Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-26 / 25. szám

Gyerekek az utakon Ahogy ránk köszöntött a régen várt nyár, s az iskolákban megkezdődött a vakáció, egyre több gyermeket látni az utakon. Az ő biztonságuk - ezt nem árt elégszer hangsúlyozni - elsősorban a gépjárművezetőkön múlik. A sok tragédia között - bizonyítja ezt nemrég Ples községben (Losonci - Lucenec járás) - történt eset is, amikor az autóbuszmegálló közelében egy autóbusz elgázolt egy 7 éves kislányt, aki a helyszínen belehalt sérüléseibe. Kétségtelen, hogy a mai gyerekek többet tudnak már a közlekedés szabályairól, mint amit koruktól elvárunk, de erre számítani hamis bizakodás lenne. Az ugyanis hogy a kisgyerekek ismerik a szabályt - megtanulják játékosan a közlekedési parkban, vetélkedőkön, és önszorgalomból - még koránt sem jelenti azt, hogy aszerint is cselekednek. Éppen az életkoruk jellegzetessége, hogy figyelmük szétszórt, és ismereteik meg a cselekede­teik nem vágnak egybe. A gyerekektől sosem lehet ilyenfajta következetes­séget elvárni. Éppen ezért egy vagy több kisgyermek megjelenése bárhol az úttesten csaknem mindig váratlan, meglepetésszerű. A túloldalon meglátott ismerős, pajtás, de akár egy érdekes autó is elég ahhoz, hogy körültekintés nélkül lelépjen a járdáról, s átfusson a másik oldalra. Előfordulhat ugyanez a játék hevében is, kergetőzés, kerékpározás, labdázás közben. A gondot csak tetézi, hogy a kisgyermekek testmagasságuk miatt nem emelkednek ki például a járda szegélyén parkoló gépkocsik közül, a vezető nem is keresi őket. Nincs a gyerekeknek veszélytudatuk sem. A balesetek okainak vizsgála­takor ez számtalanszor bebizonyosodott már. Az utak közelségét, távolságát nem tudják megfelelően felbecsülni. Figyelmükből esetleg csak egy - egy előttük elhaladó autóra futja, de arra már nem ügyelnek, hogy nem követi-e azt az autót egy másik is. Sok járművezető, amikor meglátja az út szélén álló gyereket, amint jobbra-balra tekint, azt hiszi, hogy tájékozódik. Pedig a leg­újabb pszichológiai kutatások kimutatták, hogy ez a fejforgatás teljesen „szertartásszerű,“ a gyermekek megtanulták azt, hogy az úttestre lépés előtt jobbra-balra kell nézniük. Ebből azonban csak a fej forgatása marad meg, a külső formaság, amivel ráadásul azt hiszik, hogy eleget is tettek a szülői buzdításoknak. Érdekes vizsgálati tény az is, hogy az 5-7 éves gyermekek még nem tudják eldönteni a közeledő autó motorjának hangjából, hogy az melyik irányból közeledik, s nagy részük ebben a korban még összekeveri a jobb oldalt a bal oldallal. Egyértelműen igazolják a vizsgálatok, hogy az úttestre lépés előtti tájékozódási reakció határozott és rendszeres formában csak a 11-12 éves életkorban alakul ki, mindaddig voltaképpen egyetlen gyermek sem tudja biztonsággal meghatározni azt a pillanatot, amikor az úttestre lépés veszély­telen. Európai ENSZ-statisztika szerint a gyermekbaleseteket - Európában évente több mint félmillió gyermek szenved közúti balesetet - az esetek 55- 60 százalékában az úttestre való figyelmetlen lépés okozza. Minden száza­dik gyermek azért sérül meg, vagy veszti el életét, mert álló jármű, vagy más kilátást akadályozó tárgy mögül lép az úttestre, a közlekedő autó elé. Az adatokat és tényeket egybevetve, a hazai tapasztalatokat is figyelembe véve, világos tehát a következtetés: az autósoknak, motorosoknak kell a gyere­kekre jobban vigyázniuk. Főként