Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-26 / 25. szám
Négyszemközt egy szövetkezeti elnökkel Minden munka megmérettetésénél az eredményesség a mérvadó. Publicisztikánkban is szívesen hivatkozunk a hektárhozamokra, a súlygyarapodásra, a költségek csökentésére stb. Valószínűleg azért, mert könnyebb a „beszédes számokra“ hivatkozni, mint magáról a munkafolyamatokról, az ellentmondásoktól sem mentes hétköznapokról és az emberi helytállásról írni. Dzsogány Imre mérnökkel, a tudományok kandidátusával, a hegyi (Zemplínske Kopőany) földművesszövetkezet elnökével most nem a számokkal érzékeltethető eredményekről, inkább azokról a miértekről beszélgetünk, amelyek az utóbbi jó másfél évtizedben meghatározták ennek a Nagymihályi (Michalovce) járás déli részén fekvő szövetkezetnek az életét.- Ritkaság, hogy valakit 25 éves korában szövetkezeti elnökké választanak, önnel 17 évvel ezelőtt mégis ez történt...- A kisráskai (Maié Raákovce) szövetkezetben annak idején rosszak voltak a termelési eredmények. A járási pártbizottság megbízása alapján 1970-ben kerültem ide elnöknek. Már akkor szó volt arról, hogy idővel a hegyi és a slavkovcei szövetkezetét is a kisráskaihoz csatolják, s olyan elnökre volt szükség, aki magyarul is tud.- Merthogy?-Kisráskát és részben Hegyit is magyarajkú emberek lakják. Amikor a kisráskaiak megtudták, hogy a járás részéről engem szemeltek ki az elnöki tisztség betöltésére, biztattak, hogy vállaljam el.- Talán ismerték?-A szomszéd faluban, Nagyráskán születtem.- Nem hízelegni akartak a korábbi vezetők?- Utólag meggyőződtem róla, hogy ők is csak azt akarták, amit mindenki más; tudniillik, hogy javuljon a szövetkezet helyzete.- Ez egyben azt is jelenti, hogy a szövetkezet vezetőségének összetételében komolyabb változtatásokat nem is hajtott végre?- Azt hiszem helytelen lett volna azonnal radikális változtatásokat eszközölni. Különben nem olyan ember vagyok, aki csak bírálja az elődeit. Lehetőséget adtam mindenkinek a bizonyításra. És persze nekem is meg kellett ismerkednem a helyi feltételekkel.- Nem értem, hogyan sikerült két éven belül gyökeres változást elérni a termelésben, lényegében ugyanazzal a vezetőséggel, melynek irányításával korábban úgymond zátonyra futott a szövetkezet,,hajója". Ilyen kulcsfontosságú volna az elnök személye?-Az elnöktől valóban sok függ, de egymaga nem viheti sokra. Én kezdettől fogva arra törekedtem, hogy felvillanyozzam, összefogásra ösztönözzem a vezetőséget és a tagságot. Nem volt könnyű dolgom, hiszen zömében idős, az apám korabeli emberekkel kellett szót értenem. Következésképpen csakis olyan javaslatokkal rukkolhattam elő, amelyeket ók is magukénak éreztek és elfogadtak.- Mit csináltak jól a kisráskaiak és min kellett változtatni?- A legnagyobb erényük az volt, hogy tudtak és akartak is dolgozni. A problémák abból adódtak, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság tudományosan megalapozott fejlesztésére nem voltak felkészülve. A vezetőség tagjai közül érettségivel is csak egy ember rendelkezett. Magától értetődik, hogy egyik legfontosabb feladatomnak a szakember-utánpótlás megoldását, a vezetőség fiatalítását tartottam.-ön gyerekkorától kezdve mezőgazdasági pályára készült?- Lényegében igen. Igaz, a Nagykaposi (Veiké Kapuáany) Mezőgazdasági Műszaki Középiskola diákjaként egy ideig pedagógiai pályára gondoltam, de mégiscsak a mezőgazda- sági főiskola mellett döntöttem.