Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-19 / 24. szám
* • Dobos István kertész K öztudott, hogy a zöldségtermesztésben a Szepsi síkság nem veheti fel a versenyt a Csallóközzel vagy a Bodrogközzel, hiszen az éghajlata hűvösebb, és itt a talajviszonyok is rosszabbak. Ezen a vidéken később terem a retek, a saláta, a paprika, az uborka és más zöldségfélék, minek következtében a nagyüzemi zöldségtermesztés jövedelmezősége sem éri el azt a szintet, mint az említett országrészekben. E tájegység mezőgazdasági üzemeinek nincs nagy hasznuk a kertészkedésből, sőt, olykor rá is fizetnek. Ennek ellenére mégsem számolják fel az ágazatot. Közel a nagyváros, Kassa (Kosice) s ki lássa el teljesítettük. Úgy látom, a szabadban termesztett salátából is meglesz a várt mennyiség. KÉSIK A PAPRIKASZÜRET A szövetkezetnek idén negyven tonna paprikát kell eladnia. Tavaly 35 tonnát írt elő a terv, a kedvező időjárásnak köszönhetően végül is tíz tonnával több termett. Dobos István szerint, aki öt éve vezeti a helyi zöldségkertészetet, most aligha ismétlik meg a tavalyi teljesítményüket.- Késett a tavasz, így a palánták kiültetését csak április utolsó napjaiban kezdhettük. Sajnos, a bajt tetőzte a május eleji hideg, valamint a szélvihar. Az utóbbi néhány fóliaházat alaposan megrongált, s a benne levő palántákban jelentős károkat okozott. Egyébként időrendi szempontból nem állunk rosszul a munkálatokkal. Tavalyhoz képest mindössze négy-öt nap a lemaradásunk.- Mikorra várható a paprikaszüret kezdete?- Valószínűleg június második felére... Megfigyeltem, hogy a zöldségkertészet alkalmazottai nagy hozzáértéssel dolgoznak, s látszott az is, hogy szeretnek kertészkedni. De mintha valami mégis hiányozna a teljes elégedettségükhöz. Nos, kiderült az is, hogy mi.- Hiába igyekszünk, a gyűléseken rendszerint azt halljuk, hogy a mi ágazatunk csak ront a szövetkezet gazdasági mérlegén - panaszkodtak. - Tudjuk, hogy erről a szövetkezet vezetősége nemigen tehet. Drága a fólia, drágább, mint a múltban, ugyanakkor a többi tartozék sem olcsó... Hát lehet így nyereséget l zöldséggel, ha nem a környező mezőgazdasági üzemek, illetve azok is! Persze, hogy milyen áron, azt csak a termelők tudják. Valóban, milyenen is?! Erre voltam kíváncsi a minap, s ezért látogattam el a Kanyapta menti Buzitai (Buzica) Egységes Földműves-szövetkezetbe. Bolgárkertészetét még akkor sem számolta fel, amikor a jelenleginél is nagyobb válságban volt a növénytermesztési ágazat. Az öt és félezer hektáros szövetkezet most negyvenegy hektáron termeszt zöldséget, Bu- zita határában pedig hatalmas „fóliasátor-erdője“ van. ELSŐ LÁTÁSRA MINDEN RENDBEN- Megy itt a munka, mint a karikacsapás - állapítottam meg a kertészetbe érve. A bejárat menti fóliasátorból egy traktor földdel kevert trágyát tolt ki.- Erre már nincs itt szükség, most másnak kell a hely - válaszolt kérdésemre a traktor nyergéből Héger Gyula. Néhány lépéssel arrébb, a salátaföldön, Csepely Istvánnal találkoztam. Az öntözőbe- , rendezést szerelte. Az irodaház előtt két asszony virágmagot vetett. - Már csak nem hagyjuk parlagon ezt a kis területet. Szeretnénk, ha munkahelyünk szép lenne - mondták. A többi alkalmazott a fóliasátrakban szorgoskodott.