most, amikor tart a nyár, az iskolai szünidő, és egyre több gyermek jár-kel, közlekedik - néha játszik - önfeledten az utakon vagy azok közvetlen közelében. KANIZSA ISTVÁN ESŐ AZ AUTÓPÁLYÁN A kedvezőtlen időjárási körülmé­nyek természetesen az autópályá­kon is hatnak a járművezetés bizton­ságára. A páralecsapódástól - ép­pen a helyi klimatikusjellemzök miatt- változatlanul előállhat a csúszás- veszély, s még az esős útburkolat sem engedi meg ugyanazokat a se­bességeket, amelyeket különben, száraz úton, derült időben az autó­pályákon biztonsággal lehet folya­matosan tartani. Esős időben megnövekszik a rá- futások száma, s megszűnik az ad­dig egyenletes ritmusú forgalmi áramlás. A vezetők érdekes módon különböző mértékben ítélik meg a nedves úttest hatását, esetleg ve­szélyességét; az egyes kocsik kö­zött hirtelen nagyobb sebesség-kü­lönbségek jönnek létre, ez pedig- mint ismeretes -, növeli a forgalmi folyamban jelentkező kockázatokat. A vezetők egy része lebecsüli azt a kis mértékben növekvő idegi ter­helést is, amelyet a nedves felület érzékelése, a vizes szélvédő okoz, s a kedvezőtlen változásokra csak késve, többnyire egy-egy nagy se­besség mellett történt manőver után döbben rá - tudatosan. Az eső pedig valójában sebes­ségcsökkentő időjárási hatás, s ezt még az autópályákon is figyelembe kell venni, mert bár az út járhatósá­gát nem rontja kifejezett mértékben, ám a pályákon kifejtett nagyobb se­bességek miatt az alkalmazkodás elmulasztása komoly veszélyhely­zeteket teremthet. A nemzetközi ta­pasztalatok azt mutatják, hogy esős időben a járművek átlagsebessége kb. 10 km/órás értékkel csökken. Ez jelenti a minimális sebességváltoz­tatást, ami a vezetőktől ésszerűen elvárható. Persze, ha más időjárási tényezők is közrejátszanak - pl. esetleg ködképzódés, erős oldalszél stb. - akkor ennyi sebességcsök­kentés nem elegendő. Igen fontos tapasztalat, hogy az ilyen helyzetekben bekövetkező bal­esetek legnagyobb számban az eső kezdetétől számított 10-15 percen belül történnek meg. Nyilván ez idő alatt az eső már megtisztította az útfelületet a szennyeződésektől, s a vezetők is átállnak az újabb körülményekhez illesztett sebesség­re. Az átállási időben mutatkozó kü­lönbségek jelentenek olyan zavart, ami valóban veszélyessé válhat. Az autópályákon sem becsülhető le az eső közlekedést befolyásoló hatása. (ss.) B Svédországban az egymillió lakosra jutó közúti halálesetek száma 106, Angliában 117, az NSZK-ban 200, Franciaországban 205. Az Egészségügyi Világszervezet európai irodája célul tűzte ki, hogy 2000-re a balesetekből eredő halálozást Európa orszá­gaiban 25 százalékkal csökkenteni kell. A cél állítólag elérhető, ugyanis Svédországban - az utóbbi években - mintegy 40 százalékkal sikerült visszaszorítani a halálos kimenetelű balese­tek számát, miközben a forgalomban levő gépkocsik száma nagyobb arányban emelkedett. A CTS kerék metszete. A lenti képen a gumiabroncs levegőmen­tes állapotban látható: így is 400 km-t lehet megtenni vele 80 km/h sebességei KIFORDÍTOTT Szokatlan látvány a CTS ke­rék: igen alacsony a gumi ke­resztmetszete (45-ös), és egyáltalán nem látszik a ke­réktárcsa pereme GUMIABRONCS költséget, tömeget és férőhelyet ta­karít meg. Ennek természetesen előfeltétele a javítás megoldása, mind a műhelyfelszerelést, mind a műhelyek gyakoriságát illetően. A Continental azt tervezi, hogy szak­üzletek, benzinkutak, javítóüzemek bevonásával sűrű hálózatot épít ki, ily módon Európa-szerte legfeljebb 100 km-re mindenütt kéznél legyen a segítség. Az abroncs fejlesztésé­vel párhuzamosan dolgoznak a megfelelő célszerszámok és javí­tási módszerek létrehozásában is. A CTS keréknek van egy érdekes jellemzője, ami adott esetben ve­szély forrása lehet: a vezető alig, vagy egyáltalán nem veszi észre az abroncsnyomás fokozatos, lassú csökkentését például egy egészen kis lyuk esetében. A keményebb gördülés, a rugózási kényelem csökkenése jelent csak egyértelmű figyelmeztetést, de előfordulhat, hogy az már későn jön, mert már előbb nem sikerült bevenni egy ka­nyart. Ez azonban nem tűnik meg­oldhatatlan problémának, hiszen már régóta ismeretesek az elektronikus, indikációs elven működő abroncs­nyomás ellenőrző készülékek, ame­lyek menet közben folyamatosan ér­zékelik a nyomást és a kritikus érték elérésekor jelzést adnak. Bevezetés: jövőre? A Continental természetesen nem pusztán a műszaki érdekesség kedvéért fektetett az elmúlt évek során 100 millió márkát a CTS- tervbe, hanem jövedelmező gyártást akar megindítani - akár 1988-tól kezdve. Ennek előjelei igen kedve­zőek. Tesztkilométerek tízezreit haj­tották le, konzultációkat folytattak a fejlesztésben érdekelt más gumi­gyárakkal, együttműködést folytat­nak autógyárakkal és egyetemekkel a szükséges futómúhangolás érde­kében, Folyamatban van az acél és alumínium keréktárcsák gyártásá­nak megszervezése, sőt azt is kidol­gozták, hogy miképpen lehet a CTS kereket gyorsan, gazdaságosan szerelni a futószalagon. Nincs hiány az autógyárak érdek­lődésében sem. Eddig a következők jelentették be az igényüket: BMW (az új 5-ös sorozat részére), Ford (új Fiesta és Escort), Mercedes (új SL és S modellek), Opel (új Senator) és VW (a Polo tervezett utóda). Fej­lesztési partnernek jelentkezett a Michelin, állítólag tapogatózott már a Goodyear és a Bridgestone is. Ezek szerint, ha minden a Continen­tal tervei szerint halad, akkor a CTS kerék hamarosan megjelenik a min­dennapi autózásban és nemsokára megszokott látvánnyá válik a közú­t0n KARLOVITZ KRISTÓF Jóllehet a belső szerkezetben (di­agonál vagy radiál), a futófelület mintázatában nagy különbségek vannak, alapjában véve minden személygépkocsi gumiabroncs nagymértékben hasonlít egymásra. Bizonyos méretek tekintetében nem is hasonlóságról, hanem szigorú szabványosításról van szó. Az egyetlen kivétel: a Continental gumi­gyár (NSZK) forradalmian új, CTS (Conti Tire System) jelű abroncsa, pontosabban kerék-koncepciója, amelyen a laikus is messziről látja, hogy alapvetően eltér a megszokot­tól. Az eltérés lényege: a „kifordí­tott" keréktárcsán az abroncs nem a külső, hanem a belső oldalon fek­szik fel, így kívülről körülöleli a ke­réktárcsa peremét. A felfekvési felü­letnek ez az áthelyezése döntő mér­tékben megváltoztatja a gumiab­roncs és ezen keresztül az autó tulajdonságait, méghozzá pozitív ér­telemben. Jobb menettulajdonságok Nézzük meg tüzetesebben, mi­ben különbözik a CTS kerék viselke­dése a hagyományos konstrukcióé­tól. Az utóbbin viszonylag alacsony a keréktárcsa és az útfelület közötti oldalfal, a CTS-en magas, ennek következtében a gumi sokkal elasz- tikusabbna követi az útfelületet, jobb a gördülési kényelem. Azáltal, hogy az illeszkedésre szolgáló merev gu­miperem távolabb került az úttól, csökken a legördülés során keletke­ző deformációs