- Friss oklevéllel került Kisráskára?- Nem egészen, mert közben egy évet a nagymihályi járási pártbizottság mezőgazdasági osztályán dolgoztam. Később, mikor egy kicsit megerősödött a gazdaságunk, jött az egyesülés. Előbb Hegyit, majd rá három évre Slavkovcét is hozzánk csatolták, ami megnehezítette a kibontakozást, megsokszorozta a gondjainkat. A talajjavítás, a szikes területek termőre fordítása jelentette a legnagyobb feladatot. Szövetkezetünk földterületének 30 százaléka ugyanis szikes, további 33 százaléka pedig erősen kötött talaj.- A falubeliek nem tartották feleslegesnek ezt a törekvést?- Nem igen hittek benne, hogy sikerülni fog. Ma is jól emlékszem az egyik idős agronómusunk szavaira, aki a talajtani kutatóintézet vezetőjét azzal fogadta: „Hát maguk mit akarnak, itt még sohasem volt termés". A karcagi szakemberek és a Bratislavai Talajtani Kuatóintézet munkatársainak segítségével sikerült kidolgozni a szikes talajok kétszintes feljavításának módszerét. Ezzel a témával foglalkoztam a kandidátusi értekezésemben is, amelyet 1980-ban sikeresen megvédtem. A szikes talajok termővé tételének az a lényege, hogy a szántórétegból, illetve az altalajból kilúgozzuk a nátrium-kationokat. A módszer most már adott, a munka kivitelezése sem túl nehéz, csak a talajjavításhoz szükséges anyag beszerzése, jobban mondva a szállítása okoz gondot.- Milyen anyagról van szó?- A szuperfoszfát-gyártás melléktermékére gondolok, amely egy százalék foszfort tartalmaz. Ezt a gipszszerű anyagot Postornáról kell beszereznünk, ami elég messze van, a vasúti szállítással pedig nincsenek jó tapasztalataink. A cit- romsav-gyártás melléktermékét is felhasználhatnánk, Leopol- dov szívesen eladná, csakhogy a folyékony, kásaszerú anyagnak a kijuttatására nincs megfelelő gép. Mindettől eltekintve, nem ülünk ölbe tett kézzel. Szikes földterületeinknek már több mint a felét termővé tettük, s az eredményeink nagyon is biztatóak.- Úgy tudom, hogy ön tagja a Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia talajjavítási és talajvédelmi bizottságának, tehát bizonyára tudja, hogy Szlovákiában hány hektár szikes talajt tartanak nyilván.- összesen több mint 20 000 hektárról van szó, ami bizony nem elhanyagolható földterület. Ez a számadat természetesen a foltokban jelentkező szikes területek összmennyiségét fejezi ki. Ezt azért hangsúlyozom, mert a szikes foltokkal tarkított területeken a nagyüzemi technológiák alkalmazása körülményes, vagy teljesen lehetetlen. Ez is azt bizonyítja, hogy a szikes területeket minél előbb termővé kell változtatni. Az e téren szerzett tapasztalatainkat szívesen megosztjuk bárkivel.- Tizennyolcadik éve szövetkezeti elnök, ha visszatekint a megtett útra, mire a legbüszkébb?- Arra, hogy a növénytermesztésünket sikerült jó szintre emelni. Ahol régen 1-1,5 tonna gabona termett, mi állandósítani tudtuk a 4 tonnán felüli átlagos hektárhozamot. Sőt! Voltak évek, amikor 5 tonnát meghaladó hozamoknak is örülhettünk. Nos, erre büszke vagyok. Viszont nyugtalanít, hogy az állattenyésztésünk még nem olyan, amilyennek lennie kellene. Komoly fejlesztésekbe kezdtünk és bízunk benne, hogy a jobb feltételek megteremtése után ebben az ágazatban is megváltozik a helyzet.- Manapság a népgazdaság minden szférájában sok szó esik az új gondolkodásmód szükségességéről, a gyorsítás stratégiájáról, ön a mezőgazdaságban milyen lépések megtételét tartja fontosnak?