Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-06-19 / 24. szám

TUDOMÁNY TECHNIKA Miközben a műsorújságok kiadói és a készülékek gyártói azon vitat­koztak, hogy vajon a fényceruza és avonalkód kifizedödik-e a kép­magnók programozásában, a japán Panasonic cég - dolgozott. Még­pedig minden különösebb hírverés nélkül. Például a legújabb, 1987. évi katalógusában - még szó sincs a fényceruzával programozható kép­magnóról. Ám március végén- a szakmabeliek nem kis meglepe­tésére - megjelentek az első ilyen készülékek az NSZK nagyobb üzle­teiben. A képmagnó távollétünkben is föl­veszi kedvenc tévéműsorainkat, föl­téve, hogy azok időadatait beírtuk- beprogramoztuk - a készülék me­móriaegységébe. (Ezzel akkor is jó szolgálatot tesz, ha otthon vagyunk, de éppen a másik csatorna műsorát nézzük.) Ilyenkor a képmagnóba be­épített kvarcóra méri a pontos időt, s egy áramkör a kellő időpontban a - készenléti állapotban lévő - ké­szüléket felvételre kapcsolja, illető­leg leállítja azt. A ma kapható készülékek általá­ban kettő-négy hétre előre és négy- -tizenkét műsornak a felvételére programozhatok. A programozás azonban meglehetősen nehézkes, bonyolult és hosszadalmas művelet. Ráadásul gyakori a műsorváltozás- ilyenkor ismét el kell készíteni az egész programot. Máskor az áram- kimaradás okozhat gondot; ha ez hosszabb ideig tart, a memóriában tárolt program törlődik. (A készülé­kekbe általában beépítenek ele­mes tartalék áramforrást, ez azon­ban csak rövid ideig, összesen leg­följebb hatvan-nyolcvan percig tudja ellátni árammal az időmérő és a programtároló egységet.) A képmagnót gyártó cégek- a programozást egyszerűsítendő- sokféle megoldással kísérletez­tek, s bizonyos eredményeket sike­rült is elérniük. Például az Akai cég olyan készüléket fejlesztett ki, amely kérdés-felelet formájában progra­mozható: a tévé képernyőjén rendre megjelennek a lehetséges és éppen esedékes lépések, s nekünk ezek közül kell kiválasztanunk a megfele­lőt. Ez és az ehhez hasonló mód­szerek megkönnyítették a progra­mozást - ám erre igazán jó megol­dást csak a vonalkód és a fényceru­za kínál. TALÁN MAJD EGYSZER... A vonalkódot néhány évvel ezelőtt a fejlett iparú országokban vezették be az áruk azonosítására. Ebben a rendszerben minden termékhez egy számsort rendelnek hozzá, s azt egymás mellé rajzolt vékonyabb és vastagabb vonalokkal kódolják. Ez­zel a vonasorozattal - vonalkóddal - például az árcédulára ráragasztva nagyon leegyszerűsödik az áruházi raktárkészletnek a nyivántartása. A vonalsoron egy fényt kibocsátó (lézeres) ceruzát végighúzva a fény­nyaláb visszaverődik a vonalakról, s a fényceruzában a vonalkódnak (az áru azonosító számának) meg­felelő villamos impulzusok keletkez­nek. Ezek azután számítógéppel már feldolgozhatok. Nyilvánvaló volt tehát, hogy ezt a rendszert a képmagnó programo­zásában is felhasználják. Úgy ter­vezték, hogy a műsorújságokban minden műsor címe mellé vonalkó­dokat nyomtatnak - ezek tartalmaz­nák a műsor időadatait, a dátumot és a műsor kezdetének meg befeje­zésének az időpontját. A képmagnót pedig kiegészítenék vonalkódolvasó fényceruzával és egy olyan áram­körrel, amely a beérkező adatokat feldolgozza. Egy ilyen rendszerben a programozás mindössze annyiból áll, hogy a műsorújságban a fényce­ruzával áthúzzuk a rögzítendő mű­sor (műsorok) vonalkódját. Az ötlet ragyogó, mégsem való­sult meg. És főként azért nem, mert - mind mondták - ez nagyon meg­drágítaná a műsorújságot: azt ugyanis jobb minőségű - mérettartó és sima - papírra kellene nyomtatni, s a vonalkódok 20-30 százalékkal megnövelnék az újság terjedelmét is. Persze nem nehéz megjósolni, hogy a vonalkódok elöbb-utóbb be­lekerülnek a műsorújságokba. Hi­szen minden bizonnyal lesz majd olyan, a jelenleginél érzékenyebb fényceruza, amelyik az egyszerű új­ságpapírról is pontosan leolvassa a kódokat, még akkor is, ha azok méretét csökkentik. ÉS ADDIG? A Panasonic cégnek - a beveze­tőnkben említett - új, fényceruzával programozható (NV-G21 típusszá­mú) képmagnója nem tartozik az alig megfizethető csúcskészülékei közé (ez alighanem egy jól átgondolt üzletpolitikának a része), egyéb szolgáltatásaiban jó közepes készü­léknek számít. Az ára is ennek meg­felelő: körülbelül 1700 márkát kér­nek érte. A készülék harminc napra előre és nyolc műsorra programoz­ható a hagyományos módon, a ké­szülék kezelőlapján (vagy a távirá­nyítón) lévő gombokkal. Ám az, aki nem szeret ezekkel bajlódni, hasz­nálhatja a készülékhez tartozó fény­ceruzát és az időadatok vonalkódjait feltüntető műanyag adatalapot is. Hogyan? A fényceruza, miután bekapcsol­tuk, egy éles ,,bip" hanggal adja tudtunkra, hogy készen áll a kódok olvasására. (Erről egyébként úgy is meggyőződhetünk, hogy belené­zünk a ceruza „hegyébe“: a gom­bostűfej nagyságú lyukban élénkpi­ros fényt látunk.) Ezután át kell húzni vele a kódtáblázat megfelelő sorait: először a rögzítendő tévéműsor csa­tornaszámának megfelelő vonalso­rozat, majd a műsor kezdetének és végének az időadatait (a nap, az óra és a perc) következnek. Minden vo­nalkód áthúzása után egy hang nyugtázza, hogy a ceruza érzékelte a kódot, a legutolsó kód beolvasását követően pedig egy hosszabb hang­sorozatot hallunk - ez azt jelzi, hogy a ceruza a programot rögzítette me­móriájában. Ezután az adatokat (jeleket) át kell töltenünk a képmagnó program- tárolójába. Ez a művelet is roppant egyszerűen végrehajtható. A ceruza talpában egy infrafényt kibocsátó adót építettek bele, a programot ez sugározza ki. Adáskor a ceruzát tal­pával a képmagnó - az abba bele­épített vevőkészülék - felé kell fordí­tani. Ilyenkor a jelcsomag befut a képmagnóba, s ott a programozó­egység memóriájában tárolódik. Az adó hatótávolsága 6-7 méter (ez valamivel több, mint a távirányítók hatótávolsága), mégsem kell külö­nösebben pontosan „célozni“, mert az információt hordozó sugárnyaláb viszonylag széles. Ha a kisugárzott program hibátlan, s a képmagnó azt rögzítette, szaggatott hangot hal­lunk, és ilyenkor a rögzített adatok megjelennek a készüléknek tenyér­nyi nagyságú számjegyes kijelzőjén is körülbelül tíz másodpercre. Maga a fényceruza 15 centiméter hosszú, s elemek nélkül mindössze 4,5 dekagramm. Működtetéséhez négy darab 1,5 voltos ceruzaelemre van szükség; a készülék egy-egy ilyen töltettel tíz-tizenöt hónapon át működhet. Fényceruzával a programozás nagyon gyorsan és egyszerűen el­végezhető - erről magam is meg­győződtem. Kíváncsi voltam arra is, vajon a szerkezet valóban kényes-e arra, hogy milyen minőségű a vonal­kódokat közlő papírlap. Ezért fény­másolatot készítettem a kódtáblá­zatról. Az eredmény: a fényceruza erről a másolatról is kifogástalanul működött. KUN JÓZSEF PROGRAMOZÁS FÉNYCERUZÁVAL Hogyan találtak ivóvizet szovjet Távol-Keleten? A szovjet hidrogeológusok megoldották