Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-26 / 25. szám
Mikor lecsillapodott, azt mondta, félórácskát még szunyókálni is lehet. Már mindenki megebédelt, csak ő nem. A kolbászt ugyan elfogyasztotta, a kedvenc leveséhez azonban hozzá se nyúlt. Vidd vissza, mondta a lányának, s mondd meg anyádnak, hogy én már előtte jóllaktam - azzal szemébe húzta kalapját, s elmerengett a gyönyörű vetésen, a távolabbi lejtőn zöldellő lucernáson... De bármerre is nézett, képzeletében ott motoszkált az eset, sehogy se tudott szabadulni tőle. Egyszer csak a major felé vezető útra tévedt a tekintete, gyors ügetésben közeledett az ispán úr. Megnézte az óráját: pontosan háromnegyed egy. Nyugalmat erőszakolt magára, pipára gyújtott. A délelőtt agyonszekírozott munkások a közeli trágyarakás árnyékában horkoltak. Még a máskor oly I csintalan Misu gyerek is aludt, mint a tej. i Közeledett az ispán. János bácsi újra megnézte az I óráját: nem tévedett-e? Nem szeretné, ha megismét- t lődne a déli jelenet... Nagyon jó természetű ember volt, ; CSONTOS VILMOS it, Csótó László: Kaszáslegény (lino) aki sohasem tűrte, ha igazságtalanság történik a köze- j lében vagy pont vele... Nem engedi magát megtéveszteni, mégha oly nagy úr is áll vele szemben, mint az ispán úr. Aki a következő percben már János bácsi t mellett volt: ^ - Délután elmegy a répakapálókhoz, egy pár ökör még bent áll az istállóban, befogja a kapálóekébe, visz \ magával innét egy gyereket, aki majd vezeti az ökröket. .. Érti? Majd én itt maradok az irtokkal... János bácsival forogni kezdett a világ... Szeretett volna lármát csapni, de meggondolta magát, s csak annyit mondott: gyere Misu. És Misuval elindultak a közeli major felé. a ‘ x >n Másnap ismét a kapásokhoz küldte az ispán János í. bácsit. Kedvetlenül ment a többi béres között, akik t, összesúgtak a háta mögött. Jói látta ezt János bácsi, ő, de nem szólt, csak nyelt egyet, mert tudta, hogy ez öt a legnagyobb szégyen olyan emberre nézve, aki min- et dig szorgalmas volt, s ilyennek is ismerték... Az ígért előléptetés helyett most pirulnia kell a társai előtt. Érezte, hogy aki szeret dolgozni, annak a munka nem szégyen... De mégis... A répaföld túl volt a búzatáblán. Az ispán már kora reggel ott várta a faluból érkező napszámosokat, de bizony csak a Misu gyerek jött egy másik pajtásával, ökröket vezetni. Misu elmondta az ispánnak, hogy a faluból ne várjon senkit, mivel már tegnap, hazafelé menet közölték, hogy amíg az ispán úr áll mögöttük, addig nem jönnek, mégha éhen vesznek is. Szegény Misu, ahogy ezt elmondta, szaladnia kellett, nehogy elérje az ostor, melyet ugyancsak suhogtatott az ispán. Aznap senki sem jött napszámba a faluból. Nem is mutatkozott délig a kapások előtt, nyilván lefeküdt, hogy kialudja a mérgét. Vagy a tányérokat veri a földhöz a konyhában, ha szolgálóba botlik. Dél felé hintó közeledett a kapálókhoz. János bácsi éppen a dűlőre ért és ekéjét pucolta. Nyomban megismerte a főintéző kocsiját, fülig elvörösödött: mit fog szólni az intéző úr. Hiszen nem is tudhatja, hogy iderendelte az ispán... a kapásokhoz... Az intéző hozta János bácsit az uradalomba, a háborúból is ő kérvényezte haza. Amikor kiszállt a hintóból, mint régi jó ismerősnek, kezet nyújtott az öregnek. János bácsi azután elmondta a tegnapi esetet, szóról szóra. Az intézőnek el kellett hinnie, hiszen János bácsi csakugyan itt van a kapásokkal... Pedig a múltkor már úgy mutatta be a számvevőnek, mint jövendő gazdát. Azzal vigasztalta meg a szomorú embert, hogy az ispánt rövidesen áthelyezteti. Alig jutott az intéző fél kilométernyire, amikor vágtatva megérkezett az ispán. A major a közeli domboldalon van, ahonnan ide látni, a laposra. Az ispán bizonyára látta, hogy az öreg béres az intézővel beszélget. Könnyen kitalálhatta, hogy miről is lehetett szó? Nagy lármával támadt az ekéjét tisztogató János bácsira:- Mit beszéltek az intézővel?- Semmit - .válaszolta csak úgy, félvállról János bácsi.