Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-26 / 25. szám
I ■ ■ ■ ■ iM.m mi mi Mi Ml Mi II :9(i W: ■1 11 DÉNES GYÖRGY Növények lakóhelye ■ ■ I I CSÓKA FERENC Méreg I. Zsák, a varázsló, örök időktől fogva gonosz volt. Ezért a legkevésbé sem lehet csodálkozni azon, hogy egy napon megunta a rosszalkodást. ,,Miért kell nekem egész életemben az emberek átkait hallgatnom?“ - morfondírozott. Elhatározta, ezentúl jó varázsló lesz! Csak azt nem tudta, hogyan fogjon hozzá... Átböngészte az összes könyvet, ami a kastélyában volt, ám a jóról egyetlen szót sem talált bennük. Mivel okosabbat nem tudott kieszelni, varázsgömbjén keresztül kapcsolatot teremtett egyik barátjával, aki még nem volt velejéig romlott.- Mi a jó? - kérdezte tőle. A barát - miután eléggé kicsodái kozta magát a meglepd kérdésen leemelt a polcról egy aranyozott kötésű könyvet, s felütötte.- A jó az - olvasta fennhangon -, aminek az ember örül! Vagyis, ha valami megfelel a kívánalmainak! ,,AhaI Szóval, akkor teszek jót, ha örömet szerzek az embereknek!“ - örvendezett Méreg I. Zsák. Nem habozott! Egy varázsigével kikapcsolta a gömböt, s a leggyorsabb varázsszőnyegén elindult jót cselekedni. Először egy játszótéren szállt le. A megrémült gyerekeknek gyorsan elmagyarázta, hogy ő a legeslegjobb varázsló a világon, s szeretne mindenkit boldoggá tenni! - Hurrá! - kiabálták a gyerekek. - Varázsolj nekünk sok-sok csokit meg cukorkát! Méreg I. Zsák gúnyosan elmosolyodott. ,,Ezeknek az embereknek ilyen aprócska varázslatokkal is örömet lehet szerezni? - hitetlenkedett. - Hiszen nem is olyan régen még országokat, kontinenseket borítottam lángba... Ezek meg ilyen osto- bácska kérésekkel jönnek... Ám legyen!“ - határozott, s hegynyi nyalánkságot varázsolt a játszótér közepére. A gyerekek ujjongva rohanták meg a hegyet, és ettek, ettek... ,,Na, itt aztán megalapoztam a hírnevemet!“ - állapította meg Méreg I. Zsák, és önelégülten továbbállt. Alig repült néhány száz métert, amikor sírdogáló kisfiút pillantott meg a magasból. Most sem töprengett sokáig! ,,Leparkolt“ a gyerek mellett, s megkérdezte, miért sir.- Azért - mondta a kisfiú -, mert nincs olyan pisztolyom, mint a rendőr bácsiknak...- Hát csak ez a bajod? Varázsolok én annál ezerszer szebbet! - mondta a varázsló, s hipp- hopp, már ott is volt a kisfiú kezében a pisztoly... A gyerek boldogan vigyorgott. ,,Na ezzel is meglennénk!“- gondolta Méreg I. Zsák. összetekerte a szőnyeget, s ebédelni ment a közeli étterembe. Ebéd után egy sirdogáló nénit pillantott meg a járdán.- Mi baj van, nénike? - kérdezte jóságos arccal.- Egy kisfiú agyonlőtte a Zsuzsit. .. - szipogta a néni.-A Zsuzsit? - csodálkozott a varázsló.- Igen... Zsuzsit, a kutyu- somat...- Ó, ezért nem érdemes bőgni! Varázsolok én a néninek annál sokkal, de sokkal jobb kutyát!- mondta büszkén Méreg I. Zsák.- A Zsuzsinál jobb kutya nem volt, és soha nem is lesz... Ekkor kiáltások szakították félbe a beszélgetést. Asszonyok közeledtek feléjük.-Ott a bűnös! Miatta fekszenek kórházban a gyerekeink!- kiabálták öklüket rázva. ,,Ennek a fele sem tréfa“!- gondolta ijedten a varázsló. Gyorsan felpattant varázsszőnyegére, s hazarepült a palotájába. Ott tanácstalanul széttárta a karját:,,Ilyenek ezek az emberek... Ha rosszat teszek, az se jó, ha meg jót teszek, azért is csak átkoznak. Bogáncs Gémeskút, gémeskút, arra ballag három lúd! Gágog is a három lúd: Nézzétek csak, gémeskút! Szól akkor a gémeskút: Gyertek ide, három lúd! Húzzátok ki a vizem, lesz vizetek, meghiszem. Elhallgat a három lúd, ki erre, ki arra fut. Bár a vízben úr a lúd, vizet merni egy se tud. Magasugró Szöcske Jani nagyot ugrott, átugrotta a sombokrot, sombokornak leghegyét, két lépésnyi vármegyét. Tapsolt kilenc vöröshangya, Szöcske Jani