Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-26 / 25. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1987. június 26. XX. évfolyam Ára 1 korona Képek: CSTK (4), Kontár Gyula (2) és Ladislav Li- sicky Különböző nemzetiségű lányok és asszonyok találkoztak, illetve találkoznak e héten Moszkvában a nők világkongresz- szusán. Bőrük színe sem egyforma: fehér, sárga vagy épp fekete, hisz a világ más-más pontjairól érkeztek. Hazájuk­ban más-más a megbízatásuk, eltérő beosztásban dolgoznak. Társadalmi rendszertől függően nem egyenlő jogokat élvez­nek: kik többet, kik kevesebbet, és vannak köztük, akiknek szemében a jobb, tartalmasabb élet csupán vágyálom. A világról, a bonyolult kérdésekről, összefüggésekről alkotott véleményük sem azonos. Nézőpontjukat országuk fejlettségi szintje határozza meg. Közéleti személyiségek, ismert tudó­sok, a kultúra jeles képviselői, kétkezi dolgozók. Eltérő társa­dalmi osztályok más és más felekezetek tagjai. Felsorolni is szinte lehetetlen, hogy mi mindenben térnek el egymástól. Mégis van valami, valami alapvető, ami igen szorosan összeköti őket és mindazokat az egész földkerekségen, akiket képviselnek. Az atomkatasztrófa elháritásáért, a béke megőr­zéséért folytatott harcot tartják a jelen legfontosabb feladatá­nak. Mindez kifejezésre jut a világkongresszus jelmondatai­ban: Az atomfegyvermentes 2000. évért! A békéért, az egyenjogúságért, a fejlődésért! A két plénumülésen kívül nyolc bizottságban tárgyalják meg a nőket - s nemcsak őket - leginkább érintő kérdéseket. A fegyverektől mentes világ valamennyiük leghöbb vágya. De óhajtja-e valaki jobban a biztonságot, a békét, mint az életet adó, a gyermekét féltő szeretettel nevelő anya? Aki tudja, hogy a szörnyű nukleáris fegyvereken kívül más fegyverrend­szerek is felhalmozódtak a világban. A kongresszuson ezért többek között áttekintették, milyen módon lehetne mindezektől megszabadulni s a nők hogyan járulhatnak hozzá felszámolá­sukhoz. A nő társadalomban betöltött szerepe a következő témakör, mely a találkozó résztvevőit foglalkoztatta. Hisz nem minden országban van a nőknek a férfiakkal azonos joguk, lehetősé­gük a művelődésre és az irányításban is csupán csekély hányaduknak adnak helyet. Munkakörülményeik alakításába is szélesebb körben szeretnének bekapcsolódni. S napiren­den szerepelt a munkához való joguknak és a foglalkoztatott­sággal összefüggő kérdéseknek megvilágítása is. Gazdag tapasztalatcserére került sor, hisz a nők szerepe - anya, dolgozó, közéleti ember - betöltésének egyik fő feltétele a megfelelő körülmények megteremtése. A család társadalmi jelentősége valamint a családban a nők szerepe szintén sokoldalúan elemezhető problémakör. A tár­sadalmi segítségnyújtáson túlmenően lényeges követelmény az is, hogy a családon belüli munkamegosztás is arányos legyen, mégha a nők tudatában is vannak annak, hogy a gyermeknevelésben helyettesíthetetlenek. A fejlődés meg­követeli, hogy ilyen szempontból is tovább boncolgassuk, melyek azok a feladatok, amelyeknek teljesítése e téren az előbbrelépést jelenti. S tennivalók sokasága vár nemcsak a nőkre, hogy a családok élete egyre harmonikusabb legyen. A nők hősi helytállásáról a történelem tanúskodik. S ezt a helytállást napjaink valósága is igazolja. Az elnyomást, a kizsákmányolást ugyanis a nők ma is fokozottabban érzik. Sajnos, az éhség, a nyomor, az írástudatlanság sokhelyütt még nem a múlt fogalma. Napjainkban e téren is egységre, összefogásra szólítanak fel a nők, hogy mielőbb kedvező változás következzen be. Tudják, hogy csak a gazdasági fejlődés és vele szorosan a szociális körülmények változása hozhat javulást e téren. A kongresszuson alkalom nyílt a nők és a tömegtájékozta­tási eszközök kapcsolatának megvitatására is. Ma már nélkü­lözhetetlenné vált a rendszeres információátadás. Az viszont korántsem mindegy, hogy milyen tájékoztatást kapnak a nők, s az sem közömbös, hogyan írunk, beszélünk életükről, munkájukról. Hazánk küldöttségének is volt miről számot adnia a moszk­vai tanácskozáson. Nálunk a nők a dolgozóknak közel a felét teszik ki. Műveltségűk magasszintű, társadalmunk minden jelentősebb területén találkozhatunk velük. Élet- és munkakö­rülményeik javításának pártunk és államunk nagy figyelmet szentel. Igaz, s ezt nem titkoljuk, vannak még megoldásra váró feladataink, amelyekkel a jövőben meg kell birkóznunk. Küldöttjeink arról is szólhattak, hogy a Csehszlovák Nőszövet­ség a kongresszus előtt széles körű mozgalmat bontakoztatott ki Kilenc virág a szolidaritásért és a békéért elnevezéssel. Társadalmi munkát szervezett, béketalálkozókat rendezett, gyűjtöttek a szolidaritási alapra. Hazánk lányai, asszonyai országszerte nagy szeretettel fogadták a békekaravánok tagjait. Ezeken a találkozókon sok mindenről szó esett, de a figyelem homlokterében a legfontosabb kérdés állt: min­denképp meg kell őrizni földünkön a békét, összeforrottan harcolni kell a leszerelésért, a biztonságért. Ezzel kapcsolatban reménytkeltö eltökéltség uralkodott Moszkvában a nők világ- kongresszusán is. DEÁK TERÉZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom