Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-26 / 25. szám
Szanyejev utóda Az ugróknál lassan divattá válik, hogy egy- egy kísérlet közben a közönség ütemesen tapsol. Ezt a módit a P-T-S-ról is jól ismert hármasugró világrekorder, Willie Banks, a versenyek „showmen“-je vezette be, s az utóbbi időben egyre gyakoribb. A tavalyi fedettpályás Európa-bajnokságon a szovjet Maris Bruziks „provokálta“ a nézőket, s az eredmény 17,54 m-es világcsúcs volt, természetesen csarnokban. (A madridi eset nem jellemző. A taps nem mindig segít, egyes versenyeken kimondottan zavar a nézőkkel való közvetlen és közeli kapcsolat, kizökkent a koncentrálásból. Ez egyébként nem függ attól, hogy vezetek-e vagy gyengébben szerepelek, kimondottan a hangulat függvénye.) A 24 esztendős szőke lett fiú, aki Rigától 100 km-re, Koknese városkában született, egyike a háromszoros olimpiai bajnok Viktor Szanyejev utódainak. Ilyenek pedig a Szovjetunióban szép számmal akadnak. Talán éppen Szanyejev sikerein felbuzdulva... (Nemcsak Szanyejev ihlette a fiatalokat. Már a második világháború után akadtak kitűnő hármasugróink, a leghíresebb közülük Scserbakov az ötvenes években nagy riválisa volt az amerikai és brazil versenyzőknek. A leghosszabb időt Szanyejev töltötte a pályán, sikert sikerre halmozva, ami természetesen nagyban növelte a szám népszerűségét.) Maris is sokszor látta a tévében Viktor Szanyejevet. Ne firtassuk, hatására kezdett-e el foglalkozni a hármasugrással, vagy sem. Tény, hogy előbb röp- és kosárlabdázott, s csak 16 évesen tért át az atlétikához. ,,Csodálatosan éreztem magam a verseny előtt. Az edzésen jónak találtam a nekifutót, mondtam is a kis csehszlovák távolugró lánynak - hogy is hívják?... Éva Murková -, biztosan hét méteren felül ugrik. Neki nem sikerült... Pedig igazán gyors ez a nekifutó. A bemelegítésnél már éreztem, itt hatalmasat lehet ugrani, hisz az idő is ideális. Még nyolc-negyvennél is többet - gondoltam. Persze, ez így utólag nagyképűnek hangzik: eltervezem, jövök, nyerek. Azért a valóságban nem ilyen egyszerű. Az utolsó két sorozatban például már annyira akartam, hogy a nagy akarástól teljesen görcsös lettem. Ne csodálkozzon! Igen, ekkor ugrottam a nyolc méter negyvenkilenc centit, majd a nyolc-negyvenkettöt, de én állítom, hogy ha nincs bennem az a nagy akarás, még messzebbre repültem volna. Az idén két nagy célom is van: az IndianaAz oldalt írta: URBÁN KLÁRA Magasban 215-öt, távolban 797-et teljesített. 1980-ban bejutott a Rigai Testnevelési Főiskolára, s ott figyelt föl rá Dainis Talivaldis Bugyejevics mester, aki abban az időben Bardauskiene (ö volt az első nő, aki 7 méter fölött ugrott) edzéseit irányította. Bruziks gyorsan fejlődött: 1980-ban 14,10, 1981-ben 15,48, 1982-ben 16,55 volt egyéni legjobbja. Egy esztendő elmúltával már külföldön is szerepelt, ekkor indult először nálunk is, a Rosicky-emlékversenyen. Sajnos, a hármasugrókat gyakran üldöző sérülések öt sem kerülték el, emiatt egy ideig nem hallottunk róla. (A hármasugrás rizikós szám, az izommegterhelés nagy, ezért a sérülésveszély is. A baj rendszerint akkor következik be, ha helytelen az ugrás technikája, ha hibát vétünk polisban sorra kerülő Pánamerikai Játékok, és a római világbajnokság. Mindkettőn szeretnék ott lenni az érmesek között. Lélekben már felkészültem rá, hogy netán nyolc-nyolcvan körül kell majd ugrani. Carl Lewis és Robert Emmijan esete is igazolja. Mindketten kitűnő képességű atléták, akik végre túlszárnyalhatják Bob Beamon 1968 óta fennálló fantasztikus világcsúcsát. S miért ne lehetnék én a trónörökös! Miért ne ugorhatnék én elsőként a világon kilenc métert! Mindenesetre, ha nem hinnék benne, nem csinálnám tovább. Nézetem szerint 1990-ig megdől a világrekord. Természetesen ehhez az kell, hogy minden körülmény kedvezően közrejátsszon: megfelelő tengerszint feletti magasság, a légkör, a versenyző formája, a szél, a jó mezőny. Ezek a tényezők egyformán fontosak, tehát nem elég az, hogy kétezer méter tengerszint feletti magasságban álljon rajthoz a sportoló. A szakemberek régóta foglalkoznak azzal, hogyan készítsék fel a lehető legideálisabban a dobbantásnál vagy a leérkezésnél. Sok egyéb apró összetevője is van a dolognak, így a helyes táplálkozás, a sportszerű életmód.) 