- Három férfin kívül tizennyolc asszony dolgozik itt - tájékoztatott Dobos István, a kertészet vezetője. - Közülük kilencen nyugdíjasok, hárman pedig négyórás munkaidőben dolgoznak. Ennyien vagyunk, ennyien kell, hogy megbirkózzunk a teendőkkel. Megvallom, tavasszal és nyáron, amikor csak itt, ezen a háromhektárnyi területen van munka, akkor győzzük, viszont ősszel, a sárgarépa, a petrezselyem és a káposzta betakarításakor segítségre szorulunk. Beszélgetés^ közben terepszemlét tartunk. Az összesen kéthektárnyi területen levő 51 fóliaház némelyikébe benézünk. Itt is, ott is paprikarengeteg fogad.- Itt, ezekben a fóliasátrakban tulajdonképpen csak paprikát termesztünk, ez a fő feladatunk.- És a saláta...?- Csak amolyan kiegészítő zöldség. Az idén tavasszal harminc áron termesztettük. Sajnos, az időjárás nem kedvezett, de a tervet így is sen termelni?! Mostanában annyit hallunk a gazdaság átalakításának fontosságáról. Ideje lenne új módszereket alkalmaznunk. HOGY A KECSKE ' IS JÓLLAKJON,... A szövetkezet ráfizet a fóliasátras zöldség- termelésre, azt a főagronómus, Csoltko Jenő mérnök is megerősítette.- Szántóföldi zöldségfélékkel, például sárgarépával, petrezselyemmel és káposztával még úgy-ahogy érdemes foglalkozni, mert ha nem is nyerünk rajtuk, de nem is veszítünk, ám a paprikatermesztésből valóban kevés örömünk van. Jóval többe kerül a termék előállítása, mint amennyit kapunk érte. Drága a fólia és a merevítő fémváz, az öntözés, a gyomirtás, a betegségek és kártevők elleni vegyszeres védekezés is „szép“ pénzbe kerül. Mindezt a bevételből nem tudjuk fedezni. Tudnánk, ha a többi dél-szlovákiai termelővel egyidejűleg adhatnánk piacra a termést. Ez viszont kizárt dolog, hiszen a természeti adottságok miatt többségükkel szemben legalább másfél-kéthetes hátrányban vagyunk, s ez sokat jelent. Nem tudjuk a legmagasabb felvásárlási áron értékesíteni a paprikát. Általában sikkor értékesítjük az első termést, amikor a felvásárló már csak húsz koronát vagy kevesebbet fizet kilójáért. Az elmúlt években többször is szó volt arról, hogy az állam, illetve a zöldségkereskedelmi vállalatok árkiegészítéssel segítik majd a hűvösebb éghajlatú vidékek nagyüzemi paprikatermesztőit, de eddig nem került rá sor. Természetesen, mi sem tétlenkedünk, próbáljuk jövedelmezőbb tevékenységgel helyreállítani a zöldségtermesztés gazdasági egyensúlyát, de egyelőre kevés sikerrel. Ma, amikor lényegesen fontosabb az, hogy mennyiért termelünk, mint az, hogy mennyit, nekünk sem mindegy ennek az ágazatnak a léte. Komoly elemzés alapján kellene eldönteni, hogy érdemes-e így gazdálkodni. Nem helyi elbírálásra gondolok, hanem országosra. Elképzelhető ugyanis, hogy a népgazdaságnak hasznosabb lenne, ha primőr zöldségárut csak azok az üzemek termesztenének nagy mennyiségben, amelyeknek az kifizetődő, és ők látnák el az egész országot, míg mi olyan növényekkel foglalkoznánk, olyasmit termesztenénk, amire az államnak is szüksége van, és ami nekünk is hasznot hozna. Azt hiszem, a buzitaiak javaslatait érdemes meghallgatni és fontolóra venni. GAZDAG JÓZSEF 7. VI. 19. « Palántázás a fóliasátrak egyikében (A szerző felvételei) „Ragadozó“ növényeket termesztenek Már csak az árat kell megállapítani Nem kis kíváncsisággal kerestem fel a légi (Lehnice) Csehszlovák-NDK barátság Egységes Földműves-szövetkezet békéi (Mierovo) agrobiológiai laboratóriumát és speciális üvegházát ahol „ragadozó“ - ha úgy tetszik rovarfogó, rovarevö - növényeket termesztenek.- Szövetkezetünk már a tavalyi bratisla- vai virágkiállításon bemutatott ilyen növényeket - magyarázza Horváth Kornélia vegyész, a laboratórium fiatal, csinos vezetője. - Azelőtt csak kicsiben termesztettük ezeket a trópusi növényeket, de mivel a kiállításon igen nagy volt irántuk az érdeklődés, már szaporítjuk is őket, hogy kielégíthessük az igényeket. A szövetkezet egyelőre nem árusítja a különleges növényeket, mivel még nincs hivatalos áruk. Viszont azon vannak, hogy az illetékesek mihamarabb, de legkésőbb őszig megállapítsák az árakat. KÉT NÖVÉNYFAJT SZAPORÍTANAK A szövetkezet laboratóriumában két rovarfogó növényfajt szaporítanak: az érző- szőrökkel borított, különleges csapómechanizmussal rendelkező Vénusz légycsapóját (Dionaea muscipus) és az állati eredetű táplálékot ragadós csapda segítségével megszerző harmatfüveket.- Ezek merisztémás eljárással aránylag könnyen szaporíthatok - jegyzi meg a laboratórium vezetője. - Ez úgy történik, hogy a hajtáscsúcsból kimetszünk egy-egy sejtet s azokat speciális táptalajon tovább szaporítjuk. Steril körülmények között így gyorsan sok növényt lehet kinevelni. Kicsiben és kísérleti céllal kivit, gerberát, szegfűt és afrikai ibolyát is szaporítunk ilyen módszerrel. Az egészséges anyanövényről leszakított levelet táptalajra helyezzük, ahol a sejtek elburjánzanak, s bizonyos idő múltán új növények fejlődnek belőlük. Ezeket, miután elérték a megfelelő nagyságot, kiültetjük. Horváth Kornélia: - Különleges táptalajon, merisztémás eljárással szaporítjuk a növényeket. (Egri Péter felvétele) Dísznövényként, cserépben és szabadban egyaránt megélnek. Mivel vízinövényekről van szó, a cserépnek vízben kell állnia. A szaporításnál használatos beföttes üvegekben levő kocsonyaszerú anyag a táptalaj. Ugyanazokat a fő összetevőket tartalmazza, mint a termőföld: nátrium, foszfor, kálium és növekedésszabályozó anyagok. Csakhogy itt minden steril, hőkezelt. A laboratóriumban a hőmérséklet és a páratartalom állandó. A fényerősséget még nappal is mesterséges megvilágítással növelik, így a növények kedvezően fejlődhetnek a polcokon elhelyezett üvegekben.- Ezek már kiültethetök - emel le egy üveget a polcról Horváth Kornélia. Aztán egy másikat mutat, amelyben a növények már akkorára nőttek, hogy szétültethetők. - Ez a fehér virágú harmatfű gyorsan szaporodik, egy-egy levélből sok új növényt lehet felnevelni. Ebben az üvegben két levélből nőtt ki ez a rengeteg növény. A laboratórium vezetője csipesszel választja külön egymástól a kis növénykéket és szedi ki őket az üvegből. A levegőt, amely ilyenkor éri a növényeket, ibolyántúli sugarakkal fertőtlenítik. A laboratórium melletti helyiségben Orosz Mónika laboráns egyik munkatársával virágcserepekbe tűzdeli a megfelelő nagyságúra nőtt növénykéket. A cserepekben táptalajként tőzeg és kavics van. A utóbbira azért van szükség, hogy a mo- szatok ne szaporodjanak el. AZ ÜVEGHÁZBAN Az üvegházban már cserépbe ültetett, szépen fejlődő növényekben gyönyörködhetünk. ,- A „ragadozó“ harmatfüvek különböző színekben pompáznak. Vannak fehérvirá- gúak, másoknak lila vagy éppen ciklámenszínű a virágja, mely általában rövid életű, de egy-egy száron folyamatosan hat-hét virág is nyílik, így a növény tulajdonosa sokáig gyönyörködhet benne. A virágok rovarcsalogató illatot árasztanak, de ezt az ember nem érzékeli. A rovarok viszont annál inkább, s ez a vesztük. Rászállnak a növényre, amely csapdába ejti, majd megemészti őket. Á rovarfogó növények csapdája különböző lehet. Pél- dáu a Vénusz légycsapójának két részre osztott levéllemeze különleges csapómechanizmust alkot, amely a rovar érintésére azonnal bezárul. A csapdába esett rovar fehérjéjét a növényi enzimek elbontják, ’ majd a csapda újra kinyílik. A rovarfogó növények számára az állati eredetű táplálék nem létfontosságú, csupán amolyan csemege, amellyel a növények a talajból felvett táplálékukat, főleg a nitrogén- és foszforkészletüket egészítik ki. A növények máskülönben ugyanúgy táplálkoznak, mint a többi szobanövény. Igaz, speciális savanyú talajra van szükségük. Ennek biztosítására az a tözegfajta a legmegfelelőbb, melynek nálunk Suchá Horán van a lelőhelye. A légi szövetkezet a ragadozó növényekkel együtt ilyen tőzeget is fog árusítani. A még pici növénynek a csapdája is kisebb, de az „étvágya" nem. Akkor is „felfalja“ a legyet, ha az nem fér bele teljes egészében a csapdába. Megtörténik, hogy a légy testének egy része kintreked a csapdából, a rovar mégsem menekülhet a végzetes szorításból. CSAK A FEHÉRJE HASZNOSUL- Hozzávetőlegesen húsz-harminc percig tart a csapómechanizmus szorítása, azaz ennyi időt vesz igénybe a rovarfehérje „megemésztése“ - magyarázza az agrola- boratórium vezetője. - Ezt követően a csapda újból kinyílik, s a „kiszívott“ rovar kihull belőle. Hogy mennyire az inger hatására csukódik be a csapda, azt kísérőm be is mutatja. Zsebkendője csücskével megérinti a csapdát, amely máris becsukódik. Kísérőm nem ismételgeti a mutatványt, mert a sok ingerléstől kimerülhet, elpusztulhat a növény levele, vagyis a csapda. A laboratórium vezetője érdekességként azt is megemlíti, hogy különböző táplálékokat helyeztek a Vénusz légycsapójának csapdájába, de a növénynek nem mindegyik „ízlett". Például a diétás virslit nem „fogyasztotta el“. Egyébként a növénynek öt-hat levele van. A HARMATFÜ CSAPDÁJA A harmatfű csapdája teljesen más. Ez a növény, mint a neve is elárulja, harmat- cseppeket termel, s azokra csalogatja áldozatait. A ragadós cseppekből a rovarok többé nem menekülhetnek. A trópusi mocsaras vidékeken szabadon élő, fehérvirágú harmatfú szinte szőnyegszerűen beborítja a talajt. Ha valamelyik növényről sikerül elmenekülnie egy rovarnak, a növény vegyi úton azonnal „üzen“ a többi növénynek, hogy fokozzák a harmatcsepptermelést, s így a rovart nemsokára biztosan elfogják. Az egyik pirosvirágú harmatfú’ melyen kövér harmatcseppek csillognak, szép díszcserépben látható.- Ilyen cserépben lesznek kaphatók nö- vénykülönlegességeink, ha majd megkezdhetjük az árusítást - veszi kézbe Horváth Kornélia a növényt. - Ezt februárban ültettük, s máris milyen szépen virágzik. Úgy gyönyörködik az apró növényekben, mintha először látná őket. És a szakértő szeme mindig fölfedez valami változást, valami újat, hiszen a növény él, fejlődik. A virágok gyönyörűségével pedig sohasem lehet betelni, a virágokat egyszerűen nem lehet megunni.- Itt igazi öröm a munka - mondja vendéglátóm, majd gyorsan hozzáteszi, hogy persze az is érdekes munka volt, amit korábban végzett. - Vegyészeti szakközépiskolát végeztem, s a laboratóriumban a lencse gombabetegségeit vizsgáltam, talaj- és növényanalízist végeztem.- És a rovarfogó növények termesztéséhez szükséges tudnivalókat hol tanulta meg?- Négy hónapig a bratislavai Komensky Egyetem gyógyszerészeti karán voltam gyakorlaton. Időközben itthon elkészült ez a korszerű, jól felszerelt laboratórium. Az agrolaboratórium létrehozása az országos hírű, bátran kísérletező, mindig újat és jobbat kereső szövetkezet merész kezdeményezéseinek egyike. Ennek köszönhető, hogy a szlovákiai virágkedvelök talán már az idén néhány érdekes egzotikus növényféleséggel gyarapíthatják gyűjteményüket. Olyanokkal, amilyeneket eddig idehaza kiállításokon is csak nagy ritkán láthattunk, FÜLÖPIMRE