munka és az azzal járó, üzemanyag-pazarlást jelentő, gumigyilkos höfejlődés is. A hajléko­nyabb oldalfalnak köszönhetően a futófelület szabadabban fekhet fel a talajon, a profilbütykök könnyeb­ben tudnak beállni feszültségmentes helyzetbe, ami egyenletesebbé teszi a felfekvési nyomást, növeli az átvi­hető tapadóerőt, fokozza a menet­biztonságot fékezéskor, kanyarban, nedves úton. Ugyanezzel a tulajdon­sággal függ össze, hogy a CTS kerék aquaplaning (vízensiklás) haj­lama is kisebb. A fordított állású keréktárcsából és gumiabroncsból álló rendszer össztömege mintegy 10 százalékkal kisebb, mint a hagyományosé - márpedig, mint ismeretes, a rugó- zatlan tömegek csökkenése javítja az úttartást, a rugózási komfort pe­dig annál jobbá tehető, minél köny- nyebbek a kerekek a jámű ösztöme- géhez viszonyítva. Nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a CTS keréktárcsa belső átmé­rője nagyobb lévén, nagyobb méretű és komolyabb hóterheléseket elvi­selhető fékszerkezet fér el benne. Az eddigi megfigyelések szerint CTS kerék használata esetén 10 százalékkal nő a tapadóerö nedves úton, tízzel csökken a rendszer tö­mege, tizenöttel több hely áll a fék- berendezés rendelkezésére, tizen­öttel kisebb a gördülési ellenállás és huszonöttel javul az aquaplaning viselkedés. Ezen előnyöknek az egyike is elég lenne ahhoz, hogy komolyan foglalkozzanak az új kon­cepció elterjesztésével! Csodák természetesen nincse­nek, így olyan csodás találmány sem létezik, amelynek kizárólag előnyei lennének, hátrányok nélkül. A Continental kerék esetében a mérleg negatív serpenyőjébe két tulajdonság kerül: az iránystabilitás és a kormányzási viselkedés egye­lőre nem kielégítő. Ezen hibák megí­télésekor azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a kerekeket ezidáig csak hagyományos gumiab­roncs használatára tervezett kocsi­kon tudták kipróbálni, holott a futó­művet és a gumiabroncsot már a tervezés stádiumában össze kell hangolni egymással. Ugyanez volt a probléma annak idején a radiál abroncs bevezetésekor. A Conti­nental szakembereinek véleménye aszerint a gumijukhoz hangolt futó­művel kiváló eredmények lesznek majd elérhetők a nehezebb és gyor­sabb járművek kategóriájában is. Apróbb módosításra van szükség a fékberendezésen is, mert a sugár­zó hő közvetlenül a gumit érné, ezért védőlemezről kell gondoskodni. Pótkerék nélkül A CTS kerék egyik leglényege­sebb tulajdonsága, hogy defekte- sen, teljesen leeresztett állapotban is biztonságos haladást tesz lehető­vé. Ez annak köszönhető, hogy a hagyományos kerékkel ellentét­ben, amelynek fém tárcsája szétgyil­kolja az abroncsot, itt annak sima külső felülete rátámaszkodik az ab­roncs belsejére és azon gördül, te­hát nem teszi tönkre az oldalfalat. A szokásos gumi arra is hajlamos, hogy nyomásmentes állapotban le- ugorjék a tárcsáról, irányíthatatlanná téve a kocsit. A CTS ezt a veszély- forrást szintén kiküszöböli. Egy normál gumiabroncsot néhány száz méteres „gyaloglással“ teljesen tönkre lehet tenni, ami egyes forgal­mi helyzetekben (alagútban, forgal­mas csomópontban kapott defekt) bizony elkerülhetetlen. Nem így a Conti abroncs esetében: ezzel 400 km-t lehet megtenni maximum 80 km/h sebességgel teljesen le­eresztett állapotban! A CTS keréknek ez a tulajdonsága felveti annak lehe­tőségét, hogy a vele felszerelt kocsi­kat pótkerék nélkül használják, ami ÚJ 198

Next

/
Oldalképek
Tartalom