1984-ben már a válogatott keret tagja volt. Télen 16,66-ot nyáron már 17 méter fölött ugrott, 15 centivel jutott túl ezen a határon. Tavalyelőtt állandósultak eredményei a 17 m fölött. Mégsem lehet biztos abban, hogy ott lesz a római világbajnokságon. A szint 17,50 - s nem elég egyszer teljesíteni - az egész idényben kiegyensúlyozottan kell szerepelni. Szigorú a mérce, de a kitűnő szovjet ugrók között nem könnyű dönteni. (Talán a szint teljesítéséért folyó csatában sokszor fölöslegesen elfecséreljük erőnket. Aztán a nagyversenyeken elviszik orrunk elől az érmet, mert mi fáradtak vagyunk. Ennek ellenére a légkör jó a válogatottban. Hozzám Igor Muszijenko és Oleg Procenko áll legközelebb, szoros barátság alakult ki közöttünk. Be kell vallanom, úgy egy hónappal az első rajt előtt, amikor a válogatott alakulóban van, néha feszültebb a légkör. Ha ekkor valaki nagyot ugrik, az természetesen hatással van a többiek lelkiállapotára, mindenki utol akarja érni. S mivel mindannyian másmilyenek vagyunk, másképpen tesszük ezt.) A római vb-n ebben a versenyszámban hatalmas csatának nézünk elébe. Az utóbbi évek fejlődését tekintve azon sem csodálkoznánk, ha netán 18 m-t kellene ugrani az aranyéremért... (A címért folyó harcban a szovjet trió legnagyobb ellenfelei az amerikaiak lesznek. Európából még a bolgár Markovnak lehet beleszólása. Ami a tizennyolc métert illeti, amennyiben ideálisak lesznek a feltételek, a nagy mezőnyben reális a távolság...) A P-T-S-en egyelőre még a 17 métertől is messze elmaradt a lett fiú. Nem csoda, Rigában nagyon hideg volt a május, így Bruziks- nak ez volt az első versenye az idén. De nyilván nem az utolsó... tanítványukat az idény csúcsrendezvényére, hogy formájuk ott érje el tetőpontját. Ez nem könnyű dolog. Százszázalékos recept nincs rá. A világbajnokságon is inkább az érmekért folyik majd a versengés. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Rómában ingyen adják majd a bajnoki címet. Sőt! Csak azt akartam kifejezésre juttatni, hogy a világbajnokságon az érem az igazi tét, nem az eredmény. Ezért is születik sokszor az év kevésbé rangosabb rendezvényein sokkalta jobb teljesítmény. Meggyőződésem, hogy a világcsúcsot is ilyenen ugorja majd valaki. A vb-szintet ezzel már teljesítettem is. Mivel hazámban, Kubában nincs nagy konkurencia ebben a számban, nem kell félnem, hogy valaki kiszorít. Rajtam kívül még négy ugró van, aki túljutott a nyolc méteren. Nyolc méter negyvenhét centivel én tartom a kubai csúcsot, ezt a távolságot tavaly ugrottam. Akkor gondoltam először arra, hogy talán én is megközelíthetem Beamont. Most megbizonyosodtam felőle. Van még ugyan egy kis technikai problémám: rohamom utolsó előtti lépésénél kicsit oldalra viszem a lábam, ami által természetesen lelassulok, nem ideális az elrugaszkodásom. Amennyiben sikerül kijavítanom a hibát, legalább egy tized másodperccel felgyorsul a nekifutásom, s ezáltal még messzebbre tudok ugrani. Bajnokok, érmesek és csúcstartók a 28. P-T-S emelvényén: (balról) Szergej Bubka, Roger Kingdom, Bugár Imre, Helena Fibin- gerová, Bert Cameron, Gen nagyij Avgyejen- ko, Luis Delis, Zdenka Silhavá, Thomas Jefferson, Igor Muszijenko. Két fekete villám