- Nem igaz! - Dühös lett az ispán, s dühében hatalmasat suhintott az öreg felé lovagló ostorával, melynek hegye pontosan a szorgoskodó béres arcát érte... Több se kellett János bácsinak, a kezében levő üsztökét nagy lendülettel hajította az éppen elvágtató ispán úr után... Az üsztöke suhogva csapódott a vágtató ló inához, s nyomban ketté törött. A ló megugrott, messze röpítette nyergéből az ispánt, s hangos nyerítéssel vágtatott az intéző kocsija után... Az ispán eszméletlenül ott feküdt a répa föld szélén, eltörött a karja... János bácsi felvette az üsztökét és csak annyit mondott: eltörött... x Per lett a dologból. A tárgyaláson az ispán felkötött karral, János bácsi kipödört bajusszal jelent meg. A béresek mint tanúk voltak jelen, s az ispán mellett vallottak. János bácsi arcán ott éktelenkedett még a korbács nyoma. Hiába... Már éppen az ítélethirdetés következett volna, amikor kinyílt az ajtó és belépett a főintéző, maga előtt tuszkolva a megszeppent Misut. Pár pillanatnyi feszült csend. Az intéző halkan tárgyalt a bírákkal, egy távcsövet is mutatott, amely állandóan vele volt. Aztán Misu felé fordult:- Mondd, fiam, láttad, amikor az ispán úr a korbácsával arcon csapta ezt a bácsit? - János bácsira mutatott.- Igenis, láttam - felelte a még mindig megszeppent gyerek. A tárgyalást befejezték. Az ispán vérvörösen távozott. Az intéző kikísérte János bácsit és Misut. A folyosón megállította az öreget, s mosolyogva ennyit mondott:- No, János, holnap úgy kösse fel a nadrágját, hogy abban én az új gazdát akarom köszönteni. Kezet szorítottak... Misu érezte, hogy az intéző úr valamit csúsztat a zsebébe, de nem volt bátorsága oda pillantani... STANISLAV K. NEUMANN* Prológus Hisz én is láttam hajnallényt, s gyöngyharmatát a pázsitos tavasznak, ifjú reggeleknek, midőn a gerlepár hívása hatja át szíved, s szeretni volna kedve mindenkinek tudom, a boldogság egy szóra megbocsát, csókot lehelve homlokodra békül veled; feledni tudja mindörökre, ami fájt, s mélyen megértő szeretet kovásza éled. Hisz ismered a forró rétek illatát, midőn a nyár napot rögzít a pillanatban, s ki fékezhetné szenvedélyes önmagát, ha vére forr, s a bőr alól is szikra pattan. Tudom, vallom, van véres, karmos szerelem, a sikoly s csók után keményen pontot tétet; viharként jár, ölel, fölujjong féktelen, s felrúgva már az erkölcs s száz előítélet. Tudom, tarka köntösben jár az ősz, s alul bánatát rejti a rőt parázsként izzó lomb, mely a búcsúzás könnyeként a sárba hull, s a városon végigjár a nyomorúság s gond. Én ismerem az elmúlás halk bánatát, zengő mély húrját a tűnődés fájdalmának, keservét, ha ki hamis távolokba lát és fejjel ront a valóság zord várfalának. És láttam éjszakát, mikor kigyúl a hold, s a hómezők felett varázslatos dallam kél, és éjszakát, midőn dühöngő tél dalolt, s az utak, hidak felett bánattal sírt a szél. S tudom, a békés szív nyugalma mennyit ér, s hogy áldott lesz a csontkéz is mely elpihentet, és kétely is gyötört... minden benne zúg, zenél minden érzés, mely összetörhet és emelhet, hallom, bensőmben szól e balga, bús zene, mek-mek-me. ma altatódal s holnap kénköves zuhany: vért, agyvelőt adj uram... nem! E bensőséges öröm s bánat, e bús magánzene csak szóljon itt e süllyedő világnak, mely kincset kincsre gyújt - s mit kezdjen majd vele? éppen ebben hal bele. Te, elvtársam, kit munkapadnál látok, ki mezőn görnyedsz, s kaszárnyában rostokolsz majd, ínséges vagy még, oly szegény. Ti sorsos százezrek, igazi felebarátok, még fogva tart a sötétség hatalma, bár csábít, ébreszt már a fény, veletek egy sorban küzdők, menetelek a lázadó utcákon véges-végig; hozzátok, nektek szól pártos dalom, kenyér és munka kell és hatalom, harsanjon bár a fényes égig, de kössön, és vörös, jó egyezséggel, szeretettel és éberséggel; s holnap korbácsot fog a rab, lesújt, lesújt a szent osztályharag...! Elfojtom e mérges üstöt, az érzelmes, kába füstöt, osztályom, csak neked daloljak vaskeményen, géprobaj közt és gépfegyver füzében mondjak utolsó, bátor éneket. BÁBI TIBOR fordítása * Negyven évvel ezelőtt hunyt el a cseh költészet kiemelkedő alakja. ik valamit? - kér- most magázva az ■ját mi süllyeszteti is tudom... Misa zavarba jött, dsége. kötöttek. Az öreg csurom vizes lett, batyujában a szű- •t a parton. 