- Én a jól megalapozott, tudományos fejlesztő munka híve voltam és leszek a jövőben is. A másik fontos dolog, hogy valamiképpen ápolgatni kellene a munka és a föld szeretetét. A fiatalokban elhalványodott ez az érzés. Szükségesnek tartom a valós értékrendszerek kialakítását és az anyagi érdekeltség elmélyítését, de legalább ilyen fontos a társadalmi elvárások világos megfogalmazása is.- Hogyan választja meg a vezető beosztású munkatársait?- Azon vagyunk, hogy a szövetkezet vezetői a helyi falvakból kerüljenek ki, ugyanis a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a hozzáértésen és a gyakorlaton kívül ez is mérvadó. Akik a városból, 30 kilométer távolságról járnak a szövetkezetbe, azok nem minden esetben érzik igazán a magukénak a gazdaságot. Azokat a vezetőket, akiknek mindegy, hogy ma itt, holnap ott én nem is szeretem. A mezőgazdaságban teljes és állandó jelenlétre van szükség. A jó valóságlátással rendelkező vezetőket szeretem, akik fontosnak érzik az állatgondozóval, az éjjeliőrrel, egyszóval a dolgozókkal folytatott eszmecserét is. Meggyőződésem, hogy ilyen vezetőkkel sokat tehetünk a gazdaság felvirágoztatásáért. SZASZÁK GYÖRGY Csak kezdeményezni kellett Újítók között a Kolárovói Efsz-ben Kürti Endre mérnök, az újítómozgalom szervezője INOVA. Ez a neve annak a különös, negyedévenként megjelenő, fénymásolással készülő újságnak, amely a minap került a kezembe. „Régi hozzáállással nem oldhatók meg a ma feladatai“ - olvasom a címoldalán. Az idézet mellett az újság jelképe - egy égő villanykörte, amelynek üvegbúrája barázdált emberi agyat ábrázol. Bár az ábra kicsi, jól felismerhető rajta a barázdákat ekével szántó ember. Ez a Kolárovói Efsz újító- és találmányügyi bizottságának lapja, amely a kis példányszám ellenére is eljut minden részlegre. Amikor a Komáromi (Komárno) Járási Mezőgazdasági Igazgatóságon a feltaláló- és újitómozgalom eredményei iránt érdeklődtem, azt az ajánlatot kaptam, hogy a koláro- vóiaknál kezdjem a szemlét, mert ott bőven akad látnivaló. Így nevekkel, eredményekről szóló konkrét számadatokkal felvértezve kerestem fel a kolárovói Szocialista Ifjúsági Szövetség Egységes Földműves-szövetkezetben Kürti Endre mérnököt, az újítómozgalom felelősét, az INO- VA „főszerkesztőjét".- Hat-hét évvel ezelőtt még mi is azoknak a mezőgazdasági vállalatoknak a sorába tartoztunk, amelyek hosszú éveken át nem adnak be egyetlen újítási javaslatot sem - mondotta, amikor elmondtam jövetelem célját. - Ezért bizony sok bírálat érte szövetkezetünket. Az újítómozgalom nálunk olyannyira el volt hanyagolva, hogy amikor 1982- ben megbíztak a mozgalom szervezésével és irányításával, az újítónaplót, melyet minden vállalatnak vezetnie kell, a szemétkosárból kerítettük elő. Munkához láttunk, s már az első évben nyolc javaslatot nyújtottunk be, amelyek megvalósítása mintegy 60 ezer korona egyszeri hasznot jelentett a szövetkezetnek. A következő években már lényegesen több újítás született. Tavaly konkrétan negyvenöt. A múlt évben előterjesztett javaslatokból az értékelő bizottság harmincat fogadott el. Közülük 29-et máris megvalósítottak és alkalmaznak a szövetkezetben, s ebből összesen 395 ezer korona haszna származik a gazdaságnak. Ezekkel az eredményekkel a kolárovóiak a mezőgazdasági vállalatok részére meghirdetett újítóversenyben ismét járási elsők, szlovákiai viszonylatban pedig nyolcadikok lettek. Az újítók egyéni versenyében járási viszonylatban Varga István az első, Balogh József pedig a második helyen végzett. A szövetkezet legjobb újítói közé tartozik még Kiss Béla, Marosi Lajos, Angyal György és Ba- zsó Lajos. Vendéglátóm továbbá elmondta, hogy a kezdeményezésben a javítóműhely és a központi szerelőműhely dolgozói, valamint a szövetkezet villanyszerelői járnak az élen. A legkevesebb jó ötlettel a növénytermesztési és az állattenyésztési ágazat dolgozói rukkolnak elő.