Olimpiai bajnok vendége ezúttal csak egy volt a rendezvénynek: Roger Kingdom, a 110 méteres gátfutás Los Angeles-i aranyérmese. Világbajnokok akadtak többen is, köztük a 400-as Bertland Cameron Jamaikából. Ők ketten nem egy számban versenyeznek ugyan, de jól ismerik egymást: Cameron az Egyesült Államokban, Dallasban jár egyetemre. Mivel az idén minden út Rómába vezet, a sajtóértekezleten, természetesen az első hozzájuk intézett kérdés is a vb-vel kapcsolatos. • Hogyan ítélik meg az esélyeiket? Cameron: - Csak egy célom lehet, címem megvédése Kingdom: - Nekem még világbajnoki aranyam nincs, de szeretnék egyet! • Célkitűzéséik megvalósításában kik állhatnak útjukba? Kingdom: - Előbb még el kell jutnom Rómába. Az amerikai selejtező rendszer szigorú. Csak a bajnokság első három helyezettje kap rajtjogot. Igaz, Nehemiah, akit mindig példaképemnek tekintettem, kiesett, nincs olyan állapotban, hogy indulhasson. Foster - ö Foster. Tudása, tapasztalata, szóval őt biztos részvevőnek tekintem. A maradék két helyért Campbell, Talley, Clark és én csatázunk majd. Ja, és még nem szóltam a fiatalokról. Mert ők is ott vannak... Cameron: - Reynolds... és mindenki, aki letérdel a rajtblokkba. • Mennyire volt töretlen a fejlődésük? Cameron: - Két évig sérült voltam, az idén januárban láttam neki teljes komolysággal a munkának. Negyvennégy másodperc alatt akarok futni, világbajnok szeretnék lenni. Mindent ennek vetek alá. Kingdom: - Sajnos, sérülésem épp abban akadályozott meg, hogy a technikai hibákat kiküszöböljem. Egy jó rajt az első gátig megtett távon szerzett időelőny kompenzálhatja a gátak fölötti megingás okozta időveszteséget. • Mikor futott legutóbb 45, illetve 13,5 mp-en belül? Kingdom: - Az idén, Los Angelesben, egy Pepsi Cola-versenyen, 13,4-et. Cameron: - Tavaly Zürichben: 44,6-ot. • Bert, hiszen ön az előbb azt mondta, két évig sérült volt...- Igen de azért edzettem. Hangsúlyoztam, ebben az évben úgy edzek, hogy 44 mp alá kerüljek! • Mindkét számban meglehetősen távolinak tűnik a világcsúcs. A 400-on 19 éve érvényes Evans 43,86 mp-es rekordja, s Nehemiah 12,93 mp-e sincs túlságosan testközelben. Mi az önök véleménye? Cameron: - Még a római világbajnokság előtt megdől Evans csúcsa. S nem kell hozzá magaslati pálya sem. De ha nem az idén, a jövő évi olimpia előtt biztosan. Hisz mondtam, hogy mire készülök. Ha nem lenne ilyen célom, nem is edzenék tovább! Kingdom: - Renaldo Nehemiah túlságosan magasra tette a lécet hat évvel ezelőtt Zürichben. Azóta sem futott 13 mp-en belül senki sem. Egyelőre nem tartom valószínűnek, hogy bárki is veszélybe hozza a világcsúcsot, 13 mp körül viszont futhatnak többen is. Rómában is ilyen teljesítmény kell az aranyra. Szerintem a 13,2 csak a bronzéremre lesz elég... „Miért ne lehetnék trónörökös?“ Jaime Jefferson: 1990-ig megdől Beamon világcsúcsa 6új szú VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Parijának Központi Bizottsága Főszerkesztő Kiss József, helyettes főszerkesztő Szarka István és Csetö Janos. Szerkesztöseg 815 81 Bratislava. Gorkého 10.. telefon: 309. 331-252 332-301 Főszerkesztő 532-20 Szerkesztőségi titkárság 550-18 Sportrovat 505-29 Gazdasági ügyek 506-39 Távíró 092308. Adminisztráció Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Volgogradská 8^ Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava. Martanoviőova 21). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5.. telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábrezie 15., II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként 13 - korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat. előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. Grimasz? Nem! Teljes koncentráció. (Vojtísek felvételei)