3 egyszer. Látod, így rossz gyerek I ját a váratlan és zem. Akkor viheti állt a csónakban, inak, úgy lökte el neked - kiáltotta -, ha bemegyek .szipot és jól fel<ti, nézte a távoló- |fiút, aki ö miatta ISTVÁN fordítása LAWRENCE A cipőtisztító Az angol fiúiskolák sajátos szokása, hogy a nagyobb fiú mellé beosztják a kisebbet, Tag-nek. Az idősebb fiú köteles a járatlan kisebbet a tanulásban segíteni, és megvédeni a durva, kamaszkodó kötekedések- töl. A Tag viszont kisinasként kiszolgálja védelmezőjét. Ha az idősebb fiú jó tanuló és jólelkü, továbbá lelkiismeretesen őrködik a rábízott kisebbik fölött, akkor ez a rendszer jól beválik. De ha a nagyobb fiú zsarnok, rossz hajlamú, szüleitől rossz nevelést kapott, akkor kizsákmányolhatja a gyenge kisebbet, aki neki ki van szolgáltatva. Ilyen erőszakos, durva lelkű, fickó volt Loftus Cunningham. Ugyancsak meggyötörte Tag-jét, a szemüveges jól tanuló kis Arthur Warnert. A tizenhét éves Cunningham egy szép májusi reggel dühösen meg- lóbálta frissen tisztított cipőjét, ráordított a kis Warnerre:- Te nyavalyás, azt mered állítani, hogy ezek a cipők tiszták? Arthur Warner nem mert belefogni a magyarázkodásba, ehelyett vad futásban keresett menedéket: lerohant a csúszós lépcsőn, miközben Cunningham utána hajította a cipőjét. A lépcsóház egyik kanyarjában a cipő talált, Warner nagyot ugrott, aztán elcsúszott és fél emeletnyit gurult lefelé, míg neki nem vágódott az alsó oszlopnak. Eltört a lába. Hónapokig feküdt kórházban. Végre hazaengedték, de a jobb lába egy arasszal rövidebb lett. A kis Arthur Warner életét a későbbiekben ez a baleset határozta meg. Visszavonult gyermektársaitól, minden idejét könyvek olvasásával töltötte. Nem sportolhatott, nem táncolhatott; beletörődött új helyzetébe és szellemileg fejlesztette magát. Kitűnő eredménnyel elvégezte az egyetemet, vegyészmérnök lett. Fizetése szépen emelkedett. Éjjel-nappal dolgozott. Mire negyvenéves lett, haja megfehéredett. Aztán kísérletezett is. Olyan anyagokat talált fel, amelyekből könnyebb és tökéletesebb végtagokat gyárthattak. Egyik világvárosból a másikba száguldozott, tanácskozásokon vett részt, nyilatkozott a rádiónak, filmezték. Nyomorék lábával sem sokat törődött, inGály Kati rajza kább az izgatta, minél többet adjon béna, megrokkant embertársainak. Egy alkalommal előadásra utazott Washingtonba. Külön repülőgépet indíttattak számára. A washingtoni repülőtérre megérkezve, sétát tett a pályaudvaron. Drága szivarra gyújtott, néha botjára támaszkodva megállt, pihentette jobb lábát, nézte a washingtoni forgatagot. Hirtelen érdekes hang ütötte meg a fülét:- Uram, nem parancsol egy cipőtisztítást? Beleegyezően morgott. Rátette a beteg lábát a ládára.- Akna? Vagy bomba? - kérdezte a cipőtisztító bizalmaskodva, s munkához látott.- Nem! Egy másik cipő! - És elmondta, hogyan esett le a lépcsőről és tört el a lába iskolás korában, amikor Tag-je volt Loftus Cunninghamnak, s hogyan dobta utána Cunningham a cipőjét. A cipőtisztító kezében megállt a fényesítő kefe, lassan felnézett a cipőről Warner arcára:-Te vagy... Arthur..., - E pillanatban Warner ledobta pirosgyúrús, másféldolláros szivarját. A cipőtisztító nézte a csikket, majd helyesbített: - Uram, ön... önt... Arthur Warnernek...- Na kész? Nem érek rá, fizetek! - mondta Warner, majd a lábán fénylő cipőjét vizsgálta. - Azt meri állítani, hogy ezek a cipők tiszták? A fejéhez kellene hajítani! - morogta bosszúsan, mégis egy ötdollárost dobott a láda tetejére.- Köszönöm uram! - rebegte hálásan Loftus Cunningham és alázatosan megemelte csupa-bokszos stricisapkáját. DÉNES GÉZA fordítása