Vlagyivosztok, a nagy kikö­tőváros és a tengermelléki határvidék más települései édesvízhiányá­nak problémáját. Felfedezték a puskinói föld alatti vízlelöhelyet. Erről a lelőhely első felfedezője, Vlagyimir Veszilenko, a geológiai-mineraló- giai tudományok kandidátusa, a Szovjetunió Állami-dijas tudósa, az OSZSZSZK geológiai minisztériuma geológiai főigazgatóságának helyettes vezetője számol be. Az ENSZ szakértőinek számításai szerint, a földgömb városi lakosai­nak 20 százaléka és falusi lakosságának 75 százaléka nincs elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű ivóvízzel ellátva, ez a Szovjetunió egyes körzeteire nézve is jellemző. A tengermelléki határterületen például, bár a szárazföld e részének partjait a Csendes-óceán mossa, rendkívül kevés a lakosság létszükségletének biztosítására alkalmas édesvíz. Az intenzív vulkanikus tevékenység következtében 100-150 millió évvel ezelőtt e vidék egész struktúrája, a szerteágazó folyók hálózatával együtt, 200-300 méterrel lejjebb süllyedt, és a folyók, tavak medencéit bazalt borította el. A vízgyűjtők többségét így gyakorlatilag ellenállóképes vastag kőzetréteg temette maga alá. A felszíni vízrendszert, amelyen régóta a vízellátás alapult, itt csupán kis vízfolyások képviselték. A déli tengermellék folyóinak vízhozama kicsi. Télen és nyáron egyaránt több százszor kisebb lesz vagy teljesen eltűnik a víz. A rendelkezésre álló kis víztárolók pótlása pedig egészen a legutóbbi időkig főként elemi jelenségektől - záporszerú csapadéktól, tájfunoktól - függött, ezeknek a többsége a nyár végére és az ősz elejére esik. Ezért úgy vélték, hogy a tengermelléki határvidéken nincsenek olyan gyüjtőmedencék, ahol jelentékeny édesvíz-készletek halmozódtak fel. A tengermelléken óvják a folyókat, mivel történelmileg úgy alakult a helyzet, hogy ennek a nagy ipari körzetnek a vízellátása csak a folyóhálózattól és az elemektől függött. Azokban az években, amelye­ket a partvidéken a gyenge tájfuntevékenység jellerhez, a szomszédos körzetekből, vasúton és tengeri úton szállítottak ivóvizet a déli tengermel­lék helyiségeibe. Ebben az időben szünetelt a központi vízszolgáltatás a lakásokban, szigorú vízfelhasználási keretet állapítottak meg az iparvállalatok számára. A flotta hajóit a partvidék más körzeteiben, Szahalin szigeten, sőt Kamcsatkán látták el édesvízzel. A Muravjov-Amurszkij-félsziget déli végének, ahol Vlagyivosztok, Artyom városok és más helységek vannak, bonyolult hidrogeológiai viszonyai még azoknak a kis föld alatti édesvízkészleteknek a felhaszná­lását sem tették lehetővé, amelyek ismertek és hozzáférhetőek voltak. Ezeknek a kiáknázása a repedésekkel barázdált kőzetek között rendsze­rint ahhoz vezetett, hogy ezt a tengervíz gyüjtörétegei szívták fel. Feladatunk az volt, hogy a déli tengermelléki ipari körzetben a központi vízellátás céljára alkalmas, olyan megbízható stabil forrást találjunk, amelynek vízkészlete naponta legalább 150 ezer köbméter. A legrövi­debb idő alatt elemeztük a körzet geológiai szerkezetére vonatkozó, óriási anyagot, reprodukáltuk a mintegy 80-50 millió évvel ezelőtt történt csapadékfelgyülemlés viszonyait. Az elvégzett munka eredményei alapján készített hidrogeológiai prognózisok azt bizonyították, hogy nagy föld alatti édesvízkészletek halmozódtak fel a déli tengermellék egy 400 négyzetkilométer területű szakaszán, az Amur-öböltől északra, a