- Az elmondottak azt sugallják, hogy sikerült aránylag rövid idő alatt felkelteniük az emberek érdeklődését az újítómozgalom iránt.- Elértünk már bizonyos eredményeket, de a sikertől még nagyon messze vagyunk - mondta Kürti elvtárs. - Viszont tudjuk, hogy hol és merre keressük a még jobb eredményekhez vezető utat. Az előbbrelé- pés érdekében többet kell foglalkozni az emberekkel, érdeklődni a munkájuk, örömeik és gondjaik iránt, Varga István, az újítók egyéni járási versenyének tavalyi győztese buzdítani, ösztönözni kell őket, hogy alkotó módon kapcsolódjanak be a munkahelyi problémák megoldásába. Ez az eddiginél nagyobb odafigyelést kíván a szövetkezet vezetősége részéről, beleértve a részleg- és csoportvezetőket is. Az újítókkal, javaslataikkal, az újítómozgalom eredményeivel és problémáival nemcsak a statisztikai jelentések miatt kell foglalkozni. Mindenkinek a saját munkahelyén kellene a fejét azon törni, hogy a mindennapi feladatokat miként lehetne egyszerűbben és olcsóbban teljesíteni. Amikor a központi szerelőműhely egyik irodájában elolvastam a pat- kószögekból kirakott - „Ne mondd, hogy lehetetlen, valdd be inkább, hogy nem értesz hozzá!“ - feliratot, valahogy ráéreztem, hogy ez az műhelyvezető irodája, s hogy a bogár- fekete hajú, munkaköpenyes férfi nem lehet más, mint Marosi Lajos. Tőle tudom, hogy a mezőgazdasági szakközépiskola elvégzése után került a kolárovói szövetkezetbe. Négy évvel később brigádvezetővé léptették elő, ma pedig már a műhely villanyszerelőkből, lakatosokból és gépszerelőkből álló, mintegy 90 főt számláló kollektívájának a vezetője.- Sokan kérdezték már, hogy vajon dísznek van-e ez itt- mondotta, és a feliratra mutatott. - Én azt tartom, a munkánk helyettünk is beszél. A Marosi Lajos által vezetett csoport nevéhez sok újítási javaslat fűződik. A hagymabetakaritó villa, a hagymarendforgató berendezés, a hagymakiszántók, a libatömö gép stb., hogy csak néhányat említsünk közülük. Ami a hagymakiszántót illeti, a csoport éppen a gép tavalyi, műszakilag tökéletesített változatára a legbüszkébb. Úgy mondják, ez a berendezés tiszta, gyommetes talajban tökéletesen működik.- Hallottam, hogy most is készül valami kis „csoda“ a műhelyben.- Jelenleg egy olyan megoldáson törjük a fejünket, melynek segítségével házilag tudnánk saját szükségletre gumi tömítőgyűrűket gyártani. Bár ezek rendszerint csupán néhány fillérbe kerülnek, a beszerzésük szinte lehetetlen, és a gépek emiatt napokig-hetekig üzemlépte- lenek. A gyártó gép már elkészült, a villanyszerelők most az automatikus rendezés kivitelezésén dolgoznak. A megoldás még nem tökéletes, de a próbaüzemelés során szerzett tapasztalatok biztatóak. Lehet, hogy a házilag gyártott tömítőgyűrűk drágábbak lesznek a gyáriaknál, de lesz egy igen nagy előnyük - nem kell majd tűvé tenni értük az országot. GÁGYOR ALIZ Szabó Kálmán, Kiss Béla és Marosi Lajos kipróbálják a tömitó- gyürúk gyártására kifejlesztett berendezést (A szerző felvételei)