apja, anyja, büszke volt a fiára, meg a medáliára. F ekete István és felesége 1966-ban Pestlörincre utazott kutyanézőbe. A vendégeket kedves látvány fogadta. Két, egymással játékosan birkózó puli. Az egyik fekete szórmókot hamarosan szatyorban vitték Budára, új gazdáinak lakására. A kis jövevény gyors vizitet tartott új otthonában, majd túláradó érzéseiről biztosítva újdonsült gazdáit, folyékony névjelét a parketten hagyta. Pista bácsi nem haragudott, csak megjegyezte: ez már itthon érzi magát. A kiskutya hamarosan berendezkedett a gazdi szobájában, a „kuckóban“. Az íróasztal alatt volt a fekhelye, és el nem mozdult onnan, amíg gazdája az asztalnál dolgozott. A munka szüneteiben együtt sétáltak a kertben, Bogáncs hűséges testőrként vigyázta az író lépteit. Ha túl hosszúra nyúlt a séta, figyelmeztető vakkantással igyekezett visszatérésre bírni a gazdit. Este Pista bácsi papucsát húzta a feje alá, úgy aludt egész éjjel. A múló hónapok és évek során a kutya ragaszkodása és szeretete csak növekedett gazdája iránt, s Bogáncs szuszogó közelsége, jelenléte az íróban lassan regénnyé formálódott. A regényt - amely a Bogáncs címet kapta - biztosan sokan olvastátok, s a könyv alapján készült filmet is láttátok. Én már a „karriert befutott“ Bogánccsal találkoztam. Első alkalommal alaposan megvizsgáltuk egymást, ki-ki a maga módján. Ö körbe- szimatolt, én meg az okos szemét nézegettem. Egyszerre váratlanul otthagyott. A következő pillanatban egy játékbabával a szájában tért vissza. így pecsételődött meg a barátságunk. Fekete István, Bogáncs rajongásig szeretett gazdája 1970-ben örökre eltávozott. A kutya attól kezdve nem találta a helyét. A „kuckó“ üresen állt, Bogáncs sem parancsra, sem könyörgésre nem volt hajlandó a gazda szobájába bemenni. Minden csöngetésre az ajtóhoz rohant, hátha a várva várt gazdi tér haza, aztán csalódottan lógatta a fejét, visszaballagott. A gazda távozása után Bogáncs még évek múlva sem tudott magára találni. Keveset evett, alig aludt, egyszer aztán megbetegedett. Az író felesége végtelen türelemmel ápolta, gyógyította, de végül a kutya kórházba került. Gyakran meglátogattam. Bokszának rácsán keresztül szemrehányóan nézett reám. A tekintete ezt mondta: miért hoztatok ide, mit keresek én itt, ennyit ér a barátság? Utoljára soká néztük egymást, az elválás szomorú elöérzetével. Tudtam, hogy nagyon szenved. Kedvenc babája most is ott hevert mellette. Nagy erőlködéssel megpróbálta a szájába venni, hogy odanyújtsa nekem, de az erejéből már csak annyi tellett, hogy kissé felém tolta. Rövid, síró vonítással búcsúzott. Bogáncs ott pihen gazdija mellett, holtában is hűségesen őrzi az író álmát. Gazsó Mária Miért... ...nyitja szét a farkát a páva? Nem azért, hogy mi még szebbnek lássuk. A pávakakas elsősorban a tyúkoknak kíván tetszeni, előttük illegeti-billegeti magát. De üzennek a széttárt farktollak a többi kakasnak is. Valahogy így: ne közelítsetek, mert ez az én területem! Egyébként nemcsak a páva szokott szétnyitott farktollakkal sétálni. Ugyanezt megfigyelhetitek még akkor is, amikor a pulykakakas sátorozik, pöffeszke- dik az udvar sarkában. ...áll két lábra az ürge? Hogy messzebbre ellásson. Ide- oda szaladgál, bebújik a lyukba, aztán megint előbukkan, két lábra áll, és figyelmesen körülnéz. Az ürgének sok ellensége van. Vadászik rá a kerecsensólyom, a parlagi sas, de szereti a húsát a görény és a róka is. Ezért nem véletlen, hogy ez a sárgás bundájú állat ennyire óvatos. És kíváncsi is nagyon. Ha feléje mentek, beszalad a lyukba, de kisvártatva újból kidugja a fejét. Kicsit vár, aztán óvatosan előmászik, és gyorsan két lábra áll. Sch. E. Gondolkodom, tehát... Betűlabirintus Ha a nyíllal megjelölt mezőből kiindulva a betűket helyes sorrendben olvassátok össze, egy közmondást kaptok eredményül. Hogy szól ez a közmondás? D K Havasi gyopár Egy, kétezer méternél magasabb hegység, például a Magas- Tátra felé közeledve, első pillantásra szembetűnik, hogy az erdő egy bizonyos magasságban véget ér a csúcsok derekán. Mesz- sziről úgy tetszik, mintha vízszintes vonal jelezné azt a tengerszint fölötti magasságot, ahol az erdőt felváltja a puszta sziklarengeteg. Persze, ez a vonal néhol „hullámos“, aszerint, ahogy az erdő alkalmazkodik az égtájakhoz és a völgyi mikroklímához. Közelebbről, mondjuk a drótkötélpálya kabinjából kitekintve, megfigyelhetjük, hogy ez az átmenet nem is olyan hirtelen és vonalszerű. Ahogy haladunk felfelé, egyre feltűnőbb az erdei fenyők növekvő aránya, majd csökken a fák magassága, és megjelennek a szinte bokorszerű törpefenyők. A felületes szemlélő azt hihetné, hogy a törpefenyő tulajdonképpen nem más, mint a hideg és a szél hatására elkorcso- sult erdei fenyő. Ez azonban nincs Így! A törpefenyő önálló faj (Pinus mugo) és igen jelentős, mert útját állja a pusztító kögörgetegek- nek, védi az alatta elterülő erdők épségét. Egyébként a belőle nyert olajat a gyógyászatban is alkalmazzák, a belégzéses (in- halációs) kezelés során. Ebben a régióban feltűnik egy kerek koronájú, délceg fenyőféle, amely szálfaegyenesen dacol a kitartó széllel és hideggel. Ez a cirbolyafenyő. Könnyű megkülönböztetni az elterjedtebb erdei fenyőtől, mert az utóbbi tűlevelei párosával (kettesével) nőnek, a cirbolyafenyőé, ötösével, egy csomóból. Hasonló tüleveleket csak a külhoni eredetű, de inkább a síkságokon (például a parkokban) telepített simafenyőnél találunk. Sajnos, a múlt századokban sok helyütt kiirtották a törpe- és cirbolyafenyőket. Az így nyert csekély értékű, sovány legelőket azután igen gyorsan lepusztította a víz és a szél, lejjebb „vitték" az erdő határvoAlpesi jellegű táj (A szerző felvételei) 4 1 Z s i ffl I IE Csigaszámtan l'rd be az üres mezőkbe a megfelelő számtani műveletek jelét úgy, hogy a nyíltól indulva, a műveleteket sorban elvégezve, eljuss a csiga közepén látható végeredményhez! A június 12-i számunkban közölt feladatok megfejtése: lunapark; 2, 3, 4. Nyertesek: Kucsera József, Érsekújvár (Nővé Zámky); Bitter Alica, Egyházfa (Kostolná pri Dunaji); Adrian Ádám, Losonc (Luőenec); Petrik Mária, Felsőlánc (Vyány Lanec); Erdős Emőke, Kéty (Kvetná). ■ I nalát, mely fölött viszont igen feltűnő a növényvilág. Ez nemcsak abból következik, hogy a kopár sziklákon jobban láthatók a növények, hanem abból is, hogy valóban élénkebbek a színeik. Köszönhető ez az erősebben érvényesülő napsugárnak, illetve az ibolyántúli sugaraknak. Nehéz elképzelni kedvezőtlenebb életfeltételeket, és mégis, a legmagasabb csúcsokon is találunk növényeket. További érdekesség a magashegyi növényzetben, hogy igen sok egyedi faj alakult itt ki, és megtaláljuk a jégkorszak maradványnövényeinek néhány képviselőjét is. A grániton nagyon mutatósak a bókoló fehér kökörcsinek, a harangvirágok és néhány korpafűféle. Sokkal gazdagabbak azonban azok a sziklák, amelyek mészkőből vagy dolomitból vannak. Kevesen tudják, hogy a Magas-Tátra legismertebbnek tartott növénye, a mellékelt képen látható havasi gyopár, nem nő gránitokon - mészköves részeken, illetve ilyen hegységekben található. Az érdekes és védett fajok közül említésre méltó még a nárciszképű szellőrózsa, amely szépséges fehér szőnyeget alkot a hegyoldalakon, továbbá az utánozhatatlan kék tárnics, a buglyos szegfű, az alpesi szellőrózsa és a harangrojt. A hegyeket nyáron járó figyelmes turista persze még igen sok más szép és értékes növényben gyönyörködhet. Az alpesi jellegű növénytársulások rendkívül sérülékenyek, ezért fokozott védelemre szorulnak. BOGOLY JÁNOS I ■ I I ■ mm wm ÚJSZ 18 1987. VI. ír