Razdolnajá folyó jobboldali forrásai mentén. Kiderült, hogy a föld alatti vizek a rhezozoikus korban keletkezett tektonikai depresszió idejéből valók, amelyek a folyami üledékek felhalmozódása alakított ki. Ezt a depressziót a felszínről egy 200 méter vastag, ősi bazalttömb borítja, amelyet a Razdolnaja jobboldali mellékfolyóinak kanyonszerű keskeny völgyei szelnek át - ezeknek a felszíni vízhozama a vízkészletek pótlásának legfontosabb forrása. Négyszáz négyzetkilométeres területen nehéz megtalálni azokat a szakaszokat, amelyek a legbőségesebb vízkészlettel rendelkeznek. Bekapcsolódott a munkába egy geofizikus csoport, Nyikolaj Sarapa- novnak, a geológiai-mineralógiai tudományok kandidátusának vezetésé­vel, aki kidolgozta a terepen alkalmazható geofizikai módszerek komple­xumát. A csapadék típusának és vízbőségének megállapítását lehetővé tevő elektromos kutatási módszerek segítségével a legrövidebb idő alatt megoldották a lelőhely legígéretesebb szakaszai pontos meghatározásá­nak problémáját. A puskinói depresszió területén sikerült kijelölni két olyan önálló tektonikai struktúrát, amely autonóm víztáplálási és lefolyási területtel rendelkezik. Kiderült, hogy a vízhordó réteg vastagsága a lelő­helyen 20 és 150 méter között változik. A kutatás folyamán haladó jellegű módszert dolgoztak ki a hidrogeoló­giai fúrólyukak mélyítésére, amely módot nyújt naponta 3-5000 köbméter víz kivételére. Ez egy nagyságrenddel nagyobb, mint a fúrólyukakból történő vízkiszivattyúzás során azelőtt elért mutatók. A puskinói föld alatti édesvízlelőhelyen végzett geológiai kutatás befejező szakaszában három évvel a keresés megkezdése után léptünk - ez rendkívül rövid idő. Kiszámították, hogy e lelőhely vízkészlete teljes mértékben kielégíti az ipari körzet ivóvízszükségletét. A puskinói lelőhely hasznosításának gazdasági eredménye eléri majd az évi 23 millió rubelt. LARISZA CSECSNYEVA - APN (Fordította: G. Gy.) 987. VI. 19. ÍV A DAR SZÁLASANYAG A RÖNTGENSUGÁRZÁS ELLEN A Tadzsikisztáni Vegyipari Inté­zetben olyan eljárást fejlesztettek ki, amely szöveteket és szálasanyago­kat tartós röntgensugárzás elleni vé­delemre tesz alkalmassá. A röntgensugár elleni védőanyag alapja egy viszkózrostszövet, ame­lyet polipropilénnel oltottak, majd nátrium-szulfid és ólomacetát-oldat- tal kezeltek. A kikészítés során'az ólom kölcsönhatásba lép a cellulóz kéntartalmú polimer' gyökereivel. Többszöri mosás után a röntgensu­gárzás elleni védelem megnő a szö­vet zsugordása következtében, ami­kor is az egyes fonalak összesúrú- södnek, és a szövet felületén megnő a fajlagos ólomtartalom. PAMUT HELYETT Az Ohió Egyetemen kifejlesztett új eljárás olyan szálasanyag gyártá­sát teszi lehetővé, amely különböző mag- és burkolatkötéseket hoz létre egyetlen fonalon, egyetlen szálon. Ezáltal a szál egyes szintetikus és természetes szálasanyag-keveré- kek alternatívájának tekinthető. Az eljárást már sikeresen kipró­bálták egy viszkózbevonatú poli- amid esetében, amely költség tekin­tetében a viszkózselyemmel veszi fel a versenyt, puhasága a pamuté­val, gyúrödésállósága a poliészter szálasanyaggal vetekszik. A szál körülbelül 900 méter/perc szállítási sebességgel fonható, ami tízszer gyorsabb, mint a hagyományos viszkóz-előállítás sebessége. A BOSZPORUSZ MÁSODIK HÍDJA Az első Boszporusz-híd üzembe helyezése után 13 évvel megkezd­ték egy második híd építését 6 km- rel