viselő szocialista munkabrigád vezetője és ez a brigád volt az első a füleki (Fifakovo) Kovosmalt nemzeti vállalatnál, amely műszaki dolgozók »EJ i A Nógrádi Sándor nevét viselő szocialista munkabrigád tagjai (Tibor Babjak felvétele) összefogásával alakult. A szerszámkészítő részleg konstrukciós osztályán Anderkó Zoltán vezetésével 1962-ben alapították ezt a brigádot. Ázóta természetesen számos személyi és szervezési változást éltek át a kollektívák tagjai, de kitűzött feladataikat mindig becsületesen teljesítették, sok esetben túl is szárnyalták. Amikor Bial István, a szerszámkonstrukciós osztály helyettes vezetője a brigád élére került, a tagok abban az évben kapták meg a szocialista munkabrigádok ezüst jelvényét. A kollektívát azonban ma már az ismerősök körében „aranybrigádnak“ nevezik, ugyanis 1981 szeptemberében a brigád 7 tagja az aranyjelvényt is megkapta. A brigádtagok igyekezetét mi sém bizonyítja jobban, mint az, hogy elmúlt évi kötelezettségeiknek már az első félévben eleget tettek, habár nagyon igényes feladatokkal kellett megbirkózniuk. Gyakran munkaidő után is dolgoztak egyes gyártmányok műszaki rajzainak az elkészítésén, hogy meggyorsíthassák ezek gyártásba való bevezetését. A munkamenetek összevonásával csökkentették a szükséges szerszámok számát, s ezzel 75 ezer koronát takarítottak meg a vállalatnak. A tudományos- műszaki fejlesztési tervnek megfelelően határidő előtt készítették el a műszaki dokumentációt a FIKO 2 E 5-ös kályha és a BEA edények gyártásához. A brigád tagjai rendszeresen részt vesznek az új termékek gyártási folyamataiban. Legutóbb például 20 960 korona értékű termelési munkát végeztek két új termék gyártásának a bevezetésénél. Állandóan szem előtt tartják a gyártmányok műszaki színvonalának az emelését, s az elmúlt évben újításaikkal, műszaki megoldásaikkal 60 ezer korona értékű hasznot hoztak a vállalatnak. Természetesnek tartják azt is, hogy közösen részt vesznek különböző politikai és társadalmi rendezvényeken, családlátogatásokat szerveznek, s a közeli Abroncsoson minden évben megkoszorúzzák a Nógrádi Sándor vezette partizánbrigád emlékmuvét RÁCZ LÁSZLÓ Helytállás az energetikában Amikor a januári hideg napok mérlegét megvonjuk, a hiányosságok mellett mindenképpen pozitív tényként kell említenünk az energetikai dolgozók helytállását, mert szinte sehol az országban nem volt számottevő kiesés az energiaszolgáltatásban - az energia bármely formáját vegyük is górcső alá. Igaz, ők tetteikkel még a meleg nyári napok során alapozták meg azt, hogy manapság így vélekedhetünk róluk. Pedig nem voltak könnyű helyzetben. Január 12. és 16. között eddig nem tapasztalt szélsőséges értékeket mutatott például a földgázfelhasználás minden fogyasztónál, ami országos vizony- latban 61,2 millió köbméteres napi csúcsfogyasztásban mutatkozott meg. Ebből a Gáz- és Kőolajipari Művek a szlovákiai fogyasztók részére időnként 29-30 millió köbméter földgázt szolgáltatott. Mindez azt jelenti, hogy alig kellett korlátozó intézkedésekhez folyamodni földgázszolgáltatásban, hiszen a fogyasztásban a 6. szabályozási fokozat is mindössze 7 százalékkal csökkenti a nagyfogyasztók felhasználási lehetőségeit, s nem vonatkozik a kisfogyasztókra, tehát a háztartásokra. Természetesen nem a véletlen müve, hogy - a statisztikusok szerint 65 év óta nem tapasztalt téli fagyhullámban - a földgázfogyasztók nem érezték a tél hátrányait fogyasztás-korlátozás formájában. Ez annak is köszönhető, hogy a Gáz- és Kőolajipari Művek erre a télre minden idők legnagyobb földgáztartalékait biztosította. A földalatti gáztárolókban csaknem 2,2 milliárd köbméter földgáz volt a tél beköszöntése előtt. A zavartalan ellátás további feltétele az volt, hogy a Szovjetunióból folyamatosan kaptuk a földgázt, s nem volt fennakadás a hazai termelésben sem. így a megnövekedett fogyasztást a legnagyobb igénybevétel idején a földalatti tárolókból szolgáltatott napi 17 millió köbméteres mennyiség teljes mértékben pótolni tudta. Lényegesen kisebb a világítógázt felhasználók száma, azonban a korábbi rekordtermelés ennek az energiahordozónak a felhasználásában is biztosította a zavartalan ellátást. Pedig a folyamatos ellátás biztosítása nem könnyű feladat, még megfelelő készletek esetében sem. Ugyanis az energetikusok számára közismert tény, hogy a hőmérséklet-csökkenés során minden egyes Celsius-fokkal a fogyasztás Szlovákiában 400 ezer köbméterrel növekszik. Ez természetesen feltételezi, hogy az ilyen szélsőséges időjárási viszonyok közepette méginkább előtérbe lép a takarékosság igénye. A fegyelmezett fogasztással ugyanis elejét vehetjük számos üzemzavarnak. Természetes, hogy akadtak üzemzavarok is. Ezek egyébként gyakran előfordulnak, csak éppen nem annyira szembeötlöek akkor, amikor kevésbé függ tőlük otthonaink, munkahelyeink melege. A hideg napokban sem az energetikai dolgozókon múlott elsősorban, hogy voltak meghibásodások bizonyos területeken vagy városkörzetekben. Azonban a szélsőséges időjárás közvetlen hatását teljes mértékben nem lehet kiiktatni, s ilyenkor megmutatkozik az is, hogy az illetékesek miként sáfárkodnak a gondjaikra bízott nemzeti vagyonnal. Ha például a házkezelöségek nem végzik el idejében kellő figyelemmel a karbantartási munkálatokat, nagyobb a valószínűsége a meghibásodásnak. Persze, az ilyen kedvezőtlen tapasztalatnak is lehetnek pozitívumai, ha a jövőre nézve okulunk belőlük. Messze van még a tél vége, és nem lehet kizárni annak lehetőségét sem, hogy valamilyen ok miatt fogyasztáskorlátozó intézkedéseket kell még foganatosítani. Előfordulhatnak olyan területek, amelyeken kiesés következhet be például a gázszolgáltatásban. Az igazi nagy próba - úgy érezzük - azonban már mögöttünk van. Az energetikai dolgozók eddigi helytállása „megelőlegezi“ a tél hátralevő részére is a nagyobb gondok nélkül járó energiaszolgáltatás feltételezését. MÉSZÁROS JÁNOS llllllllllllllllllllllllllllllllll ÚJ! i 1987.