északabbra. A Boszporusz itt 800 méter széles. Az angol Freeman Fox és az isztambuli Botek cég kö­zös terve kábelhíd építését irányoz­za elő, amelynek fesztávolsága 1090 méter, teljes hossza 1510 mé­ter, és pillérei a két parton vonuló dombokon állnak. A távolságot 64 méter magasan íveli át, így a hajó­zás számára nem jelent akadályt. A híd íve 16 méterrel hosszabb, mint az elsőé, ezzel a világ ötödik leg­hosszabb függöhídja lesz. Úgy mé­retezték, hogy akár 180 tonnás egyedi jármű is áthaladhat rajta. A legnagyobb számított szélsebes­ség 45 m/mp. Földrengés esetére 0,1 g gyorsulást vettek figyelembe, ez 8-as fokozatnak felel meg. A híd­szerkezet nagy szilárdságú acélból készül; merevített szekrényes tar­tókból áll majd, és három japán cég együttes vállalkozásában készül. A függesztökötelék átmérője 75 mm, teherbírásuk egyenként 370 tonna. A csatlakozóutakat az európai olda­lon török, az ázsiai oldalon olasz cégek építik. FELTÁMADT A FOLYÓ Eredményesen fejeződött be az a kísérlet, hogy feltámasszák Chiba prefektúrában Itakava város közelé­ben a Maruhama folyó vizét. Az egyik japán környezetvédelmi szer­vezet elhatározta: „visszacsalogat­ja“ a folyópart bozótjaiba, ligeteibe azokat a madarakat, melyek koráb­ban elhagyták fészkeiket, mert el­pusztult a folyó élővilága. Ugyanis a partmenti üzemekből, gyárakból nagy mennyiségű szennyvíz került a Maruhamába. Az okinawai egyetem tudósainak tanácsára 1986 májusában a kör­nyezetvédelmi szervezet aktivistái olyan turbinát helyeztek el a folyó vizében, amilyenekkel az angolnate- nyésztö tavak vizét dúsítják oxigén­nel. Az eredmény minden elképze­lést fölülmúlt: a turbinától a sodrás­vonal irányába lefelé a víz rövid időn belül elveszítette kellemetlen sza­gát, s megjelentek benne az élet nyomai. A környezetvédelmi szerve­zet fellelkesült tagjai az első sikeres kísérlet után úgy döntöttek, a folyón a víz szennyezettségének mértéke szerint több turbinát helyeznek el. A DELFINEK IS A HÁBORÚ ÁLDOZATAIVÁ VÁLNAK Az iraki-iráni háború következté­ben a Perzsa-öbölben pusztulnak a delfinek is. Szakemberek az utóbbi időben többször megfigyelték, hogy a tengeri emlősök egész csoportjai pusztulnak el. Eddig még nem sike­rült megállapítaniuk a szomorú je­lenség okát, de a tudósok föltétele­zik, hogy a delfinek a hetedik éve tartó háború során megsérült tank­hajókból kiömlő sok gázolajjal szennyezett tengervízben képtele­nek élni, s tömegesen elpusztulnak. AZ ELSŐ NÉGYLÁBÚ • ÁLLAT Devonkori kőzetrétegekben a Szovjetunióban megtalálták egy négylábú gerinces állat megkövült csontvázának részeit. Az ilyen korú kövületek eddig egyetlen példánya került elő Grönladon - Ichthyostega- nak nevezték el. Ez a gerinces faj a devon kor végén, körülbelül 370 millió évvel ezelőtt fejlődött ki hal- elődjeiből, és már kifejezetten száraz­földi állat volt. A 405 millió évvel ezelőttig tartó devon a szárazföld betelepülésének úttörő szakasza volt, növényekkel és állatokkal. Az első négylábú gerinces állatok már sok­féle táplálékra találtak, rovarok, pó­kok és egyéb állatok formájában. A Szovjetunióban talált kövületnek az a különlegessége, hogy hat ujja volt. Az őskor kutatóinak véleménye szerint a szárazföldek első lakói az egyenlítő közelében éltek. Itt, az egyenlítői sávban helyezkedett el annak idején az orosz tábla, Ázsia, továbbá Ausztrália részei.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom